Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-09-06 / 72. szám

Türelem hát uraim és hölgyeim ! A hadjárat sorsa nem Lerabergnél fog el­dőlni. S nem is egy-két nap alatt. • Nagy megpróbáltatások várnak még reánk. Összes idegzetünk fegyelmezett­ségére van szükségünk. Ne bízzuk el magunkat apró sikereken, de viszont ne essünk mindjárt kétségbe egyik-másik kevésbbé kellemes hir fölött. Türelem uraim és hölgyeim ! Tü­relem ! Visszaélés a jótékonysággal. Ismerős kezekből, a szomszédos Hajdu­megyéből kaptuk az itt szószerint leközölt levelet: Tekintetes Szerkesztőség! Amióta a háború kitört, általános a panasz, hogy a harcba vonult gazdasági cselédek családtagjai dolgozni nem akar­nak. Itt Haj du megyében a gazdák már tömörülni készülnek és kilakoltatással akar­nak felelni. Most Szabolcsmegyéből kaptam a következőkben szószerint közölt levelet: „Gizuka nagyon kedves, de mondja meg neki, hogy a gyerekruhákat tegye el télre, amikor a nagy publikum buzgalma lelohad, mindenki ki lesz merülve az ada­kozásban és az akkor már éhezőknek és fázóknak nem ad senki. A háború miatt most még nem éhezik és fázik senki s a szegény ember mind préda — egy sem tesz el a most kapott feleslegből rosszabb időkre. Az emberiségtől szép és nemes dolog a mostani felbuzdulás, csak nagy hiba, hogy elprédálják most a begyült vagyont s amikor igazán lesz éhség és amikorra a jó szivek és tárcák kimerültek — micsoda nyomor lesz majd akkor! Én nyolc gyereket tartok és négy asszonyt. Amikor az urok bevonult, kény­telen voltam az Erdélyből hozatott szőlő munkásaimat lovak és ökrökhöz állítani. Ekkor tisztem azt kivánta az asszonyoktól, hogy segítsenek valamit erejükhöz képest — a szőlőt kellett letetejelni, ez könnyű munka. Elmentek a jegyzőhöz bepana­szolni, hogy dolgoztatni akarja őket. Állí­tólag azt tanácsolta nekik, hogy amelyik közülök dolgozni mer, verje meg a többi. Na hát ezt nem hittem! Azóta a küszöbön ülnek és azon tana­kodnak, hogy ha megkapják az állam­segélyt, milyen reformruhát vegyenek ma­guknak. Hogy fog még éhezni ez a dolog­talan nép ! És is csak addig tarthatom, amig sikerül béreseket és kocsisokat fo­gadnom. stb.' v Csakugyan hihetetlen, hogy községi jegyző ilyen hazafiatlan, vagy oktalan le­gyen. Hogy mi az, ha a gazda nem vet­het, hogy milyen Ínségnek néz elibe éz az egész ország, ha csak eltartottjai lesznek, de nem lesz miből tartani, azt a falusi jegyző is tudhatja. Mindazonáltal nem elég, ha a társa­dalom segélyactiót indit. Actiót kell indí­tani amellett is, hogy az itthon maradot­tak, még pedig, rang, osztály és nembeli különbség nélkül mindenki, a harcba vo­nultak helyett is dolgozzon. Sőt ez sem elég. A hatóságnak is a sarkára kell álllani és kemény kézzel kell munkára kényszerítenie azokat, akik munka­képesek és mégis eltartatni szeretnék magukat. * Eddig a levél. Azt hisszük, nem sok kom­mentár keli hozzá. « Valóban itt Szabolcsban már nem egy gazda szájából hallottunk hasonló panaszokat. Hallottuk azt is, hogy a gazdasági cselédek itt­hon maradt családtagjai azt hiszik, hogy a gazdának kötelessége hadbavonult cselédjeinek családait minden ellenszolgáltatás nélkül eltar­tani mindaddig, mig a családfő vissza nem érkezik. Első sorban a hatóságokra vár az a fel­adat, hogy ebből a tévedésből őket szép sze­rivel kiábrándítsák. De ugyanez a feladat vár a lelkészekre és a tanítókra is. Faluhelyen ők a nép szellemi vezetői. Legalább azoknak kell lenniök. Hozzájuk fordulunk azzal a kéréssel : világosítsák fel a népet. Világosítsák fel arról, hogy a hadbavonultak itthon maradt család­tagjai sem nézhetik összedugott kézzel a világ folyását. Köszönjék meg azoknak a gazdák­nak, akik jólelküségüknél fogva őket továbbra is tartják, ez a tartás azonban nem törvényes kötelességük. :; De fel kell világosítani mindenkit arról is, hogy a társadalom jóakarata, mely a had­bavonulás . következtében oly szép mértékben megnyilatkozott vármegyeszerte, nem jelenti egyszersmind azt, hogy most már mindenkit az igy összegyűlt adományokból fognak el­tartani. Közeledik a tél. A munkaalkalom mind kevesebb lesz. Jó lesz tehát mindenkinek a maga erejéből is utánalátni annak, hogy télire ­valóról gondoskodjék. Sőt most kétszeresen utánna kell látni mindenkinek. Mert a társa­dalom és a hatóságok épen most különösen igénybe vannak véve és lesznek véve még ki tudja meddig a háború miatt reájuk háruló közvetlen terhek miatt. A munkátlanok segí­tésére még kevesebb módja lesz ugy az egye­seknek, valamint