Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-07-09 / 55. szám

A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed 4frre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Szünidei gyermektelep. Idegenektől hallottam, olyanoktól, kik az ország más részén, tőlünk távol laknak, hogy Szabolcsvármegye a nagy magyar alföldnek legszebb vármegyéje. Egy valóságos park. Rengeteg fája, bokra, az országutjait szegélyező édes illatú akáclombok s a helyenként nagy foltokban elterülő tölgyerdői teszik azzá. Vidéke változatos. Enyhe hajlású dombjait dús lombok koszorúzzák s a vármegye északi és nyugati peremét szegélyező szőke Tiszával szembetekint a kéklő Hegyalja. Ám azt is mondja minden idegen, hogy e vármegye legékesebb gyöngye a sóstói erdő. Nyíregyháza városának ez a megfizethetetlen kincse, e város őslakosságának ez a soha meg nem hálálható telepitvénye. Ez a gyönyörű liget, mely nemcsak az Alföld rónaságán végig száguldozó szélvihar ellen képez számunkra erős hátvédet, de amely — közeli fekvésénél fogva — fűszeres illatárjával, szelíden egymáshoz hajló lombkoszoruival az üdülésre kivánkozónak lelki gyönyört is nyújt. Ennek a gyönyörű erdőnek északkeleti csúcsában, de még bent a sürü erdőnek árnyas lombjai között, pár hét alatt amerikaias boszorkánysággal egyszerre három kis csinos épület nőtt ki a földből. Három kis favázas pavilion, benne szép tágas hálószobákkal, nagy ebédlő, étkező teremmel, mely egyúttal esős idő idején terrasszul is szolgál. Ez a három ügyes kiállítású kis épület ez év augusztus havától kezdve ötven apró gyermek kacagásától, örömétől, víg énekétől lesz hangos. Ötven apró gyermek szívből jövő nótája, lármája veri föl az erdőnek méltóságos, komoly csendjét, s hirdeti az arra haladónak, hogy a társadalom áldozatkészsége, s a Leányegyesület fáradhatatlan buzgalma megtalálta a leghelyesebb utat, melyen az ifjúságnak helyes fölnevelése legbiztosabban elérhető. Ez az ötven kis apróság egy hónapi üdülés, játék és szórakozás után eleven példája lesz annak, hogy a sóstói erdőnek fűszeres illata, balzsamos levegője, a szabadban űzött játék mily csodálatos hatást eredményez s önkéntelenül is buzdítani fogja e város és vármegye társadalmát arra, hogy a ma még szük határokban megállapított kereteket minél nagyobb területre terjessze ki, s a szünidei gyermektelep intézményeinek áldásaiban e város és vármegye gyermekseregének minél nagyobb tömegét részeltesse. Nem tudunk azért elegendő dicséretet mondani a Leányegyesületnek, mely pár évi fennállás s igazán bámulatra méltó munkálkodás után ily gyönyörű eredményt ért el s ily nemesen szép gondolatot valósított, meg. Ám akkor, amidőn ezeket konstatáljuk, föl kell hívnunk az egész társadalom, az iskolákat fentartó községek és felekezetek vezetőségeinek figyelmét arra, hogy az elismerés nyilvánításával távolról sem tettünk eleget ez intézmény fejlesztése iránti kétségtelenül fennálló kötelességeinknek. A ma még csak úgyszólván bölcsőjében levő intézmény csak akkor léphet igazán az erőteljes fejlődés útjára, ha mindenki lelkiismereti kötelességének fogja érezni a Leányegyesületet nemes buzgolkodásában anyagiakkal is támogatni s ezáltal lehetővé tenni, hogy a köré a három kis favázas ház kör^a^ tiszta és világos épületeknek egesz telepe sorakozzék s minden iskolája e városnak és vármegyének ideküldhesse gyógyulásra és megerősödésre az arra szoruló gyermekeket. Szabolcsvármegyének lombokkal szegélyezett búzatermő földje s Nyíregyháza város gyönyörű erdője így lesz igazán a legszebb kerete, legméltóbb megtestesítője annak a gyönyörű gondolatnak, mely a szünidei gyermektelepek létesítésének eszméjét életre keltette! Szabolcsvármegye részvéte. Dr. Ujfalussy Dezső főispán e hó 7 ére hivta össze a vármegyei