Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-11-05 / 89. szám

megmenekülni ugy, hogy hátrálás közben belezuhant egy, az oroszoktól tőrökkel kibélelt verembe. Ott életben maradván, éjnek idején kimászott és a mellette elterülő kenderesből annyi kendert teritett magára, hogy nem látszott ki a ruhája és ezzel megtévesztve az oroszokat golyóval lábában nagy kinnal-bajjal elvánszorgott a csapatainkhoz, ahol sirva beszélte el a lesújtó kudarcot. Ezt a pesti nagybátyám egyenesen Tisza István szájából hallotta." Majd ezt beszélte el: A románok betörtek Erdélybe, Dévát ostromolják, Kolozsváról menekül mindenki. Kolozsvári hirlapiró barátom közölte, de egész hitelesnek még se tessék elfogadni." Majd ezt a vészorditást hallotta : „Uraim, mindig szorul a gyürü, meneküljünk, a szerbek Szeged táján, az oroszok Királyházán innen, a cári automobil a Kárpátokban." Napról-napra voltak ilyen hirei, a régi lusta hivatalnokból a legkorábban kelő es a legkésőbben fekvő ember lett. Még a hivatalát is elhanyagolta. Az emberek pedig egyre fokozódó remegéssel hallgatták és ahol megjelent, elnémult a vidámság, a szórakozási vágy, játékkedv és a félelemnek, az áldozatra szánt embereknek remegő tekintetei szegződlek felé. E kedves kis városkában künn voltam a multkorábain és ösmerőseimtől nagy megrökönyödéssel hallottam a valóságnak meg nem felelő hirek elteijedécéu Természetesen nem nehéz volt kitalálni az okát és módját ejtve annak, hogy sikereinknek kellő értékben való tolmácsolása által félelmük megingathatlan bizalommá változzék, Hnáí* oUam: „A trükköknek minden erzközével védekezzetek az ember ellen, tegyétek ejyenesen harcképtelenné, szavát ne tudja ejteni köztetek, mert a mai érzékenységünkkel nem vagyunk ilyen beszédek elviselésére berendezkedve." ők pedig, amint éí^ültem, a trükkök minden eszközével védekeztek is. Ha Pánik ur az utcán belevetődött egy kényelmesen csevegő embercsoportba, mindenkinek akadt rögtön valami elintézni valója, ideges felpattanással kezeltek egymással és már rohantak dolgaik után. Ugyan ki merne ilyen embereket megszólítani ? Ha békésen csevegő házastárs szobájába vetődött, a „nagyrágos asszony tudja-e mi a legfrissebb hir" kiálltással megszólított rögvest mentegetődzik, hogy sietnie kell a konyhába, mert hátha elsózza a szakacsné a levest, a férj meg már régen kiosont a gyógyszertárba, ahol ideges elfoglaltságban készit soha meg nem irt recepteket. Ki merészelne ilyen embert megszólítani ? Fogadott küldöncök lépten-nyomon bevetődnek utánna : „Nem látták-e Pánik urat?" „Felesége keresteti," „Igen sürgős levele van." „Sürgősen tessék hazamenni." ! A fodrász üzletben mindenki félreáll, engedik őt elsőnek beretválni. A borotva éles, nem szabad beszélni, mert biztosan belevág az arcába. Mikor pedig feláll, az ügyes nebulók jobbról-balról, majd egyik, majd másik arcát kefélik; a nagy lelkedezéstől nem tud megszólalni. Ha bevetődik valamely népesebb üzletbe, a derék iparos nagy ügybuzgósággal kérdezi: „mit végzet Pánik ur a két csendőrrel, akik az imént keresték. Nem sok jól lehetett az arcukról leolvasni." Aggódva rohan ki az üzletből. Társas nagy vacsora volt készülőben megfelelő alkalomra, arra, hogy a jövőben vetett bizalmát mindenki párolgó étel és egy pohár jó magyar bor mellett tolmácsolja. A vacsora kezdete 8 órára jelöltetett. Hogy eshetett meg mégis, hogy 8 órakor nyoma sincsen a készülődésnek, sőt a tulpontosan megjelent Pánik urat egy nagy fehér lap fogadja iromba betűkkel, aminek jelentése szószerint igy hangzik: T. Asztaltársaság 1 Putnoki tiszttartó ur, megszokott étkező társunk ama meglepetésben részesít bennünket, hogy ma este 9 órakor a Cserey-tanyán — egy félórai séta az egész —• friss özpecsenyére és jó tokajira fogad bennünket. Szedd hát fél magad és indulj, ha enni akarsz. Asztaltárs. Pánik rohan a tanyára, ahol meglepetésére mindenfelől áthidalhatatlan sötétség fo^ gadja. Az egyik cseléd tudatja, hogy a tiszttartó ur még az est leszálta előtt elment a városba. Rohanna vissza de — micsoda pech — közben az átkozott kapus elment a városba és magával vitte a kulcsokat. Éjfélre került csak vissza és addig a mogorva cseléd társaságában kell ülnie. Ki merne ilyen medvét megszólítani? Mikor pedig nagy sokára haza vánszoroghat, a társaság, mely összebeszélés szerint 9 órakor űlt vacsorához, bizalommal és derűvel lelkében már régen széjjel széledett. Az oroszoknak Kárpátokon való invásiója idején sürgönyt kézbesítenek. Pánik N. 33. . . .-ben. Anyósa súlyos beteg, testamentális intézkedések végett azonnal Pestre utazni. Pánik ur reményekkel ellátva rohan haldokló anyósához, ahonnan két hét multán igen kiábrándult arccal érkezik vissza. „Az anyósom egészséges, a zsebem pedig üres" mondotta lakonikusan, mintha tréfára értené a dolgot, pedig komolyan gondolta. A szimpatikus postamester élénk tetszést és sok interwjut kapott elmésségéért. Ujabb értesülésem szerint Pánik ur megnémult. Kérem, bánjanak el önök is igy az utjokba kerülő Pánik urakkal. * * * Ti harcos, bátor vitézek, kik vésszel, bajjal nem tőrődve rohantok előre és inkább a halált válasszátok, mint egy tapodtat engednétek, tudjátok meg, hogy mi itthon feltétlenül bizunk az eljövendő nagyszerű diadalo tokban és ti csendes vitézek, kik valamely orosz síkságon békén hevertek és a holdvilág sejtelmes fénye örökbe bezárult szemetekbe tekint, vájjon sejtitek-e, hogy a véretek árán megvívott eredmények már a nagyszerű beteljesedéshez közelednek ? Dr. D. S. ÚJDONSÁGOK. tó" Mai számunk 6 oldal. TeSsfesi 139. szám MP" A lapkihordásra vonatkozó panaszokat kérjük azonnal tudatni kiadóhivatalunkkal. Telefon 139. — A polgármester távol. Májerszky Béla ki*. tan. polgármester családi ügyekben Meránba utazott. Mintegy 5—6 napig lesz távol, mely idő alatt Balla Jenő főjegyző helyettesíti. — Elhunyt hadnagy. Dr. Sebők Ágoston budapesti ügyvéd, tartalékos hadnagy StarySambornál megsebesült. Az itteni Erzsébetkórházban hunyt él és temetése szerdán délután 3 órakor nagy részvét mellett ment végbe. Halálát 4 háborúba vonult testvére és 72 éves nyugalmazott tanitó atyja gyászolja. — Megyefoizottsági tagválasztások. A vármegye törvényhatósági bizottságában részben az előző választás megsemmisítése, részben elhalálozás folytán 2 bizottsági tagság üresedett meg. Egyik a kemecsei választó-kerületben, a másik a nyírbátoriban. A vármegye közgyűlése a megüresedett tagsági helyek betöltése céljából a választást november hó 17-re tűzte ki. A kemecsei kerületben választási elnök Mikecz Pál, alelnök dr. Kiss Ferenc. A nyírbátoriban elnök Várady István, alelnök Róth Izsó. — Csak balra. A régi jó időkben (vagy talán nem is olyan régen, csak a mostani vi| szonyok között látszik annak) vetette fel a Nyirvidék azt az eszmét, hogy pesti mintára mi is balra tartsunk a járdáinkon. Ezt a tanácsot ugy látszik egyre többen követik, amire szükség is van, mert esténkint az uj hirekre szomjas közönség ellepi a korzót. Egy dologban azonban hiba van. Öten-hatan mennek egy sorjában, s ezzel a szembe jövőket leszorítják a járdáról. Ugy hailjuk, hogy a