Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-10-22 / 85. szám

ArSzabotesvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyeí Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 19 K, Fél évre 5 K, Negyed éwe 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9, SZÁM. Telefon szám; 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Takarítás előtt. A török-bolgár háború utolsó phasisában töríént, hogy a déli harctéren elharapóuzoít kolera itt, nálunk Magyarországon is felütötte fejét. Eleinte lenn, a Balkán államokkal határos déli vármegyékben szedte az ázsiai kolera a maga áldozatait, később azonban az ország egyéb részeiben is jelentkezett szórványosan, de állandó tanyát csak az ország északkeleti vármegyéiben, főleg a ruthén lakosság között ütött. Annak idején ezen a helyen felhivást intéztünk a vezető körökhöz, melyben reámutatva a ruthén népnek alkotmányhűségére, bajaira és rettentő nyomorára, segítséget kértünk számára, és pedig azt, amire — a mi nézetünk szerint — a legnagyobb szükségük van, ami a járványos betegségek elterjedésének legjobb orvosszere : a felvilágosodottság, a kultura terjesztését. A most folyó világháború számunkra is igen sok szomorú tapasztalattal szolgált. Igy a többek között azzal, hogy a legtöbb árulást — a megbízható hirek szerint — ellenünk éppen a ruthén nép tagjai követték el. Ez a szomorú jelenség egyesekben azután azt a meggyőződést érlelte meg, hogy a ruthénekkel szemben eddig követett liberális nemzetiségi politikánk egyenesen káros gyümölcsöket termett, mások pedig az egész ruthén népet tették felelőssé a ruthénség körében elkövetett árulásokért. Az utóbbiak különösen azt hangoztatták nyomatékosan, hogy az árulásnak okai nem gazdaságiak, mert a ruthén nép felsegélyezésére megindított állami akció már eddig is igen szép eredménnyel járt, a ruthén r p gazdaságilag már koránt sincs tűrhetetlen helyzetben, s gazdasági helyzete az elkövetett árulások nagy számának korántsem adja magyarázatát. A nemrégiben lefolytatott máramarosi bünper már némi világosságot derített a baj okaira. Szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy az orosz aknamunka ellenünk éveken át folyik, s a jóvá már szinte alig tehető mulasztást éppen a nép vezetői, a pap, a tanitó és a jegyző követték el, kik elmulasztották a kellő ellenőrzést, s a veszedelem fontosságáról s annak arányairól idejében nem értesítették kötelességükhöz híven a kormányt. A máramarosi bűnper azonban azt is tisztázta, hogy az orosz aknamunka különösen a lelki élet terén folyik a legnagyobb erővel, tehát azon a téren, melyen kitűzött célját a ruthén nép vallásos túlbuzgóságánál fog 7a leginkább elérheti. Az orosz aknamunka eszközeinek egyike most lett nyilvánvalóvá. Pér héttel ezelőtt, a máramarosi orosz betörés idején történt, hogy az oroszok, kik az állandó berendezkedés célzatával csaknem száz főnyi orosz papságot is hoztak magukkal, egyik máramarosi község elhagyott paróchiájába egy magukkal hozott orosz papot ültettek be. Az uj pópának természetesen első dolga volt, hogy a híveket egybegyűjtse, azok előtt a görög keleti nem egyesült orosz egyház tanainak kötelező voltát kihirdesse, egyúttal felhívta azokat a fiatal anyákat, kik legutóbb gyermekágyat feküdtek, s avatásra még nem járultak, jelentkezzenek. A jelentkezés meg is történt, s az avatás után az abban résztvett asszonyok — az addigi szokásokhoz hiven — pénzt és egyéb ajándékot ajánlottak fel az avatást végző pópának. Es az orosz pópa, aki abból az országból jött ide mihozzánk, mely a korrupciónak, a baksisrendszernek klasszikus hazája, ahol a funkcionáriusok csak annyiban különböznek egymástól, hogy az egyik többért, a másik kevesebbért szegi meg kötelességét, az avató asszonyok ajándékát szinészies pózzal, felháborodást mutatva utasította vissza, ezeket mondván: „Hát ti nálatok ez igy megy, hát az avatás alkalmával még ti, szegény beteg, nyomorult anyák adtok ajándékot a papoknak és nem viszont ?! Az atyuska országában ez másként van! Nálunk az atyuska maga küld ajándékot az anyáknak, kik életük árán polgárt és harcos katonát adtak az országnak l" Szükségtelen talán megjegyeznünk, hogy ez az ige, melynek ahány betűje van, abból annyi hazugság kiált, a vakbuzgó ruthén nép körében lelkes fogadtatásra talált és sokak szivében fakasztotta ki az atyuska országa eljövetelének őszinte vágyát. Az oroszok immár véglegesen kitakarodtak ugyan dicsőséges fegyvereink elől a máramarosi hegyekből is, azonban a sietve elhintett maszlagok égésé; sora, melyből kellő ellenőrzés hiányából az ujabb veszedelmeknek egész erdeje fakadhat, ittmaradt. Reánk vár tehát a szigorú kötelesség, hogy a baj, a veszedelem megelőzésére minden lehetőt megtegyünk. A legelső kötelességünk a népoktatásnak államosítása. Ez a leghatékonyabb, legbiztosabb fegyverünk ellenségeinkkel szemben. Az öngyilkossággal lenne egyenesen határos, ha a gyermeknevelés ügyét a jelenlegi állapotban továbbra is meghagynók. A másik kötelességünk, a közigazgatás államosításának sürgős keresztülvitele, a jegyzők államosítása. Csak ez az út, melyen haladva a kellő ellenőrzést biztosíthatjuk s a mai szomorú tapasztalatatokhoz hasonló jelenségektől magunkat megvédelmezhetjük. A háború végeztével meg kell kezdődnie a nagytakarításnak. S ezt a takarítást ezzel kell kezdenünk! Ä magyar katona jellem-képe. A világtörténelem minden eddigi hadieseménye, az ókori görög-perzsa háborúk, macedóniai Sándor hadviselése a görögök ellen, egykori római világbirodalom hóditó hadjáratai a régi középeurópai vándornépek és az észrkafrikai karthágóiak ellen az Alpeseken át, Attila hunjainak csatája Aetius légiói ellen, azután a frank, gall és germán népek csatái, Árpád magyarjainak harcai a szomszéd népek ellen, a tatár invázió, a keresztes hadjáratok, a németalföldi háború, a vallás jegyében viselt hadjáratok, XII. Károly svéd király hadjárata az oroszok ellen, a lengyel-orosz, az olasz-osztrák, a magyar-osztrák szabadságharcok, még a napóleoni hadjáratok, a török-orosz háborúk, a 66-iki német-osztrák és a 70—71-iki németfrancia háború, a 77-iki török-orosz-románosztrák-francia-angol hadjárat, az angol gyarmati háborúk, a 78-iki boszniai hadjárat, a spanyol-amerikai háború, sőt még a japánorosz és a legutóbbi balkáni háborúk eseményei sem közelitik meg a népek fegyveres erőmérkőzésének azokat a hallatlan méreteit, amelyet ez a mai aktuális világháború mutat fel az emberi értelem előtt, az élő emberiség vigasztalhatatlan fájdalmára. De ez a hallatlan arányú fegyveres tömegmérkőzés, amely népek millióinak eljövendő jobb sorsáért folyik, egyúttal igazi világításban mutatja be népek jeliemi értékeit és újra érlelte az emberi közgondolkozásban azt a hozzánk közel álló igazságot, hogy az egész érdemes világ legvitézebb katonája ma a magyar, akit a hősi önfeláldozásában és halált megvető, vakmerően báitor támadó készségében még a német sem mul fölül, csak egyenlő nivón áll vele. A monarchia összes többi népeivel való, minden animozitástól ment, elfogulatlan összehasonlításból is mindjárt kiemelkedik a magyar katonai psziché magasabb rendüsége. Ezt a megállapítást igazolják azok a tulajdonságok, amelyeket a magyar faj katonai erényeiről ez a két hónap óta tartó háború a jeliemi kiválóságainak felemelő példáinak egész sorozatával bizonyít, megdönthetetlenül. Már egymagában a magyar társadalomnak erre a háborúra való egységes felkészülése, egyazonos akarata, a százados jogsérelmeinek és gazdasági kihasználtságának elfelejtése, illetőleg a faji érdékek parancsoló szükségének gyors felismerése igazolják, mennyire a világkultúra nívóján halad ma már a magyar psziché és magyar értelem.