Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-12-31 / 104. szám

Mi volt, mi lesz? Irta: dr. Prőhle Vilmos. Csak néhány óra még és az Úr 1914-ik esztendeje is a mult örvényébe sülyed, felette összecsapnak a véres habok s reá ül a jövőnek szinte átláthatatlan köde. Mi'legyen a véleményünk a múltról, mit várhatunk a jövendőtől? ez a kérdés fekszi meg a lelkeket. Próbáljuk meg, hogyan lehetne a két súlyos és fontos kérdésre tárgyilagosan megfelelni. Az 1914-ik év hazánkat nehéz, megoldhatatlannak látszó pártküzdelemben találta. Személyes kérdések voltak előtérben a közélet minden vonatkozásában, az ország sorsát intéző fórumtól le a legszegényesebb irodákig és műhelyekig, ahol a mindennapi kenyérért küzdő családapák görnyedeznek és verejtékeznek. Bizalmunk alig volt egymásban s nemzetünk magasabb hivatásában tétován kereste kiki a személyes boldogulásnak sokszor kanyargós ösvényeit. Két borzalmas merénylet kénköves villáma cikázott bele váratlanul közéletünk ködös nappalába: a debreceni, meg a szerajevói. Erre az utóbbira felriadtunk közönyünkből, s akkor láttuk csak magunk előtt a kegyetlen valót, hogy egy az egész földtekét behálózó összeesküvés készült ellenünk, hogy a Hohenzollernek és Habsburgok birodalmainak felrobbantásával tönkre tegye a mi nemzeti létünket is és darabokra tépje Szent István koronájának testét, lelkét. , Hála a Mindenhatónak; a veszély felismerése egy csapásra visszaadta a nemzetet önmagának, egy egész évezred diadalai és szenvedései által megszentelt hivatásának. A pártszenvedély elült, az egyéni önzés visszahúzódott rejtett zugaiba s helyette bércen, rónán megcsendültek a Hymnusnak malaszttal teljes hangjai s lengett a magyar trikolór oly bátran, oly biztatóan, mint talán még soha Mohács óta. A véres 1914-nek ez az első áldásos emléke. Megeredt aztán a hadüzenetek zápora, s ámulva láttuk, hogy a miről mindig beszéltünk, amitől mindenki félt: megvan a világháború, és Ausztria-Magyarország meg Németország kénytelenek egymagukban felvenni a harcot az egész elvetemült, kalmárlelkü, rabszolgatartó, méregkeverő, bombavető világgal. Alattomban, hitszegőén, minden tisztességet lábbal taposva készültek fel ellenünk-abban a reményben, hogy itt néhány hétig tartó harc után vérbefojtják Közép-Európát. De a pedáns, tudós, dolgos germánok császárjuk egyetlen varázsszavára ölni-halni kész nibelungokká lettek ; Ferencz József riadója egy táborba gyűjtött osztrákot és magyart s azóta áll a harc szünetlenül, szakadatlanul. Ellenségeink tengernyi hada ha nem is megtörve, de kegyetlenül megtizedelve lankadó tagokkal, véres homlokkal áll az új évnek Szfinksze előtt. A magyar pedig büszkén tekinthet kihullott sok drága vérére, mert ellenségei s fegyvertársai egyaránt látják a magyar párduc legendás viadalát, a turul madárnak fenséges szárnyalását. A magyar 1914-ben világtörténelmet csinált s mint el nem fajult hun-utód a vitézi hirnév tündöklő fényében áll a diadaikoszorus nibelungsarjak oldalán. Németországnak és Ausztría-Magyarországnak a romlatlan ősi vér, az ideálokban való rendületlen hit, a szivnek és karnak acélos ereje adta meg a fölényt a reánk kényszeritett aránytalan küzdelemben s a magyarság még a fényes keretből is fénye erejével domborodott ki. Hogy nemzetünk katonai és politikai értéke ennyire emelkedett, azt is 1914-gyel kapcsolatban fogják emlegetni a késő utódok. Hála legyen ezért a