Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-08-23 / 68. szám

A Szabolesvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolesmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 1« K, Fél évre 5 K, Negyed 4vre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyílt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to­vábbi szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit A vészmadarak. Mióta a háborús állapot beköszöntött, alig múlik el nap, hogy a legképtelenebb hirek ne kelljenek szárnyra a közönség körében. Ezeknek a rémhíreknek a szerző­jük, a kitalálójuk mindannyiszor ismeretlen marad, Pedig megérdemelnék, hogy kinyo­mozzák és — magyarán mondva — huszonötig vágnák őket olvasatlanul. De megérdemelnének legalább tizen­kettőt olvasatlanul azok a buzgó vész­madarak is, akik az ilyen vészhireket tovább adják. Alig üzente meg a király a hadat Szerbiának, hire futott, hogy a 68-ik gyalog­ezred egészen megsemmisült Belgrádban. A szerbek tőrbe csalták őket. Fehér zászlót lobogtattak eléjük, mire az ezred gyanút­lanul bevonult Belgrádba, hol azonban az egész utca alá volt aknázva s az egész ezredet a levegőbe röpítették. Ezt a kép­telen hirt rémüldözve terjesztették város­szerte, sőt országszerte. S alig akadt ember, aki goúdolkozóba esett volna a hir lehetőségén. Pedig önmagában véve is képtelenség, hogy egy egész ezred olyan könnyen kelepcébe volna csalható. Ön­magában véve képtelenség az is, hogy Belgrádban egy egész utcát alá tudtak volna nagy hirtelenséggel aknázni a szer­bek. Sőt azzal is könnyen tisztában lehe­tett volna mindenki, hogy Belgrádban nem is lehet olyan utca, amelyen egy egész bevonuló gyalogezred — kivált hadi létszámra emelt gyalogezred — egyszerre elférjen, Mégis napokig tartotta magát ez a hir. Sőt később azt terjesz­tették, hogy a szörnyű veszteséget a hivatalos körök szándékosan titkolják el. Majd hire futott, hogy a nyiregyházi huszárezred semmisült meg Szerbiában. Elesett vitéz ezredese is. Pedig ez az ezred nem is volt Szerbiában. Aztán azt a hirt terjesztették nagy borzongások közepette, hogy ami huszár­ezredünknek egyik osztályát bekerítették a kozákok Galicziában s az osztályt vezető őrnagy kétségbeesésében öngyilkos lett. Pedig akkor még az előőrsök csatározása is alig kezdődött meg. A mult héten hire futott, hogy Nisnél megvolt a döntő ütközet. A győzelem a miénk, huszonötezer szerb esett el, de a mieink közül is tizenkétezren maradtak a csatatéren. A hirt állítólag hiteles for­rásból merítették: egy az ütközetben részt vett tiszt hozta ! Ennek a vészhirnek is számtalan hivője akadt, akik ugyancsak nagy buzgalom­mal adták azt tovább. És bizony csak nagyon kevés higgadtan gondolkozó em­bernek jutott az eszébe, hogy még, ha csakugyan megkezdődött volna is már akkor a komoly előnyomulás Szerbiába és csakugyan találkozott volna már akkor a két sereg Nisnél, ugyan miféle uton­módon juthatott volna az ütközetben részt vett tiszt ur másnapra Nyíregyházára. A sabáczi ütközetről szóló hírekkel kapcsolatban meg *azt a hirt terjesztették a vészmadarak, hogy ott tizenötezer magyar maradt a csatatéren. Mások egyes magyar­országi városokról hirdetik, hogy már tele vannak sebesültekkel. Olyan hir is volt hallható, hogy a muszkák már átjöt­tek a