Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-01 / 10. szám

10 ik szám. JSEYÍRVIDÉK. 1914 február 1. 3. mikor tanítottak nekünk olyan tudományt, hogy a pénz is olyan mag, mint a buza, krumpli stb., ugy kell a pénzmagot is elvetni, hogy jó bokrosán teremjen, a maga jó földjébe huljon és ne a torkán eresztgesse le, vagy a kártyán, vagy a cifra rongyain ! No de ma már más világot élünk, ugy-e Kenyeres ? Megnézzük gondosan a magunk pénzét is, a közpénzeket is. hogyan lehet gyümölcsőzéen elhelyezni, hogy áldás fakadjon minden fillér nyomán, főként, hogy a községi pénzeg, a község közgazdasági, közegészségügyi, közművelődési, közjóléti előhaladáfát, boldogulását szolgálják. Ugy-e, igy számoltok a közvagyon kezeléséről ? Községestől, vármegyéstől ? Es számolni igy dukál komoly embereknek, a közügy megbizottainak, különben a hivatal mi volna egyéb, mint egy takarmányozó jászol! Ugye Kenyeres, hogy igy van? Láttam a te gondviselő lelkedet, midőn Berlinben is, Londonban is, Párisban is, még másutt is, alkudoztál a magyar vendéglősökkel, nem lehetne-e egy kis dombrádi zöldséget liferálni nekik, valami üzletet kötni és ez azt mutatja, hogy te nemcsak pennája vagy a községednek, nagy keserves unoitsággal róva betű- és számsorokat s legfelebb az irodai polcokon tartva rendet, hogy ha jő a rend őre, rendbe találja az iroda kis világát s jkönyvi elimeréssel kenje meg a hájadat! Hát ilyen embernek való széttekinteni a nagyobb világban is, aki nyitva tartja a szemét dolgai között! Igy növekszik a látás képessége, az értelem kőre, a tudomány, a bölcsesség, az élni tudás, az élei való erő, a férfias lélek alkotni képes és kész ereje. Bizony n tudomány, az értelem, semmi más, mint a lélek látó ereje. Es akinél hiányzik ez a látó erő, lehet a! nak száz diplomája, száz pecsétes okmánya, csak kenyérevő lesz az mindenütt. Legalább az angolok igy gondolkodnak ... Edinburgban láttuk a Garnegie-közkönyvtárt, hatalmas egy nagy palota, homlokzatán ragyog aranybetükkel Fiat Lux, Legyen Világosság! Isteni szó, örök ígazsag, legmagasabb emberi életcél. A teremtettség végtelen téréin, minden élet kezdete ez isteni szó volt: Legyen világosság! . . . Hát nem hijába, hogy az angol faj legvallásosabb nép a földön, de nagy gondja is van a lelki élet tiszta világosságára s a szabad sajtó alatt nem azt érti, hogy minden szemetet seperjünk a közönség szeme közzé, hogy jobban lásson! Bizony nem azt érti, ugye Kenyeres ? Hiszen a Mozi-előadásokon, mikor egy-egy uj jelenet következett, a legelső amit a vászonra vetítettek, az a hatósági engedély volt, mely az előadást megengedte, aztán az előadandó darab rövid tartalma leirva. Nem bocsájtják szabad prédára a nagy közönség erkölcsi érzetét, tisztességét, komolyságát, lelki világát, csak azért, hogy Mefisztó megbízottai élősködjenek, harácsoljanak s nemzedékeket tönkretegyenek. Az igaz műveltség életerőt termel, felhalmoz, egyénekben és a társadalomban s minden, még a legszínesebb jelszóval cégérkedő is, ha az életerőt gyengíti, gyökerestől kipusztítandó, ha élni akar egy nép. Igy jár el ae angol. Ezért élni való, ezért nagy, hatalmas, gazdag müveit, értelme világosságában, bölcsessége szabadságában. Emlékezzünk csak, Kenyeres, azon látottakra, melyek mint a művelődés eszközei, iskolák, intézmények, ízeitárak, muzeumok, az emlékezet fényénél, mintegy újra elvonulnak szemeink előtt. A szép és okós dolgok, mintegy láb alá vannak szórva mindenütt, hogy legyen világosság! De tarttunk rendet, Kenyeres. Szeretnék veled okosan beszélni, mikor okos dolgokról van szó. Kezdjük azon, hogy ez a praktikus angol faj, mindent aszerint becsül és értékel, amennyi hasznot hoz az életre. A tudományt is annyira becsüli. Amelyik tudomány nem hoz hasznot, az haszontalan tudomány, az neki nem kell. Hallottad te valaha a „Nóvum orgánum" hirét ? Emlékezel a nagy Bákóra ? Az újkori tudományosság anyjára? Aki a tudomány országútján valóságos határkő. Azt is vitatják, hogy a költők atyja: Sekszpir, ez volna tulajdonképen ez a Bákó, ez a csupa lángész, aki