Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-08-27 / 69. szám

A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed •*»re 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanitóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to­vábbi szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. • — Hellasnak művészete, bölcselete, költészete, Rómának joga túlélte korát és még sokáig iskolája marad a népek­nek. Ez azt bizonyítja, hogy a nemzetek nagyságának fokmérője a kultura, mert a kultura utján születik az eszme, ölt testet a gondolat. — A kultura az ember egész világát átkaroló nagy, egyetemes erő. A társa­dalmi egyenlőség, a polgárosulás, a mű­vészet, a tudomány, az ipar, a kereske­delem temploma. Az a mécs, melynek lángja bevilágit a kunyhók és a paloták mélyébe. Fénye, melege egy széttörhetet­len kapocs utján szent közösségben egye­siti a lelkeket. Az a felszivó erő, mely­nek segítségével az ember által termelt eszmékből a maga ragyogó fönségében bontakozik ki az oszthatatlan nemzeti egység anélkül, hogy a nagy kulturközös­ségből a nemzet izolálva lenne. — Az emberiséget közös eszmék ut­ján egybekapcsoló közös ideálok megte­remtője a kultura, mely emellett a nem­zeti lélek lángoló szineit beszőve a lélekbe, ápolja, fejleszti, erőssé teszi a faji gon­dolatból táplálkozó nemzeti függetlenség tudatát. — Az emberi elmét átfogó ezen két erő a kultura politikai, faji, társadalmi, gazdasági hatóerejének eredménye, mert egy nemzet közérzése mindig a tömeg utján tör utat, oka pedig a kultura utján megteremtett etikai világnézet. — Amilyen egy nemzet ethikai világ­nézete, olyan az ereje. Soha sem tekinthetünk oly mélyen a romlatlan, tiszta néplélekbe, mint nagy események idején. — Nagy idő teszi próbára az erőt. Ma nagy időket élünk. A világtörté­nelem tanúsága szerint soha sem volt még ilyen izzó a levegő, mint ma. A világtörténelem soha sem mutatott fel oly nagy erkölcsi erőt, mint amilyet ma a világ két első nemzete, a magyar és a német a küzdőtérre vitt. Ma, amikor nemzetek születhetnek és tűnhetnek el; ma, amikor az igazság ütközik össze a barbárizmussal; amikor az emberi szenvedélyek elszabadított gonosz szellemei készülnek végigsöpörni a földet, elűzni az igazságot, halomra­dönteni az évezredes kulturalkotásokat. — A pokoli gonoszság megsemmi­síteni akarja a mocsoktalan, tiszta, közös emberi ideált csak azért, mert a démoni lélek képtelen befogadni az igazság esz­ményeit, melyek megismerésének utja egyedül vezet ama tisztult légkörbe, hol az indulatoktól, állati vágyaktól, barbár ösztönöktől megtisztult ember él. — Ez a sötétség leple alatt dolgozó perfid világ a nacionalizmus védelme lát­szatával az önkényt akarja diadalra jut­tatni. Működése körébe vonta, célja szolgáivá tette lelkitársait. — Csalódtunk tehát! Hiszen ugy olvastuk, hogy mig keleten a kancsuka alatt egy jobb sorsra érdemes nép millió­inak szivetfacsaró jaja esd segélyt, addig a nyugatnak lelkinagyságtól telitett leve­gőjét az igazság izzó eszméinek szálai szövik át. — Közhellyé vált e két felfogás kö­zött a nyugat és kelet érintkezése pont­ján a magyar félbarbarizmusa, mely ki­emelkedett az ősi vadságból, de nem bir azzal a felszivó erővel, melynek segít­ségével az egyetemes emberi kulturközös­ségbe beléphetne. És ime mit látunk ? Csodálatosak az isteni gondviselés utjai. Amit évszázados munka, páratlan önfeláldozás nem tett ténnyé, azt ma acéllá feszült izmok által forgatott éles karddal irja be a magyar a világtörténelembe. Nézzétek ! Hogy törpülnek el a na­gyok ! Nem tragikomikus látvány a divat­királynője, a művészet, az izlés fejedelme, az ipari haladás primadonnájának ver­sengő ölelkezése a barbarizmus által magasan lengetett kancsukával ? Nem mosolyogni való látvány-e, mi­ként fújja a talp alá valót kelet ifjú dudása ? — Van azonban a nagy koncertben olyan momentum is, ami megkapja a lelket, aminek láttára kigyúl a szemekből a lelkesedés, az öröm szent tüze — ez a magyar és a német testvéri egyesülése, összeolvadása a megindult élethalál­harcban. A nagy német a maga gazdagságával, a maga izomerejével, lelkinagyságával büszkén áll a félreismert, századokon leigázva tartott maroknyi magyarság ol­dalán. — Két gyönyörű faj felmagasztalása ez a héroszi küzdelem. — Az egyik oldalon a gyáva kapzsi­ság, az irigység, a pálinkától elbutított sötétség, a szellemi fénytől elvakított önhittség, a gazdagságba vetett kétes bizo­dalom — a másikon az igazság törhetlen Iliiéből kisarjadzott szabadságszeretet, haladás ősereje áll. — Az egyik oldalon a szabadság éltető levegőjétől irtózó ás kancsuka által hajtott vad tömeg döngeti a szabadság templomát, a másik oldalon a szabadság véráztatta mezőiből kiáradó illatos leve­gőn nagygyá nőtt két nép szentelt frigyé­nek hősei védik a hitvesi — gyermeki szeretet tűzhelyét. — Hiába azonban minden erőlködés. A győzelem az igazság oldalán harcoló félisteneké lehet csak, akiknek kardját a tör­ténelmi öntudathói táplálkozó szent kul­turközösség eszményei viszik előre a halhatatlanságba. — A magyar pedig, mely egy év­ezreden át volt a kultura védbástyája, boruljon le a Mindenható zsámolya előtt, amiért az Ur Európa legelső nemzetével egyetemben állította csatasorba az emberi ideálokat megdönteni akaró barbárok ellen. Ha győz, küzdelme meghozza a szá­zadokon át várt bizalmat, ha pedig nem, akkor: „A sírt, hol nemzet sülyed el Népek veszik körül S az ember millióinak Szemében gyászköny ül." Görgey István. Á moratórium. Szolgálatot vélünk olvasóinknak tel­jesíteni azzal, hogy a moratórium tartal­mát ismertetjük. A moratórium kormány­rendelettel engedélyezett törvényes fize­tési halasztás. Ebből is látszik, hogy a halasztás csak pénzben teljesítendő köte­lezettségekre vonatkozik. Aki adós már augusztus elseje előtti időből és adóssága lejár augusztus else­jétől október elsejéig terjedő időben, az ezen idő alatt adósságát megfizetni vagy törleszteni nem köteles. Ennek folytán a lejárati napok helyébe uj lejárati napok lépnek. Az uj lejárati napok a régihez hozzáadott hatvan napra következnek be. Akinek szeptember elsején van akár váltó, akár mástermészetü lejárata, az csak november elsején, akinek pedig szeptem­ber harmincadikán van lejárata, az csak november végén köteles fizetni vagy tör­leszteni. Ezen idő alatt azonban az adós­ság után kamat jár, melyet a hitelező az uj lejárati napon felszámítani jogosult. Ez a kamat, ha kikötve nincs nagyobb, akkor az törvényes kamat lehet. Ha semmi kamat nincs kikötve, akkor is jár az 5%-os kamat. Kultura és barbarizmus,

Next

/
Thumbnails
Contents