Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-28 / 52. szám

52-ik szám. "prr 1914. junius 28 B. tantárgy nem kapcsolódik a többi tárgy taní­tásával egy szerves egésszé, e tárgy tanítása mellett sem hatja át az iskolát a munka ne­mesítő gondolata. De ami a legnagyobb baj, a kéügyesség tanítása egyáltalában nem zárja ki azt, hogy az iskola a szókultusz hatalmának ne hódoljon. Pedig az iskola csak akkor érheti el célját, ha a formai képzés helyett a mun­kát állítja a nevelés középpontjába. Hogy ná­lunk mégis ez az irány terjedt el leginkább — sőt sok helyütt még ez sem — ezt sajátos ma­gyar viszonyainkban kell keresnünk. Ez való­sitható meg t. i. a legkevesebb költséggel. Ez pedig a fő. Hiszen a mi viszonyaink mellett szép tanácscsal, mindennel szolgál az iskola fenntartó, csak olyant nem szabad kérni, ami pénzbe is kerül. A munkáltatás másik faja : műhely oktatás. Ez Scherer szerint az a nevelői tevékenység, amely a beszéd tanítása mellett mintegy kon­centrációja és gyakorlati alkalmazása mindazon gyakorlati ismereteknek, amelyeket a többi tárgy tanítása közben szerez a tanuló. Ez a nevelési irány eddig tisztán csak a nevelő felfogásán, ügybuzgóságán, rátermettségén alapult. Kidol­gozott tanterve nincs s olyan értelemben, ahogy ma a tantervet ismerjük, nem is lesz. A mű­hely oktatás első feltétele a tanitói szabadság. A tanterv — a maga rendszerető és megkötő erejével — csirájában fojtaná el a műhely ok­tatásnak szabadságot követelő tanítási módját. Itt csak nagy tárgyköröket lehetne megjelölni, amelyek kereteit azonban a nevelő saját pe­dagógiai belátásával kell, hogy töltse ki anyaggal. A műhelyoktatás sok németországi iskolá­ban mint szakszerű munkaoktatás ismeretes. Ez száműzi a hagyományos iskolapadokat, a tan­termet s miként a brüsszeli Ecole de 1' Erma­tige-ben fizikai, kémiai, földrajzi stb. munka­termeket ismer csak. Itt nemcsak a nevelésnek, de a tanítási anyag kiválasztásának középpont­ban a munka áll. A tanítási anyag a műhe­lyekben végzett munkához igazodik. Az alap­ismereteken kivül a tanitási anyag a gyermek egyénisége szerint változik. A jelenlegi tanitási anyagból csak azt választja ki, amely a gyer­mek alkotó képességét fejleszti; amely alkal­mas arra, hogy a gyermek teremtő erejét a maga sajátosságában, ízlés és felfogásbeli kü­lönbözőségével együtt kifejlessze. A tanitó en­gedi a gyermekeket szabadon dolgozni, mert az ő munkája csak az eszmei irányítás, a tanitási mód amellett, hogy óriási pedagógiai körül­tekintést követel a nevelőtől, csak abban az esetben vezethet eredményhez, ha a tanulók száma megengedi az individuális nevelést, más­részt, ha a tanulók már egy bizonyos technikai készségre tettek szert. A másik módja a műhely oktatásnak (Ar­beitsunterricht als Prinzip) célt és eszközt te­kintve azonos az előbbivel, csak a kivitel mód­jában van eltérés. Ez a tanitási anyagot a ren­des órák keretében dolgozza fel, de a kéz­ügyesség tanítását odáig fejleszti, hogy az az elméleti órákon tanultakat mintegy megújítsa, megerősítse, összefoglalja. Mig az előbbinél a munka szabja meg a tanitási anyagot, itt a tanitási anyag szabja meg a munkát. A kétféle irányt Mittag lipcsei iskolájában olykép igyekszik egyesíteni, hogy addig a fokig, míg a tanulók kellő technikai készséget nem sajátítottak el, szakszerű munkaoktatást nyújt, a felsőbb fokon azonban a munkát, mint a kocentráció eszközét, vezeti'be iskolájába. * A munkaiskola révén a nevelés egy uj esz­méjéhez jutottunk, amelynek a cselekvés és a tevékenység az alapja. Ez a nevelési