Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-10-29 / 87. szám

A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. «•fizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed étre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. j Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betüve! szedett kétszeresen számit. SGK Várakozásban. Hónapokkal ez előtt a zajos lelkesülés, a lángoló hevülés tette hangossá, mozgalmassá még a legfélreesobb helyen fekvő községek lakosságát is, — most mint egy nehézkes Őszi borulat, a várakozás szállja meg a lelkeket széles Magyarországon. Hetek óta most már nem is zajos és könnyed optimizmussal, hanem szinte lélekzet-fojtva figyeljük a napról-napra olvasott elhelyezkedésekről, front-változásokról, vezető tábornokok kicseréléséről szóló hireket s ezek n>omán lélekzet elfojtva lessük, várjuk a délen, északon és részben nyugaton is titáni erővel és bátorsággal harcoló hadseregünk további ujabb és ujabb diadalait, az eget is majdnem állandó borulatban tartó világháborúnak végső kifejlődését. Nem vagyunk kishitűek, most sem kételkedünk a győzelemben, sőt Isten után, szinte követeljük a várva-várt győzelmet, mert nemcsak az igazság és a mi igazságainkban a népek sorsát, az emberiség igazát védő jóságos Isten van velünk, hanem érezzük, tudjuk, látjuk, sőt ellenségeink, s a szövetséges nagy német birodalom sajtója is egyaránt hirdeti, hogy Magyarország hadbahivott fiatalságában, meg népfelkelőinkben is, nemcsak kitűnő hadianyagot, mint szokták mondani, hanem olyan katonai erőt, olyan katonai erényeket adtunk és állitottunk harctérre, a milyen katonai erővel és katonai erényekkel, helyes és okos vezetés mellett csak győzni lehet. Épen azért, az a nehézség, mellyel lehet mondani a világ mindentája felé harcoló hadseregeinknek egyrészt a nyugateurópai államok gazdagságával, fejlett iparával és technikájával felszerelt s tagadhatatlanúl kitanult hadseregével, másrészt az orgyilkosságig minden emberi gonoszságban és fortélyosságban már két háborúban begyakorolt szerb bandákkal és az előttünk nemrégen még szinte ínysticus erőben levőnek hitt északi colossussal szemben megküzdeniük kell, sem azok az érzület világunkat lehangolólag érintő körülmények, hogy a szerb gyilkosok védelmére kelt orosz birodalommal szövetkező belga, francia, angol ellenséges államok számát, még a királyát nem régen elűző portugálok is esztelenségükben szaporítják és hogy ebben a világ eseményekben következett el Károly Románia királyának és a velünk barátságos Olaszország külügyminiszterének fájlalt halála, akikkel viszont apadt az emberi művelődést és az államok egymás közti viszonyát szabályozó ethicai érzületet, emberi igazságokat és törvényeket tisztelő, vezető államférfiaknak és nekünk igazságunk után nemesen gondolkozó barátainknak száma, a mi szabaddá lett, megújhodott magyar nemzeti érzésünktől és önérzetünktől, nemzeti aspirációink sokáig visszatartott megnyilvánulhatásától lobogó lelkesültségünket, a hadviseléssel járó kedvező és kedvezőtlen fordulatok és tapasztalatok után, egy pillanatra sem lankasztották és nem lankasztják, hanem inkább megedzették, a mi lelkesültségünket mintegy megtermékenyítették, komolyabbá, állandóbbá és kitartóbbá tették. A lelki emoltiókat a phisicai erő megnyilvánulása, a harctéren egymást követő nagy és dicsőséges fegyvertények megvalósulása váltotta fel. Talán ritkábban és kevésbé énekeljük is most már, de annál inkább érezzük a Kossuth-nótát, melynek szövegébe hadba vonuló ifjuságunk olyan királyim készséggel illesztette koronás királyunk nevét. És nem csak érezzük, hanem ösztönszerű vágyakozással készen is vagyunk, amint ezt a 24- 36 éves B. alosztályu népfelkelők összeírásáról