Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-25 / 8. szám

12-ik szám. JSTYÍRYIDÉK. 1914. febFuár 8. 3. ellátást adni és e mellett még polgári hasznot is húzni. Svédországban nem csak az megy fürdőzni, akinek sok a pénze, vagy nagy a hitele, hanem akinek ideje és szüksége van hogy néhány hétig a tengerparton erőt gyűjtsön, fölfrissüljön. Mölle felett terül el Kulle (svédül " kisebb hegyet jelent), melynek fantasztikus szikla és barlang képződményei egészen lenyúlnak a tengerbe. Azt gondolná az ember, mikor a sziklák között jár, hogy az őskor csodás állatóriásai kövesültek meg itten. A parti halászok majdnem minden különösebb szikláról tudnak valami mesés történetet elmondani. Ha kedvünk tartja és lábunk is birja fölsétálhatunk a sziklás Kullenre, ugy teleutján visszafordulva alattunk terül el a messze belátható partvidék. Valóságos oázisnak átszik a kis Mölle a maga játékházacskáival, fürdőházával és ölelő karhoz hasonlító mólójával. Mögötte zöldes-sárga szinben húzódik el a homokos part, mig a messzeségben össze nem olvad az ég, a tenger kékségével. A közeli Ariid halász faluba nem visz rasut, de megéri ez a kis hely az egy órai sétát. Ezelőtt néhány évvel csak egyetlen egy pensiója volt a Cilla mamáé, akinek szolgálója azonnal tiszta kendőt teritett az árnyas kőrisfa alá, ha idegen vendég közeledett a kerthez. Legnagyobb büszkesége az ebédlője falán függő és gondosan berámázott papírlap, rajta II. Oszkár néhány sora, aki szintén meglátoggatta Ariid falut és evett Cilla mama főztjéből. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy 4 fogás fekete kávéval 1 svéd korona.) Az öreg néni nyáron a penzióját vezeti, télen pedig szövöget és pedig olyan szépen, hogy 1900-ban a párisi világkiállításon dijat is nyert. (Persze az erről szóló oklevelet szintén megmutatja nekünk) — Ariid falut ujabban szívesen keresik fel a svéd testők és egy svéd falu sincs annyiszor és annyiféleképen lefestve, mint ez az idillikus csöndes Ariid a maga nádfedeles apró halászkunyhóival. Ha valamelyik derék svéd halászt megkérünk, szívesen elvisz vitorlásán vagy esetleg motorosán* a tíkelder-vilc öböl másik oladalára Skeldervikenbe, amely tulajdonképen Engelholm kikötője. Engelholm nyugodt, csöndes városka szép kertekkel, gondozott folyóparttal, melynek mentében kellemes séta a kikötő és a tengeri fürdő. A XVI-ík századból való temploma sok becses műemléket rejteget. A tenger parton a svéd trónörökösné Margaretta védnöksége alatt szanatórium emelkedik kizárólag skrofulás gyermekek számára, akik egész napot a tengerben és a szürke homokos parton töltik el. Engelholm már a kristian stadti kerü ietben fekszik. Innen keresztül egész Szkóne belsején vezet a vasút a keleti részen épült Kristianstadtig. Ez Szkóne legrendezettebb városa; büszkék is erre a kristianstadbeliek és Goethe szavaival élve „kis Parisának nevezik.** Műtörténeti szempontból legértékesebb épülete a vörös tégla templom hatalmas nagy ablakaival. Az u. n. IV. Keresztély-stilusban épült. Alaprajza római kereszt és a felépítése nemes keveréke a késő — gótikának a hollandiai renaisance stílussal. Félkőrivesen tagolt magas oromfalakat kőpárkány és szobordíszek tetőzik be. Egyszerűen tágas helységében fekete csiszolt márványból emelt oltára és szószéke nevezetes. Ebben a templomban érdekes — nekünk szokatlan — dolgot láttam. Néhány padot a nagyothalló öregek számára rendeztek be. A hetven éves süket svéd nénike leül a kényelmes padba, tűiéhez akasztja a telefon kagylót és gyönyörűséggel hallgatja a prédikációnak minden szavát, mert a szószéken a biblia mellett ott van elhelyezve a hangfelfogó készülék. Mintha ez a templomban elhelyezett telefon szimbólizálná az egész svéd közfelfogást. Felhasználják, alkalmazzák a modern kor minden vívmányát, de mindenütt ott látjuk a bibliát, a nem külső cicomákban, hanem a szivekben élő és egyszerű szavakban, szokásokban nyilvánuló vallásosságot. Talán fölösleges megemlítenem, hogy az egész templomot központi légfűtéssel melegítik ; ugyanis Svédországban a legutolsó falusi templomot is