Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)
1914-11-01 / 88. szám
A Szabolcsvármegyei Kézsági Jegyzők és a SzaboScstnegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. €f$fizetés: Egész évre 19 K, Fél évre 5 K, Negyed •»vre 2 K 50 í. Egy szám ára S® f. Tanítóknak féter. Halottak napjára! Az idén más halottak napjára virrad az élő emberiség, mint eddig, az áldott béke fájdalom felejtő esztendeiben. Messze északon éppúgy, mint lenn, az elborult délen, nyugaton éppúgy, mint keleten, gyilkoló halált okádó ágyuk dörgése veri fel még a temetők halotti csöndjét is. Mérhetetlen tömegfájdalom szakadt rá az érző emberiségre. Ma nem a békében elhunyt halottaink fölött érzett fájdalom tölti be bánkódó, sajogó szívünket, hanem a háború véres viharjaiban, a földi élet legborzalmasabb kavargó pokoljában elsáppadó, elfonnyadó daliás életek, az envéreink akarattalan megrokkanása, szaggató sebekben való vergődése, elszikkadó ajkuknak haza küldött utolsó kenete s a vérfoltokat rakó kérlelhetetlen halál megdöbbentő aratása fölött érzett mardosó fájdalom uralja az érzékeinket. A hősi nemzeti küzdelemben kidőlt vérző katonáink megmentése, feigyógyitása kell, hogy uralja ma az összevont köteíes^égérzetünket. Ti jólétben élő polgárok, akiknek az élet-nyugalmatok további biztosításában és védelmében hullanak el vitéz katonáink, vessétek el most magatoktól az alacsonyrendü animális önzés minden kísértését és álljatok oda fölös vagyonotokkal a vérző katonák megmentésére és a szükségbe jutottak ellátására indított társadalmi mozgalmakhoz. A temetők kapuiban ma, az 1914-íki véres esztendő „halottak napján* a csataterek felé kell, hogy terelődjék a kegyelet-érzetünk, ahonnan gyors segítség nyújtásával még ezer és ezer reménykedő sebesültet lehet visszaadni az életnek, a családjaiknak, a nemzetnek. Ma a jótékonykodás kötelességszerű erkölcsi parancs es ma minden jótékonyságnak a sebesült katonák és ínségbe jutott hozzátartozóik megmentésére és felkarolására kell irányulnia. A temetők erkölcsi kultusza, a halottak néma beszéde tanítja ezt ma, amikor már hónapok óta hallatszik haza hozzánk, vérrel áztatott csataterekről, a halódó viiézek megrázó búcsúja az élettől, a hitvestől, a gyermektől, mindentől, a mi széppé és kívánatossá tette számukra ezt a földi létet. Ezért van ma nagyobb etikai jelentősége a halottak napjának, mint máskor. Ezért kell, hogy felváltsa a szivünkben a mai tömegháboru keltette uj kötelességek érzete a békében elhunyt halottaink iránt érzett, lassan elmosódó fájdalmat. Az élő társadalom kegyelete ma a küzdő katonák élete felé kell, hogy forduljon egész erővel, mert csak igy tudja megállni a nemzet azt a rendkivüli erkölcsi, jeliemi és műveltségi megpróbáltatását, amelyet ez a háborúk háborúja reá zúdított. Halottak napján a temetőkapuk nyilvános gyűjtőperselyeiben és koszorumegváltás cimén áldozzunk mennél többet az életfelé reménykedő sebesült katonáinknak. Szerkesztőség*és Kiadóhivatal: SZÉCHENYIÉT 9. SZÁM. Teíefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 69 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Nyíregyháza szíve. Mikor Apponyi Albert gróf, az országos hadsegélyző bizottság népjóléti albizottságának ügyvezető elnöki minőségében Nyíregyházán járt és itt közvetlenül szerzett meggyőződést arról, hogy mi történik minálunk a hadbavonultak és azok itthonmaradt családjai érdekében, a szerzett felvilágosítások és közvetlen észleletek alapján azt a kijelentést tette, hogy voltafeépen rossz helyre jött, ő reá itt semmi szükség nincsen, itt minden a legszebb rendben megyen, itt mindenki nemcsak tudja, de teljesiti is kötelességét. Jól esett nekünk ez az illetékes helyről származó