Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-11-12 / 91. szám

Kisvárdai járásban: Döge, december 15. Tiszakanyár, » 15. Dombrád, it 16. Pátroha, jj 16. Kisvárda, » 18. Nyírtass, » 18. Gyulaháza, n 18. Pap, » 18. Nyírkárász, » 19. Ajak, » 19. Anarcs, » 19. Fényeslitke, » 19. A bemutató szemle helye : Munkács. Nyirbogdányi járásban: Nyirbogdányi, december 20. Nyirpazonyi, » 20. Oros, » 20. Kemecse, n 21. Nagyhalász, » 21. Demecser, » 22. Kótaj, » 22. Gégény, JJ 22. Kék, n 23. Nyírtét, » 23. Nyírtura, » 23. Vasmegyer, V 23. Nyíregyháza rend. t. város: december 24., 28., 29. és 30-án. A bemutató szemle helye : Munkács. II. Nyírbátori járásban: Nyírbogát, november 16. Pócspetri, „ 16. Piricse, „ 16. Encsencs, „ 17. Kisléta, „ 17. Máriapócs, „ 17. Nyirgyulaj, „ 17. Nyírbátor, „ 18. Apagy, Levelek, Nyirbakta, Nyirmada, Ófehértó, Petneháza, Ramocsaháza, Vaja, Nyirbaktai járás: november 19. 19. 19. 20. 20. 20. 21. 21. Ligetaljai járás: Nyirlugos, n 21. Nyirmihálydi, » 22. Nyirmártonfalva, » 22. Nyirbéltek, » 22. Nyirábrány, » 23. Nyiracsád, » 23. Nyiradony, » 24. Bököny, Érpatak, Szakoly, Nagykálló, Napkor, Balkány, Kállósemjén, Ujfehértó, Nagykállói járásban : november 25. 25. 25. 26, 27. „ 27. 28. 29. bemutató szemle helye: Nagykálló községháza. A dadai felső és alsó járásbeli népfelkelők bemutató szemléje Nyíregyházán, a tiszai, kisvárdai és nyirbogdányi járás és Nyíregyháza városi népfölkelőké Munkácson, a nyírbátori, nyirbaktai és ligetaljai járásé Nyírbátorban, a nagykállói járásé pedig Nagy kálióban lesz megtartva. A behívások későbbi időben fognak megtörténni. Levél Amerikából. Néhány teljesen családi vonntkozásu kitétel elhagyásával közöljük az alábbi levelet, a melyet egy Amerikában élő fiatal ember honfitársunk irt Nyíregyházán élő édes anyjának. , „Nagyon szeretném most, ha odahaza lehetnék, de hiába az lehetetlen, fel sem vennének a hajóra, menne innen most sok-sok ezer magyar ember, hadköteles haza, de szó sem lehet rólla a háború folyama alatt. Olyan nehezen várjuk az estét nap-nap mellett, hogy a magyar lapokat olvashassuk, mert az angol lapok telve vannak folyton lehetetlen, rosz akaratú hazug hírekkel, a németet-magyart ütik folyton, szerintük már 5—6 héttel ezelőtt is teljesen megvolt semmisítve harcképtelenné téve a hadseregünk, szerintük már a szerbek körülbelül egy millió osztrák-magyar katonát gyilkoltak le, alig múlik el nap, hogy egy-két hadtestet meg» ne semmisítsenek teljesen, az oroszok az uzsoki szoroson betörtek Magyarországba s elfoglalták Ungvárt s ma már a kozákok az alföldön nyargalnak, igy tesznek a németekkel is folyton veszítenek, őrökké verik őket s a híres amerikai közönség nem veszi, nem akarja észre venni, hogy bolondá teszik, falhoz állítják. Tegnap este volt egy gyönyörűen lefolyt tiltakozó gyülésünk — a németekkel karöltve az amerikai sajtó rosz akaratú viselkedése ellen. A németek ugy ünnepelték a magyart mint testvért, mikor jöttek a magyar zászlók leírhatatlan lelkesedéssel fogadták. Itt küldöm a meghívót a gyűlésre, nem volna érdektelen, ha átadná mama valamelyik helybeli lapnak leközlés végett." Az említett nagy tömeggyülés meghívója szó szerint a kővetkező: Magyarok! Testvéreink az óhazában tengernyi ellenséggel állnak szemben, hogy megvédelmezzék azt, ami mindnyájunknak oly szent és drága, szüleink, testvéreink otthonát, a magyar hazát. Valamennyien egyesültek otthon a nagy veszélyben, vallás-, nyelv és pártkülönbség nélkül és minden magyar készen áll feláldozni mindenét a dicsőséges diadal kivivására. Hát mi magyarok itt Amerikában tétlenül maradjunk hazánk ezen történelmi pillanatában, amely ezer éves fennállása után végromlással fenyeget ? Ellenségeink nemcsak odaát igyekeznek a mieinket megsemmisíteni, hanem itt Amerikában is minden fegyvert felhasználnak, hogy ellenünk küzdjenek. Amit irigység és gyűlölet csalás és hazudozás csak kieszelhet, mindazzal elárasztják ellenünk az amerikai sajtót. Amerikai polgártársaink reánk és