Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-11-26 / 95. szám

A S&abolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szaboícsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelercsk szerdán és szombaton este. «»fizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed 4vre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak féíár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 í. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A németek titka. Bámulattal és csodálattal adózik mindenki a hadviselő német nemzet iránt. Az a kötelességtudás, fáradhatlanság, azok a fényes sikerek, amiket eddig is felmutattak, bámulatba ejti még az ellenséget is. Az 1870—71-iki német-francia hadjárat után szállóigévé vált az a mondás, hogy azt a hadjáratot a tanitók nyerték meg. Az iskolákban oltották bele a német katonákba azt a kötelességtudást, ami a győzelmet biztosította. E hadjárat óta több mint négy évtized telt el. A német nemzet ezt a négy évtizedet szakadatlan és céltudatos munkában töltötte el. Amit a szürke néptanítók az 1870-es évek előtt és azóta a német nemzetbe oltottak, nemcsak a harcmezőn, hanem a mindennapi polgári életben is meghozta gyümölcsét. A kötelességtudás nyilatkozott meg minden életpályán. Ez és a következetes munka fejlesztette nagyra a németek iparát, kereskedelmét és mezőgazdaságát egyaránt. Már a békében csodálatra és bámulatra méltónak bizonyult az egységessé alakult német nemzet. Elméleti alapokon és komoly tudományos kutatásokon nyugvó mezőgazdasága mintául szolgálhatott és szolgált más nemzeteknek. Ipara Anglia iparának méltó versenytársa lett. Kereskedelme azonszerint. És aligha csalódnak azok, akik a dúló háború igazi okait abban a féltékenységben keresik és vélik feltalálni, amelyet Angliában Németország iparának és kereskedelmének hatalmas léptekkel való fejlődése ébresztett fel. Nem feledkezett meg azonban a békés foglalkozás mellett a német nemzet a harcra való felkészülődésről sem. Tudta nagyon jól, hogy amit fáradhatlan munkásságával megszerzett, azt irigyeitől csak fegyverrel védelmezheti meg. A hadi felkészülés teren megint csak a legkiválóbbnak bizonyúlt. Akár katonáinak képzettségét nézzük, a legénységét ép ugy mint a tisztikarét, akár technikai készültségét, felszereléseinek tökéletességét, legádázabb ellenségeinek is el kell ismerniök, hogy azok bármelyikét messze túlszárnyalja. Ezekben rejlik a németek sikereinek alapja. Ezek teszik kétségtelenné, hogy a nagy háborúból a németek s természetesen velük együtt mi, hű szövetségesei, csak diadallal kerülhetünk ki. Alig, hogy megindultak az ellenfelek között a csatározások, alig dördültek el az első ágyuk, roppantak el az első fegyverek, a harcban álló és a semleges európai államok egymásután moratoriumot léptettek életbe. Egyedül a német nemzet az, ahol erre mind ezideig nem volt szükség és előreláthatólag nem is lesz. A dúsgazdagnak hitt és mondott Franciaország már a hadjárat kezdetén Amerikához fordult kölcsönért, pedig a hadüzenet előtt még ő adta a sok milliárdot kölcsön orosz szövetségesének. — Németországban a csak nem régiben kibocsátott hadikölcsön bent az országban napok alatt túljegyzéssel záratott le. Akárhova nézünk, akármerre vizsgálódunk, Németországban minden téren valami egészen más rendet találunk, mint a többi hadviselő államokban. Ott milliókra megy az önként hadbamenők száma. A német győzi katonával a belga, francia és az orosz harctereken egyaránt. A távoli Gsingtauban a maroknyi csapat ép oly rettenthetetlenül küzdött a sokszorosan túlnyomó japán ellenében, mint küzdött az Antwerpent meghódított sereg, a