rendőrség már intézkedett ebben a kérdésben és csak a párosával való menést engedi meg a főtéren. Nagyon helyesen teszi. — Orosz dicséret a magyar huszárokról. A pétervári Buskoje Slovo egy orosz lovas elbeszélését közli arról az ütközetről, amelyet Lucktól messze keletre magyar huszárok vivtak orosz lovasokkal, akik orosz ütegeket védtek egy osztrák támadás ellen. Két magyar eskadron megsemmisült a túlerő által és az utolsó emberig elesett, vitézségük azonban az ellenségben is csodálatott keltett. „Mint a viharfelhők, repülték, a mi kartácsaink egész sorokat döntöttek le közülük, mégis tovább repültek előre. Eskor ami huszárságunkból két eskadron vetette eléjük magát és kézitusára került a sor. A magyarok a biztos halálnak mentek elébe, mégis harcoltak, mint az oroszlánok és ugy forgatták kardjukat, mintha villám lett volna. Két lovasunknak ketté hasították a fejét. Egy szép termetű magyar tiszt szakadatlanul védte magát, amig néhány orosz huszár a szó betűszerinti értelmében a levegőbe emelte lándzsáival. Még haldokolva is harcoltak a sebesültek; fektükben revolverrel lőttek és csontig ható vágásokat mértek lovainkra, utolsó leheletükig küzdve. Mind a négyszázan elestek az utolsó emberig. Ez a hősi magatartás megváltoztatta véleményünket a magyarokról. — Szabad-e a sebesült katonáknak nősülni ? A temesvári katonai parancsnokság most kiadott 75. számú hadparancsában, amely Debreczenbe is megérkezett, a katonák házasságkötéseire vonatkozólag a következőket rendeli el: A harctérről az országba visszahozott sebesült, vagy beteg sorkatonaság legénységének, ha kérelmezi, kivételes esetekben megadható az engedély a házasságkötésre. Súlyos sebesülés, vagy betegség esetén, ha az azonnali házasságkötés szükségessége fenforogni látszik, a házasságkötési engedély azonnal megadható. Az ilyen engedély megadásáról később az illető ezredparancsnokságának jelentés teendő. Ez a rendelkezés a háborúba bevonult tartalékosokra nem vonatkozik, mert ezek régebbi rendelkezések, a katonai hatóságok beleegyezése nélkül is köthetnek házasságot. — Köszönet. A november közepén megnyíló iskolás gyermekkonyhánk részére Haás Mórné 100 K-át, í£lár Gusztávné, Weinberger Arthurné és Grósz L H. 50-50 K-át, Groszmann Jakabné 20 koronát, Basthy Barnáné és Dr. Békéssi Ignátzne 10-10 K-át adlak át; havi hozzájárulásukat felajánlották Kun Mátyásné 20 K-át, Dr. Flegmán Jenő 10 K-át, Bergstein Adolfné, Doktor Árminné, dr. Flegmán Sándorné, Sarkady Adolfné és Ungár Lipót cég 5-5 K-át, Gál Béláné 4 K-át; felszerelési tárgyakat Bernstein Béláné és Hoffmann Mihályné fognak beküldeni, úgyszintén a Fűszer- és Gyarmatáru r. t. egy mazsa rizst. Az adományokat hálásan kösszöni Dr. Flegmann Jenöné izr. nöegyleti elnök. — Mit beszél a nép ? A háború szűkszavú megkésett hirei nem elégíthetik ki a népet, amely ennek következtében talál ki magának alegórikus eseményeket. Ezek a mendemondák azonban betekintést engednek a nép ártatlan lelkébe és a magyar fegyverekbe vetett törhetetlen bizodalmába. Egy párat mutatóba adunk be a következőkben: Ferencz József a háború előtt irt a muszkák cárjának, legyen bikességben, mert a háború kimenetele bizonytalan. A muszka cár erre egy zsák mákot küldött, hogy neki annyi katonája van, ahány mákszem van a zsákban. A mi jó öreg királyunk erre egy marék paprikát indított útnak, hogy ő azzal tönkre tudja tenni a cár mákját és nem lehet vele laskát készíteni a cári csemetéknek. A nép persze azért mond paprikát, mert annak is olyan a szine, mint a huszárok nadrágjának.