Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-07-02 / 53. szám

sában megállt, a trónörökös szíve már megfagyott, akarata megtört, karja lehanyatlott, s az erős lélek és délceg férfitest felett úrrá lett a halál . . . S a gyötrelmek országából tompa dübörgéssel s lassan haladva immár idefelé tart a halottat hozó vonat. A halott trónörökös útját nem kiséri többé diadalmámor s hangos üdvrivalgás. Mindenütt tépődő, szomorú arcok ; ötvenkét millió embernek kínos bizonytalansága s reményvesztettsége, szomorú bánata s őszinte részvéte. Sehol egy szemernyi vigasz! Mert mi öröm s mi elégtétel van abban, hogy Serajevóban bitót ácsolnak, amikor itt a népek sokasága gyászba borulva töpreng, s ott fenn, a császárvárosban megszakadt szívvel, zokogásba fúlva, apját kiáltozva, anyját hívogatva, roskadozik három, ártatlan kis árva ?! . . . Dr. Gréczy Géza. * * * Á város középületein, templomain, iskoláin nagyon sok magánházon busán lengeti a szél a nagy gyászt hirdető fekete lobogókat. Minden nyilvános mulatság szünetel, zeneszó nem hallik, gyászba borult az egész város ... Az összes harangok fel-fel zugnak . . . * * * Gecluly Henrik ev. püspök a tiszai egyházkerület összes egyházaihoz körlevelet bocsátott ki a következő szöveggel: XXVII. 2238—1914. szám. Nagytiszteletü Főesperes Úr! Alattomos, gyilkos emberi kezek hazánk és benne századok viharain át, borús és derűs napokban egyaránt a legodaadóbb alattvalói hűséget tanusitó tiszai ág. h. ev. egyházkerületünk mérhetetlen gyászára és fájdalmára Sarajevóban folyó hó 28-án, vasárnap délelőtt kioltották a magyar királyi trón várományo^ sának, Ferencz Ferdinánd királyi herceg ő Fenségének és nejének Hohenberg Zsófia hercegnő ő Fenségének életét. A közös gyász e lesujtóan szomorú napjaiban reszkető szívvel állunk az égi trón zsámolya előtt, ama benső fohászszal, fordítsa el rólunk, fordítsa el drága magyar hazánk és fenséges királyi házunkról a meglátogatások fájdalmas keresztjét és annyi vész és annyi megpróbáltatás után derítse reánk a békésebb, boldogabb idők világosságát. Hogy a minden hü hazafi szivét elöntő fájdalom egyházkerüfetünk tényezői részéről is méltó módon jusson kifejezésre, elrendelem a következők teljesítését, felhiva Nagytiszteletüségedet, hogy azokat az összes vezetése alatt álló egyházközségek lelkészi hivatalaival sürgősen közölni méltóztassék : 1. A templomokra, azok tornyaira tűzzenek ki gyászlobogót; 2. A legfelsőbb helyen megállapítandó és hirlapi uton köztudomásra jutó temetési időpontig minden délelőtt és délután szólaltassák meg a harangokat, úgyszintén szóljanak azok félórahosszat a temetés órájában is; 3. Jövő vasárnap, vagyis julius hó 5-én, a városokban a hivatalok főnökeinek előzetes meghívása mellett a délelőtti istentisztelet alkalmából a lelkészek szószéki beszédeikben és oltárelőtti liturgikus fohászaikban (collectáikban) emlékezzenek meg a nemzet egyetemét s a legfelsőbb királyi házat ért megrendítő csapásról s kérjék minden égi adomány urát, hogy hazánkra és koronás királyunk Ő Felségére vigasztaló áldásainak teljességét áraszsza ki. Melyeknek gyászban lesújtott szívvel való közlése után, jelentésének elvárásával hittestvéri üdvözlettel vagyok Nyíregyházán, 1914. évi junius hó 29-én. Geduly Henrik, püspök. * Mikecz Dezső alispán rendkívüli megye" gyűlést hivott össze julius 7-ére. A meghivó a következő : 19387-1914. K. Minden Bizottsági tagnak'. Főispán úr Őméltósága Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlését ő császári és kir. fensége Ferencz Ferdinand főherczeg trónörökös és fenséges hitvese Hohenberg Zsófia hercegnő gyászos elhunyta alkalmából leendő intézkedések elrendelése végett ez év julius hó 7-ik napjának délelőtt 11 órájára Nyíregyházára a vármegyeháza nagytermében összehívás arra a bizottság t. tagjait tisztelettel meghívom. Nyíregyháza, 1914. junius hó 29. Mikecz Dezső s. k. alispán. * A város közönségéhez Májerszky Béla polgármester gyászkeretü falragaszokon a következő felhívást intézte : Nyíregyháza város közönségéhez ! A megdöbbenés és irtózat, a mélységes részvét és fájó elkeseredés viharzó érzései hatották át az egész országot arra a rettenetes hirre, hogy a magyar szent korona várományosa, az ország trónjának örököse, fenséges hitvesével együtt, emberi alakba öltözött vadállatok gyilkos merényletének áldozataivá lettek. Ez a megdöbbenés