Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-03-14 / 21. szám

21-ik szára. J#ÍRVIDÉK. 1915. március 14. 7 NYILT-TER.* Válasz ,,Nyíregyházi"-nak a Szabolcsi Hirlap március 6-iki cikkére. Jogom volna kíméletlenül támadni. De a mai komoly idő nyugalomra int. A gondolkodni tudó, jóizlésü és engem némileg ismerős nyilvánosság előtt nem is kellene védekeznem, mert hiszen a cikk szel­leme, rámutat a forrásra és a célra, a kriti­kátlan, szavakon kapó sötétségre, amikkel én nem is törődöm, amiket én akarva nem is bántottam. Most pedig rátérek a cikkiró vádjaira. Én amikor felolvasásomban a vallásos morált és kulturerkölcsöt a nemzetek életében csak mint befolyásoló erőtényezőket állítottam fel, s az emberiség valódi erkölcsét puszta embererkölcsnek neveztem, ezzel én nem immo­rálitást prédikáltam, hanem bőségesen meg­indokolva azt fejeztem ki, hogy a közreható emberi lelki erők és gazdasági okok miatt az embereket és nemzeteket sem nem a vallás­erkölcs, sem nem a kulturmorál irányítja el­határozólag, hanem a puszta embererkölcs, amelyet még akkor is erkölcsnek kell elfogad­nunk, ha olykor a vallás parancsával, vagy a kultura lényeges kívánalmaival összeütközik. Mert mindnyájan emberek vagyunk, akiket érdekek és indulatok vezetnek. «Ez ugyan nem nagyon holdsugaras felfogás, de ha gondol­kodik a cikkiró, sok van benne a krisztusi megbocsátó szeretetről. Higyie el a cikkiró, hogy a magyar faj ideálizmusa lángol bennem ugy, mint minden becsületes állampolgárban, de tudok gondol­kodni tárgyilagosan, emberileg is, s amidőn ellenségeinkről erkölcsi képet alkotok, elgon­dolkozom, hogy micsoda helyzeti tényezők, micsoda kényszerűségek hatása alatt állanak. Most mi vagyunk tiszták, most ugy erkölcsileg, mint történelmileg nekünk van fenyes igazunk, de ne feledjük el, hogy minden egyénnek, minden nemzetnek voltak és lesznek botlásai. Igy kell engem érteni tisztelt cikkiró ur. De ön nagyon kritikátlan és nagyon figyel­metlen volt. Különben, hogy imputálhatja nekem azon kijelentést, hogy a vallás egy hatodrendü tényező ? Azt mondottam, hogy a vallás van az emberért és nem megfordítva, ezt pedig ugyebár nem lehet a fentire értel­mezni ? Miulán ön nagyon „feszülten* figyelt azt is hallotta tőlem „hogy Oroszország azért áll a' kultura alacsony fokán, mert ott a vallás még ma is hatalom és nemcsak tekintély, pedig ennél többnek seholsem szabadna lennie." Ezzel szemben az igazság az, hogy amikor én az európai nemzetek világuralmi hivatottságá­ról és jogosultságáról beszéltem, Oroszországra azt mondottam, hogy világuralmi pozícióra sem hivatott, „mert minden haladási processusát kinos krízisben tartja az egyház is, amely még itt mindig hatalom és nem tekintély, mint amely utóbbi pozíciónál az egyházat seholsem illetheti." Pedig ez kérem szent igaz. Hatalom tudniillik az, ami a maga akaratának kikény­szerítő erővel is érvényt tud szerezni. Ez pedig az állam ! Ön az egyház szó helyett, itt is a vallást iktatta idézetébe, pedig a kettő közt jogi szempontból differencia van. Van még a cikkírónak egy tendenciózus idézete, amely szerint én a katonák hősiességét és erkölcsi erejét nevetséges babonának, ér­deknek, haszonlesésnek neveztem volna. Nagyon természetes, hogy erre a csodadarázsra „er­kölcsi" szüksége volt a cikkírónak, mert ő nádasban és odúban vihart akart ellenem kor­bácsolni. Mondhatom, hogy az én felolvasáso­mat cikkírónál kisebb hangú, de jobb memo­riáju egyéniségek végig hallgatták, kéziratomat látták és végigolvasták, de erre a kitalálásra nem igen tanúskodnának. Felolvasásomban erre a vádra még félremagyarázási alapot nem találtam. *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerkesztő. Most pedig nézzük meg a morált mint „hatodrangú" tényezőt. Ezt a józan cikkiró abból kapta ki, hogy: a nemzetek életében is az emberi helyzeterkölcs dominál, s igy nemzetek nagy élethalál harcaiban vannak nagy érdekű kérdések, ahol a morál csak hatodrangú tényező. Erre a legjobb tanú a történelem. Cikkiró szerint megdöbbentően özönlött belőlem az angol rokonszenv is és a háborút Németország (!) nyakába akasztottam. Ez is tudatos „tévedés." En a rajongó bámulat hangján beszéltem Németország európai súlyáról, verhetetlen energiájáról és nagy jövő­jéről. Dehát ha valaki ferditni akar, lehet min­denen. Mert hát ugyebár cikkiró ur én Német­országról azt mondottam, hogy ennek kultu rájából, közgazdasági súlyából és haladó nép­szám emelkedési processusából folyó természe­tes és jogos törekvése, hogy magának nagy