Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-07-30 / 61. szám

elnöke megkereste Májerszky Béla kir. tan. polgármestert, arra kérve, hogy a sebesültek­nek megfelelő helyiségek biztosítása és lefog­lalása iránt haladéktalanul intézkedjék. A polgármester e kérelem vétele után azon­nal olyképpen intézkedett, hogy az internátus vezetőségét az internátus termeinek és a gazda­szövetség elnökének, a Gazda-Szövetség nagy­termének átengedése iránt kérelmet intézett. Hadüzenet. A „Budapesti Közlöny" kedd délutáni rend­kívüli kiadása a következőket közli : Ő császári és apostoli királyi felsége 1914. évi julius hó 28-án kelt legfelső el­határozása alapján a mai napon a szerb királyi kormányhoz francia nyelven had­üzenet intéztetett, amely magyar fordításban igy szól: Mivel a szerb királyi kormány ama jegy­zékére, mely részére Ausztria Magyarország belgrádi követe által 1914. évi julius hó 23 án átadatott, kielégítő választ nem adott, a császári és királyi kormány kénytelen maga gondoskodni jogainak és érdekeinek védel­méről és ezen célból a fegyverek erejéhez fordulni. Ausztria-Magyarország ennélfogva a jelen pillanattól kezdve Szerbiával szemben hadiállapotban lévőnek tekinti magát. Ausztria- Magyarország külügyminisztere Gróf Berchtold, s. k. * * A hadsereg főparancsnoka. Őfelsége a király, az osztrák és ma­gyar haderő főparancsnokává julius hó 28-án kelt legfelsőbb elhatározásával, Frigyes főherceg táborszernagy, lovassági tábornok, hadseregfőfelügyelőt nevezte ki. A Szerbia ellen lefolytatandó háborúban tehát d fővezérlet a Frigyes főherceg­kezében lesz. A fővezér parancsőrtisztjéül az ural­kodó Estei Károly Ferencz József főher­ceget, az uj trónörököst rendelte ki. Iskolai nevelésünk és az élet. Uj megismerések, melyeket a folytonos fej­lődés, a haladás hozott magával, átformálták társadalmi életünket. Korunk eszmeáradatai nagy hullámokat verve, erős rázkódtatásokat idéznek e!ő. Az uj ideológiák, melyek alap­gondolatai előrevitték az osztály harcnak ádáz küzdelemmé való fejlődését, mindegyre nagyobb és nagyobb területeket kötnek magukhoz. Ennek természetes folyománya, hogy az államot al­kotó elemek ennek alapján mindinkább szembe­helyezkednek egymással. Szembehelyezkednek pedig azért, mert mig egyrészről a mai társa­dalmi formák az egyik oldalon lévőket arra kötelezik, hogy önmagukat, illetve a létfentar­tásukhoz okvetlen szükséges javaikat meg­védjék, addig a másik oldalon levőknél — hol ugyancsak a létfentartásért folyik a harc — hiányzik az az öntudat, mely világossággal párosult tudást öntene a harcolók elméibe a fanatizmus helyett. Kényszer-kötelesség tehát az egyik oldalon és fanatizmus odaát. Itt a kis- és közép pol­gárság, amott pedig a proletáriátus. De vizsgáljuk közelről ezt a megállapítást és próbáljuk némikép definiálni, hogy mindkét tétel teljes világosságában álljon előttünk. Állami, közigazgatási, gazdasági, stb. szer­vezeteink éltető ereje a javakat előállító- és előállíttató polgárság. Ők, a maguk és mun­kásaik által előállított javak értéktöbbletébői tartják fenn az államot és mindent, ami az államban van. A fentmaradó értéktöbbletből van az adó, ebből fizetődnek aztán az állami, illetve közigazgatási kiadások, és a fentmaradó értéktöbbletből lesznek megfizetve — a társa­dalmi munkamegosztás folytán — magához a javak előállításához szükséges más javak be­szerzési árai is. Ebből láthatjuk, hogy a kis- és közép­polgárságnak a helyzeténél fogva kényszer­kötelessége — az önmaga léte miatt — hogy a munkásság gazdasági harcaival szemben, a tartózkodás álláspont jára helyezkedjék, mert magánál a társadalmi berendezkedésnél fogva, ami gazdasági értelemben előnyt jelent a mun­kásságnak, azt a termelő eszközök tulajdonosai megsínylik. Ennek igazolásául a legfényesebb példát, az Owen Róbert esetét állítjuk ide. Owen Róbert a XVIII. század egyik nagy gondolko­zója volt. Mint ideális szocialista, hatalmas vagyonát az angliai Lanark-ban alapított gyá­rába fektette be, hol nagyon sok munkással dolgoztatott, kiknek magas munkabéreket fizetett. Ideálismusa persze a tönk szélére juttatta és a nagy ember, — kiről Engels Frigyes azt mondja, hogy Európa legnépszerűbb embere volt, teljesen szegényen és elfeledve hajtotta nyugalomra fejét. Az elmondottakból láthatjuk, hogy meg­állapításunk, mely szerint a kis- és középpol­gárságot álláspontjához a kényszer-köteleség köti: megállja helyét. És most nézzük a másik tételt. Tény, hogy a munkásság táborában nincs meg a kellő öntudat, hanem e helyett a fana­tikus öntudat tölti be a lelkeket. Ha a nevelés folytán a munkás tömegek az intelligenciának