szóló legközelebbi hirdetmény közzététele nyomán támadt hangulat is előre bizonyitja, hogy mindnyájan el megyünk ha kell. Akik pedig nem mehetnek, azok meg idehaza teljesítsék honvédő kötelességüket, öntsenek bátorságot magatartásukkal és bátorításukkal az arra szoruló társainkba, ápolják a sebesülteket, segélyezzék a hadban lévők támogatásra szoruló hozzátartozóit, a hősi halált haltak emlékének dicsőítésével pedig tegyék fogékonyabbakká a lejkeket a hazáért való áldozathozatalra. A mindezekre való elszántság irányítja a mi várakozásunkat, erősiti a győzelemben való bizakodásunkat és azt a tudatot, hogy ebben a háborúban való készségünkkel, ha valahol és valamely tényező előtt arra még szükség volt, megértésre méltóan immár bebizonyítottuk ezer éves alkotmányunk, sok vihart átélt édes hazánk soha ki nem írtható szeretete mellett király hűségünket, igazi loyalitásunkat, a készséget és hűséget a monarchia másik államának népei és a vélük való együttműködés, a közös védelem iránt és hogy a monarchia nagyhatalmi állásának nem gyöngitése, hanem erős, megdönthetetlen fundamentoma, a mi | államjogi viszonyainknak, Magyarország I államiságának a dualismus keretében a | paritásnak megfelelően való kiépítése és | nemzeti individualizmusának megerősítése! Az az elösmerés és dicséret, amelyben sokáig bizonyos mellőzésben részesített és szervezésében is hosszú időn át elhanyagolt honvédségünk minden osztaga, gyalogsága, huszársága, tüzérsége a reá bízott fontos hadifeladatok fényes megoldása, rettenthetetlen bátorsága, megbízhatósága és katonai erényei révén a hadvezetőség részéről is napról-napra részesittetik, a mi katonai erényeinknek, honvédségi szervezetünknek igazi apotheosisa. Ennek ez elösmerésnek, dicséretnek, ennek az apotheosisnak a hátterében látjuk mi Magyarország egén egy biztató jelnek a faltámadását és ezen az égi jelen a bibliai szavakat: „in hoc signo vinces." Ez a mi aspiratiónk, ez lesz a mi várva-várt győzelmünk s a mi győzelmünk a monarchia mind a két államának jobb jövővel kecsegtető győzelme! K I. Az ág. ev. A nyíregyházi ág. hitv. evangelikus egyház impozáns küldöttsége vasárnap délelőtt 11 és fél órakor tisztelgett Miklóssy István görögkatholikus püspöknél, hogy az uj püspök személye iránti tiszteletének, s az intézmény iránti rokonszenvének kifejezési adjon. A tisztelgő küldöttséget Paulik János igazgató lelkész és Balla Jenő felügyelő vezették s abban a többek között dr. Meskó László ny. igazságügyi államtitkár, országgyűlési képviselő s a tiszai ág. evang. egyházkerület felügyelője, Szklenár Pál és Mikulás Jenő ev. segédlelkészek, Leffler Sámuel főgimnáziumi igazgató, Moravszky Ferenc főgimn. tanár, Ruhman Andor igazgató tanitó, dr. Szopkó Dezső, dr. Palicz Gyula, Gsengery Mihály, Csengery Kálmán, Dáry P. Pál, id. Vietórisz Dániel, Antal János, Zomborszky János, id. Cseh Pál, Kis István, Lipták Dániel, Huray Samu, Matis Béla és a gazdák közül számosan vettek részt. Paulik János igazgató-lelkész elismert szónoka nemcsak városunknak, de az egész országnak. Beszédeinek tartalmassága, gondolatainak mélysége, képeinek fordulatossága s előadásának nyugodt biztossága magával ragadják a hallgatóságot. Ezúttal fokozott hatást ért el, s az a nemes lendület s a hallgatóságnak az a benyomása, hogy beszédének minden részét is átérezte, még közvetlenebbé tették beszédének sikerét. Hisszük, hogy nemes élvezetet nyujtunk olvasó közönségünknek, amidőn az üdvözlő beszédet a következőkben közöljük: Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Ur! A helybeli evangelikus egyház képviseletében jelentünk meg magas szine előtt, hogy városunkba való beköltözése alkalmából tisztelettel és atyafiságos szeretettel üdvözöljük.