törvényhatóságot rendkívüli közgyűlésre, amelynek egyetlen tárgyául Ferencz Ferdinánd trónörökös és neje, Hohenberg zsófia hercegasszony tragikus halála fölött való részvétnyilvánitás volt. Kedden délelőtt U órakor volt a rendkívüli megyegyülés, amelyet a főispán a következő beszéddel nyitott meg: Á főispán Ibeszéde. Tekintetes törvényhatósági Bizottság! Mindannyiunk által tudott, megrázóan szomorú körülmény az, amely a mai közgyűlés összehívásának indokául szolgált. Amikor néhány nappal előbb hitelesen megerősítést nyert az a lesújtó hir, hogy Ferencz Ferdinánd trónörököst és Fenséges nejét orgyilkos kezek meggyilkolták, az egész nagy világon minden jó érzésű ember lelkében elementárisán tőrt elő a megdöbbenés érzése s nyomban követte azt a kérdéses tragikus esetnél megnyilvánult emberi aljasság nagy mérve felett érzett undor, megvetés és a jogos düh, hogy az ember nevet meg kell osszuk olyanokkal is, akik nem tekinthetők egyebeknek, mint gyáva, vérengző vadállatoknak. Az emberi mivoltukból kivetkezett bestiák a dinasztia s magyar hazánk történelmébe véres betűkkel írták be ocsmány nevüket. Európaszerte szeretve tisztelt Felséges uralkodónkat, megfosztva trónjának örökösétől, hazánkat leendett királyától, három ártatlan gyermeket szereteti és szerető szülőktől. Az ilyen megmérhetlen nagy fokú elvetemültség megfelelő elitélésére nem lehet elég erős kifejezést találni. A politikai szenvedélyek eldurvulásának olyan példáját, mint a serajevói volt, kellően megbélyegezni nem lahet. Három árva sir magába, a viszonyaiknál fogva fényesnek látszó a kérlelhetlen sors intézkedése s az emberi alakba bujt vadállatok bestiállis ténye következtében mégis melegét vésztett rideg, elhagyott szobában. A megpróbáltatások kálváriáját annyiszor megjárt agg uralkodó — akit legutóbbi súlyos betegségéből bizonyára népeinek meleg szeretetből fakadó forró, a mindeneket kormányzó által meghallgatott imája tartott meg országai boldogitására — megrendülve siratja azt az erős igazi férfit, akiben a jövőt illető nagy terveinek megvalósítóját szerette. Velük érez a világtörténelmi'drámából folyó gyászukban minden érző szív, együtt gyászol Felséges uralkodójával hűséges és őt rajongva szerető magyar népe is. Meg vagyok győződve arról, hogy ebből a gyászból Szabolcsvármegye közönsége osztatlanul részt kér s amidőn a legmélyebb fájdalom és megilletődés érzelmeitől van áthatva esdekelve fordul az Egek urához azzal a hő fohász • szal. hogy adjon erőt Felséges uralkodónk Ferencz József ő császári és Apostoli királyi Felségének a mérhetetlen csapás elviseléséhez. Ebből a meggyőződésemből áthatva indítványozom, hogy alattvalói szeretete, hűsége és mélységes részvéte jeléül határozza el a törvényhatósági közgyűlés: mikép ő császári és királyi Fensége Ferencz Ferdinánd főherczegnek a magyar királyi trón várományosának és Fenséges hitvesének Hohenberg Zsófia hercegasszonynak elhalálozása alkalmából mélyen átérzett fájdalmának és részvétének a mai ülés jegyzőkönyvében kifejezést ad, hogy Ő császári és Apostoli királyi Felségéhez legkegyelmesebb urunk és Királyunkhoz a szomorú gyászeset alkalmából a vármegye fájdalmát és hódolatteljes részvétét kifejező feliratot intéz, amidőn indítványom elfogadását kérem, az Egek urához felemelem esdő szavamat: távolitson el felséges Királyunktól minden további megpróbáltatást s terjessze ki védő karjait édes magyar hazánk felé is. A főispán indítványának egyhangúlag történt elfogadása után MiJcecz István helyettesfőjegyző terjesztette elő Ő Felségéhez intézendő következő feliratot: A vármegye részvétirata. Császári és apostoli királyi Felség ! Legkegyelmesebb Urunk ! Királyunk! Megilletődéssel és mélységes fájdalommal eltelve értesült Szabolcsvármegye törvény-