Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-03-18 / 22. szám

22-ik szám. jÍYimmiK. 1915. március 18. 3 A fekete zongora Háromlábú, villogó fogsorú, fekete jószág. Hangtalan komorsággal terpeszkedik a sarokban, csak az ajtócsapásra, kocsizörgésre rezonál fojtott suhogással. Ilyenkor önkéntelenül rá­nézek, s úgytetszik, imintha szemrehányást tük­röznének vissza fényes oldalai. Valamikor hű­séges, elválhatatlan pajtása voltam neki, ő pedig jóban-rosszban őszinte tanácsadóm. Mel­lette sírtam el lelkem panaszos könyeit, s rajta tomboltam ki szívem csapongó ujjongását. Második énem volt, s ha fáradt ujjaim végig­simogatták a klaviatúra katonás rendbe sora­koztatott/ billentyűit, mintha saját lelkem örö­mét, vagy sírását hallottam volna zengeni a húrokból. Azóta elhidegültünk egymástól. Ő követ­kezetes maradt önmagához; épen olyan nyu­galommal tölti be a szoba megszokott sarkát, mint eddig, s kéjesen nyögdécsel a portörlő simogatása közben, csak ha engem lát. akkor vicsorítja százfogú állkapcsát felém, s talán nekem rontana, ha nem nehezedne rá az örök mozdulatlanság kárhozata. Az én munkálkodá­som körzői idegen fókuszpontok körül rajzolnak fantasztikus vonalakat, távoli ösvények avarját tapossa a lábam, a fekete zongora pedig némán várja sorsának jobbraíordulását. Pedig a muzsika mindennél drágább kincse az embernek. Az érzelemnek titkos rugói, s a zene hullámvonalai a legideálisabb harmóniá­ban olvadnak össze. Értelmünk még tá­volról sem fogja fel a ritmus lüktető beszédét, amikor kedélyünk már öntudatlan gyönyörrel ringatózik a hanghullámok képzeletbeli sajkáján, s transzcendentális régiókban keresi az örökkévalósággal való egyesülést. A po­zitív észjárás hiába kutalja a lényegét annak az összekötő kapcsolatnak, mely a zene és az emberi lélek között kifürkészhetetlen láncolatot teremtett. Itt csak a képzelet segíthet. Gondo­latmezőink imaginárius területein rejtőzik ennek a titoknak a kulcsa, s egyelőre lehetet­lennek látszik, hogy valaki a birtokába jusson. Itt vagyunk különben minden titokkal. A Jelenések Könyvének bűvös szellemei segíthetik csak az embert ezen titkok pecsétjének feltöré­sében, ismeretlen erők támadnak a semmiből, s a ma még hétpecsétes titok általuk közismert do­loggá válik, hogy annál hűvösebb, annál távo­labbeső és megfejthetetlenebb legyen előttünk a titkok titka: az Élet. Ami körülöttünk van: a világegyetem, a "Föld, az élőlények, növényi és ásványi mozgás, társadalom, háború, az mind ennek az örök ti­toknak a külső héjjá, amelyet hiába fejtünk le százszor és ezerszer, a bűvös energia annál jobban beburkolódzik s annál titokzatosabb lesz előttünk. Tudósok leírják, költők megálmodják, milliomosok végigélik, proletárok bemocskolják, de a titok nyitjára nem jön rá egyikük sem. Egy valami van, ami közelebb hoz ehhez a titokhoz: a zene. Ha beleszédülünk a Kilen­cedik Szimfónia grandiózus hangviharába, mely egész lényünket kiklopszi erővel ragadja a Ma­gasságba, szürkés ködfátyolon keresztül látni véljük a titok lényegét határozatlan vanások­ban s érezzük, hogy egy pillanásra isteni tuda­tára ébredünk hivatásunknak, az emberi élet végső céljának. A muzsika élvezetével járó olympusi mámor egy másik, magasabb dimen­ziójú