Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-08-30 / 70. szám

bevoultak volna Varsóba, Szentpétervárra, Moszkvába, — pedig azt sem tudják, hány napi járóföldnyire vannak ezek Galiczia határától, nem hogy azt tudnák, hogy például egy menetelő hadtest naponkint milyen utat tehet meg akkor, mikor semmiféle akadály nincsen az útjában. Mosi pedig ugyancsak komoly akadályok állanak katonáink előtt. Hanem azért a Kávéházi Konrádok kiapadhatlanok az ő cifrábbnál cifrább haditerveikben. Valamint hogy kiapad hatlanok a hadimozdulatok megbirálásában. Sokszor olyan nagy arányú könynyelmüséget tesznek fel a hadvezetőségről, aminőt a legutolsó káplárról sem szabadna feltételezni. Mostanában legutóbb, mikor a déli oldalra rendelt hadsereg egy részét átrendelték az északi harctérre, a Kávéházi Konrádok nyomban készek voltak az ő kritikájukkal. Legtöbbnyire szentül meg voltak arról győződve, hogy had vezetőségünk nagy hibát követett el. Mert — mondák ők, a nagy stratégák, — őrizetlenül hagyták a Dunát, szabad utat hagytak á muszkának, hogy a Dunán bejöhessen és hátba kerülje az egész osztrák-magyar ármádiát ! Igy ők, a nagy Kávéházi Konrádok ! Ilyen okosak ők, hogy ők ezt észrevették ! Az ember igazán nem tudja, boszankodjék-e felettük, vagy sajnálkozzék? Alig indultak meg a hadimozdulatok, egyik nagy napilapunknak egyik zseniális vezércikkirója jóeleve foglalkozott ezekkel a Kávéházi Konrádokkal, kiknek feltámadását előre sejtette és, mint a következmények igazolják, jói sejtette. Már akkoriban azt ajánlotta; jól gondolja meg mindenki, mielőtt birálatot mond a hadvezetőség intézkedéseire. Röviden, de annál csattanósabban azt mondotta a többek között: inkább higyjük el magunkról tizszer, hogy szamarak vagyunk, mielőtt egyszer is annak mondanánk másokat. Tökéletesen igazsága van. És ezt kellene szeme előtt tartani minden Kávéházi Konrádnak. Sőt még tizenegyedszer sem tanácsos másról tenni fel a tudatlanságot vagy ügyetlenséget. Hátha tizenegyedszer is kiderül, hogy mi voltunk a . . . rövidlátók. Bizzák hát csak a Sörházi Berchtoldok a diplomáciai dolgokat az igaz Berchtoldokra, a Kávéházi Konrádok pedig a hadidolgokat az igazi Gonrádokra! A Feministák Egyesületének Elnöksége kéri t. tagjait, szíveskedjenek az Erzsébet közkórházba a sebesültek részére a gase-pólyák készítésénél segédkezni. Nagymennyiségű kötszerre van szükség, kérjük összes tagtársaink közreműködését. Tagtársi üdvözlettel az Elnökség. 1914-1915. Egy náhány nap választ még el csak bennünket az uj iskolai évtől s teprengő lelkünk ezernyi-ezer gondolatban igyekszik megnyugtató pontot keresni a jövő kialakulására nézve. Bármit hoz is a sors reánk, a magyar ember kultúrájának csorbát szenvedni nem szabad, mert hirdetjük újólag, hogy csak ez az egyetlen kivezető ut, mely Magyarország jövő gazdaságát, erejét, függetlenségét biztosítja. A mostani válságos helyzetben nagy, súlyos gond nehezedik reánk a tanítás ellátása tekintetében is. Tudjuk, hogy az iskolák melegágyai voltak a békés időben is a szeretet ápolásának, mely magához ölelte a tanulni vágyó ifjúságot, lelket önt beléjök, buzdit, munkára serkent, erősiti az akaratot s a hazaszeretet soha ki nem oltható lángját szüntelenül élesztgeti, emellett a gyakorlati ismeretek gazdag tárházát nyitja meg a haza leendő polgárainak. És ez nem is lehet másképpen. A mult igazolja, a jövő fényes bizonyságul fog szolgálni, hogy a magyar iskolák egyszerű, szerény munkásainak buzgósága, fáradhatatlan előretörekvése az idők haladásával megtermi a maga nemes gyümölcsét, mely századokra érezteti termékenyítő hatását. Ha ilyen fontos kulturmissiót teljesített a békés időben, bizonyára most is, amidőn véreink a becsület, az igazság, a jogosság harcában diadalmasan nyomulnak előre, hogy összetiporják annak a viperának a fejét, mely évszázadok óta fenyegeti, fojtogatja nemzeti önérzetünket, megfeszített erővel igyekszik az iskola hivatását betölteni, avval a tudattal, hogy csak a kultura munkálása képes állandóvá tenni örök időkre a magyar nemzet fenállását és előhaladását. • E nehéz időkben azért vessük ki szivünkből a csüggedést, a kétségbeesést. Jól tudjuk, hogy a magyar nemzetnek sok-sok századon át a megpróbáltatások egész özönével kellett szembeszállnia s nem birta kiirtani sem az önbizalmat, sem a lelkesedést, sem a munkakedvet, hanem előretört minden viszontagságon keresztül, ugy, hogy ma már biztos szárnyakon repülhet nemzeti haladásunk révpartja felé. Megnyílnak tehát az iskolák s a mi jövő reménységeink, akikért éjt-napot eggyé téve fáradunk és verejtékezünk, felkeresik azt a második otthont, amely igaz szeretettel öleli keblére őket. Vigyük fel azért gyermekeinket