Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-12-17 / 101. szám

I. Ha mélyebben tekintünk a francia nemzet történetébe és a francia nép lélektanába, azt fogjuk látni, hogy a frnncia nemzet már befejezte világtörténeti és kultúrtörténeti hivatását. Volt már a világ ura, mikor a nagy Napóleon dirigált a világ szinpadján; volt már az emberiség sokirányú műveltségének kiindulópontja, irányitója, vezetője. A francia nemzet története — talán mert faji rokonság is fűzi hozzá — a római birodalom történetével rokon vonásokat tüntet fel. * Miként az ember, mint élő organizmus életében s a nagy természetben: ugy a népek, nemzetek életében is csak egy bizonyos fokig lehetséges az emelkedés; ez a fok az, amelyen a nemzet tudományban, műveltségben, erkölcsben, művészetben, iparban, kereskedelemben a legszebbet, legjobbat, legtökéletesebbet alkotja, amikor már az egyéniség, az egyéni szabadság oly magasra hág, hogy korlátokat sehol, semmiben nem ismer, mindenképpen csak egyéni érdekeiért cselekszik, önmagának él, úgyannyira, hogy a nemzeti kötelék sem tartja már össze őket. Ilyen volt az újkor elején a római nép s ilyen ma a francia nemzet. — Fenti állitásunk mellett szól még a történelem folyamán ez okok folytán előfordult sok, hatalmas világbirodalom összeomlása is. A francia nemzet is átesett már azokon a kormány-, műveltség- és erkölcs-fokozatokon, melyeket a történelem a felfelé emelkedő népek lépcsőjéül jelölt meg. Kormányformája a királysággal kezdődött, melyet a francia nemzet aranykorának lehet nevezni. Űtána a francia nép világhatalma, a Napoleon korlátlan diktatúrája következett. Majd jött a jelenlegi forma, a köztársaság, mely azonban már az utébbi, különösen pedig a mostani időkben végtelen vegyes kormányformás-érzelmü egyénekből, továbbá szabadosakká vedlett „szabadsághősökből" áll. A francia nemzet már kiélte magát. Műveltsége, minden irányú fejlettsége, izlése, divatot irányító szerepe arra engednek következtetni, hogy a francia nemzet eljutott arra a pontra, ahonnan a feljebb emelkedés lehetetlen, ahonnan már csak a bukás várható. A francia nemzet minden irányú dekadenciája, a nép erkölcstelensége, semmivel nemtörődömsége, mind olyan szimptómák, amelyek a sülyedés, a hanyatlás előjeleiként szoktak mutatkozni. A francia nép túlságos ledér erkölcsivel együtt jár utóbbi időben a gyermektelenség, mely a nemzetek faji fennmaradandósága szempontjából a legfontosabb érd-ik. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy Franciaországban évente 2—3 százezerrel több a halálozások, mint a születések száma, minek folytán Franciaország fajfenntartó eleme 25—30 év alatt a nullához nagyon közel lesz. Az e betegséget nyomon követő veszély megakadályozásara valósították meg a mult század vége felé Marchard ezredes eszméjét, minek, vaíaornt a későbbi intézkedéseknek lett a következménye, hogy az egyébként megkívánt adó és értelmiség hiján is szavazati jogot kapott az a családapa, ekinek több gyermeke volt; ezenkívül adóelengedésben is részesültek az ilyenek; mig az agglegényeket és gyermektelen családfenntartókat súlyosabb adóval rótták meg. Sőt az utóbbi években a több gyermekes családapák, gyermekeik számarányában fokozatos állami segelyben is részesültek. Azonban ez mit sem hasmilt, mivel a fenti statisztika adatai ez intézkedések megtétele után is megállanak, miből látni való, hogy Franciaország ez uton is a megsemmisülés felé halad. II. Franciaország az utóbbi évtizedekben teljesen elvesztette nacionális jellegét s mindinkább internacionálissá kezdett válni, minek folytán a haza föld-fajszere!

