Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-25 / 8. szám

12-ik szám. JSTYÍRYIDÉK. 1914. febFuár 8. 3. ellátást adni és e mellett még polgári hasznot is húzni. Svédországban nem csak az megy fürdőzni, akinek sok a pénze, vagy nagy a hi­tele, hanem akinek ideje és szüksége van hogy néhány hétig a tengerparton erőt gyűjtsön, föl­frissüljön. Mölle felett terül el Kulle (svédül " ki­sebb hegyet jelent), melynek fantasztikus szikla és barlang képződményei egészen lenyúlnak a tengerbe. Azt gondolná az ember, mikor a sziklák között jár, hogy az őskor csodás állat­óriásai kövesültek meg itten. A parti halászok majdnem minden különösebb szikláról tudnak valami mesés történetet elmondani. Ha kedvünk tartja és lábunk is birja fölsétálhatunk a sziklás Kullenre, ugy teleutján visszafordulva alattunk terül el a messze belát­ható partvidék. Valóságos oázisnak átszik a kis Mölle a maga játékházacskáival, fürdőházá­val és ölelő karhoz hasonlító mólójával. Mö­götte zöldes-sárga szinben húzódik el a homo­kos part, mig a messzeségben össze nem olvad az ég, a tenger kékségével. A közeli Ariid halász faluba nem visz rasut, de megéri ez a kis hely az egy órai sé­tát. Ezelőtt néhány évvel csak egyetlen egy pensiója volt a Cilla mamáé, akinek szolgálója azonnal tiszta kendőt teritett az árnyas kőrisfa alá, ha idegen vendég közeledett a kerthez. Legnagyobb büszkesége az ebédlője falán függő és gondosan berámázott papírlap, rajta II. Osz­kár néhány sora, aki szintén meglátoggatta Ariid falut és evett Cilla mama főztjéből. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy 4 fogás fekete kávéval 1 svéd korona.) Az öreg néni nyáron a penzióját vezeti, télen pedig szövöget és pedig olyan szépen, hogy 1900-ban a párisi világkiállításon dijat is nyert. (Persze az erről szóló oklevelet szintén megmutatja nekünk) — Ariid falut ujabban szívesen keresik fel a svéd testők és egy svéd falu sincs annyiszor és annyiféleképen lefestve, mint ez az idillikus csöndes Ariid a maga nádfedeles apró halász­kunyhóival. Ha valamelyik derék svéd halászt megkérünk, szívesen elvisz vitorlásán vagy esetleg motorosán* a tíkelder-vilc öböl másik oladalára Skeldervikenbe, amely tulajdonképen Engelholm kikötője. Engelholm nyugodt, csön­des városka szép kertekkel, gondozott folyó­parttal, melynek mentében kellemes séta a ki­kötő és a tengeri fürdő. A XVI-ík századból való temploma sok becses műemléket rejteget. A tenger parton a svéd trónörökösné Marga­retta védnöksége alatt szanatórium emelkedik kizárólag skrofulás gyermekek számára, akik egész napot a tengerben és a szürke homokos parton töltik el. Engelholm már a kristian stadti kerü ietben fekszik. Innen keresztül egész Szkóne belsején vezet a vasút a keleti részen épült Kristianstadtig. Ez Szkóne legrendezettebb vá­rosa; büszkék is erre a kristianstadbeliek és Goethe szavaival élve „kis Parisának nevezik.** Műtörténeti szempontból legértékesebb épülete a vörös tégla templom hatalmas nagy ablakai­val. Az u. n. IV. Keresztély-stilusban épült. Alaprajza római kereszt és a felépítése nemes keveréke a késő — gótikának a hollandiai renai­sance stílussal. Félkőrivesen tagolt magas orom­falakat kőpárkány és szobordíszek tetőzik be. Egyszerűen tágas helységében fekete csiszolt márványból emelt oltára és szószéke nevezetes. Ebben a templomban érdekes — nekünk szokat­lan — dolgot láttam. Néhány padot a nagyot­halló öregek számára rendeztek be. A hetven éves süket svéd nénike leül a kényelmes padba, tűiéhez akasztja a telefon kagylót és gyönyörű­séggel hallgatja a prédikációnak minden szavát, mert a szószéken a biblia mellett ott van el­helyezve a hangfelfogó készülék. Mintha ez a templomban elhelyezett telefon szimbólizálná az egész svéd közfelfogást. Felhasználják, al­kalmazzák a modern kor minden vívmányát, de mindenütt ott látjuk a bibliát, a nem külső cicomákban, hanem a szivekben élő és egy­szerű szavakban, szokásokban nyilvánuló vallá­sosságot. Talán fölösleges megemlítenem, hogy az egész templomot központi légfűtéssel mele­gítik ; ugyanis Svédországban a legutolsó falusi templomot is fűtik. De