Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-07-30 / 61. szám

A Szabolcsvármegyei Községi jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Üzent a király... Egy üzenet híre száguldott végig a monarkhián, s a hír nyomán egyszerre hétszázezer ember szökkent talpra: harcra, fegyverre készen. Európának legtiszteltebb, legszeretettebb uralkodója, a magyarok apostoli királya üzent az Ő hűséges alattvalóinak, s amint elröppent a királyi ajkakról a szó, amint végig repült hegyen és völgyön s a dús kalászok rendjétől aranyló pusztán a királyi üzenet szava, egyszerre fölszakadt a kebleket megülő bizonytalanságnak nyomasztó érzése, a lelkeket a tettvágynak büszke érzete szállotta meg, s ifjak és öregek egy» forma lelkesedéssel állottak a zászló alá, siettek táborba, hogy karjaiknak minden izmát, lüktető vérüknek minden csöppjét fölajánlják, s ha kell: áldozatul vigyék a hazának s az élete alkonyatán álló öreg, koronás királynak! Mert lélekemelően megható, s minden hymnusznál többet jelentő az a lelkesedés, mely a királyi üzenet hírére elfogta az embereket,, Mintha nem is ezer és ezer ifjú életnek, mintha nem is annyi szép jövendőnek, s annyi féltve őrzött boldogságnak pusztulásáról, hanem egy szebb jövendőnek, egy tartósabb boldogságnak megteremtéséről lenne szó! Mintha nem élne mindennél erősebben a lelkeknek mélyén az a tudat, az a meggyőződés, hogy a várva-várt szebbjövendőnek, a tartósabb boldogság megszerzésének súlyos ára van, s hogy a megérdemelt nyugalomhoz a kiomló könynyeknek és a vérnek egész patakja vezet! És mégis! Miért ez a szinte páratlan lelkesedés, ez a hősies önfeláldozás?! Miért győzi le a harci készségnek vágya a táborba szálló férfiak bucsuzásának szomorúságát, az apai sziv titkos remegését, a feleség, a gyermek és a szerető anya kétségbeesését?! Miért ragyog föl mégis a szemgödrökben megcsillanó könnyekben a bizalomnak szivárvány fénye, s miért férkőzik a bánat mellé a győzelemnek megnyugvást adó édes reménysége? Miért örül s miért kiáltja viharosan a háborút a nép, miért egyesülnek az ádáz politikai harcokban eddig farkasszemet nézett ellenfelek, s miért borulnak egymás nyakába sírvaörülve azok, akik az élet harcaitól megsebezve — rövid idővel ezelőtt — ellenségként állottak egymással szemben ? Miért forrt össze most minden szív, minden eszme, minden vágy és minden gondolat, s miért egyesíti a megtorlásnak perzselve égető közös vágyakozása mindnyájunk ielkét a Visztulától — le, egészen a Száváig terjedő égbolt alatt?! Miért!? Azért, mert az a harc, az a küzdelem, melyért itt hagyják az ifjak kedveseiket, a férjek hitveseiket, az apák gyermekeiket, amiért most minden szemvillanásban a győzelemnek bízó reménysége lobog: — az igazságnak harca ! Azért, mert az a küzdelem, melyért megfeszült izmait, az otthon nyugalmát, a szivnek minden csöpp vérét s életét kinálja az önfeláldozás : — az igazság küzdelme ! Azért, mert az a véres leszámolás, mely most következik s amelynek izgalma elrabolta negyven millió embernek s egy csodás béketűréssel megáldott s csak a békességért áhitozó koronás aggastyánnak féltékenyen őrzött nyugalmát, az igazságnak porbatiprása nélkül már nem késhetett tovább ! Ezt a harcot, ezt a küzdelmet, ezt a véres leszámolást nem mi akartuk, nem mi kerestük ! Évtizedek óta ásta az aknákat s szititotta ellenünk — hol titkon, hol nyíltan — az