elismerés. Megnyugtatott bennünket, hogy nem vagyunk elfogultak önmagunk iránt, mikor mi magunk is ugy látjuk, ugy érezzük, hogy Nyíregyházának van szíve. Van szíve a hazáért életüket és vérüket áldozni készen hadbavonultak és azok itthonmaradt családtagjai irányában. S nem csak szíve van, hanem amit a szíve sugall, azt teljesíti is. Nem dicsekvés tehát, csak egyszerű megállapítása a tényeknek, mikor egy csokorba összefoglalni megkíséreljük, hogy mi mindent tett és tesz Nyíregyháza a nemzet nagy küzdelmének napjaiban. Kezdjük azoknál a feledhetetlen emlékű napoknál, amikor katonáink felvonultak a harctérre. A vasúti állomásokon kora reggeltől késő estig százak jelentek meg naponkint, hogy az átvonuló katonákat frissítőkkel, élelemmel, virágokkal lássák el. Nem tettek külömbséget az alföld magyarjai, a székelység fiai, a németek, csehek vagy tiroliak között * És ők látva a lelkesedést, az együttérzést, megerősödve mentek tovább a nagy tettek mezejére. Azoknak a világraszóló dicsőséges haditetteknek, amikről oly sok szépet hallottunk és fogunk még hallani ezután, a gyökerei visszanyúlnak ezekre a szép napokra. Ezeken a napokon szívták magukba külömböző nemzetiségű katonáink az együttérzésnek, az egymás megbecsülésének azt az üdítő és nagy tettekre hevítő italát, mely őket hősökké avatta. Ezeken a napokon került elválaszthatatlanul egymás mellé nemzeti trikolorunk az osztrák, meg a német lobogó színeivel. És Nyíregyháza szíve már ezeken a napokon megnyilatkozott. Majd megindult a gondoskodás az itthomaradtakról. Egymással kelitek nemes versenyre jótékony intézményeink. Megalakult a segélyző-bízottság, mely az állami segély megérkeztéig pénzbeli és természetbeli segélyekkel mentette meg a nélkülözésektől a segélyre szorultakat. A társadalom adakozása tette ezt lehetővé. Megnyílt a gyermek-otthon, amelyben a hadbavonultak itthonmaradt szegény gyermekei gondos felügyelet mellett nyertek és nyernek ellátást. A leányegylet a patronázs-egyesület és magánosok segítségével kibővített étkezőhelyiségében száznál több gyermeket lát el naponkint élelmezéssel. Aki nem látta még ezt a helyiséget, ugyan nézze meg bármelyik nap délben, mikor az a sok kis gyermek együtt ül a hosszú asztalok körül, jóízűen falatozván a kifogástalanul elkészített ételeket. Fiatal urileányok szolgálják ki őket, kínálják, hordják nekik az ételt, kenyeret, mig mindenki jól nem lakott. Könny szökik az ember szemébe, ezt látván, talán a szánalqm könnye a szegény gyermekek fölött, vagy tán inkább az örömé a fölött, hogy ebben a mi városunkban ilyen leányok vannak. A patronázs-egylet korábban megnyitotta népkonyháját, hol kevés pénzért jó ebédet, vacsorát kaphat mindenki, aki belép. A külömböző kórházakban és a vasúti állomáson urinők és leányok a hívatásos ápolónőkkel versenyezve gondoskodnak a sebesültekről. Akik máskor talán egy leölt csirke felbontását nem tudnák végignézni, most a legedzettebb orvosi idegeket megszégyenítő nyugalommal mossák, kötözik a legborzalmasabb sérüléseket. Puha kezük bársonyos érintése már maga enyhíti a sebesültek fájdalmát. Jóságos szavuk, meleg tekintetük, gyöngéd figyelmük ezernyi változatban jár kezére az orvosi tudománynak abban, hogy a harctérről idekerült sebesültek mielőbb visszaadassanak az életnek, önmaguknak, családjuknak, a hazának. Elragadtatással csodálattal és örök hálával emlegetik a Nyíregyházára került sebesültek azt a Szabolcsvármegye legrégibb Cemeníárű és Műkőgyára Építési vállalat. Széchenys-út 19, Sürgönycím: Cementipar Nyíregyháza. Levélcím: „Postafiók 72." Kérjen ajánlatot. 285-50 Telefon szám 104. Pontos címre kérjük ügyelni. S8B0S8 EEasaläaa EJSSBgtBB» « bbei tä £3 53;© B »es SE K 0-S BBS ä&B©BBK>f3 BEB'BBB