nem is zavarják ott a * Ujabban igen sok halász motorral szerelte fel az öreg vitorlását. ** Mert az egykori sáncok és sánc-árok helyét most tíoulevordok foglalják el. szent bészédet örökös köhécseléssel, mint azt nálunk, különösen ó-év utolsó estéjén bosszan­kodva hallhatjuk. — Az átutazó gyönyörködve fog sétálni Kristianstad nagyszerűen gondozott városi parkjában a Tivoliban, melynek közepén emelkedik a pompás tágas hófehér városi szín­háza étteremmel és kávéházzal; talán bele te­kint a városi muzeumba és megáll még a nagy­piacon, ahol az egyik oldalon a szabadkőmű­vesek kétemeletes szállodája és székháza pom­pázik, jobbra tőle a hatalmas vörös városháza és szemben pedig az ódon felső ítélőszék a svéd királyi tábla.* Akinek azonban több ideje van, az kellemes és tanulságos napokat tölthet el Kristianstadban, különösen, ha sorra láto­gatja mintaszerű alsó és felső iskoláit. No de erről talán máskor. Kristianstad nem fekszik a tenger mellett, hanem a Hamarsjőnél, amely tó a Helgeó fo­lyócskán át nyilik a tengerbe. így Kristianstad ki­kötője Ahus (Ohüsz). Egykor püspöki város, ma kis falu és a régi multat néhány töredékfal és a XIII. századból való tágas templom bizonyítja. A falu mellett, a tengerpartig lenyúló fenyőerdőt a váro­siakvették meg és tele épitettékkedvesebbnél ked­vesebb villákkal. Ahus a kristianstadbeliek Sós­tója. Nyáron a család kínt lakik és innen jár be az apa minden nap a hivatalába vagy az irodájába. Mig hétköznap csak a nyaralók lu­bickolnak a tenger hullámai között és sütké­reznek a fehér homokos parton, addig vasár­napokon az egész vidék ide gyülekezik „majá­lisozni." Az ohiiszi „Strandbad" különben egész Svédországban nevezetes. T. i. a fürdőzők még az úszónadrágról is lemondtak és a fákra akasztva vagy a partra terítve minden ruháju­kat, ősi természetességükben szaladtak be a hullámok közé. Természetes a férfiak és nők illő távolságban fürödtek egymástól. Ezt a para­dicsomi állapotot azonban megsokalta a falu bölcs tanácsa és a lelkész indítványára erősen bekerített öltöző és fürdőhelyet építettek a nők számára, gondoskodva két oldalt a megtelelő semleges területről, ahol senkinek sem szabad fürödni. Van azonban Ohüsznek szép fürdöháza, meleg kádfürdője is, de ide csak a rheumásolc és az előkelő idegenek járnak. Most ismét föl kell szállnunk a vonatra, hogy körutunkat tovább folytathassuk délfelé. Szkóne ez a keleti (Östra Sk. Jv.) vesutja a keleti tengertől néhány kilométernyivel beljebb halad és csak Simrishamn-nál tér ki a tenger­hez az egyik elágazása. Az ut meglehetősen egyhangú, csak St. Olof előtt térünk be pom­pás bükkösbe. St. Olof kis község és egyedüli nevezetessége a hasonnevű szentről elnevezett középkori temploma melynek belső elren­dezése még hiven megőrizte a katholikus idő emlékeit. Nagy szárnyas oltára tizenhat fülké­ben ábrázolja szines faszobrokkal Krisztus kín­szenvedéseit. Balra az oltártól látjuk szt. Olof szobrát kék köpenyben rajta 4 oroszláníő, ke­zében pedig ezüst baltát tart. Ebben a félre­eső svéd faluban, még kisértenek a régi tradíciók és St. Olof napján (jul. 29-ikén) eljön­nek a környékbeli öreg asszonyok, hogy meg­érintsék Szt. Olof palástját, hogy igyanak Szt. Olof kristálytiszta forrásából. Bezzeg nem igy volt ez a XV-ik században, midőn a napsuga­ras nyári napon százan meg százan tolongtak a fehér templom telé, hol diszes ruhában töm­jén füst között mondott misét a pap és a forrás vizébe ezüst pénzek is hullottak. Ma már csak svédül prédikál az egyszerű fekete ruhás pap és csak a régi időkre való emlékezésképen csörren meg egy-két rézgaras a forrás kőfenekén. Ha Gársnásnél kelet felé letérünk, ugy hamarosan eljutunk Szkóne egyik legrégibb kikötőjéhez Simrishamnhoz. Virágzó nagy ki kötő volt. mig a Hansa-szövetség tönkre nem tette. Most lakosainak száma alig kétezer és többnyire halászattal foglalkoznak. (Folytatjuk.) ü munkapárt lemecm' Pénteken reggel a nyíregyházi vasúti állo­másról különvonaton indult Ujfalussy Dezső dr. főispán vezetésével a nyíregyházi társadalom számos vezető tagja Kemecsére. Nyolc órakor indult el a külön vonat, amely