Gondviselésnek, hála a sok kihullott magyar hősi vérnek! Hogy ezek után mit várjunk az uj esztendőtől ? Semmit mást, mint amit joggal várhatunk. Ellenségeink alattomban ásták a vermet, keverték a mérget és fenték a tőrt ellenünk és tulajdonképen a béke utolsó éveiben az ő részükről már folyt a háború s a pokoli furfanggal végzett aknamunkának elképzelt sikerén alapult minden vérmes számításuk és reménységük. Ezeket a számításokat keresztül huztuk, az alattomos, tisztességtelen harcmodor kígyóit összetapostuk s bátran állunk elébe mindennek, ami még ezután kővetkezhetik. Erkölcsi világrend van s ez ellen se nyíltan, se orvul támadni nem lehet büntetlenül. Ezt hirdetik észak, kelet, nyugat és dél véres harcterei. Ami ellenségeinknek 1914-ben nem sikerült, az — ha van Isten a magasságos égben és van még erő német, magyar meg török szivekben, pedig van, — az 1915-ben sem sikerülhet nékik. Ez a legkevesebb, amit a legjózanabb számítással az uj esztendőtől várhatunk. De a turul szárnyal, vijjog s számítása nem a rög gyermekéé. Régi hún táltosok talán meg tudnák mondani, mért vijjog a saskeselyű, mért szállong a turul s ölyü. Régi dicsőség, régi nemzeti nagyság uj reménnyel, uj hittel, uj babérral van fölkelőben a jövendő ködös fátyola mögött. Éppen azért, ne féljen, ne rettegjen, aki jó magyar! Akár hideg ésszel számit, akár magasba száll a magyar lélek frissen csattogó turulszárnyain, bizalommal nézhet a jövőbe. Katonáink árváiért... Irta: Lévay Mihály orsz. gyűl. képviselő. A háború napról-napra uj feladatok, uj kötelességek elé állítja a társadalmat. Nincs annyi balzsam Gileádban, amennyi a sok seb beheggesztésére kellene e nehéz napokban. Mert „a szeretet mindent megért, mindent elvisel, mindent remél" mint Pál apostol nagy igazán mondja. „A szeretet tűrő, a szeretett kegyes." A szeretet szinte emberfeletti türelmére van most szüksége a csapások keresztje alatt roskadozónak. A szeretet kegyességére van szükségé ma a társadalomnak. Ha ez a szeretet nem üresfrázis, hanem élő valóság, akkor nem ijedünk meg az uj feladatoktól sem és készek vagyunk az uj kötelességek vállalására. Egyre többen kerülnek haza katonáink közül a harctérről olyanok, akik kenyérkereső munkára nem képesek többé. Mindinkább elfogja lelkünket a részvét, ha egy családfő hősi halálról értesülünk. Mindinkább fokozódik ezzel is az a kötelességünk, hogy e katonáink családjainak szomorú helyzetén segítsünk. Nem csak az állam teszi meg a maga kötelességét, a társadalom is kiveszi e nemes munkából részét. Sajnos, eddig még nem indult meg olyan aktió, amely a munkaképtelenné vált, vagy a csatában elesett hősök családjainak intenzív segítését tűzte volna ki célul. Pedig éppen ezeken a családokon kell különösen segitnünk, ott kell megtörnünk a szeretet kenyerét, ahol nem lesz többé apa, aki azt megtörje övéinek. É nagy föladat megoldásához haladéktalanul hozzá kell fognunk. Ha ezt a társadalom ujabb megterhelése nélkül megtudjuk tenni, csak annál nagyobb megértéssel találkozhatunk mindenütt. Miienne ez? Az újévi köszöntések megváltása, széltében széles e hazában. Annyira el van terjedve ez a szokás, hogy egészen szegény sorsú emberek se sajnálnak újévi üdvözlésekért negyven ötven fillért kiadni. A jobban szituáltaknál meg egész csinos összegek jutnak évenként erre a célra. Rendelné el a belügyminiszter, hogy minden iskolában gyűjtenék össze azt a pénzt