világba röpíti a hallgatót, már akinek a lelke hozzá van hangolva a zenéhez s aki egy rövid időre el tudja felejteni a mindennapi élet piszkos forgatagát. Beteg lelkek gyógyító írjának, meghason­lott emberek kedélyének, szerelmes szívek könny­vedrének jó a muzsika. De jót tesz a fáradt ember idegeinek, a kenyérkeresők ernyedt iz­mainak is. A munkásember muzsikaszd mellett néz a kancsó fenekére s amíg hallóidegeit bús avagy víg melódiák izgatják, ne;m gondol az élettel s leteszi egy-két órára maga mellé a keresztet, amelyet oly megadással visel kora ifjúságtól halála órájáig. Eljön még az idő, fekete zongora, amikor ismét melléd ülök és kisírom magamat pana­szos húrjaidon! Akkor ismét jdbarátok leszünk, rniEt nem is olyan régen s te kacagva fogod ontani magadból a melódiák csörgedező patak­ját, vagy ha úgv jön, tömör akkordokban fogsz győzelmi indulót zengem. Addig várj türelem­mel, talán már holnap megjön hajnalhasadása a mi közös sorsunknak. A fekete zongora méma beleegyezéssel hallgat. Diogenes. Hadi emlékérem orosz ágyúból. Az oroszokkal vivett heroikus küzdelmünk első nagy diadalát a krasniki csatában arattuk. :LegeDdás hirü huszárjainkat itt nevezték el ellenségeink vörös ördögnek, itt esett birto­kunkba először nagyobb mennyiségű hadi zsák­mány, itt kezdtük meg a hatalmas túlerővel szemben győzelmes csatáink egész sorát. A krasniki csatát a világtörténelem nagy és örök emlékezetű csatái közé sorozzák majd a histórikusok, és mig a történelem foliánsain arany betűkkel ragyog a magyar dicsőség, a jövőkor népei emléket is kapnak belőle. Emléket, amelyet a vas elpusztithatatlan­ságával, a bronz őr&kkévalóságával őriz meg uj koroknak évezredekig. A krasniki diadal trofeumából egy orosz ír ágyút Őfelsége a király az Auguszta-alapnak ajándékozott, hogy veressen belőle „Hadi em­lékérmeket.' Az elzsákmányolt orosz ágyút azóta a zólyombrezói magy. kir. állami vasművek öntődéje érmek veresére alkalmas formában feldolgozta, lemezelte, bronz alkat részeiből pedig a körmöcbányai magy. kir. pénzverő hivatal már veri; a vaslemezekből is nemso­kára elkészül az első magyar győzelmi érem. Az Auguszta-alap bronzból és vasból két­féle érmet veretett. A nagy érem egy forintos nagyságú, a kicsi olyan, mint a hus? koronás arany pénz. Azért választotta ezeket a kis for­mákat, hogy az orosz ágyúból lehetőleg minél több érem kerüljön ki és minél többen meg­szerezhessék. Bizottság ellenőrzi, hogy csak annyi érmet verjenek, amennyit az ágyú anyaga szolgáltat. A bronzból való nagy érem ára 10 K, a kicsié 5 K. A vasból való nagy érem 2 K, a kicsié 1 K. Ugy értesülünk, hogy az érmeket már eb­ben a hónapban forgalomba hozzák és váro­sunkban is vásárolható lesz, az Auguszta-alap megbízottjainál, akiket annak idején meg is nevezünk. Aki a győzelmi érmet, melyet az Auguszta­alap vHadi emlékéremnek" nevez megszerzi, ritka becsű történelmi emlékhez jut. De ezen­kívül részt vesz a nagy nemzeti küzdelemben itthon. Elősegíti azoknak a munkáját, akis az ország belső nyugalmát igyekeznek fenntartani, filléreivel enyhíti a nyomort, értünk küzdő, értünk vérző, értünk hősi halálba rohanó test­véreink itthon hagyott hozzátartozóikról gon­doskodik. Az ágyúból készült győzelmi érmek teljes