Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-09-17 / 75. szám

Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig l'K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Bizalom! Irta: Pröhle Vilmos. Hogy életet és vért áldozni nem tréfa, az bizonyos. Még akkor sem tréfa, ha csak két-három ember életéről van szó, mint ahogy határvillongások alkalmával is elő szokott fordulni. Az élet és véráldozat a komolyság legmagasabb hatványáig fokozódik, mikor nemzeti létről vagy nemlétről van szó, miként azt dicsőséges szövetségesünk, Vilmos császár, már augusztus elsején megmondotta, amikor a mostan duló világháború megindult. Kétségtelen tehát, hogy nagyon, de nagyon komoly időket élünk. Ezt hirdették felséges királyunk szavai, melyedet a döntés jelentőséges percei után hü népeihez intézett, ezt hirdették azok a súlyos, végtelen vonatok, melyek a nemzet java erejét a határok felé vitték s ezt jelentik kétségtelenül á sebesültek és menekültek százai, akik az utóbbi napokban fordulnak meg szemeink előtt. De vájjon ez a komolyság azt is jelenti-e, hogy komolyan vegyünk válogatás nélkül mindent, komolyan vegyünk minden hirt, amit esetleg a fantázia szült ? Vagy komolyságnak vegyük-e a türelmetlen, ideges kiváncsiságot, mely galíciai menekülteket és sebesülteket zaklat, sokszor kíméletlenül, csak azért, hogy ujat halljon és hallatlant híresztelhessen ? Komolyan vegyük azokat, akik fogyatékos tót nyelvismerettel lengyeleket examinálnak s a félreértett feleleteket nyelvi, földrajzi és katonai ismeretek nélkül saját gyarló agyuk és szivük aggodalmaival színezik borzalmasokká ? Ha igazán a viszonyokhoz mérten akarunk komolyak lenni, akkor se azokat nem szabad komolyan vennünk, akiknek mindegy, hogy jó-e vagy rossz, csak új hir legyen, se azokat, akiknek mindegy, hogy hiteles-e, jó-e, rossz-e, amit hallottak, csak az a fő, hogy mondhassanak valamit, amiről azt hiszik, hogy más még nem hallotta. Ha igazán a helyzethez mérten akarunk komolyak lenni, akkor arra kell gondolnunk, hogy se királyunk, se kormánya, se a hadvezetőség nem mondotta, hogy könnyű az a feladat, amely elé ádáz, hitszegő ellenségeink állítottak bennünket. Arra kell gondolnunk, hogy az első pillanattól fogva bizonyos volt, hogy a mostani világraszóló mérkőzésben csak akkor boldogulhatunk, ha minden szellemi és anyagi erőnket jó szívvel, jó lélekkel, igazságunk tudatában bizodalommal s a legvégsőkig való eltökéltséggel vetjük latba. Arra kell gondolnunk, hogy világhatalmak esküdtek össze ellenünk, akikkel szemben meghunyászkodni biztos halál lett volna s nemzetünk fennmaradását csak a legtökéletesebb áldozatkészség és elszántság biztosithatja. Ez volt a helyzet egy hónappal ezelőtt s bárhol folyjanak most a harcok, Lembergen innen vagy tul, máig csak az történt, amit már előre sejtettünk, hogy ellenségeink számbeli többsége fölött nyilvánvalóvá lett ország-világ' előtt a mi katonáink erkölcsi fölénye. Ma részben orosz, részben galíciai területen áll a harc. Amott diadalmas előretöréssel, emitt elszánt helytállással, mely utóbbi annál dicsőségesebb, mivel a keletgaliciai harctérre érkezett első ezredeinknek legtöbbnyire tízszeres, melyenként hússzoros számbeli túlsúllyal bíró ellenséget kellett feltartóztatniok, hogy hátuk mögött haderőnk zöme a magasabb hadvezetés elvei szerint felvonulhasson. Akinek nem az a kenyere, hogy egy félig megértett csiklandós hirrel tovább szaladjon, az mindezt kiolvashatta volna a szükségképen szűkszavú és burkolt hivatalos jelentésekből, a sebesültek és menekültek nem egyikének vagy másikának, hanem nagy tömegének nyilatkozataiból, valami megbízható térképből, meg a számbeli viszonylatok hitelt érdemlő adataiból. Komolynak lenni, éppen ezért, ma nem azt jelenti, hogy az ember hosszú orral, tétova tekintettel, rossz hírekkel házaljon, hanem azt, hogy ura legyen természettől való gyengeségeinek, csengő