engesztelhetetlen gyűlöletnek lángját egy nép, egy egész nemzet, mely nekünk köszönheti létét s ami félremagyarázott türelmünknek egész jövendőjét! Évtizedek óta közvetlen szomszédunkban alattomosan egyre lesben állt egy ország, mely sohasem hagyott nyugtot, mely mindig fondorkodott, mely a mi erőtlenségünkből élt és remélt s amely az évek hosszú során csak arra áhítozott, arra vágyakozott, hogy területéhségében a magyar szent korona testéből hasitson ki a maga számára egy darabot. Évtizedek óta egy nemzet a békés megértés helyett ellenünk hozzája méltó társakat keresett, fegyvert kovácsolt, bombákat készített s amikor már elég erősnek hitte magát, orgyilkosokat bérelt s jövendő uralkodójától fosztott meg két testvérnemzetet ! Az igazságnak megcsúfolása, a béketürésnek kigúnyolása már nem tarthatott, s a leszámolásnak órája már nem késhetett soká! Orcánk pirulása nélkül immár nem türhettük, biztos anyagi romlásunk bekövetkezte nélkül nem nézhettük tovább e merész játékot. Ütnie kellett végre a leszámolás órájának is, melynek ütését nem a bossuállás vágya, de az önvédelemnek immáron kényszerítő parancsa siettette. És az óra ütött! A leszámolásnak ideje végre elérkezett. A kicsúfolt igazság j talpra állt, s a népeinek védelmében el- | hangzott királyi üzenetből negyven millió ember lenyűgözött lelkének felszabadulása következett. Csak a kishitűek tétovázhatnak tovább s tűrhetnék megtorlatlanul az igazság arculcsapását, az emberek annyi millióinak anyagi romlását! Csak a gyönge lelkek remeghetnek s csak a gyáva férfí kesereghet, mert e küzdelemből csak az igazság n ak biz tos gy öz elm e, t űzh ely ünknek légen várt nyugalma s nemzetünknek teltétlen megbecsülése következhet! . , . Szerda éjjel óta vérben születik meg az ébredő hajnal, ott, a Száva felett. Szerda reggel óta hétszázezer szurony keresi az ellent s a szerb hegyek és rónaság felett száz és ezer ágyutoroknak dördülése reszket. Szerda reggel óta útban az igazság, s hétszázezer ember hősi halálra készen egyetlen szóra megvédeni indult királyt és nemzetet. Az óra ütött, — s üzent a király! * * * Szombat reggel óta lázas, izgatott perceket élt át Nyíregyháza város közönsége. Szombaton már a kora reggeli órákban igen nagy néptömeg tartózkodott az utcákon, különösen a Kossuth-téren s türelmetlenül várta a Belgrádból érkező híreket. Soha a táviró és a telefon enynyire igénybe véve nem volt még, mint ezen a napon. A kora délutáni órákban kósza hírek kezdtek keringeni a városban. E hírek között a legnagyobb elégületlenséget keltette s egyúttal legtovább tartotta magát az a tudósítás, hogy Szerbia minden pontjában s minden fentartás nélkül teljesítette a monarchia követeléseit. Pedig az értesítés valószinütlensége egyenesen nyilvánvaló volt. Szerbia hosszú időn át oly alattomos aknamunkát folytatott a monarchiával szemben s viszont a monarchiának a szerb királyi kormányhoz intézett jegyzékét oly feltétlen határozottság jellemezte, hogy e két álláspont kiegyenlítése eleve lehetetlenségnek látszott. Kilenc óra tájban érkezett meg végre az első megbízható híradás : a szerb kormány átadta ugyan a várva-várt válasz jegyzékét, azonban az adott válasz nem volt kielégítő s Ausztria-Magyarország követe kíséretével együtt elhagyta a szerb fővárost. A mi ezekután történt, az lélekemelően fenséges jelenet volt. Egyszerre megmozdult az utca, az embereket a kö~