megállás nél­* Svédországnak három felső Ítélőszéke van és pe­dig Stokholmban, Kristianstadban és Jönköpingben. kül ment Kemecséig, ahol a vasúti állomáson zászlók alatt várták az érkezőket, akik között ott láttuk többek között: Bleuer Lajos, Bieuer Jenő, Burger Pál, Bodor Zsigmond, Erdőhegyi Lijos dr., Földes Mór, Fráter Ernő dr., Groák Ödön, Groák Lajos, Halászy Cézár dr., Kertész Bertalan, Klár Leó, Kerekes József, Kriston Ferenc, Kuruc József, Kállay Miklós, Lukács Vilmos, Lichtmann Dezső, Nánássy Andor, Odeschalchy Zoárd herceg, Prok Gyula dr., Szikszay András, Surányi Imre, Szabó Aladár, Sarvay Elek dr., Zoltán Sándor, Zoltán Józsefet. A kemecsei polgárság élén Szmrecsányi Sándor főjegyző fogadta a vendégeket. Lelkes szavakkal üdvözölte a főispánt, akit ez a nép annál nagyobb szeretettel vesz körül, mert a főispánt ide köti ehhez a vármegyéhez gyer­mekkora, egész családi múltja. A község pol­gárságának megbízásából szeretette! köszönti a főispánt Kemecse földjén és kéri, érezze otthon magát itt, ahol mindenki megbecsüléssel, sze­retettel, tisztelettel várja. Meleg szavakkal válaszolt az üdvözlésre a főispán, aki elmondta, hogy valahányszor Ke­mecse mellett vitte el a vonat, mindig fülébe cseng egy gyermekkorában hallott nótának az első néhány szava: Kemecsei fogadóban iga­zán ... Ez az igazán szó jellemezte az ő lel­kében Kemecsét, amelyet régen vágyott meg­ismerni és ez a szó van a lelkében most, ami­kor ezt a szíves fogadtatást, ezt a lelkesedést látja. Örömmel tölti el, hogy a munkapárt kemecsei zászlóbontásához ilyen nagy számmal jöttek el, de azt kéri, tartsanak is ki a zászló meilett, lengessék büszkén, kitartóan. Viharos éljenzés követte a főispán szavait, majd hosszú kocsisorban vonultak be Kemecsére. Amikor a főispán leszállt, Mezössy László főszolgabíró fogadta és üdvözölte a járás nevében. Amikor a főispán Elek László pártelnök­kel a terembe lépett, hosszantartó, lelkes éljen­zés tört ki és percekig ünnepelték a főispánt és a pártelnököt. A t gyűlést Elek László, a nyirbogdányí ke­rület munkapárti elnöke nyit itta meg. A gyűlés első szónoka Prok Gyula dr. nyíregyházi ügyvéd volt, aki után Halászy Caesár r. k. plébános, majd Szikszay András ibronyi ref. lelkész beszélt. A válaszlók egyértelmű megnyilatkozása után az elnök a pártot megalakitottnak jelen­tette ki és indítványozta, hogy ugy Tifeza Ist­ván gróf miniszterelnököt, mint Khuen-Héder­váry Károly gróf pártelnököt táviratban üdvö­zöljék. Az indítványt a párt vezérének éltetése mellett elfogadták. Déli tizenkét órakor a nagyvendéglőben közös ebéd volt, amelyet a kemecseiek rendez­tek szíves vendégszeretettel az idegenek tiszte­letére. Az egyes községek munkapárti vezetőit következőkép választották meg: Napkor: Elnök: Révész Mátyás. Alelnö­kök : Kosztik József, Pál András, Eberhardt István, Lekli János, idb. Lipták János. Jegy­zők : Pávai Andor, Holenyák István és Adám József. Választmány: Tóth András, Kéninger Antal, Guráj Antal, Molnár György, Hepp József, Rokkosinyi János, Kosztik József, Fényes Ignác, Klein Jakab, Fisch Jakab. Vasmegyer. Elnök: Lichtmann Mór. Alel­nökök : Gál Ignácz, Hódi Károly, Hódi János, Kulifai József, Szentpéteri József. Jegyző : Szent­péteri Pál. Apagy. Elnök: Szabó Aladár. Alelnökök: Puskás Simon, Puskás István, Kis Ferenc, Kis József. Jegyző : Tóth Zsigmond. Székely. Elnök : Zoltán Sándor, Alelnökök: Fried Dániel, Hódy Gusztáv. Jegyző : Nagy Lajos. Pátroha. Elnök : Mikó Albert. Alelnökök: Nagy K. Gábor, Teremy Balázs, Weisz Jenő. Belinszki Péter, Mozga Bertalan, Mozga Gyula, Nagy Péter, K. Nagy Gábor, ifj. Pázmány András, K. Szabó Gábor, Teremy Béla. Jegyző: Lebovits Antal. Választmány: Berencsi Ferenc, Baán János, Bócsi Bertalan, Frischmann Sámuel, Grosz Móric, Grüner Hermann, Huszár György, Klein Lébi, Katona Bálint, Magyar Ferenc, Halász Dániel, Makiári Károly, idb. Mozga Balázs, S. Mozga Imre, Mozga László, Nagy Mibály, Zs. Nagy Pál, S. Nagy József, Nidermann Sámuel, Grosmann Éliás, Scvartz Náthán, Szabó Mihály, ifj. A. Szabó Menyhért, Weinberger Henrik, Valu István.

Next

/
Thumbnails
Contents