Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-12-31 / 104. szám

Mi volt, mi lesz? Irta: dr. Prőhle Vilmos. Csak néhány óra még és az Úr 1914-ik esztendeje is a mult örvényébe sülyed, felette összecsapnak a véres habok s reá ül a jövőnek szinte átláthatatlan köde. Mi'legyen a véleményünk a múltról, mit várhatunk a jövendőtől? ez a kérdés fekszi meg a lelkeket. Próbáljuk meg, hogyan lehetne a két súlyos és fontos kérdésre tárgyilagosan megfelelni. Az 1914-ik év hazánkat nehéz, megoldha­tatlannak látszó pártküzdelemben találta. Sze­mélyes kérdések voltak előtérben a közélet minden vonatkozásában, az ország sorsát intéző fórumtól le a legszegényesebb irodákig és műhelyekig, ahol a mindennapi kenyérért küzdő családapák görnyedeznek és verejté­keznek. Bizalmunk alig volt egymásban s nemze­tünk magasabb hivatásában tétován kereste kiki a személyes boldogulásnak sokszor kanyar­gós ösvényeit. Két borzalmas merénylet kénköves villáma cikázott bele váratlanul közéletünk ködös nappalába: a debreceni, meg a szerajevói. Erre az utóbbira felriadtunk közönyünkből, s akkor láttuk csak magunk előtt a kegyetlen valót, hogy egy az egész földtekét behálózó összeesküvés készült ellenünk, hogy a Hohen­zollernek és Habsburgok birodalmainak fel­robbantásával tönkre tegye a mi nemzeti lé­tünket is és darabokra tépje Szent István koronájának testét, lelkét. , Hála a Mindenhatónak; a veszély felisme­rése egy csapásra visszaadta a nemzetet ön­magának, egy egész évezred diadalai és szen­vedései által megszentelt hivatásának. A pártszenvedély elült, az egyéni önzés visszahúzódott rejtett zugaiba s helyette bércen, rónán megcsendültek a Hymnusnak malaszttal teljes hangjai s lengett a magyar trikolór oly bátran, oly biztatóan, mint talán még soha Mohács óta. A véres 1914-nek ez az első áldásos emléke. Megeredt aztán a hadüzenetek zápora, s ámulva láttuk, hogy a miről mindig beszéltünk, amitől mindenki félt: megvan a világháború, és Ausztria-Magyarország meg Németország kénytelenek egymagukban felvenni a harcot az egész elvetemült, kalmárlelkü, rabszolgatartó, méregkeverő, bombavető világgal. Alattomban, hitszegőén, minden tisztessé­get lábbal taposva készültek fel ellenünk-abban a reményben, hogy itt néhány hétig tartó harc után vérbefojtják Közép-Európát. De a pedáns, tudós, dolgos germánok császárjuk egyetlen varázsszavára ölni-halni kész nibelungokká lettek ; Ferencz József riadója egy táborba gyűjtött osztrákot és magyart s azóta áll a harc szünetlenül, szakadatlanul. Ellenségeink tengernyi hada ha nem is meg­törve, de kegyetlenül megtizedelve lankadó tagokkal, véres homlokkal áll az új évnek Szfinksze előtt. A magyar pedig büszkén tekinthet kihullott sok drága vérére, mert ellenségei s fegyvertár­sai egyaránt látják a magyar párduc legendás viadalát, a turul madárnak fenséges szárnya­lását. A magyar 1914-ben világtörténelmet csi­nált s mint el nem fajult hun-utód a vitézi hirnév tündöklő fényében áll a diadaikoszorus nibelungsarjak oldalán. Németországnak és Ausztría-Magyarország­nak a romlatlan ősi vér, az ideálokban való rendületlen hit, a szivnek és karnak acélos ereje adta meg a fölényt a reánk kényszeritett arány­talan küzdelemben s a magyarság még a fé­nyes keretből is fénye erejével domborodott ki. Hogy nemzetünk katonai és politikai értéke ennyire emelkedett, azt is 1914-gyel kapcsolat­ban fogják emlegetni a késő utódok. Hála legyen ezért a Gondviselésnek, hála