gyarmati iraperiumokat és a szélrózsa mindeD irányában összeköttetéseket szerezzen. Azt mon­dottam, hogy Németországot fejlődési dimenziói is époly vaserővel kéuyszéritették a háborúra, mint az erkölcsi momentumok. Ezt az állás­pontot persze el lehet magyarázni, ha valaki az erkölcsi okok mellett a gazdaságiakról el­feledkezik. Angol szimpátiám pedig abból állott, hogy a felelősség nagyobbik súlyát nem Brittaniára, hanem Oroszországra hárítottam. Akkor a cik­kiró szerint Andrássy Gyula gróf is hazaáruló, mivelhogy „Az entente felelősségéről" irott cik­kében a felelősséget ő is kiemelten Oroszországra hárítja, s kimondja, hogy a háború elsősorban a moszkovitizmus háborúja. Ha cikkiró jobban utálja az angolt, mint a muszkát, világosan megértem, mert ahogy elarulta, neki igen ked­ves az a Muszkaország, ahol az egyház hatalom és nem tekintély. És csak is ezért kedves. Azt a pogány kifejezést, hogy „Krisztusnak semmi köze sem volt a kereszténységhez," be­vallom használtam. De a cikkiró éber figyel­mét elkerülték a vonatkozások. Az oroszok vak­buzgó vallásossága é^ a háborúban elkövetett rémtetteik között nyilvánuló nagy ellentétre mutattam rá, s ezzel kapcsolatban állítottam, hogy a vallásnak kulturai erők nélkül erkölcsi fékező hatása nincsen, s azt mondottam, hogy ha itt ezt a visszatartó súlyt keresnők, arra a konklúzióra jutnánk, „hogy Krisztusnak semmi köze sem volt a keresztényseghez." Felolvasásomat a cikkiró ur nem tudta és nem akarta megérteni. Amit a tér és a papír megenged, azokat itt megmagyaráztam, tárgyi­lagosan harag nélkül. Elméjében talán világos­ságot gyújtottam ? Többet nem akartam, mert ilyen elvetemedett „Istentagadó és hazaáruló" nem adhat önnek erkölcsi leckét. Erkölcsi és kulturai súlyúnkat majd megfogja mérni a magyar bíróság. Dr. Keéfey István. Felhívás! A Szabolcsi Hirlap folyó hó 6-iki szá­mában megjelent egyik cikk szerint a mult hó 27-én tartott felolvasásunkon egy nyíregyházi uri ember is jelen volt, mivel azonban a pénz­tárnál vezetett kimutatás szerint a csekély selépti dijat elfelejtette megfizetni, tekintettel arra, hogy a jövedelem a helybeli vöröskereszt kisegítő kórház javára szolgál, felhívjuk neve­zett nyíregyházi urat, hogy a vonatkozó be­épti dijat, juttassa el hozzánk. Nagykállól szabad líceum pénztára. Háuffel Tivadar oki. mérnök műszaki irodája ° Szinház-u. 4. Vállal földbirtokok felmérését és meg­osztását ; dohányföldek felmérését; mindennemű építmények tervezését és kivitelét. Speciálista vasbetonszerkezetekben. 65—3—1 Apró hirdetések. Apróhirdetés után érdeklődőknek csak válaszbélyeg vagy levelezőlap bekül­dése mellett válaszolhatunk. Legjobb a Hoffmann-féle pörkölt kávé. 37-?-3 Eladó ház, Egy három szoba, konyha, élés­kamra, pince stb. mellékhelyiségekből álló ház eladó. Értekezhetni lehet Vásártérköz 11. sz. ». Négy szobából álló lakás minden tatozékkal Szarvas-utca 13. szám alatt május 1-ére kiadó. 11 Eladó 380 darab éves szép fajta Cim megtudható a kiadóban. 83—1 — 1 — Bojkottáljuk a francia és angol árukat! •> 1. A városi csordába a tehenek elő­jegyzése a hivatalos órák alatt a városi számvevőségnél eszközölhető. A jószágok bejegyzése alkalmával a csordái legelődij 25 korona darabonként előlegesen fizetendő be a város házipénz­tárába. 2. Az erdőben kiárverelt fákat a ve­vők március hó 21-ig annyival inkább váltsák ki és hordattassák el, mert a ki nem váltott fa, a március hó 26-án meg­tartandó utóárverésen árverelő terhére és veszélyére el fog adatni. Jánószky Endre 77 — 1 — 1 gazdasági intéző. Hirdetmény. A képviselőtestület határozata értel­mében a folyó évben a város császár­szállási legelőjén a növendék-gulya kü­lön legeltetése megszűnik. A legelőre a kihajtandó szarvasmar­hák előjegyzése a városi számvevői hiva­talban naponta a hivatalos órák alatt eszközölhető. Az előjegyzett állatok utáni legelőbér felerésze a bejegyzés alkalmával előlege­sen fizetendő a város házipénztárába. Ha a gulyabeli állatok létszáma folyó évi április hó 15-ig nem telne be, az esetben április hó 15-től kezdve vidéki tulajdonosok is jegyezhetnek elő szarvas­marhákat a császárszállási legelőre, de ezek után darabonként 4 koronával több dij fizetendő. A kihajtás alkalmával a legelőbér befizetését igazoló nyugta a jószág átvé­telérekiküldött bizottságnak bemutatandó; nyugta felmutatása nélkül a hajtott jó­szág nem vétetik át. Növendék apaállat a legelőre ki nem lajtható. Nyíregyháza, 1915. évi március hó. 78-1-1 Jánószky Endre gazdasagi intéző;

Next

/
Thumbnails
Contents