szövetségeseinkre, a németekre úgy tekintenek már, mint egy gyalázatos barbár néptömegre. Épen ezért nem csak szent kötelességünk, de saját érdekünk is utat és módot találni arra, hogy az amerikai közvélemény előtt a valódi helyzetet kimutassuk és megmutassuk, hogy mi magyarok, akik itt hű polgárai vagyunk az uj hazának, nem felejtettük még el szülőföldünket és megköveteljük, hogy a szent és igazságos ügyért a vad orosz és szerb ellen küzdő testvéreinket ne halmozzák el aljas rágalmakkal. Hogy pedig ezen fellépésünk minél eredményesebb legyen, szükséges, hogy épen úgy, mint testvéreink az óhazában, úgy mi itt is a németekkel egyöntetűen és szövetkezve járjunk el. Szombaton, október 3-án, este fél 8 órakor, a Detroit Armoryban, nagy tömeggyülés lesz, amelyen más szónokok mellett a magyarság képviseletében a clevelandi osztrák-magyar konzul fog magyar beszédet n|ondani és ebben ki fogja fejteni részletesen \zt a helyzetet, amelyben most a mieink vannak. Erre a tömeggyűlésre ezennel meghivatnak külön és ünnepélyesen az összes hazafias magyar egyletek és azonkívül az összmagyarság. Az egyletek vonuljanak fel testületileg zászlóikkal és mindenki hozza magával lehetőleg nejét és gyermekét is. Gyülekezés szombaton este 1/a7 órakor a Peninsular Bank, azaz a posta előtt, ahol az egyletek sorakozni fognak és az egyletekhez nem tartozó honfitársakkal együtt a készen álló külön villamos kárékon fognak bevonulni a gyűlésre. A gyűlés végeztével ugyanazokon a fentartott kárékon fogunk Delraybe visszajönni. Magyarok! Mutassuk meg most újra, mint megmutattuk Károlyinak, hogy a detroiti magyarság nem alszik, hanem mindig tettre kész. Mindenki jöjjön el a gyűlésre, hogy kifejezze rokonszenvét az igazságért küzdő óhazai testvérek mellett. Jöjjetek meghallgatni a konzult és tegye meg mindenki kötelessegét hazájával szemben. A részvétei teljesen ingyenes. Fel tehát október 3-án, szombaton este fél 7 órakor, a posta elé. Éljen Magyarország! Éljenek az igaz ügyért harcoló katonáink ! * Weierle Sándor a magyar hadikölcsönről. Budapest, november 10. Wekerie Sándor az Estben meleg hangú szakavatott cikket közölt a magyar hadikölcsönről, melyben e nagy pénzügyi kapacitás ezeket mondja: A „vitám et sangvinem sed avenam non" régi jelszó abban a régi időben sem birt belső igazoltsággal, ma meg éppen tarthatatlan állapotokat teremtene. Ma, midőn a háború s különösen a mi háborúnk a nemzet legnagyobb erőkifejtésének tüzpróbája, melyben erkölcsi és anyagi erőnk egészét visszük a küzdelembe, eredményt csak ugy várhatunk, ha a pénzszükségletek előállításában a nemzet egészére támaszkodunk. Elsősorban ugyan a tőkeerős vagyonosnak nemcsak erkölcsi kötelessége, hanem tisztességi feladata, hogy rendelkezésre álló tőkéit még áldozatok árán is a nemzet nagy erőkifejtésének támogatására bocsássa, de igazában a támogatást valódi erőforrásaiban a széles néprétegekben kell a kérdés nagy fontosságának meggyőző tudatát felkeltenünk. Nemcsak a nagyobb, hanem a kisebb pénzintézeteknek hazafias feladata, hogy előmozdítsák, népszerűvé tegyék a tőke elhelyezésének azt a nagy alakulását, melyet ma nemcsak közgazdasági, hanem kiváló politikai érdekek tesznek sürgősebben szükségessé. Jó lélekkel, igaz tudattal munkálkodhatik ma mindenki e cél elérésén, mert uj kölcsönével az állam nem áldozatokat követel, hanem előnyös és biztos viszontszolgálattal fizeti meg azt a készséget, mellyel nemcsak az állami érdekeket szolgálja, hanem általános közgazdasági helyzetünknek és saját tőkéjének biztonságát is növeli az, aki a kölcsön sikerét előmozdítja. A hadikölcsön kibocsátása előreláthatólag azzal fog járni, hogy a pénzintézetektől a betétek egy részét elvonja, ily körülmények között aggodalmakat lehetett táplálni az iránt, hogy különösen kisebb tőkeerejű vidéki pénzintézetek nem fogják teljes odaadással szolgálni a nemzeti kölcsön nagyfontosságú ügyét. Már eddig beérkezett jelentések is teljesen megcáfoltak minden ily irányú feltevést. Vidéki pénzintézeteink oly