Kárpátokon ; Munkács és Ungvár tájékán járnak, maholnap Nyíregyházán lesznek. És igy tovább a legképtelenebbnél még képtelenebb mesékig. Végtelenül szomorú és az önálló gondolkozás hiányára valló, hogy ezeknek a híreknek annyian felülnek. Még szomo­rúbb azonban, hogy annyian akadnak felnőtt, nadrágos uri emberek is, akik ezeket a vészhireket nem átalják mint valóban megtörtént dolgokat továbbítani. Igazán nagy kár, ho^y az ilyen hirek terjesztői ellen nincsenek büntető parag­rafusok. A legkíméletlenebbül kellene ellenük azokat alkalmazni. Nem pénz­büntetést, még csak nem is elzárást kellene reájuk kiszabni, hanem visszaállítani a derest! Megérdemelnék ? — A Nyíregyházi feministák egyesülete ezúton is kéri a városban, tanyákon és a kör­nyéken lakó háziasszonyokat, földbirtokosokat, bérlőket, üzlet-, ipar- és gyárteleptulajdonosokat, hogy cséplés, dohánykert szét, krumpliszedés, tengeritörés, varrás, mosás, foldozás, harisnya­javitás vagy takarításhoz szükséges munkásnők végett az egyesület irodájához (Nyiregyháza, városi bazárépület) fordulni szíveskedjenek. 3. Ha valamikor, most igazán elmond­hatjuk, hogy hangulatból és hangulatnak élünk. Hangulat a lefekvésünk, a felke­lésünk, a mozgásunk. Az érdeklődés, mellyel városok, faluk népe napról-napra, óráról-órára a vasúti állomásokra vonul, hogy lelkesüljön és lelkesítse hadba vo­nuló két országnak különböző nemzeti­ségű katonáit! Hangulat az az érzésünk, melyet katonáink lelkesültsége részünkből felkelt s az a lelkesedésünk, melylyel bátor­ságtól, vitézi tettek vágyától nótázó, virággal a kézben, sapkán nemzeti színű szalagokkal ruhájukon, a mi katonáink és a monarchia második államának honvéd és sorhadi katonái magukat feldíszítve hozzánk beköszöntenek és tőlünk búcsút vesznek. Hangulatból éljenzünk és éljenez mindenki mindenkinek, akit szinte irigy­lésre méltónak tartunk, hogy a harctérre mehet: dicsőséget aratni, ha élve vagy halva marad. Szinte nem sajnálunk sem­mit és senkit amit oda nem adnánk vitézkatonánknak és akit oda nem adnánk vitéz katonáinkból, azért a győzelemért, melyet hangulatosan óhajtunk, a melyért sóhajtozunk, imádkozunk, a miért fohász kél nem százezrek, hanem milliók ajakán. Hangulatból adakozunk uton útfélen, hol a harctérre menő katonáinknak, hol azok hátrahagyott, segélyre szoruló hozzá­tartozóinak,, Hangulatból gyülekeznek, vállalkoz­nak hölgyeink rangra való különbség nél­kül betegek, sebesültek ápolására, s a kik ebben részt nem vehetnek, azok odahaza kötőszerek készitsére. Hangulatból gyűlésezünk hatósági és egyleti összejöveteleknél, hangulatból íté­lünk és beszélünk a háborúk sorsa, hi­vatása felett. Százféle hangulattal eltelve térünk estenként hajlékunkba, ha a sok­féle hangulattal végzett komoly munka­nélküli napi teendőkben elfáradtunk ! Hajlékunkban azután, mintha a han­gulatban is kifáradtunk volna, kezdünk újra és újra a valóságnak élni. Az apa, Nyíregyházi Cementárúipar Szaboícsvármegye legrégibb Cementárü é Épitési vállalat. Széchenyi-út 19. Sürgönycím: Cementipar Nyíregyháza. Kérjen ajánlatot. 285-50 Telefon szám 104. Pontos s Műkőgyára Levélcím: „Postafiók 72." címre kérjük ügyelni. X] BSBEBB BBBBBBBB HBBBBBBE ßlHBB BBBfi BBBBBBBB BBBBBBBB BfiPBBBB B B B 8 B B bű mtam jd

Next

/
Thumbnails
Contents