mindjárt Pláto után következik a tudományok istenasztalánál. No látod Kenyeres, azért emelte azt a nagy tudóst a király Verulámi Lorddá, mert arra tanította az angolokat, hogy ne fecsegjenek a tudomány nevében, mint a skolásztikus barátok fecsegtek és veszekedtek a maguk tücskeik között, hanem látni tanuljanak. Nézzék az életet, a nagy életet, ennek mozgását, egymásra hatását, az ok és okozati összefüggéseket, mert ez a tudomány, ez a nóvum orgánum uj módstere a tudásnak. Ezt kezdik már a népiskolában. A eredményt fizetik meg. Bizony nem az eltöltött időt, Kenyeres ! Hanem az eredményt aztán jól meg fizetik. Emlékeztetlek a már figyelmedbe ajanlott pompás kötetekre: A mai Anglia. Éonek II ik kötete 100 dik lapján ezeket olvasod: ,Az államtól évenként 4 sillínget (5 k) igényelhet az iskola-igazgató minden gyermekért, aki jelen volt és az iskolában töltötte a meghatározott számú órákat; egy további silling engedélyeztetik, ha az éneklés a rendes tanfolyam kiegészítő része és egy további silling, ha a fegyelem es a szervezet kielégítőnek találtalik. A segély ezen számokat is meghaladhatja, ha ama fokok, amelyeket a gyermekek a vizsgákon elértek, eléggé magasak." Tehát a tanítótól függ, hogy alap-fizetésén felül, személyenként akár 10 sillínget kapjon, — az eredményért! Ez az igazság, Kenyeres! öreg cimborád. Svédországban. v. I. Szkóne. Irta: dr. Leffler Béla. A svéd kisgazdák érdekeit védi és különösen az amerikai kivándorlást ellensúlyozni törekszik az Egna hem föreningen a saját otthon egyesület. Az egyesület célja olcsó kisbirtokokat adni a földteleneknek, a kis gazdaságok megkezdését olcsó vagy kamatmentes kölcsönnel elősegíteni. Azonkívül az egyesület utasításokat ad, tervrajzokat csinál, hogyan lehet a tanyát legcélszerűbben és mégis a legolcsóbban fölépíteni és berendezni. Hogy rövid idő alatt micsoda eredményt ért el ez az egyesület, bizonyítják a kivándorlási adatok. Mig 1880—90 évek alatt évente átlag 39-178-an vándoroltak ki Svédországból Amerikába, addig 1905—10. átlag évente csak 18.986-an. Ha most ezekkel szembe állítjuk a mi statisztikai kimutatásunkat, akkor minden magyar szívnek meg kell döbbennie, íme 1880 - 90. évek alatt évente átlag 35.872 ember vándorolt ki Ausztria-Magyarországból az újvilág felé, tehát kevesebb mint Svédor-I szágban ugyanakkor, ellenben 1905 — 10. esztendők alatt óriásira szökkent föl ez a szám és pedig évi 240.205-re. Ebben tehát vezetünk egész Európában. Azt hiszem ezt a számot bajos határrendőrséggel, csendörséggel és útlevél zaklatással lenyomni, hanem sokkal eredményesebb volna, ha megélhetést, kis darabka földet biztositanának a kifelé vágyóknak, mint Svédországban De félek, hogy nagyon is belemerültem a gazdasági fejtegetésbe és unalmassá leszek, lássunk tehát néhány más képet ! Szkóne egyik igen jövedelmező keresetforrása a turfa-termelés. A mesterségesen kiszárított mocsarak helyén tervszerűen kiássák a turfaréteget. Az ilyen turfa ásásokban igen gyakran találnak őskori állatok csontjaira és más őskori leletekre. Hiszen tudjuk, hogy épen Szkóne volt a germán törzsek őshazája. Érdekes faja a szkónei susztereknek a facipőkészitők. Mi alig méltányoljuk a facipő előnyeit, sőt kigunyoljuk az oláhokat, akik facipőben járnak. Bezzeg ha a homokos tengerpartján kellene élnünk, vagy kavicsos köves vidékeken, akkor megirigyelnénk a svéd halász vagy munkás facipőjét. Jól tudjuk, hogy Svédország liberális demokratikus ország és képviselőházában a 101 liberális képviselő mellett 65 szociáldemokratát találunk (ők együtt vannak kormányon) de azért valabogy azt ne gondoljuk, mert eddig csak parasztokról, tanyákról beszéltem, hogy a svéd nemesek, bárók és grófok (hercegi cim csak a királyi család tagjait illeti meg) mind kipusztultak. Igaz, hogy a grófi vagy bárói cim nem jelent semmi közjogi méltóságot Svédországban, mert a felsőház tagjai sem lehetnek, ha be nem választják őket. A svéd nemesség legnagyobbrésze elpolgáriasodott, teljesen összeolvadt a polgársággal, de azért különösen Szkóne földjén lent áll néhány ősi