Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-03-11 / 20. szám

2 20-ik szám. JNÍYÍRiriDÉK. 1915. március 11. A Szíriusz csillag felé... Tizenhároméves gimnazista koromban lapszerkesztő lettem, a Szíriusz szépirodalmi folyóirat felelős redaktora. Nem hallották hírét a Szíriusznak? Mi magunk állítottuk elő ezt az irodalmi szenzációt, a munkatársak és jó magam saját körmünkkel írtuk le annyi példányban, ahány tagja volt kisded vállalkozásunknak. Talán mondanom se kell. hogy az olvasóközönség maguk a munkatársak voltak, de lelkesebb olvasógárdát aligha láttak a szürke égboltok; az illusztrált címlap is a mi kezünk munkája volt s hogy milyen ambícióval és időt nemkiméléssel láttuk el a folyóirat összeállításának gondterhes munkáját, annak egykorú bizonyítványaink lehetnek leghitelesebb tanúi. Hogy egy tizenhároméves embercsemete mennyi bizodalommal és reménységgel van eltelve az Élet iránt, arról csak annak van fogalma, aki néha-néha visszapillant gyermekkori éveire, erre a sejtelemterhes, szövevényes álmú, gondtalan időszakra s akinek a visszaemlékezéseit ilyen rögzített pontok támogatják, amilyen nekem a Szíriusz. Határtalan vágy az ismeretlen dolgok iránt, öntudatlan sejdités a szerelem misztériumairól s bizonytalan kibontakozása a karakternek : ezek a jellemvonásai a serdült kor kezdetének. Talán egyedül ebben a korban van meg az emberben a nagyravágyásnak az a tiszta, mondhatnám önzetlen formája, amelyet máshol föl nem találhatunk. A nemes vetélkedés, tisztán a dicsőségért való klasszikus verseny itt jelentkezik a maga kristályos ragyogásában. Esténként belemélyedtem a Szíriusz csillag pompás ragyogásába. Tudtam, hogy hetven esztendő kell ahhoz, míg ez a ragyogás elérkezik a kihűlő Föld ragyás tömegéhez s ezzel még nagyobbra nőtt előttem a Szíriusz becsülete, még emésztőbbé a vágy, hogy odautazzak. Utazás a .Szíriuszba hetven év alatt! Milyen egyszerű dolog volna. Felülök egy fénysugárra, amely háromszázezer kilométert rohan másodpercenként s hetven év múlva, fehér szakállal, ráncos arccal és meggörnyedt derékkal kikötök a legszebb csillag ismeretlen partjain. S a gyermekálmok tündére elhitette velem, hogy mindez lehetséges, csak vállalkozó szellem, erős akarat, bátorság kell hozzá, egyre tovább szövögette szemem előtt az ábrándok színes hálóját, melylyel én azután gondolatpíllangóim tovalibegő árnyéka után futkostam. Elmúlt a nyár, az égboltozat hatalmas felhőrongyokba burkolódzott, a csillagok pedig nem akartak mutatkozni. Öszi éjszakákon még itt-ott eszembejutott a Szíriusz s meg-megállmodtam a csillagok fénypompáját. Ilyenkor úgy rémlett, mintha a Szíriusz közelebb jött volna hozzám. A fénye erősbödött, zöldesszinüvé vált, s lángpiros betűkkel volt ráírva : Szíriusz. Megijedtem tőle s felébredtem, majd szemrehányást tettem önmagamnak, hogy még mindig nem volt bátorságom elindulni a tervbevett hosszú útra, pedig minden perc drága, mert megeshetik, ha nem elég korán indulok, hogy a hetven évig tartó út közepén ér utói a halál kaszája. Sírtam, dühöngtem, hogy milyen gyáva vagyok, majd mikor meglett volna az elhatározásom, akkor nem tudtam, hol keressek magamnak alkalmas fénysugarat. Igy azután lassankint abbamaradt a szíríuszi utazás, mindössze a hasonlócímű gyermekkori próbálkozás emlékeztet olykor fiatal álmaim csodás vágyaira. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, álmok se háborgatnak már, de könnyes visszaemlékezésnek jó a Szíriusz históriája. Mikor már kezdtem kinőni az ifjúkori álmok tündérpapucsából s az első csalódás, majd az első gond észrevétlen barázdát vont homlokomra, más ambíciók gyügözték le gondolkodásom rugóit, más tervek ösztökéltek a cselekvésre. Az Élet, a maga praktikus elveivel, kétszerkettős egyszerűségű válaszutaival azonban sohasem tudott eltéríteni a komplikáltabb lehetőségek útvesztő rengetegéből. Járt utat a járatlanért el ne hagyj, mondták a jóakaratú öregek, de az én makacs koponyám nem fogadta meg a tanácsot s mindig nagy kerülővel fizettem rá az önfejüségemre, holott ugyanazt az utat feleannyi idő alatt is megtehettem volna. Mindazonáltal nem bánom, hogy az Élet pozítív célját nem tanultam meg olyan laposra értékelni, mint szerencsésebb természetű felebarátaim, akik olyan engedelmes srófként tudnak beilleszkedni az egyetemes mozgás gépezetébe s akiknek boldog rövidlátása nem terjed túl a szomszéd srdfhoz való viszonyukon. Az én rebellis lelkem nem tűri a helyhez kötött gondolkodás rozsdamarta bilincseit, a lateiner foglalkozások dohos levegőjét, nekem kétszer olyan nagy fáradságomba kerül, hogy eleget tegyek annak az uzsoraszerződésnek, amelyet az Élettel kötöttem, mint másnak. Titkos, elérhetetlen vágyak most is kisértenek néha, szíriuszi fénnyel integetve felém s ahogy akkor nem volt, most sincs bátorságom, hogy hátamra vegyem a tarisznyámat és elinduljak a csábitó lidérc után. Csak fájó, lemondó szívvel sírok befelé s elfordulok az Ígéret földjétől. Ha igaz a mese, mely azt hiszem Fiammarion Camill-tól indult ki, hogy halálunk után a Szíriusz csillagba száll a lelkünk, akkor némi megnyugvással tölt el a halál szomorú valósága. Mert váljon bár hamuvá a testem s nevemet födje be a felejtés poros szomorúsága, dacos lelkem kiröppen börtönéből s ellenállhatatlan erővel törtet majd a Szíriusz csillag felé . . . Diogenes. Villamos áram által okozott tüzesetek. A folyó hó 3-án délután az Egyház-utca néhány lakásában történt tüzeset fogyasztóközönségünk körében érthető riadalmat okozott s ez okból szükséges, hogy a közönség megnyugtatására köztudomásra hozzam azon tényt, hogy a Villamosági r. t. állandóan teljes igyekezettel azon van, hogy a hálózatot folytonosan fejlessze és modernisálja s különösen a régi szerelések hibáinak megszüntetésével a fogyasztók biztonságát fokozza. A néhány év óta életbeléptetett állandó, vagyis éjjel-nappali üzem ezen munkálatok végrehajtását természetesen jelentékenyen megnehezíti, mindamellett a munkálatoknak nagyon fontos része fog már a közel jövőben befejezést nyerni. A „Nyirvidék" folyó hó 7 iki számában megjelent „Uj veszedelem" cimü Dokupil Gyula úrtól, a villamossági r.-t. volt főszerelőjétől származó közleményre csak annyit óhajtok megjegyezni, hogy ezen kérdés lapokban közzétett polémia utján bajosan volna tisztázható s különösen nehézségekbe ütközik a jelen esetben, amidőn Dokupil Gyula ur még aránylag uem régen a társaság alkalmazottja volt, sőt a f. hó 3-án történt hiba oka a véletlen játéka folytán még az ő működésének idejére vezethető vissza — s igy az általános emberi gyarlóság következtében sem ő, sem pedig én, mint a társaság jelenlegi üzletvezetője, a részvénytársaság ügyéről lévén szó, az elfogultságtól szabadulni nem tudnánk. Az említett tüzeset eredetének részleteit egyébként a polgármester úrhoz beadott jelentésemben írtam le. A részvénytársaság azon fogyasztóinak, akikhez idáig még személyesen szerencsém nem volt, ezúton hozom b. tudomásukra, hogy bármikor készséggel adom meg mindenkinek a lakásánál, vagy motorikus üzeménél felmerült műszaki kérdésekre vonatkozó felvilágosítást, mivel a műszaki kérdések rendkívüli változatossága minden egyes esetben külön megítélést kíván s meg vagyok róla győződve, hogy