Hindenburg oroszverő hadserege, vagy a Verdunt ostromlók tábora. A kitört török-orosz tengeri hadjáratról mindenki meg van győződve, hogy ott is németek vezetik a törökök hadihajóit és németek szervezik a török szárazföldi csapatokat. Végrendelet Irta Ali Ekrem bej, fordította Dr. Pröhle Vilmos. Pislogó mécsesnek imbolygó világa Bele-bele csillan a sátortanyába ; Isterázsa váltás ideje van éppen Erdős domboldalnak éjjeli csendjében. Csimiskezekbéli Memis meg bajtársa Ömer, a tizedes, ott lelnek egymásra. Memis, a közvitéz, így szól a káplárhoz; „Olvasd csak el, földi, e levél mi hírt hoz ; Hogy van édes apám?" Ömer: Azt írja, hogy jól van. Memis: „Hát a feleségem ? — Mikor berukkoltam, Nagy beteg volt szegény s csak azt hajtogatta: Ha meghal, akkor se búsuljak miatta." Ömer: „Köszöntet az apád, Daltaban köszöntet; Bekir is köszöntet, Pehlivan köszöntet, Anyád is köszöntet, húgod nemkülönben ; Köszöntet a csordás . . . , így van írva rendben," Memis: Azt olvasd már pajtás, hogy van feleségem ? Ömer: „Bekir már jegyben jár ; s nem is éppen régen A Bej-patak csúnyán kicsapott medréből, Csak a fűzfák csúcsa látszott ki vizéből." Memis: N e mondd ! Hisz ez nagy szó ! árvíz volt tehátlan, Csendes kis folyónktól ilyesmit nem vártam Hanem hát olvasd csak pajtás a levelet — Feleségem dolga érdekel engemet \ Ömer: Várj csak kissé Memis! Memis: De nincs kedvem várni, Legalább álmomban szeretném már látni Szegény Eminémet. Ömer: „Nagy sáskajárás volt Szazli-el környékén, és ami termés volt Szénában mi másban, az mind odapusztult. Apádnak magának két birkája elhullt — Persze a hőségtől. — A kis borjú megnőtt S majdnem kétakkora most mint volt ezelőtt, A kis kert gyönyörű, szép a falu útja ; Szegény Csöp-Haszánnak pediglen a minap Eltűnt, meg se került a kendermagos tyúkja. Zászlónk győzelméért imát mondott a pap, — Köszöntet téged is, Csákir is köszöntet, Hasonlatosképen Szádik is köszöntet . . . Oszmánéknak nemrég kislányuk született „ .. / Memis: Szóval Oszmánéknak kis lányuk született — Mindez jól van pajtás, de a feleségem . „ . Ó róla mit ír már édes apám nékem ?Felsóhajt a káplár, a szava elakad, S a vasgyúró Memis meg elvágódik hanyatt. S ki az ellenségre oroszlánként ronta, Akit nem ijesztett ezer ágyu torka, Elterült a földön, mint villámütésre Hites felesége halála hírére. Egyszer csak felserken az elalélt vitéz, Résztvevő társának búsan szemébe néz ; „Meghalt, ugy-e meghalt szegény íeleségem: Szomorú nézésed elárulta nékem !

K Néma bólintással felel csak bajtársa . . . S Memisnek megered a könnyehullása. Csendes zokogással telik éjszakája Könnytől és harmattól ázik a ruhája. Egyszer csak feltűnik a pirosló hajnal, Gyémánttól, rubintól csillog a hegyoldal. Zöld erdő lombja közt odaszáll sugára A bús közvitéznek halovány arcára „Ömer ! — szól hirtelen — Ömer, jó pajtásom, Végy elő papirost s ahogy én diktálom írjad le szép rendben a szót, arra kérlek, Amit mondok, szántam végrendelkezésnek." S rendelkezik Memis öt-hat birkájáról, Kis belsőségéről, tarka bocijáról, Néhány hold földjéről meg nádas rétjéről, Egyéb apró-cseprő kis szegénységéről Olyaténképen, hogy ha ő elköltözik S vitéz bajtársakkal közös sirba teszik, Az ő vagyonából senki just ne kapjon S ezért ő rá senki meg ne haaaüudjon. Tegyék inkább pénzzé minden szegénységét, S ahol eltemették az ő feleségét, A kis dombra fejtül állítsanak követ S ültessenek mellé egy szomorú főzet, írása a kőnek szép aranyos legyen És kivésve rajta kard vagy szurony legyen, Hogy aki majd látja, mindenki megértse: Katonának nyugszik ott a felesége. „A íűzfát gondozzák, hogy árnyékos legyen,