Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-08-20 / 67. szám

A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed éwe 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Szent István napja. Száguldó paripák, ágyuk dörgésének moraja veri fel a még nem oly rég csendes tájakat s ott, hol a kultura munkája boldogította az embereket, csatakiáltás harsonája zeng, hogy az élet harmatos levegője frissítse fel ismét az oly sokszor vérrel áztatott haza földjét s megmutassa a magyar, hogy önállóságát, kulturális előhaladását örök időkre biztosítani akarja. E szent, magasztos pillanatokban, elmerengve a múlton, glóriás fényben bontakozik ki előttünk az első magyar királynak, Istvánnak nemes alakja. Örök hála és dicsőség az ő nevének, ki törhetetlen akaratával, a messze jövőbe belátó tekintetével megvetette alapját a mai Magyarországnak. Nagy volt ő gondolatban, érzésben egyaránt. Lelki szemei előtt egy hatalmas magyar , haza körvonalai bontakoztak ki, melynek hozzá kell simulni az európai kulturához s a keresztyénség terjesztése által a tiszta erkölcs fundamentumát vetette meg a magyar nép lelki életének, hogy a nemzet minden tagja boldog és megelégedett legyen. Méltó azért a mi megemlékezésünk e napon; de áldásthozó csak ugy lesz, ha a mostani nehéz napokban kiki lankadatlanul áll meg azon a helyen, amelyet a sors számára kijelölt. Szükség, hogy agyunk, szivünk összes tehetségeivel teljesítsük a ránk bízottakat. A történelem lapjai arra tanítanak, hogy Szent István e hegyekkel és erdőkkel koszorúzott gyönyörű hazának állandóságot szerzett. Nemcsak a nemzet iránt táplált forró szeretete sugallotta ezt, hanem a bölcseség is, mely a maga megfontoltságával megteremtette a nép anyagi jólétét s lehetővé tette a folytonos haladást, e hazában való állandó lakozást, mely a munka jegyében gazdagságot, szabadságot és függetlenséget eredményezett. Az ő általa megjelölt nyomokon kellett haladni e rokontalan, ezer ádáz ellenségtől körülvett nemzetnek századokon át, hogy saját erejében bizva, a megpróbáltatások bus, gyászos, sötét éjszakáiban el ne csüggedjen. Valahányszor a nemzet pártviszályok által emésztette önmagát, az Ő lelke akadályozta meg a végromlást, mely közelebb hozta egymáshoz s megnemesitette a rut visszavonás ördögétől megrontott gondolkodást s egy táborba terelte e mindenkitől elhagyott haza fiait, hogy vészben-viharban az egyetértés a szeretet melegétől hangozzék e kiáltás : e földön kivül nincs más hely a magyar számára. A vármegyei intézménynek megalkotásával századokig védbástyája volt annak az alkotmánynak, melynek ereje megacélozza a nemzeti öntudat nagyságát s nem engedte, hogy nyelvében, hagyományainak, szokásainak gyakorlásában gátat vessen az erőszak. A keresztyén vallás terjesztése által beleillesztette a magyart a többi európai népek sorába s a krisztusi hit szelíd fénye ragyogóvá tette e nemzet erkölcsi életét. A műveltség mezején is hervadhatatlan érdemeket szerzett. Szilárd akaratereje, nemzetének örök fennállásában vetett tántoríthatatlan hite hangoztatta az egész világnak, hogy a magyar faj a kultura iránt nemcsak fogékonysággal bir, de történelmének, küzdelmének minden mozzanata azt hirdette, hogy a sors megpróbáltatásai között is nemes buzgósággal haladt azon az uton, mely a felvirágzás és boldogulás országa felé vezet. Ha néha talán a kétségbeesés fojtogatja, marcangolja lelkünket, ha tépelődünk hazánk sorsa felett, ne felejtsük el, hogy a Szent István titáni munkája örök időkre megvetette a nemzet létalapját s az ő szelleme ott lebeg a századok sokszor borús egén, amely serkenti, buzdítja az utódokat, irányt szab, hogy a mi erősségünkön a pokol minden kapui sem vehessenek diadalmat. Ünnepeljünk azért bízó lélekkel, szent hittel! Szálljon lelkünk minden gondolata, szivünk minden érzése azok felé, kik fegyverrel kezükben diadalmas csatát vivnak meg azok ellen, akik Szent István drága vérreljszerzett országának nyugalmát, fejlődését állandóan veszélyeztették. A türelem, a munkásság legyen jelszavunk, melynek jegyében hisszük, hogy e nemzet virulni fog erejének nagyságában és teljességében mindenha. Fogjunk azért testvéri kezet, legyünk fáradhatatlanok az egymás iránti szeretetben és gondoskodásban. A történelem tanulságot tesz arról, hogy a magyar népnek létfeltétele az együttérzés, mely által a sorsunk felett szabadon rendelkező Hadúr megadja azt a lelki erőt, amely megerősíti izmainkat s szivünkbe oltja azt az őszinte ragaszkodást, melynek fénye kell, hogy tündöklően ragyogja be Szent István birodalmának minden igaz, hü polgárát. Hadd csattogjanak azért a kardok, hadd dörögjenek az ágyuk : az igazság angyalainak harsonái azok, hirdetve, hogy a magyar vitézség és hősiesség ellenállhatatlan erővel tör utat a diadal felé. Teljék meg azért szivünk e napon magasztos érzelmekkel s olvadjon össze mindnyájunk óhaja áldástkérő, buzgó imádsággá az örökkévaló Istenhez! w ' Sz. P. Értsük meg az időt Olvastam a nyiregyházi szociáldemok- i rata-párt felhívását, mely ugy kezdődik, hogy „a proletár százezreit vitte a harc ; mezejére a királyi hivó szó. A szervezett munkások az őket jellemző fegyelemmel tettek eleget a királyi szónak, hogy megvédjék a kozák csizmáktól e sok vérrel áztatott földet. Tudjuk, hogy becsülettel állja meg helyét a magyar munkás, a harctéren dicsőséget szerezve fegyverének Majd azt mondja ez a felhívás, hogy a tehetősebb polgárokon a sor, hogy letöröljék az apát nélkülöző gyermekek éhség facsarta könnyeit és kérelemmel fordul a város polgáraihoz, hogy fogadjanak a proletár gyermekekből egyetegyet ebédre asztalukhoz. És olvastam a fővárosi lapokból nagyított betűkkel lenyomtatott azt a táviratot, mely Németország Gelsenkirchen községéből adja tudtul ennek a megújhodni látszó világnak, hogy „igen nagy számú szociáldemokrata bányamunkás, jobb kezükben fáklyákkal, balkezükben- vörös zászlókkal a Bismarckszobor elé vonult. Itt a fáklyákból máglyát raktak, annak tüzénél elégették a vörös zászlókat és viharos, hazafias lel- f kesedés közben kiosztották a német nemzeti zászlókat, a mellyel lelkes hangulatban vonultak el azután." .— Elgondolkozom ezen a két közleményen. Összehasonlítom s önkénytelenül tovább folytatom a gondolkozást arról is, hogy mennyi mindenféle titkos, nem titkos köz- és magán érdeket követő egyesület, szakszervezet tagolja szét a mai társadalmat, amelyben különben ma már mindenki tetszése szerint minden jó, üdyös, az emberiség javát és boldogulását szolgáló irányban követheti lelkének nemes sugallatát, csak épen azt nem, a mit tilt a felebaráti szeretet, az embertársunk iránti kötelesség, a magán vagy szervezeti érdeknek a közérdek felé való helyezése.