et kihalt a polgárokból. Semmivel sem törődve belevetették magukat az erkölcstelenség és fényűzés áradatába s úsztak abban lefelé. Ennek következménye, hogy a mai világháborúban is mindenféle nemzeti érzés és lelkesedés nélkül harcol a francia katona, de még ugy sem hazájáért, hanem kényszerűségből, vagy egyéni sorsuk jobbra fordulása érdekében. Ott ugyan nem sok a lelkesedésből önként beállt katona ! Valamint a francia nemzet egyeteme, ugy vezetői is a degenerálódás utjain haladnak lefele. Élő bizonyság erre a jelenlegi kabinet, melyben helyet foglalnak olyan egyének is, kiket a francia biróság, sőt az egész francia nemzet alig pár évvel ezelőtt megbecstelenítő ódiummal bélyegzett meg. A nemzetek életében a vallás mindig jelentékeny tényező volt, minek ép az ellenkezőjét látjuk Franciaországban. Ott szerepet játszott már az idők folyamán a vallási rajongas, a hugenotta üldözés és még hány fázisa az exotikus léleknek, mig eljutottak a mai formához : a vallásnélküliséghez. Nálok a vall is nemcsak az állam, de az egyesek előtt is igen alárendelt tényező szemben hatalmas ellenfelével a nemettel, hol a vallás a mai fegyverzajban is előkelő szerepet játszik. Hogy milyen a francia néplélek, milyen a nép erkölcse, mutatja az a rengeteg királygyilkosság és trónról való elűzés, mely egymást érte a nagy francia forradalomban és előtte. A francia népben soha nem volt vagy a lojalitás, főleg pedig, a forradalomban s az azt közvetlenül megelőző időben; miért nem is környezték uralkodójukat olyan hódolattal és tisztelettel, mint pl. nálunk. Ott a felső légközben mindig kelszinü, furfangos, hizelgő alakok lézengenek, kiket mindig' a legnagyobb erkölcstelenség jellemzett. Jelenleg is a legvegyesebb érzelmű polgárokgal van telive Franciaország, vannak royalisták, köztársaságiak, szocialisták, nacionalisták, anarchisták, nemzetközi érzelműek, kiknek mindegy akármilyen a kormányforma, de legjobb, ha semmilyen sincsen. Ilyen konglomerált elemekből összeszürődött nep soká nem is szerepelhet; ennek már csak a szétzüllés, a megsemmisülés lehet osztályrésze. III. Ezek nagyjában a francia nemzet hanyatlásának, pusztulásának okai, melyek következtében meg kell változtatni fennti tételünket, t. i. hogy „fájdalommal tölt el bennünket a virágzó, müveit, hatalmas Franciaországnak a mostani háborúban való megsemmisülése": sőt be kell látnunk a fenntiek alapján, hogy Franciaország pusztulása már útban volt; belső Hir a falunkból. Töpörödött vén anyóka Lép a községházba: Tekintetes jegyző uram, Mi hir a csatába ? Két hónapja, hogy a fiam Muszka ellen indult, S utoljára amikor irt, Hét hete is elmúlt. Ő volt nekem istápolóm. Kenyéradóm, lelkem. Amióta elment, helyem Nem tudom, hol leljem . . . Tekintetes jegyző uram Sok újságot járat: Hátha abban a fiamról Valamit imának? Megkövetem tisztelettel, Olvassa el nékem. Hátha bizony el is esett Ott a muszka réten, És oszt nincsen, aki sebét -Bekötözze gonddal . . . Éjjel, nappal tele szivem, > Nagy aggodalommal. Az atrece hátha ki van Az újságba téve ? Én istenem, gyalogosan Is elmennék érte S haza hoznám, itthonn venném Magam gondozásba. Engedelmet a király csak Adna talán rája? Töpörödött vén anyóka. Beesett a képe. Könnyes szemmel, esdve néz a Jegyzőnek szemébe. Remény is, meg aggodalom Ül ki az arcára . . . Szegény anyó .„ . Oly szánalom Csak nézni is rája. Szól a jegyző, szelid hangján Érzik a sajnálat: „Öreg néni, az újságban Nincs hire a fiának." •— Én istenem, hát akkor . . . Kihez folyamodjak ? Öreg anyó két szeméből Bus könnyek omolnak. Hát Tekintetes jegyző uram, írna a királynak! Hátha ottan a fiamról Valamit tudnának ? Belevenné nagy keservem Szépen az irásba Ugy, mint mikor — emlékszik rá? — Ki is reklamálta . . . És a jegyző, mit csináljon ? Nincs ut, hogy kitérjen, Fogalmaz egy nagy levelet S felolvassa szépen, Öreg anyó nagy keserve Folyik az irásba . . . Minden pontnál helyeslőleg Bólingat reája. Kézcsókolva hálálkodik Szegény öreg néni. Ugy meg örül, szinte ujjong, Szinte öröm nézni. Örömcseppes könnypatakok Ragyognak szemében, Oh, ki tudná megzavarni Öt naiv hitében . . . ? És boldogan megy haza a Fehér faluházba. Takaritgat. tisztogatgat Nagy örömös lázba .... Át -áttipeg a szomszédba, Szeme könnyhomályos : „Irt a jegyző a Királynak . . . Hazajön a János . . . !" Balla Ferenc. Hősapka-gyapjufonal legjobb minőségben, továbbá hazavonultak részére meleg alsó-ruhák, keztyük, harisnyák, ha s-, tórd- ós órmalagitőic szvatterak, kötött kabátak stb. a legnagyobb választókban kaphatók női- és férfi-divatáruházában Nyíregyházán Telefon: 12 9. sz«