arra a fokára emelkednének, hogy ezeket az igazságokat igy betudnák látni, akkor a munkás és munkaadó közötti ellentétek némileg el­simulnának, és a munkásság gazdasági helyze­tének javítását nem a gyűlölet utján igyekezne előre vinni. Elveszítené fanatikus, vak hitét, hogy a munkaadó a kizsákmányolója. Elveszí­tené e hitét, mert akkor át tudná érteni ug;y a saját-, mint munkaadójának helyzetét és szerepét s nem a fanatizmusból fakadó — nem is szociálista, hanem szindikalista elvvel, a — minél kevesebb termeléssel igyekezne hely­zetén javítani, hanem szorgalmasan munkál­kodna, hogy a szorgalmas munkája révén ter­melt javak értéktöbbletéből minél többet biz­tosithasson a maga részére, illetve, hogy magasabb munkabéreket szerezzen magának. Es ez igy, de csakis igy teljesíthető is, mert a szorgalmas munkálkodás, illetve termelés révén maga a munkaadó is jobb helyzetbe jut, ami által a munkások magasabb munkabére s ezzel létfentartásuk megkönnyítése biztosítva van. Téves az, hogy ebben az esetben a szor­galmas munkálkodás sokakat elütne a munka­alkalomtól. Nem. Még pedig azért, mert ugy a munkaadók, mint termelők fogyasztasi szük­séglete a rendelkezésre álló anyagiak arányában oszlana meg, ép ugy mint ma, csakhogy több, illetve nagyobb lenne, amely tény maga köve­telné az intenzív termelés folytonosságát. A társadalmi rendszert dogmatikus fana­tizmussal megváltoztatni nem lehet. A mai helyzeten csakis a felvilágosodással létrejövő helyzet — megértés könnyíthet és javíthat és minden más — mindkét oldalon — csak sú­lyosbíthatja az állapotokat. A természetes fejlődésnek nem az a tör­vényszerűsége, hogy embermilliók csupán fanatikus voltuk miatt essenek e! a jobb meg­élhetés lehetőségétől. Minden idők előrehaladó reformtörekvéseinek meg voltak a saját kon­zervatív és reakciós ellenségei és miként ezen időkben, különböző társadalmi formákon ke­resztül, a mai társadalmi formáig fejlődött a társadalmi élet, épp ugy tul kell fejlődnie ezen is, És ez meg is lesz ! Ezt. a fejlődést megállí­tani a javakat termelő munkások szorgalmas munkálkodásával nem lehet. Ezzel azonban elérhetjük azt, hogy a jobb megélhetési viszo­nyokhoz jutásnak biztosításával magának az embernek, mint fajnak egészségi exisztenciáját biztosítjuk, hogy épen, egészségesen — és nem pedig roncsokban — érjen el a hosszú, nagyon hosszú idők multán bekövetkező teljes társa­dalmi szocializálás korához. Láthatjuk tehát, hogy a felvilágosodásra s az ebből fakadó helyzet megértésre sokkal nemesebb okoknál fogva van szükség, mint ahogy azt — talán első pillanatra — elgon­doljuk. S hogy ez a megértés még nincs meg, azon csodálkoznunk nem szabad. Nem a mun­kásság a hibás. A hiba a nevelésben van. Az iskolai nevelésben. Mert a csodálatosan fogé­kony és megtartó erejű gyermeki öntudatba, az iskola falai között olyan tanok vésődnek bele, melyek távol állanak az élet realitásától. A gyermek felnő és munkássá lesz s bekerül a modern proletáriátus osztályharcz alapján álló gazdasági szervezeteibe, hol olyan tanokat hall, melyeket az iskolai nevelés után megérteni nem tud, hanem amelyek a lelkét elöntik és a bi­zonytalan tapogatódzás homályába borítják és amely nagy, messze kiható tanokat megérteni nem is törekszik, mert talán ideje sincs hozzá és mert, mint a társadalmi szokások függvénye, szabad idejét haszontalan szórakozásokkal tölti, ahelyett, hogy- önmagát a teljes felvilágosodás útjára vezetné, hogy tágra nyilt, világosan látó szemekkel és megértő elmével nézzen bele a társadalmi nagy forradalomba, mely csakis a tömegek felvilágosodásával vivható meg. A tömegfelvilágositással elsősorban az állam népességének általános gazdasági helyzetét visszük előre. És, hogy ez megtörténjék : meg kell reformálni a népoktatás ósdi szellemét. Be kell vinni a népiskolákba a korhozta eszmék modern tudományos igazságait, hogy az ott tanított dolgok, az élet küzdelmében ne hagy­ják magukra az erőket, melyek munkálkodá­sától az általános emberi szempontok és nem­zeti jólétünk előbbre vitele függ. K. K. Nyári tartózkodásra, vagy nyara­lásra távozó előfizetőink tudassák címü­ket egy levelezőlapon, vagy a julius 1-én esedékes előfizetési díj beküldésé­vel egyidejűleg a szelvényen, hogy utá­nuk küldhessék a Nyírvidéket. Egyúttal kérjük a hátralékos előfi­zetési dijak szíves beküldését. RUHAFESTŐK ES Él! Föüzlet; Széchenyi-öt 2. MOtiely: Kossuth Női- és férfiruhákat művésziesen fest, tisztit, mos és vasal. Vidéki meg­rendeléseket 10 koronán felül portó­mentesen szállítunk. GALLÉROK és •Utca 17. kézelők tükör fényesen készülnek. an

Next

/
Thumbnails
Contents