mindnyájan bizalommal, a tanítók jóságos tekintete enyhíteni fogja azt a fájdalmat, mely él a szívnek mélyén. Nagy időket élünk, a reményt pedig nem szabad feladnunk, hanem szükség, hogy az önbizalom igaz megnyilatkozásával töltse be ki-ki azt a helyet, amelyet a sors kijelölt számára. Minden nemzet, amely kulturáját elhanyagolja, elvész a népek nagy tömkelegében. Nekünk magyaroknak pedig erősen meg kell állanunk s ennek egyedüli biztositéka, ha minden olyan eszközt megragadunk, amely, bár nehéz, fáradságos áldozatok árán is — örök időkre fenntartja nemzeti létünket. Lelkesültségünk mellett azért hivatásszeretetünk magasan lobogó lángja égjen a keblekben. Ha enyhítjük a nyomort, letöröljük a könnyeket, hitet ébresztünk a kételkedőkben, akkor komoly munkánk mellett az állandó kitartás megkátrányozza erőnket kötelességteljesitésünk közepette. Nagy feladat vár e történelmi pillanatokban az iskolákra. Hány meg hány édes anya maradt támasz nélkül s nem képes gyermekeit gondos nevelésben részesíteni. Főfeladat azért, hogy szeretetteljes otthon legyen az iskola, mely némileg pótolja azt a hiányt, mely az édes apa vállaira nehezedett. Az iskolában szelid bánásmóddal támogatott gyermek erkölcs felfogása naponként tisztább lesz, lelkét pedig a szerzett ismeretek által gazdagítja. A tanév megnyitása közelebb hozza egymáshoz az iskolát és a családot. A szeretetteljes bánásmód, az érdeklődés, mely pártfogó részvétben nyilvánul meg, felemeli a csüggedőket s lelkükbe uj bizalmat önt. Az iskola egyik fontos hivatásának a hazaszeretet szent érzelmeinek ápolása által lelkes, életre kiható munkát végez. Lehet-é ennek fokozatos fejlesztésére alkalmasabb idő, midőn ágyuk moraja hangzik fülünkbe s eszünkbe juttatja, hogy fiaink nemzeti létünk állandóságáért, az igazság védelméért, az ellenünk aknamunkát üző gaznép megfenyitéséért ragadtak fegyvert, hogy újra bebizonyítsák az egész világ előtt a magyar dicsőséget. Hisszük, hogy a társadalom a beiskoláztatás tekintetében mint a múltban, ugy a jövőben is hathatós segítségül lesz. Lehetnek okok, melyek a gyermekeket visszatartják a tanítási órák látogatásától, de nem szabad megtűrni, hogy iskolakerülők legyenek s ha kiki saját iskolájába beíratja gyermekét, nyugodt lehet, mert ott nemcsak ismereteit gazdagítja, de vallásos és erkölcsi neveles magasztos elveinek alkalmazásával hasznos tagja lesz a magyar társadalomnak. És midőn az iskolák kapui megnyílnak, hogy szeretettel befogadják a belépőket, küldjünk egy fohászt a népek sorsát intéző hatalmas Istenhez, hogy nemzetünk dicsősége és nagysága fiaink vitézsége és lelkesedése által örök időkre biztosítsa e sokat szenvedett, imádott Magyarország gazdagságát s népeinek kulturális előhaladását és békéjét. Szénégető. Közgyűlés a városnál. Augusztus havi rendes közgyűlését tartotta Nyíregyháza város képviselőtestülete pénteken délután. Ez a péntek ugyan az utolsó volt augusztus havában, előbb azonban a közgyűlés nem volt megtartható, mert a város tisztviselőinek tevékenységét a mozgósítás és a vele kapcsolatos intézkedések vették igénybe. A gyűlést megnyitó beszédében Májerszky Béla kir. tan., polgármester emlékezett meg a bekövetkezett háborús visszonyokról. Különösen kiemelte, hogy az elrendelt általános mozgósítás minden irányban nemcsak gyorsan, hanem nagy lelkesedéssel ment végbe. Nem csak a tisztviselők fáradságot nem ismerő, éjjet-nappalt egygyé tevő munkásságának, hanem a behivottak páratlan lelkesedésének és általában minden tényező buzgó közreműködésének eredménye, hogy a mozgósítás nemcsak fenakadás nélkül, de a lehető legrövidebb idő alatt befejeződést nyert. Megemlékezett ezután az itthon maradtak segítése tekintetében tett intézkedésekről és azok szép sikeréről. Ezzel kapcsolatban Somogyi Gyula képviselőtestületi tag, mint a Veres Kereszt egylet helybeli fiókja végrehajtó bizottságának elnöke emlékezett meg a Veres Kereszt egylet részére eddig is megnyilatkozott áldozatkészségéről és csatlakozott a polgármester abbeli felszólításához, hogy az itthon maradtak ezután a takarékosságra is súlyt helyezzenek, mert a nagy háború következményei előre kiszámithatlanok és még esetleg igen nagy fokozott áldozatkészséget fognak igényelni az itthon maradtaktól. Kovács István képviselőtestületi tag pedig a bevonultak lelkesedését emelte még ki külön is meleg elismerő szavakban. ylregyházi Cementárúipar Szabolcsvármegye legrégibb Gementárű és Műkőgyára Építési vóHalat. Szóchenyi-ut 19. Sürgönycím: Cementipar Nyíregyháza. Levélcím: „Postafiók 72." Kérjen ajánlatot. 285-50 Telefon szám 104. Pontos címre kérjük ügyelni. BBBBB.B BQ'SSBBS.EI BJB-BBBBBB BSJ'SBBBBH BESBPB EBSÉBBBK) E'BBBBB