a közönség érdekét ezen eljárás szolgálja leghathatósabban. Mikuleczky István, okleveles elektromérnök. flV Akinek a már közhírré tett árban eladó tengerije van, március 15-ig jelentse be a katonaügyosztályhoz. A kutya. A kutya kérdés minálunk nem kerül szőnyegre. Ez egy olyan Nebántsvirág, amelytől minden tollforgató ember reszket. Összefüggésben van ez népünk kutyaszeretetével s talán forradalmat idézne fel egy-egy gyökeres rendszabályozás. A képviselőválasztás, de bármely választás szoros összefüggésben van a kutyakérdéssel s miután törvényeink értelmében mindenki választható nálunk (némi megszorításokkal), majdnem mindenki érez is hivatottságot, ha egyébre nem, legalább a kisbirói, vagy mezőőri pályára s az ilyen választás első kelléke, hogy szentfogadalmat tegyünk a kutyaadó eltörlésének hathatós támogatására. A legjobb kortes "eszköznek bizonyult minden időben egy-egy ilyen fogadalom teljesítése, viszont az ellenfél bűnbakul oda állítása a biztos bukás elé viszi ellenfelünk vállalkozását. Pedig jó lenne erre a kérdésre fordítani figyelmüket. A legtöbb udvarban ott lézeng 1—2, sokszor 3—4 kikoplaltatott kutya. Sokszor egyetlen malacra sem telik a ház gazdájának; a megőrzendő szegénység sem indokolja a veszedelmes Cerberusok tartását. Mennyivel jobban járna a tulajdonos, ha hulladékát nem a kutyával, de más productiv házi állattal etetné fel! Országszerte mennyire rug az igy elpocsékolt érték, el sem tudom képzelni. Ha megkérdezzük, miért tartják ezeket a roppant komplikált keresztezésü, agyon koplaltatott állatokat, azt a feleletet kapjuk, hogy őrizze a házat! A valóság az, hogy ezek a rendőri funkciót teljesítő állatok rosszul disztingválnak, összemarnak és lehúznak minden békés szándékkal odatévedő asszonyt, gyermeket, házalót és utast, míg farkcsóválással engedik be a tyúk és egyéb tolvajt. Miután éktelen csaholásukkal soha sem hagynak fel, a házbeliek ügyet sem vetnek az ugatásra s ha mégis tolvajt sejt a kutya, ki sem néznek, de nyugodtan aluszszák az igazak álmát. Egyik-másik éhségében reá kap az aprólék pusztítására s a tojás keresésre, ezzel nem csekély bosszúságot és háborúságot okoz a jó szomszédok között. A pásztor ember állítólag az állatok őrzését bízza a kutyára. Miután a farkasok, medvék, szegénylegények ideje elmúlt, nem tudom kitől és mitől védik meg a jószágot, ellenben a birkát zavarja, töri, gyapját szakgatja s terjeszti a kergekórt a kutya. Tudjuk ugyanis, hogy a kutya beleiben van az anyaállat, egy galandféreg, amelynek petéit a legelőről a birka felszedi s a birka agyában éli le életének első fázisát. Az elhullott juhok agyvelejét a magas műveltséggel biró juhászsember kutyája elé dobja, hogy megkezdhesse körútját a féreg s ezzel a természet fojtonosságában fontos tényezővé válik a juhász. Nemcsak a juhok kergeségét okozzák a kutyák, de a szőrükön tanyázó giliszta férget a gyermekekbe is beleplántálják. A vadtenyésztés szempontjából is nem utolsó helyen áll a kutyák tevékenysége, kóborlásaik közben összeszedik a vadak fiókáit s elfogdossák az anyai örömök előtt álló öregebb állatokat is. A legborzasztóbb bajt a veszettség terjesztésével okozzák. Egy külön tudományos intézetet kell fenntartani s százreket elkölteni azért, mert nem merünk kutyatartó gazdáink kedvtelése elé némi tilalomfát állítani. Évente körülbelül 1500-ra rug a Pasteurintézetbe internáltak száma s bizonyára nem egy két emberélet esik áldozatul az ebmarásnak, nem is szólva a temérdek háziállatokról. Tudok róla, hogy egész gulyákat, sertéskondékat kellett kiirtani a veszett eb marása okozta veszettség miatt.