csupán, amelyet újévi gratulátiókra akartak költeni az egyesek, meg a családók ;.ugyancsak erre lennének fölszólitandók a pénzintézetek, a gyárak és egyéb vállalatok, akkor mindj árt szép összeghez lehetne jutni, az emberek kü lön megterhelése nélkül. Hasonlókép kellene te nni a püspököknek is egyházmegyéjük területén . Ha másutt nem, a templomokban elhelyezett perselyekben tetemes adomány folynék be a kenyérkereső nélkül maradt katona családok fölsegitésére, hogy ha annak célját idején minden pap meghirdetné. Gondtól terhes, súlyos időkben ugy sincs semmi értelme a sztereotip b. u. é. k. betűknek, de még a sok irka-firkálástól is megmenekedn énk, ha az újévi üdvözlések megváltására elhatároznék magunkat. S hogy erre, kivételnélkül mindenki el is határozza magát, ezt nagyon könnyű lesz elérni abban az esetben, ha az újságok néhány buzdító szóval ajánlják e felkarolásra érdemes ügyet olvasóinknak. Közönségünk nem fog habozni, hogy ezt a buzdítást kövesse. Nem különösen azért, mert senkitől nem kérünk többet egyetlen fillerrel sem annál, mint amit újévi üdvözlésekre elkölteni szokott. De egyöntetűen kellene ezt az aktiót keresztül vinni, a mely költségbe sem kerül. Az említett tényezők mindegyikének lehetően gyorsan ki kellene adnia rendeletét, hogy még idejekorán végrehajthassák. Ha a közönség tisztában lesz az adakozás módjával s tudni fogja, hogy éppen ennél a gyűjtésnél szolgája a leghumánusabb célt s a gyűjtést megindítóink személyében látja azt a biztosítékot, hogy fillérei hováforditása kétséges nem marad: akkor biztosra vehetjük, hogy ez a hazafias aktió megtermi gyümölcsét. Cseppekből lesz a tenger. Az újévi üdvözlések megváltási összege nem várt eredménnyel fog járni. Én megpróbáltam és sajat tapasztalásom sikerére hivatkozom. * A újévi köszöntések megváltási összegét mindenki a honvedelmi minisztérium Hadsegélyező Hivatala özvegy és árva alapja javára fizeti be. A posta a Hadsegélyző Hivatal címére (Budapest, IV. Váci-utca 38.) feladott pénz uüldeményeket portómentesen szállítja, ha az ktalványra fel van jegyezve, hogy katonáknak szánt szeretet adomány. Karácsony a kaszárnyában. Meghatóan szép karácsonyi ünnepség volt e hó 24-én délután a nagylaktanyában. Szép előkelő hölgy és uri közönség gyűlt össze a nagy lovardában felállított 4 méteres karácsonyfa körül, melyet nagy Ákosné ezredesné vezetése alatt gyöngéd kezek díszítettek és halmoztak el ajándékokkal. Megható volt látni az itthon lévő bevonult katonákról is való gondoskodást. Az ünnepségen rövid beszédet Gregorics őrnagy és Artner kapitány mondott. A legénység nevében általános figyelem közepette Gsépes Imre 14 es közhuszár vágott ki olyan beszédet, amelyet érdemesnek tartunk a leközlésre : Méltóságos Nagyasszonyunk ! Elmulaszthatatlan kötelességünknek tartjuk, hogy ezúttal méltóságos Nagyasszonyunknak és szeretve tisztelt ezredparancsnokainknak e nehéz időben azért a pár boldog óráért és sok ajándékért, melyben részesiteni kegyesek voltak, köszönetünket nyilvánitsuk. Igaz, hogy ha félrelebbentenénk az ablakokat takaró függönyöket és betekintenénk rajta, ott látnánk a mostani családfenntartókat, az egyedül Hadbavonultak részére gyapjú és selyem alsó trikók, szvetterek, keztyük, harisnyák has-, térd- ós érmelegitők hósapkák* teveszőr mellény és alsó nadrágok a legnagyobb választókban kaphatók női' és férfi-divatáruházában Nyíregyházán Telefon: 12 9. sz.