a sok kihullott magyar hősi vérnek! Hogy ezek után mit várjunk az uj eszten­dőtől ? Semmit mást, mint amit joggal várha­tunk. Ellenségeink alattomban ásták a vermet, keverték a mérget és fenték a tőrt ellenünk és tulajdonképen a béke utolsó éveiben az ő ré­szükről már folyt a háború s a pokoli furfang­gal végzett aknamunkának elképzelt sikerén alapult minden vérmes számításuk és remény­ségük. Ezeket a számításokat keresztül huztuk, az alattomos, tisztességtelen harcmodor kígyóit összetapostuk s bátran állunk elébe mindennek, ami még ezután kővetkezhetik. Erkölcsi világrend van s ez ellen se nyíl­tan, se orvul támadni nem lehet büntetlenül. Ezt hirdetik észak, kelet, nyugat és dél véres harcterei. Ami ellenségeinknek 1914-ben nem sike­rült, az — ha van Isten a magasságos égben és van még erő német, magyar meg török szi­vekben, pedig van, — az 1915-ben sem sike­rülhet nékik. Ez a legkevesebb, amit a legjózanabb szá­mítással az uj esztendőtől várhatunk. De a turul szárnyal, vijjog s számítása nem a rög gyermekéé. Régi hún táltosok talán meg tudnák mondani, mért vijjog a saskeselyű, mért szállong a turul s ölyü. Régi dicsőség, régi nemzeti nagyság uj reménnyel, uj hittel, uj babérral van fölkelőben a jövendő ködös fátyola mögött. Éppen azért, ne féljen, ne rettegjen, aki jó magyar! Akár hideg ésszel számit, akár ma­gasba száll a magyar lélek frissen csattogó tu­rulszárnyain, bizalommal nézhet a jövőbe. Katonáink árváiért... Irta: Lévay Mihály orsz. gyűl. képviselő. A háború napról-napra uj feladatok, uj kötelességek elé állítja a társadalmat. Nincs annyi balzsam Gileádban, amennyi a sok seb beheggesztésére kellene e nehéz napok­ban. Mert „a szeretet mindent megért, mindent elvisel, mindent remél" mint Pál apostol nagy igazán mondja. „A szeretet tűrő, a szeretett kegyes." A szeretet szinte emberfeletti türelmére van most szüksége a csapások keresztje alatt roskadozó­nak. A szeretet kegyességére van szükségé ma a társadalomnak. Ha ez a szeretet nem üres­frázis, hanem élő valóság, akkor nem ijedünk meg az uj feladatoktól sem és készek vagyunk az uj kötelességek vállalására. Egyre többen kerülnek haza katonáink közül a harctérről olyanok, akik kenyérkereső munkára nem képesek többé. Mindinkább elfogja lelkünket a részvét, ha egy családfő hősi ha­lálról értesülünk. Mindinkább fokozódik ezzel is az a kötelességünk, hogy e katonáink csa­ládjainak szomorú helyzetén segítsünk. Nem csak az állam teszi meg a maga kö­telességét, a társadalom is kiveszi e nemes munkából részét. Sajnos, eddig még nem in­dult meg olyan aktió, amely a munkaképtelenné vált, vagy a csatában elesett hősök családjai­nak intenzív segítését tűzte volna ki célul. Pedig éppen ezeken a családokon kell különö­sen segitnünk, ott kell megtörnünk a szeretet kenyerét, ahol nem lesz többé apa, aki azt megtörje övéinek. É nagy föladat megoldásához haladékta­lanul hozzá kell fognunk. Ha ezt a társadalom ujabb megterhelése nélkül megtudjuk tenni, csak annál nagyobb megértéssel találkozhatunk mindenütt. Miienne ez? Az újévi köszöntések megváltása, széltében széles e hazában. Annyira el van terjedve ez a szokás, hogy egészen szegény sorsú emberek se sajnálnak újévi üdvözlésekért negyven ötven fillért kiadni. A jobban szituáltaknál meg egész csinos összegek jutnak évenként erre a célra. Rendelné el a belügyminiszter, hogy min­den iskolában gyűjtenék össze azt a pénzt csupán, amelyet újévi gratulátiókra