tornyos kastélyuk. Mielőtt ezekből néhányat bemutatnék lássuk a legrégibb királyi sirt. Hatalmas szikladarabok vannak itt egymás mellé helyezve s végül nagy sziklával betetőzve. Mintha nem is emberkéz, hanem a mesebeli óriások rakták volna e köveket királyuk sirja fölé. Alattok nyugszik a törzsfőnök lovával együtt, vagy hosszúkás hajójában, ha viking volt. Dicső tetteit ezekre a sziklákra vésték szórakozásul az újkor tudósainak, akik szorgalmasan fényképezik, betűzgetik az eső elmosta rúnákat. Ez a kősir (stendös) Járrestad vidékéről való, de eddig még nem derítették ki, hogy milyen vitéz nyugszik a sziklák alatt. A középkori svéd várak legjellemzőbb példája a Glimmingehus, Hatalmas négy emeletes kőkolosszus széles sikság közepén. Két és félméter vastag kőfala és apró ablakai bizonyítják, hogy nehéz háborús időkben a XV. században erős védelemre épült. Az egykori erődítmény, ma csöndes gabonaraktár. De a nép képzeletében most is nagy szerepet játszik, még mindig mesélnek azokról az árnyakról, melyek a Glimmingehusbe kisérteni járnak. A XVI-ik századba nyúlik vissza a regényes Dybáck kastély története. A szomszédos vár fiai és a dybáckiek százados viszályban pusztították egymást, mig a csodálatos kastély idegen kézre nem került. A csúcsíves és a hollandiai renaissance-stil megkapó harmónikusan olvad össze ezen az épületen. Ha Hjularőd kastély képét messziről megpillantjuk, azt gondoljuk, hogy egy XIV. századbeli pompásan fentmaradt grófi vár felé közeledünk, pedig a XlX-ik században épült. A csiszolt kőfalakban, a körfolyosós toronyban ahonnan mérföldekre ellátni, a pazar lovagteremben nem gyönyörködhetik az utolsó férfi sarj. A szegény gazdag Herr Báron Toll elborult elmével sétálgat a sallerupi paróchia kertjében, idegesen bámulja a kis tóban úszkáló kacsákat és azt sem tudja, hogy neki valahol nem messze ilyen pompás várkastélya van. A tömör szigorúan egyszerű stílben fölépített Svaneholm kastélyból érdekes mozgalmat indított meg Rutger Maclean svéd főur. Ráakarta venni a faukat, hogy szétdarabolt földjeiket egyesítsék és azután arányosan oszszák föl egymás közt, hogy mindenkinek egy darabban legyen a birtoka és ott épitsen mindenki tanyát. Az utópisztikus terv nem valósult meg egészen, de azért sikerült négy falu földjét fölosztani. A nemes főur különben két népiskolát állított föl Svaneholmban és a szegényebbeket a saját költségén tartotta az iskolai évek alatt. A nép hálás is volt ezért. Midőn 1811-ben Szkónében parasztlázadás ki, a svaneholmiak fölfegyverkeztek és a saját testükkai védelmezték meg szeretett gazdájukat az arra hömpölygő elégedetlenek haragjától. Mint óriási emlékkő áll most a komor vár Szkóne földjén, emlékeztetve a lakosokat a szabadságra és a fölvilágosodásra. Nagyszerű erdős-dombos park középen fekszik Torup kastély Coyet báró tulajdona. A mostani várurnő Cederström grófnő összegyűjti a kastélyában a környékbeli parasztasszonyokat és leányokat és tanítja őket a régi svéd kézimunkákra, szövésre, kézimunkakiállitásokat rendez, előadásokat tart a háziipar érdekében. A stílszerűen restuurált kastély termei gazdag ízléses gyűjteményét rejtik ugy az uj, mint a régi svéd kulturának. Minden érdeklődő idegent szívesen fogadnak, sőt mikor ide kirándultam a grólnő maga kalauzolt az ősi lovagtermeken, galleriákon át, mindent megmagyarázgatott, sőt bucsuzásul egy csoport képet adott emlékül, amelyen ő és a trónörökösné van lefényképezve svéd nemzeti ruhában »a környékbeli fehérnép között, akik a grófnő által rendezett kézimunka tanfolyamban résztvettek. A legismertebb és legregényesebb várkastély egész Szkónéban Trolié-Ljungby. A vár egyik szobájában gondosan elzárt üvegszekrényben kicsiny faragot elefántcsont kürtöt és egy apró sipot mutogatnak. A legenda egy lovagról mesél, aki karácsony éjszakáján menyasszonyához, — aki Ljungby várában lakott — akart lovagolni. Útközben táncoló lidércekre bukkant és a lidércek királynője elakarta csábítani. A lovag azonban nem hajlott az édesgető szóra, hanem elvágtatott; a lidércek utána. Es midőn