jövedelme ugyanis a harctéren küzdő hőseink családjaié, a háború következtében itthon Ínség­gel küzdő asszonyoké, gyermekeké. A jövedelem 15 %-át helyi hadi jótékony bizottságunk kapja meg kizárólagosan hadi segely céljaira, a töb­bit az Auguszta-alap országos segély akciójá­ban használja fel, az eddig már oly sok elis­merést érdemlő hazafias formában. Igy megy át egy nemes metamorfózison az orosz ágyu. Az az ágyú, amely eddig annyi életett ontott, annyi nyomort, szenvedést, oko* zott most expialja szörnyű bűnét, mert ugy lesz rendjén, hogy ugyan annyi életet mentsen meg, könnyet tőrüljön, fájdalmat enyhítsen. 139. a telefon számunk. Megren­delésekért telefon hívásra házhoz is megyünk. JÓBA-NYOMDA, Nyír­egyháza, Széchenyi-út 9. sz. A háború. (A „Nyirvidék* eredeti távirata.) Budapest* március 16. Hivatalos. Oroszlengyelországi arcvonalon Sulejow­tól keletre és Lopusno mellett vissza­utasítottuk erősebb ellenséges gyalogság­nak az állásaink ellen intézett támadá­saikat. Éppúgy meghiusult Gorlice vidé­kén is az oroszok több éjjeli támadása. Ezen támadások kivédése alkalmával tüzérségünk az ellenséget egészen közel­ről oldalba fogta és igen súlyos veszte­ségeket okozott. A Kárpátokban tegnap az arcvonal legnagyobb részén, csupán ágyuharc folyt. Az uzsoki szorostól északra fekvő ál­lásainkban e hó 14-iki események után aránylagos nyugalom volt. Az ellenség ezen nap harcaiban súlyos veszteségeket szenvedett. Az első vonalbeli orosz osztagokból két zászlóalj megsemmisült, tizenegy tisz­tet és hatszázötven főnyi legénységet el­fogtunk, továbbá három gépfegyvert zsák­mányoltunk. Wyszkowtól északnyugatra fekvő vi­déken osztagaink elfoglaltak egy magas­latot, háromszáznyolcvan embert foglyul ejtettek és az ismételt orosz ellentámadá­sokkal szemben is megtartották a már kivivott állásukat. Dnejestertől délre a csata tovább tart, erős csapatok által Ottysetől keletre fekvő magaslaton Kolome irányában megkísérelt áttörést, több napig tartó elkeseredett harcokban az ellenségnek nagy vesztesé­gei mellett visszavertük. Ujabb erősítések érkezése után, tegnap az ellenség ezen magaslatokon megint előre nyomult. A délután folyamán sürü tömegekben há­romszor támadta meg ottani erőinket és ismét súlyos veszteségeket szenvedett. Dankl lovassági tábornok nevét viselő 53. számú gyalogezred az ellenséges túl­erőnek ismételt rohamával szemben hő­siesen helytállott és minden támadást véresen visszavertünk. HÖFER altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. (Miniszterelnökség sajtóosztálya) (A „Nyirvidék" eredeti távirata.) Berlin, március 16. Nagy főhadi­szállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Yperntől délre az angoloknak St. Eloi melletti magaslati állása, amelyért tegnap­előtt óta harcoltunk, kezünkben van. Arnustól északnyugatra, a Loretto­magaslat déli lejtőjén egy kiszögellő hegy­csúcsért folyik a harc. A Champagneban a franciáknak több részleges támadása tüzelésünkben az el­lenség súlyos veszteségei mellett össze­omlott. Beau-Sejourtól északra csapataink a franciáktól több árkot elragadtak. Az Argonnokban és azok keleti szélén ütközetek fejlődtek, a melyek még tar­tanak. A Vogézekben egyes helyeken tovább harcolunk.

Next

/
Thumbnails
Contents