cél tett­erős ember nevelést kiván, az „éles gondolko­kodásu, egyben okosan és biztosan cselekvő ember nevelést óhajtja". Ennek az iskolának a lényege: a tanuló önálló alkotó tevékenysége. Csakis az ily nevelés fogja a gyermeki lélek fogékonyságát és készségét oly mértékben fenn­tartani és fejleszteni, ameddig az az iskolától egyáltalán várható. A munkaiskola nem változtatja meg a ne­velés végső célját, mert az erkölcsös egyénkép­zés helyébe ujat nem állithat, de tudja és érzi azt, hogy ennek a végső célnak a modern tu­dományosság ad igazi tartalmat. Tudja, hogy a nevelés célja szoros kapcsolatban van a kultur­fejlődéssel és a munkának és a természettudo­mányoknak intenzív felkarolása ebből a tudat­ból fakad. Tudja azt, hogy az ismerethalmaz és a puszta tudás nem irányit el bennünket az élet számtalan akadálya közt, ha erős akarat és biztos cselekvés nem párosul vele. A tetterő és az alkotó képesség adja meg az egyénnek és az összességnek is az értékét. A kultúrpolitika és az iskolai reformtö­rekvések szálai sokszor egymástól teljesen füg­getlenül gombolyitatnak le. Csakis ez lehet az oka annak, hogy a pedagógiai tekintetben cél­hoz vezető és elismert reformtörekvés, a munka­iskola, még ma sem valósulhat meg oly mér­tékben, amint azt a kulturfejlődés kívánná. Németországnak, amely oly kiváló pedagógu­sokat adott a világnak, ma is első helyen áll iskola ügye. A charlottenburgi, jénai, woromi, kőnigsbergi és brémai iskolák mind a munka oktatás alapján állanak. München városa pedig Dr. Kerschensteiner kulturtanácsos utmutatása folytán már 1900 óta minden iskoláját felsze­relte a szükséges műhelyekkel. És az a 300000 M, amit München városa évente a munkaok­tatásnak szentel, amely a helyes kultúrpoliti­kának a bizonyítéka, okvetlen meghozza a maga gyümölcsét. Nálunk sajnos egyedül Budapest városa vette át az iskolai reformtörekvéseket a maga iskoláiba. Pedig nem is kell oly nagy belátás annak a megállapításához, hogy a mai sivár politikai, erkölcsi és gazdasági viszonyainkból az iskolán keresztül vezet el a jobbulás utja. Vajda Emil. TANÜGY. Fölvétel a helybeli ág. h. ev. főgimnázium 1. II. osztályába. Főgimnáziumunk I. és II. osztályába a jövő 1914—5. tanévre folyó évi julius hó 1-ső és 2-ik napján, szerdán és csütörtökön délelőtt 8—12-ig, délután 3—5 óráig vesszük fel a tanulókat és pedig az első napon a helybeli ág. h. ev., a második napon a többi jelent­kezőt, mindenkor a jelentkezés sorrendje szerint. Az I. osztályba lépő tanuló köteles az elemi iskola IV. osztályának sikeres elvégzését igazoló bizonyítványt, állami anyakönyvi kivo­natot és himlőoltási bizonyítványt bemutatni. Azok a jelentkezők, akik az elemi iskolát magán uton végezték, csak sikeres fölvételi vizsgálat alapján vehetők fel, melynek tárgyai: a) értelmes olvasás és irás magyar nyelven s az egyszerű mondat elemezése; amennyiben pedig a jelentkező anyanyelve nem magyar, az elemi iskola IV. osztályának teljes anyaga ; b) a mennyiségtanból a négy alapmüvelet egész számokkal; c) alapismeretek a földrajzból. A fölvétel alkalmával minden nyilvános tanuló köteles a tandij első félévi részlete cimén 30, egyéb címeken 21, összesen 51 koronát befizetni. A magántanulók ugyancsak a fölvétel al­kalmával 47 koronát fizetnek ; a vizsgálati dij a vizsgálat napján esedékes. Fizetéshalasztás nem engedélyezhető ; az I. osztályba lépő tanulónak tandíjmentesség nem adható. Az igazgatóság. A zium záró-ünnepe. Leffler Sámuel búcsúja. Tegnap, szombaton délelőtt 9 órakor tar­tották meg főgimnáziumunkban a