a városoknak és községeknek, mint eddig is volt. Nagyon keserű csalódás érheti tehát igen könnyen azokat, akik abban bizakodnak, hogy majd a télen, ha másként nem, közadakozás­ból vagy a hatóságok segítségével fogják ma­gukat eltartatni. A „Hangképzés/ 4 Irta: Szent-Imreyné Jósa Máríha. «Énekelni könnyű annak, akinek a jó Isten hangot adott nem kell oda hang­képzés" ! — gondolják sokan. Pedig akik így gondolkoznak, azok mindnyájan téved­nek. Akinek a jó Isten hangot adott is, az fogja legjobban tudni megmondani, hogy az ő hangjának minő fogyatékosságai van­nak. Csak próbálja teljes hanggal, lassú tem­póban énekelni a scálát, micsoda egyenlőtlen erejűnek és egyenlőtlen színezetűnek fog fel­tűnni a hangja, hogy esetleges töréseket ne is említsek, mert ez is előfordulhat a scálá­ban, pláne, ha sokat produkálta hangját. Igaz, hogy a hangunk velünk született, valamint az izomzatunk is velünk születik. De amint az izmokat is a gyakorlás, még pedig csakis az okszerű és fokozatos gyakor­lás által fejleszthetjük és erősíthetjük, (de ha tul erőltetjük, akkor csak sorvaszthatjuk) ugyan ez a szabály áll szórói-szóra az ének­lésre, vagyis hangképzésre is. Eredményes a hangképzés is csak ugy lesz, ha oksze­rűen és fokozatosan történik. Az okszerű és fokozatos haladást pedig helyes alapra kell építeni. Az énektudás egyik fő alapja a helyes lélegzet-vétel. Meg kell tanulnunk először is helyesen lélegzeni ! A helyes lélegzet­vételt nagyon is szokni és gyakorolni kell. Hogy a tüdő necsak részlegesen teljen meg levegővel, igen mélyről vesszük a léleg­zetet, (rekeszizom-légzés, Tiefdruck Athem), hogy mintegy levegő tartalékot kapjunk. A helyes lélegzéssel a tüdő kellőleg megtelik levegővel — ez a mellkas tágulását ered­ményezi, edzi a tüdőt és helyesen befo­lyásolja a vérkeringést is. Engem az ének pedagógia ezen léleg­zési gyakorlata emlékeztet az indiai fakírok ismeretes tüdőtornájára. Természetszerűleg javára van az egész emberi szervezetnek. Aki megtanult helyesen lélegzeni, annál nem fogjuk a kapkodó helytelen oldal-légzést (seitliches Athmen) tapasztalni, mikor is a tüdő csak részben telik meg levegővel és lehetetlenné válik, hogy egy lélegzetvételre több taktust énekeljünk. Az énektudás második fő alapja : a he­lyes hangvétel A helyes hangvétel pedig éppenséggel nem olyan könnyű, mint azt egyesek gondolják. Magától nem jön rá az ember. Ez az énektudás igazi titka. Sok ne­ves énekmester és mesternő szinte patentet kérhetne rá. Az én nagynevű volt énekmesternőm ; Maleczkyné többnyire i-ű—a magánhang­zókkal (voccallal) vétette a hangot. Igen, de hogy vétette ezt az i-ü—a-t, hogy ala­kult a száj, a nyelv, a gége ? Hogy minő akusztikai érzék kell ehhez a »beállításhoz«, éppen ez az, amire önmagától szinte lehe­tetlen, hogy rájöjjön az ember ! A hires Marchesi a kissé sötétített a-t (nem á-t) ^ajánlja a hangképzésre és kiegyen­lítésére. Óva int, hogy valaki szavakkal (tex­tussal) énekeljen, mielőtt a hangja egy vo­callal átképezve, kiegyenlítve nincs, mig a szükséges elasticitást és lágyságot meg nem kapta. Maleczky Bianca, a magy kir. Operaház egyik jeles tagja, — most már neves ének­mesternő is (kivel tavaly több hónapon át gyakoroltam,) — emiitette nekem, hogy az Operaház egyik elsőrendű énekesnője, — ki szintén édesanyjának volt növendéke — és kit én is még abból az időből ismerek kiment két hónapra Berlinbe Niclass Kempj­nerhez, a felkapott énekpaedagógushoz. És mit tett Niclass Kemptner ? ? Nem elége­dett meg az i—ü és a vocallal, de csukott szájjal énekeltette a gyakorlatokat. Tehát Niclass Kemptner még egyes bécsi modern mestereken is túltesz, mert azok be­érik a pianissimóval. T. i. egyideig alig hallja a növendék a saját hangját. Csak anynyira hallja, hogy ne csak gondolatban intonáljon. Ezzel a többé-kevésbbé zárt száj­tartással (mondhatnánk alsó-ajak tartással, mert a felső ajak alig mozdul) azt kívánják elérni, hogy a hang a legkisebb megerőltetés nélkül képződjék. Elérik azt, hogy a hang előre jön anélkül, hogy a gégét és a hang­szálakat megerőltették volna. A növendék szinte észrevétlenül küzdi le a kezdet ne­hézségeit. A lecke után »a hangja nem fá­radt ki,« mintegy olajozva érzi a torkát. De Fényképező gépek, lemezek, papírok és vegyszerek gyári raktára MENTŐSZEKRÉNYEK a legszakszerűbb összeállítása 8 koronától feljebb. Sérvkötő. Haskötő mérték szerinti készítése vaiodi Ernemann 23 é 8 29 kom BLUMBERG JÓZSEF J®™S3ä. Gummi cikkek főraktára

Next

/
Thumbnails
Contents