fűtik. De nem is zavarják ott a * Ujabban igen sok halász motorral szerelte fel az öreg vitorlását. ** Mert az egykori sáncok és sánc-árok helyét most tíoulevordok foglalják el. szent bészédet örökös köhécseléssel, mint azt nálunk, különösen ó-év utolsó estéjén bosszankodva hallhatjuk. — Az átutazó gyönyörködve fog sétálni Kristianstad nagyszerűen gondozott városi parkjában a Tivoliban, melynek közepén emelkedik a pompás tágas hófehér városi színháza étteremmel és kávéházzal; talán bele tekint a városi muzeumba és megáll még a nagypiacon, ahol az egyik oldalon a szabadkőművesek kétemeletes szállodája és székháza pompázik, jobbra tőle a hatalmas vörös városháza és szemben pedig az ódon felső ítélőszék a svéd királyi tábla.* Akinek azonban több ideje van, az kellemes és tanulságos napokat tölthet el Kristianstadban, különösen, ha sorra látogatja mintaszerű alsó és felső iskoláit. No de erről talán máskor. Kristianstad nem fekszik a tenger mellett, hanem a Hamarsjőnél, amely tó a Helgeó folyócskán át nyilik a tengerbe. így Kristianstad kikötője Ahus (Ohüsz). Egykor püspöki város, ma kis falu és a régi multat néhány töredékfal és a XIII. századból való tágas templom bizonyítja. A falu mellett, a tengerpartig lenyúló fenyőerdőt a városiakvették meg és tele épitettékkedvesebbnél kedvesebb villákkal. Ahus a kristianstadbeliek Sóstója. Nyáron a család kínt lakik és innen jár be az apa minden nap a hivatalába vagy az irodájába. Mig hétköznap csak a nyaralók lubickolnak a tenger hullámai között és sütkéreznek a fehér homokos parton, addig vasárnapokon az egész vidék ide gyülekezik „majálisozni." Az ohiiszi „Strandbad" különben egész Svédországban nevezetes. T. i. a fürdőzők még az úszónadrágról is lemondtak és a fákra akasztva vagy a partra terítve minden ruhájukat, ősi természetességükben szaladtak be a hullámok közé. Természetes a férfiak és nők illő távolságban fürödtek egymástól. Ezt a paradicsomi állapotot azonban megsokalta a falu bölcs tanácsa és a lelkész indítványára erősen bekerített öltöző és fürdőhelyet építettek a nők számára, gondoskodva két oldalt a megtelelő semleges területről, ahol senkinek sem szabad fürödni. Van azonban Ohüsznek szép fürdöháza, meleg kádfürdője is, de ide csak a rheumásolc és az előkelő idegenek járnak. Most ismét föl kell szállnunk a vonatra, hogy körutunkat tovább folytathassuk délfelé. Szkóne ez a keleti (Östra Sk. Jv.) vesutja a keleti tengertől néhány kilométernyivel beljebb halad és csak Simrishamn-nál tér ki a tengerhez az egyik elágazása. Az ut meglehetősen egyhangú, csak St. Olof előtt térünk be pompás bükkösbe. St. Olof kis község és egyedüli nevezetessége a hasonnevű szentről elnevezett középkori temploma melynek belső elrendezése még hiven megőrizte a katholikus idő emlékeit. Nagy szárnyas oltára tizenhat fülkében ábrázolja szines faszobrokkal Krisztus kínszenvedéseit. Balra az oltártól látjuk szt. Olof szobrát kék köpenyben rajta 4 oroszláníő, kezében pedig ezüst baltát tart. Ebben a félreeső svéd faluban, még kisértenek a régi tradíciók és St. Olof napján (jul. 29-ikén) eljönnek a környékbeli öreg asszonyok, hogy megérintsék Szt. Olof palástját, hogy igyanak Szt. Olof kristálytiszta forrásából. Bezzeg nem igy volt ez a XV-ik században, midőn a napsugaras nyári napon százan meg százan tolongtak a fehér templom telé, hol diszes ruhában tömjén füst között mondott misét a pap és a forrás vizébe ezüst pénzek is hullottak. Ma már csak svédül prédikál az egyszerű fekete ruhás pap és csak a régi időkre való emlékezésképen csörren meg egy-két rézgaras a forrás kőfenekén. Ha Gársnásnél kelet felé letérünk, ugy hamarosan eljutunk Szkóne egyik legrégibb kikötőjéhez Simrishamnhoz. Virágzó nagy ki kötő volt. mig a Hansa-szövetség tönkre nem tette. Most lakosainak száma alig kétezer és többnyire halászattal foglalkoznak. (Folytatjuk.) ü munkapárt lemecm' Pénteken reggel a nyíregyházi vasúti állomásról különvonaton indult Ujfalussy Dezső dr. főispán vezetésével a nyíregyházi társadalom számos vezető tagja Kemecsére. Nyolc órakor indult el a