füleinek, nyughatatlan nyelvének s ne a kósza híreken jártassa elméjét és képzeletét, hanem azon a nagy és szent célon, amelyért küzdünk s bízzék rendületlenül Istenben, katonáinkban és azok vezéreiben, akik igaz, hogy emberek, de az egész nemzet odaadó bizalmából emberfölötti erőt meríthetnek. \ — Fölhívás a közönséghez. Minden irányban tapasztaljuk, hogy Nyíregyháza áldozatrakész közönsége a mostani nehéz időkben rendkívüli erőfeszítéseket tesz az emberbaráti intézmények támogatása körül. így gyűlt és gyűl össze rengeteg párna, fehérnemű, hósapka stb. Nagy hiány van azonban még az operációkhoz szükséges gummi-keztyükben. Kérjük tehát, hogy aki teheti, küldjön minél több ilyen keztyüt Dr. Spányi Géza urboz. "(Kállay-utca 46.) Aruk szállítása és átvétele s a háború. Irta: Dr. llalasy Béla, az 0. M. K. E. titkára. / Az áruszállításra vonatkozó szerződések tárgyában a különféle érdekeltségek sürgették a minisztériumtól külön rendelet kibocsátását. Különféle irányokban; az eladók olyan rendeletet kívántak, hogy a moratorium kezdete előtt megrendelt árut csupán készpénzfizetés ellenében legyenek kötelesek a vevőnek átadni, mig a vevők csoportja részéről egy radikális megoldás terve is felmerült, hogy nevezetesen a szerződéseket a felek bármelyike jogosítva legyen egyszerűen megszűntnek nyilvánítani. Mi ugy tudjuk, hogy a kormány nem akarja ezeket a kérdéseket megbolygatni, hanem az álta lános magánjog jelenleg is érvényben álló szabályait tekinti a jogviszonyok jövő elbírálása szempontjából is irányadóknak. Ennek alapján óhajtjuk az itt felmerülő kérdések egy részét röviden megvilágítani. Először is a vis major kérdése. A legfőbb általános tétel, hogy a háború önmagában véve vis majort nem jelent s legfeljebb a háború folytán állhatnak és kétségkívül igen gyakran elő is állanak egyes körülmények, amelyek felsőbb hatalmat (vis majort) reprezentálnak. De ezt minden egyes esetben bizonyítani kell. Jogszabály hiányában a bíróság fogja tudni mérlegelni, hogy hol és mikor forognak fenn az adós hatalmán kivül eső és általa rendes, vagy fokozott gondossággal el nem hárítható körülmények, amelyek vis majornak minősíthetők. Pld. ha az eladó a nyers anyagot nem tudta az áru előállításához beszerezni, mert azt ellenséges államokból kellett volna behoznia, ez kétségkívül vis major; ugyancsak ha a rendelkezésre álló nyersanyagot vagy árut a katonaság lefoglalta és nincs módjában ezt az árut a vevő részére máshonann beszerezni. Nem egyedi, hanem helyettesíthető áruk eladásánál (pl. gabona, vászon, stb.) ugyanis az eladó erre véleményünk szerint kötelezve van s az a körülmény, hogy az uj beszerzés csak nagyobb költséggel történhetik, sőt esetleg drágábban, mint amennyiért az árut a vevőnek lekötötte, nem menti fel őt, nem jelent részére vis majort. Kétségtelen, hogy kérdésünk szempontjából vis major rendszerint csak az eladónál fordulhat elő. A vevő kötelessége ugyanis kettős: az árut átvenni és a vételárat megfizetni. Az előbbi pontnál vis major esete csak a legrendkivülibb körülmények között merülhet fel, igy például ha háborúba vonult s nincs senki, aki az árut helyette átvehetné (bár a jelenlegi jog szempontjából ez is vitatható.) Ennek a kereskedőink által sok helyütt követett gyakorlatnak, hogy az áruk átvetelét egyoldalúan megtagadják, jogi alapja nincs s mint fentebb jeleztük, ilyen irányú rendelet kibocsátása nem is várható. A vételár megfizetésének kötelezettségét illetőleg pedig jelenlegi joggyakorlatunk szerint vis major esete egyáltalában nem foroghat fenn, minthogy az adós bármilyen vétlenül előálló fizetésképtelensége vis majornak nem tekintetik. A kereskedők, akik a vevőket reprezentálják, attól is tartanak, hogy a megrendelt árukat esetleg csak olyan dőben fogják megj kapni amidőn már az illető árucikk szezonja I elmúlt s igy többé megfelelően nem értékesíthető. Amennyiben a késedelem a szállítási