záró-ünnep­séget. A záró-ünnepen most a szokottnál is számosabban vettek részt a diákokon kivül a szülők és tanügybarátok, akik mind a nyuga­lomba vonuló igazgató Leffler Sámuel tisztele­tére jelentek meg az iskolai évet bezáró ünne­pélyes aktuson. Negyven évig működött Leffler Sámuel a helybeli főgimnáziumban. Harminc évig mint tanár, e közben két évig igazgató, majd az utolsó tiz év alatt mint az intézet igazgatója szolgálta az ev. főgimnáziumot. Egész generáció sorozat került ki a kezei alól, akik mindég hála­telt, szerető szívvel gondolnak érdemes igaz­gatójukra. Nincs olyan tanítványa, aki ne rajon­gana érte, nincs olyan ember a mi pátriánkban, aki ne szeretné, ne tisztelné őt. Mert a szeretet irányította egy emberöltőt betöltő működését. A szeretet, az igazság, a jóság, a fiatalságért lelkesülő, s azt minden hibájával és gyarlóságá­val is szerető szive, lelke töltötte be minden idejét, minden lépését. Friss egészségben, de a kor természetes következményeképen pihenni vágyik Leffler Sámuel igazgató. Nyugalomba vonul. De az ő tevékeny egyénisége nem, nem tud tétlenül ellenni. És ha meg is válik főgimnáziumunk igazgatói székéből, tevékenységét, munkásságát újra érezni, látni fogjuk az intézet, a város, az emberiség javára és boldogulására! Mi nem bucsuzunk Leffler Sámueltől. A tegnap tartott záró-ünnepen a következő megható szavakkal vett bucsut Leffler Sámuel az intézettől: Most pedig leborulok az én Uramnak Istenemnek kegyelme előtt, aki megengedte nekem, gyarló porgyermekének, elérnem azt, hogy az Ő szent nevének örök dicsőségét, édes magyar hazánk szeretetét, az emberi véges tudománynak igazságait, embertestvé­rünknek minden vonalon egyenlő megbecsü­lését, egyszerre csaknem párhuzamosan a templomban 17 éven át és az iskola széké­ből pedig negyven esztendőn át hirdeltem. Hála, mélységes hálaérzelem buzog ezért szivemben életem utolsó pillanatáig! Övé a dicsőség, enyém csak az alázatos hála Isten­nek megsegítő, jóságos kegyelméért! Immár fáradt vagyok. Pihenés után vágyom. Eltávozom ez iskola megszentelt falai közül a profán életbe, de magammal viszem, szivembe zárom negyven évi. gyönge munkálkodásom alatt élvezett mindenkori ra­gaszkodását volt kedves tanítványaimnak; szivembe zárom felettes egyházi és iskolai Elöljáróim iránt mindenkor igazán érzett mély tiszteletemet; munkatársaimnak, az iskola javát leikükön viselő, annak szent ügyét híven szolgáló, humánus gondolkodását, tudomány­szerető eddigi tanártársaimnak, az én egytől­egyig kedves barátaimnak emlékezetét. Tá­vozom azzal a buzgó fohásszal ajkamon, hogy az Úr áldja meg ezt az iskolát, annak min­denegyes tagjait, bölcs tanítóit, vezetőit, fen­költ lelkületű kormányzóit, minden áldásaival! Áldja meg Anyaszentegyházunkat, annak legelső kórmányzóját és a legkisebb hivét egyetemben. Áldja meg áldozatkész városun­kat, melynek létét köszönheti ez az iskola és áldja meg szerető magyar hazánkat, melynek pártfogásából, segélyéből erősödött, izmoso­dott meg ennyire. Ápolja, fejlessze, őrizze, virágoztassa a lelkiismeret szabadságának szolgálatában léte­sített minden intézményeinket az idők vége­zetéig ! Istennek legyen hála és dicsőség ! BÁN YAY és pAPP RUHAFESTŐK ÉS VEGYTISZTITÓK Nyíregyházán, a Nyírvíz-palotával szemben. Föiizlel: Széchenyi (Yasúti)-út 2. Műhely: Kossuth Lajos-utca 17, Női- és férfiruhákat művésziesen fest, tisztit, mos és vasal. Vidéki megrende­léseket 10 koronán felül portómente­sen szállítunk . GALLÉROK és kézelők tükör fényesen készülnek 5 nap alatt. i

Next

/
Thumbnails
Contents