külön vonat, amely megállás nél* Svédországnak három felső Ítélőszéke van és pedig Stokholmban, Kristianstadban és Jönköpingben. kül ment Kemecséig, ahol a vasúti állomáson zászlók alatt várták az érkezőket, akik között ott láttuk többek között: Bleuer Lajos, Bieuer Jenő, Burger Pál, Bodor Zsigmond, Erdőhegyi Lijos dr., Földes Mór, Fráter Ernő dr., Groák Ödön, Groák Lajos, Halászy Cézár dr., Kertész Bertalan, Klár Leó, Kerekes József, Kriston Ferenc, Kuruc József, Kállay Miklós, Lukács Vilmos, Lichtmann Dezső, Nánássy Andor, Odeschalchy Zoárd herceg, Prok Gyula dr., Szikszay András, Surányi Imre, Szabó Aladár, Sarvay Elek dr., Zoltán Sándor, Zoltán Józsefet. A kemecsei polgárság élén Szmrecsányi Sándor főjegyző fogadta a vendégeket. Lelkes szavakkal üdvözölte a főispánt, akit ez a nép annál nagyobb szeretettel vesz körül, mert a főispánt ide köti ehhez a vármegyéhez gyermekkora, egész családi múltja. A község polgárságának megbízásából szeretette! köszönti a főispánt Kemecse földjén és kéri, érezze otthon magát itt, ahol mindenki megbecsüléssel, szeretettel, tisztelettel várja. Meleg szavakkal válaszolt az üdvözlésre a főispán, aki elmondta, hogy valahányszor Kemecse mellett vitte el a vonat, mindig fülébe cseng egy gyermekkorában hallott nótának az első néhány szava: Kemecsei fogadóban igazán ... Ez az igazán szó jellemezte az ő lelkében Kemecsét, amelyet régen vágyott megismerni és ez a szó van a lelkében most, amikor ezt a szíves fogadtatást, ezt a lelkesedést látja. Örömmel tölti el, hogy a munkapárt kemecsei zászlóbontásához ilyen nagy számmal jöttek el, de azt kéri, tartsanak is ki a zászló meilett, lengessék büszkén, kitartóan. Viharos éljenzés követte a főispán szavait, majd hosszú kocsisorban vonultak be Kemecsére. Amikor a főispán leszállt, Mezössy László főszolgabíró fogadta és üdvözölte a járás nevében. Amikor a főispán Elek László pártelnökkel a terembe lépett, hosszantartó, lelkes éljenzés tört ki és percekig ünnepelték a főispánt és a pártelnököt. A

t gyűlést Elek László, a nyirbogdányí kerület munkapárti elnöke nyit itta meg. A gyűlés első szónoka Prok Gyula dr. nyíregyházi ügyvéd volt, aki után Halászy Caesár r. k. plébános, majd Szikszay András ibronyi ref. lelkész beszélt. A válaszlók egyértelmű megnyilatkozása után az elnök a pártot megalakitottnak jelentette ki és indítványozta, hogy ugy Tifeza István gróf miniszterelnököt, mint Khuen-Héderváry Károly gróf pártelnököt táviratban üdvözöljék. Az indítványt a párt vezérének éltetése mellett elfogadták. Déli tizenkét órakor a nagyvendéglőben közös ebéd volt, amelyet a kemecseiek rendeztek szíves vendégszeretettel az idegenek tiszteletére. Az egyes községek munkapárti vezetőit következőkép választották meg: Napkor: Elnök: Révész Mátyás. Alelnökök : Kosztik József, Pál András, Eberhardt István, Lekli János, idb. Lipták János. Jegyzők : Pávai Andor, Holenyák István és Adám József. Választmány: Tóth András, Kéninger Antal, Guráj Antal, Molnár György, Hepp József, Rokkosinyi János, Kosztik József, Fényes Ignác, Klein Jakab, Fisch Jakab. Vasmegyer. Elnök: Lichtmann Mór. Alelnökök : Gál Ignácz, Hódi Károly, Hódi János, Kulifai József, Szentpéteri József. Jegyző : Szentpéteri Pál. Apagy. Elnök: Szabó Aladár. Alelnökök: Puskás Simon, Puskás István, Kis Ferenc, Kis József. Jegyző : Tóth Zsigmond. Székely. Elnök : Zoltán Sándor, Alelnökök: Fried Dániel, Hódy Gusztáv. Jegyző : Nagy Lajos. Pátroha. Elnök : Mikó Albert. Alelnökök: Nagy K. Gábor, Teremy Balázs, Weisz Jenő. Belinszki Péter, Mozga Bertalan, Mozga Gyula, Nagy Péter, K. Nagy Gábor, ifj. Pázmány András, K. Szabó Gábor, Teremy Béla. Jegyző: Lebovits Antal. Választmány: Berencsi Ferenc, Baán János, Bócsi Bertalan, Frischmann Sámuel, Grosz Móric, Grüner Hermann, Huszár György, Klein Lébi, Katona Bálint, Magyar Ferenc, Halász Dániel, Makiári Károly, idb. Mozga Balázs, S. Mozga Imre, Mozga László, Nagy Mibály, Zs. Nagy Pál, S. Nagy József, Nidermann Sámuel, Grosmann Éliás, Scvartz Náthán, Szabó Mihály, ifj. A. Szabó Menyhért, Weinberger Henrik, Valu István.