akartak költeni az egyesek, meg a családók ;.ugyancsak erre lennének fölszólitandók a pénzintézetek, a gyárak és egyéb vállalatok, akkor mindj árt szép összeghez lehetne jutni, az emberek kü lön megterhelése nélkül. Hasonlókép kellene te nni a püspököknek is egyházmegyéjük területén . Ha másutt nem, a templomokban elhelyezett per­selyekben tetemes adomány folynék be a ke­nyérkereső nélkül maradt katona családok fölsegitésére, hogy ha annak célját idején min­den pap meghirdetné. Gondtól terhes, súlyos időkben ugy sincs semmi értelme a sztereotip b. u. é. k. betűknek, de még a sok irka-firkálástól is megmenekedn énk, ha az újévi üdvözlések megváltására elhatároz­nék magunkat. S hogy erre, kivételnélkül min­denki el is határozza magát, ezt nagyon könnyű lesz elérni abban az esetben, ha az újságok néhány buzdító szóval ajánlják e felkarolásra érdemes ügyet olvasóinknak. Közönségünk nem fog habozni, hogy ezt a buzdítást kövesse. Nem különösen azért, mert senkitől nem kérünk többet egyetlen fillerrel sem annál, mint amit újévi üdvözlésekre el­költeni szokott. De egyöntetűen kellene ezt az aktiót ke­resztül vinni, a mely költségbe sem kerül. Az említett tényezők mindegyikének lehetően gyor­san ki kellene adnia rendeletét, hogy még ideje­korán végrehajthassák. Ha a közönség tisztában lesz az adakozás módjával s tudni fogja, hogy éppen ennél a gyűjtésnél szolgája a leghumánusabb célt s a gyűjtést megindítóink személyében látja azt a biztosítékot, hogy fillérei hováforditása két­séges nem marad: akkor biztosra vehetjük, hogy ez a hazafias aktió megtermi gyümölcsét. Cseppekből lesz a tenger. Az újévi üdvözlések megváltási összege nem várt eredménnyel fog járni. Én megpróbáltam és sajat tapasztalásom sikerére hivatkozom. * A újévi köszöntések megváltási összegét mindenki a honvedelmi minisztérium Hadse­gélyező Hivatala özvegy és árva alapja javára fizeti be. A posta a Hadsegélyző Hivatal címére (Budapest, IV. Váci-utca 38.) feladott pénz uüldeményeket portómentesen szállítja, ha az ktalványra fel van jegyezve, hogy katonáknak szánt szeretet adomány. Karácsony a kaszárnyában. Meghatóan szép karácsonyi ünnepség volt e hó 24-én délután a nagylaktanyában. Szép előkelő hölgy és uri közönség gyűlt össze a nagy lovardában felállított 4 méteres kará­csonyfa körül, melyet nagy Ákosné ezredesné vezetése alatt gyöngéd kezek díszítettek és hal­moztak el ajándékokkal. Megható volt látni az itthon lévő bevonult katonákról is való gon­doskodást. Az ünnepségen rövid beszédet Gre­gorics őrnagy és Artner kapitány mondott. A legénység nevében általános figyelem közepette Gsépes Imre 14 es közhuszár vágott ki olyan beszédet, amelyet érdemesnek tartunk a leközlésre : Méltóságos Nagyasszonyunk ! Elmulaszthatatlan kötelességünknek tartjuk, hogy ezúttal méltóságos Nagyasszonyunknak és szeretve tisztelt ezredparancsnokainknak e nehéz időben azért a pár boldog óráért és sok aján­dékért, melyben részesiteni kegyesek voltak, kö­szönetünket nyilvánitsuk. Igaz, hogy ha félrelebbentenénk az ablako­kat takaró függönyöket és betekintenénk rajta, ott látnánk a mostani családfenntartókat, az egyedül Hadbavonultak részére gyapjú és selyem alsó trikók, szvetterek, keztyük, harisnyák has-, térd- ós érmelegitők hó­sapkák* teveszőr mellény és alsó nadrágok a legnagyobb válasz­tókban kaphatók női' és férfi-divatáruházában Nyíregyházán Telefon: 12 9. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents