Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-09-20 / 76. szám

honvédelem fejlesztésének, sőt pénzt is adott rá. A nyári parlamentben azonban a szociáldemokraták, sőt a liberálisok nem engedték és üres rémképnek, átko§ militarista törekvésnek mondták az egész hadsereg-fejlesztési inditványt. Az orosz kémek azonban tovább működtek és alig kéc hete mult, hogy elitéltek egy malmöi kémet, aki néhány száz rubelért akarta elárulni hpzáját. Julius közepén fentjártam észak-Svédországban és ellátogattam a legészakibb svéd kikötőbe : Haparandába. Jelentéktelen kis város, rerdezett, tiszta utcákkal, szép városi parkkal stb. Egyetlen jelentősége, hogy egy gyaloghíd választja el a Torne-älv másik partján fekvő kis finn várostól Torneotól. Itt már az oroszok az urak. A finn hidfőt orosz határőrök őrzik, akik csak igazolás mellett bocsátják át a Torneoba indulókat; Haparanda lakosai azonban nevük bejelentése után, minden nehézség nélkül átléphetik a finn határt. Ebben bízva, én is elindultam, hogy sétát tegyek a finn városkában. Szerencsémre a finn hídfőnél az orosz fegyveres őr mással volt elfoglalva és a vámhivatalnok, miután megmutattam zsebeimet, szó nélkül átengedett. Torneoban szomorúan lepett meg, hogy az utcák nevei először oroszul vannak kiírva, és csak azután finnül és svédül. Mig Haparandában egy szál rendőrt sem láttam, itt minden utcában 3—4 orosz határőr sétált állig fegyverkezve. Igy próbálja a békecár, a minden oroszok aiyuskája maga iránt szeretetre hangolni hű alattvalóit. Természetes, hogy így a fegyvertelen Finnországban minden csendes. A közhivatalokon mindenütt az éhes, orosz kétfejű sas ásit és ha az ember nem hallaná a finn és svéd beszélgetést és nem látná a néhány finn-fölírást, alig gondolná, hogy ez itt az egykor szabad finnek országa. Rövid séta után, midőn visszafelé indultam, az orosz határőr megszólított svédül, hogy Haparandában lakom-e és mi a nevem ? Szerencsére svéd hangzású nevem lévén és a vámhivatalnok is igazolta, hogy most egy órával ezelőtt jöttem át Haparandából, így utat nyitott. Különben könnyen megeshetett volna, hogy mint gyanús idegent, pláne magyart letartóztat, annál is inkább, mert útlevelem sem volt. Midőn azután hajó/al utaztam lefelé, svéd útitársaim elbeszélték, hogy milyen eszközökkel iparkodnak a finneket eloroszositani és a finn partvidéket orosz erődítésekkel megrakni. Torneoban már emelkednek az orosz kaszárnyák és ki tudja, — mondta az egyik svéd bányamérnök — hogy mikor lépik át az orosz katonák a svéd határt. A német-orosz háború kitörésekor Svédország is megkezdette a mozgósítást, a népfölkelők már őrzik a partvidéket és a vasutakat, mig a rendes hadsereg hadi létszámra való emelése most folyik lázas sietséggel. A svédek jól tudják, ha a bátor német hadsereg nem kerül ki győztesen a nehéz küzdelemből, úgy Svédország kénytelen behódolni Oroszországnak. Minden svéd polgár feszült aggódással lesi az érkező új híreket és talán egy svéd sincs, aki ne kívánná a mi fegyvereink győzelmét. Most még nem vagyunk bent a csatazajban, mégis fegyvercsörgést hallok és félrevert harangot, a gyárkémények már nem füstölnek és a kenyér már megdrágult. Még vidám marsot énekelnek a családos svéd népfelkelők, friss léptekkel sietnek őrhelyeikre, mert tudják, hogy családjuk a közelben van és a gondos feleség kis kosárral karján siet hozzá ebéd idején, de ki tudja, hogy mit hoz a holnap ? Talán a háború, ez az éhes szörnyeteg ebbe a békés országba is belevágja éles körmeit és talán már holnap vagy holnapután orosz bombák zavarják meg a csöndes kikötő sötét vizét ? Ki tudja ? Nehéz megpróbáltatások idejét éljük és elszomorodott szívvel gondolok szegény küzdő hazámra, melytől elvagyok zárva és bízva az ősi erényben, hiszem hogy minden magyar ember megteszi kötelességét! L. B. — Pozsonyi kereskedelmit végzett fiatalember, magyarul, németül és angolul perfektül beszél és ír, azonnali belépésre állást keres. Cim a kiadóhivatalban. Ä háború. Az oroszokat a lefolyt három hét alatt két nagy csatában és számos ütközetben megvertük. Tőlük negyvenezer foglyot és háromszáznál több ágyút zsákmányoltunk s ha a Lemberg körül előnyomuló túlerővel szemben, uj erősebb állásba is kellett visszavonulnunk, ez a hadmüvelet teljes rendben történik és e közben csapatainkat a kimerült ellenség még csak háborgatni sem tudta és nem merte. Az óriási csataláncolatoknak csakis egy-egy kisebb részleténél kerültek csapataink hátrányba. Igy egy éjjeli harcnál nehéz helyzetbe sodródtak a tizenkettedik hadtestünk csapatai, de ugyanez a hadtest már szeptember 10-én és 11-én diadalmasan nyomult előre és megverte a szemben álló ellenséget. Hadseregünk mosterŐs állásban egyesítve a legkitűnőbb harcias hangulattal és önbizalommal várja az ujabb cselekvés idejét, amely Kelet Poroszországban aratott fényes győzelmek után előreláthatólag sokkal kedvezőbb erőviszonyok között fog lefolyni. * A németek nem ijednek meg attól, ha csapataik a túlerő láttára védett pozícióban várják megerősítéseiket, a németek nem hirdetik veszteségnek azt, ha a hadvezetőség józan belátása elkerüli a vérontást ott, ahol annak eredményét biztosítottnak nem látja, a német nem tekinti veszedelemnek azt, ha a hadvezetőség bejelenti, hogy a csapatok egyes helyeken a kilátástalan harcot nem vették fel, hanem okos megfontolással visszavonultak. A németek tudják, hogy mi a háború. Tudják, hogy a győzelmes, hős hadsereggel szemben is érhet és ér is el olyan nagy harci vonalon, mint amilyenen a harcok most folynak, az ellenség pillanatnyi eredményeket és tudják azt is, hogy ezeknek a jelentéktelen eredményeknek a háború sorsára befolyásuk nincs. Az egyetlen fontos körülmény az, hogy a végleges döntő küzdelmet akkor és ott vegyék fel, amikor és ahol a győzelem biztosítottnak látszik. Ilyen a német közvélemény és ezért olvasunk elragadtatással teli cikkeket a berlini lapokban a monarchia csapatainak dicső fegyvertényeiről, \ * Mai távirataink a következők: & vezérkari főnök közleményei. ^ (A „Nyírvidék" eredeti távirata.) Budapest, szeptember 18. Höfer vezérőrnagy a vezérkar főnökének helyettese egyes külföldi sajtóorganumoknak hadseregünk nemzetiségbeli csapatairól közölt ferdítő és képtelen állításaikkal szemben megállapítja, hogy úgy az oroszgalíciai csatamezőkön, mint a balkáni hadiszintéren németek és magyarok, északi és délszlávok, olaszok és románok a legfelsőbb hadúrhoz való hű ragaszkodással és tudatában annak, hogy milyen szent javakat védenek, valamennyien oly csodás hősieséggel küzdenek, hogy még a mi legveszedelmesebb és számbelileg messze túlnyomó ellenségünk elismerését is kivi vták. Igy északon a szlovénekből, horvátokból és olaszokból álló 97, gyalogezred Lembergnél kiváló bravourrai és elszántsággal harcolt és nagy veszteségeit állhatatosan viselte el, a délvidéken pedig az otocsani 79-es gyalogezred az alsódrina-menti nehéz harcokban tartott ki hősiesen. Valótlanok az erősen túlzott híradások is, amelyek ennek a csapattestnek veszteségeiről szerb részről terjesztetnek. A szerbek azt híresztelik, hogy ebből az ezredből háromezren estek volna el, holott hivatalos megállapítás szerint az eltűnteknek, halottaknak és sebesülteknek összes száma 1424 főre rug. —• Orosz forrásból viszont azt a hirt terjesztik, hogy a Lembergi csatákban 70000 osztrák-magyar katona esett foglyul. Az ilyen híresztelések az eddig kiadott hivatalos megállapítások után még cáfolatra sem szorulnak. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) Dankl hadsersgparancsa. (A „Nyírvidék

a eredeti távirata.) Budapest, szept. 18. A főhadiszállásról jelentik, hogy Dankl Viktor lovassági tábornok szeptember tizennegyedikén hadseregparancsot bocsátott ki, amelyben a következőket mondja: „a derék első hadsereg egy rendkívül nehéz hadmüveietet fényesen oldott meg. Kraszniknál és Lublin előtt az oroszokat döntőleg megvertük, azután az erőditményszerü állásban elhelyezkedett ellenséggel két héten át éjjel-nappal harcban voltak és annak számtalan támadását mindannyiszor eredménynyel visszaverték és miután az oroszok naponta ujabb erősítéseket kaptak és végül legalább kétszer oly erősekké lettek, mint mi, támadásainkat önként beszüntettük — hogy a hozzánk csatlakozó többi hadseregünkkel vállvetve tovább küzdjünk. A Taniev-regió mocsarain és erdőin át való menetelés szintén óriási követelményeket támasztott veletek szemben. Hála kitartásunknak és szívósságunknak, a feladatnak megoldása sikerült és az oroszok alig merészelték a ti meneteiteket megzavarni. A veretlen első hadsereg, ma a számára kijelölt helyen áll. Köszönetet mondok hős lelkű első hadseregem valamennyi tagjának mindazért a kiváló cselekedetért — amit eddig minden irányban teljesített. A háború eddig velünk szemben nagy követeléseket támasztott, ezek a követelmények a jövőben sem lesznek kisebbek, de ti az első hadsereg katonái állhatatosan és eredményesen meg fogtok azoknak felelni hazánk üdvére, ő felségének fenkölt császárunknak és királyunknak dicsőségére," (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Budapest, szept. 18 A nagy főhadiszállás ma délelőtt tegnap esti jelentésének kiegészítéseképpen a következőket közli: a 13. és 4. francia hadtest és egy további hadosztály részei tegnap Noyentől délre döntő vereséget szenvedett és>