és irtózat, ez a mélységes részvét és elkeseredés hatja át Nyíregyháza város .közönségének a lelkét is. Annak a nagy gyásznak, amely a szörnyű tettel reánk borult, adjunk Polgártársaim külsőleg is kifejezést. Tüzzünk gyászlobogót házunkra! A temetés órájában tartsuk zárva az üzleteket ; függeszszük fel hétköznapi munkáinkat! Gyászoljuk meg ekként is elhunyt trónörökösünket és mártírhalált halt hitvesét ! ... És imádkozzunk a magyarok istenéhez, hogy *oIy sok csapást, oly sok szenvedést átélt Uralkodónkat erősítse meg e nehéz napokban is a fájdalmak elviselésére, népeinek üdvére és boldogságára! Nyíregyháza, 1914. junius hó 29. Májerszky Béla, kir. tan., polgármester. * A helybeli róm. kath. templomban Istenben boldogult Ferencz Ferdinand trónörökösünk ő fensége és neje Hohenberg Zsófia hercegnőért az egri érseki főhatóság által elrendelt ünnepélyes gyászmise folyó hó 4-én szombaton d. e. 9 órakor fog megtartatni. Erről a hatóságok külön meghívón értesíttettek, a közönség pedig ez uton hivatik meg. Róni. kath. Plébánia Hivatal, * Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek a következő főpásztori körlevelet intézte egyházmegyéje papságához: A mult vasárnap reggelén Bosznia fővárosában lefolyt borzalmas gyilkosság, mely a szent korona várományosát, Ferenc Ferdinánt főherceg ur ő fenségét és fenséges Hitvesét törölte ki a élők sorából, méltán megrendítette az egész világot. Fejedelmi kötelességek példásan hü teljesítés közbez lopódzott a fenséges hitvespár közelébe a két jól felkészült gyilkos; s amint az első célt tévesztve nem a magas személyek, de az ő ünneplésükre megjelent kiséret s közönség körébén onta vért, előállott a másik s mit sem törődve azzal, hogy nemes emberbaráti-cselekményben akasztja meg a helyettök megsebbzettek látogatására siető főhercegi párt, három jól irányzott lövéssel kioltá nemes életüket. A gyilkosok alig lépték át a gyermekkort; ki hihetné róluk, hogy saját ügyük végrehajtói ? Mérhetetlen utálat és felháborodás fog el Haza jöttem ismét Ébredő tavasznak Langy fuvalma szárnyal, S megérinté lelkem Csókos illatával. Rá a szívem olyan Édes érzés járja : — Haza jöttem ismét A mi falucskánkba. Hej, odakünn mostan Fény és illatár van ! Napsugár az erdőn, Virág a határban ! — De mit nekem mostan A tavasz pompája! . . . — Haza jöttem ismét A mi falucskánkba. — Mint mikor a szellő Virágokat csókol: — Az én szívem is csak Egy érzésnek hódol: Csuda nagy örömmel Pompázik a vágyba: — — Haza jöttem ismét A mi falucskánkba, Istenem mily szép is Ez a mi ícis házunk ! A tavaszra itt mi Nem is igen várunk. De minek is várnánk A nagy boldogságba ? . . . — Haza jöttem ismét A mi falucskánkba. Fényre, ragyogásra Itten nem sok telnék; Gazdag uri néppel Hej, mégse cserélnék. Házunkat nem adnám Tengei gazdagságért, Apámat, anyámat Az egész világért. Györék József. Siratás. Kis szobámban, bús magányban tépelődve üldögélek, Addig-addig gondolkozomf míg szememben könnyet [érzek . . . . . . Eszembe jut a még nem is régi álom, Ami elszállt messze-messze, ködbe tünő szivár[ványon . . . . . . Nem régen még rózsaszínben úszott minden [körülöttem, Csalfa remény biztatólag ámitgatta árva szivem. És én hittem, vakon hittem, mint a gyermek, Aki előtt kacsalábon forgó kastélyt emlegetnek. . . . Tova tünt a tündér álom, én meg oly árván [maradtam, Hitet vesztve sírdogálok elhagyatva, egymagamban. Fáj a szivem, én Istenem — hogyne fájna? Hisz' oda van minden kincse : délibábos boldogsága . .. Mért is jártam ugy utánna, ? nem biztatott senki [semmi; Hisz' Ő maga soh'sem mondta, hogy valaha fog [szeretni. De én hittem, hogy van Isten az egekben, S nem marad viszonzatlanul önzetlen, igaz szerelmem. ... De csalódtam s eltűnt lelkem legeslegszebb [édes álma, Könnyes szemmel, bús lélekkel csak lézengek a [világba. . . . Járok-kelek, de nyugalmat nem találok, keménytelen bús szerelmem nyomja szivem, mint [az átok. . . . Szőke asszony, édes asszony! Azért mégis [csak szeretlek, Igaz gyöngye maradsz mindig szegény, bús, árva [lelkemnek! Dúlja szivem bár a bánat kínja Érted, Akkor is csak áldani fog s imádni fog mindig Téged ! . . . Hull a könnyű a szememből sürü csepben, [kinzó csendben, Sötét bánat, mélységes gyász feketéllik a lelkemben .. . ... A csalitban nem virit már nekem rózsa, . . . Legfeljebb ha Ő küld egyet majd egykor a — [koporsómra . . . P. S.