Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-18 / 49. szám
49-ik szám. J#ÍMIDEIC. 1914. junius 18 3. Mélyen tisstelt ünneplő közönség! Egy kegyeletes emlékmű ünnepélyes felavatására sereglettünk össze közelből, távolból. Nemzetünk szent énekével kezdtük az ünnepélyt, bizonyságául annak, hogy a férfiúnak munkája, kinek kegyeletünk szól, nemcsak életünknek életünkkel tűnő öröme, hanem nemzetünknek elmúlhatatlan kincse és öröksége. Korányi Frigyes a nagy magyar orvos, az ország határán tul is jól ismert, neves és hires tudós professzor születési házát jelöljük meg emléktáblával mi az Országos Orvosszövetség szabolcsmegyei fiókjának tagjai, nagyobbrészt régi tanítványai, midőn ma emlékét ünnepeljük — nemcsak kegyeletes kötelességünknek tettünk eleget, nemcsak a hagyományt szolgáljuk, hanem alakjának, pályájának felidézésével tanulságot is hirdetünk a fejlődés, haladás érdekében. Ez a tanulság arra int, hogy a multat nem szabad megragadni a jövő nevében, a jövőt pedig nem szabad megkötnünk a múlttal, hanem annak alapján küzdenünk érte. , Egy fényes elmével, éles itélő képességgel, melegen érző szivjósággal, nagy tudással megáldott, nagy alaknak a kiválóságát hirdeti ez emlékmű. De hirdeti egyformán a mi kegyeletünket és honfiúi érzésünket is, melyekkel különben hallhatatlant, mi is örökké élőnek ki vánjuk itt feltüntetni és emlékét maradandóvá tenni, hogy bárki, ha valamikor közelébe jut ez emlékműnek, lelke visszaszáljon a múltba és újra és újra megteljék ama nagy alak emlékével, feledést nem ismerve s érzésben nem lankadva ültesse át azt az emlékezetet szülő a gyermekének, idős az ifjúnak tiszta szivébe. Köszönetet, mondok mindazoknak, kik érdeklődtek kegyeletes ünnepünk iránt és oly nagy utat tettek meg, hogy egyrészről a nagy férfiúnak leróják a kegyelet adóját, másrészt kifejezést adjanak azon ragaszkodásnak és szeretetnek, melylyel emléke és magasztos személye iránt viseltetnek. Idézzük fel emlékét és életének munkásságát. Az elnöki megnyitó után dr. Rosenberg Emil, az Orvossíövetség titkára mondotta el a következő nagy hatást keltett ünnepi beszédet : Mélyen tisztelt ünneplő gyülekezet! Emlékezni jöttünk e helyre! Emlékezni hálából és elismerésből, emlékezni kötelezettségből és tartozásból ! Emlékezni arról a Nagyról, Dicsőről, aki igen közel állott hozzánk és immár igen messze van tőlünk. De. nem, ünneplő gyülekezet! Nincs messze tőlünk! Itt van és itt marad küzöttünk ! Mert mi nem arról a halandó Korányi Frigyesről akarunk emlékezni, aki ott porlad a budapesti sírboltban, hanem arról a másikról, aki nem halt meg, aki élni fog továbbra is a jövendő nemzedékek hálás emlékezetében. Hisz tisztelt gyülekezet! Minden ember két részből áll. Egy külső emberből, mely hus és vér, csont és ideg és egy belső emberből, mely érzés, gondolat és akarat. A külső ember gyarló, veszendő, elpusztul, megsemmisül: a belső ember azonban tartós maradandó, sőt örök lehet. És midőn mi báró Korányi Frigyest e szempontból tekintjük és megemlékezünk arról, mily nemes volt érzése, mily mély gondolkozása, mily szilárd az akarata és mily nagyot, dicsőt, maradandót alkotott ez által, akkor büszkeséggel tölthet el az a tudat, hogy innen indult ki az a hatalmas szellemű, kiváló tehetségű, nagy szivü ember, a mi körünkből, Szabolcsvármegyéből, mert itt látta meg e városban, ebben a házban a napvilágot 1828. dec. 20-án. És midőn az ifjúnak pályát kell választani, egyéni hajlama, lelkének sugalata ösztönözte arra, hogy az orvosi pályát váiaszsza, amelyen érző, emberszerető szive leginkább talál kielégítést. Az 1851—2. tanévben avattatott egyetemünkön orvostudorrá. Telve ambícióval és munkakedvvel fogott hozzá a tudományos kutatásokhoz, azonban enDek nemsokára véget vetett az akkoriban duló áldatlan politikai harc. A süabadság harc utáni elnyomatás még a tudomány berkeiben elszigetelten élő tudósokat sem kímélte és igy Korányinak is — aki maga is lelkes harcosa volt a nemzeti ideálokért küzdők csapatának — nemsokára távoznia kellett a fővárosból. Fájó szívvel, de el nem csüggedve hagyta el eddigi működésének szinterét, hogy visszatérjen szülővárosába Nagykállóba, ahol orvosi ténykedésének és életének egy egészen uj korszaka nyilik meg. Megnyerő modoránál és kiváló emberi tulajdonságainál fogva rövid idő alatt nemcsak a legelőkelőbb nemesi családoknak, de az egész vidéknek legkeresettebb orvosává lett. Kiterjedt orvosi gyakorlata közben is folyton búvárkodott és dolgozott és nem egy feltűnést keltő közleménye jelent meg az „Orvosi Hetilap" ban és más tudományos folyóiratban. A néppel való közvetlen érintkezése arra indította Korányi Frigyest, hogy a közegészségügy fejlesztése érdekében is megtegye a szükséges lépéseket és kifejtse azokat az eszméket, amelyek megvalósításától remélte a közegészségügy jobbátételét. Kiváló szakképzettségét és törhetetlen energiáját rövid idő alatt az illetékes tényezők is felismerték, ugy hogy már 1861-ben Szabolcsvármegye főorvosává választották meg. Nagyértékü munkái és dolgozatai rövid idő után az egyetemi és tudományos körök figyelmét is felkeltették, annyira, hogy volt tanárai több izben szólították föl a fővárosba való visszatérésre. 1864. február 20-án tartotta meg próbaelőadását a vitus táncról, amelylyel oly nagy hatást ért el, hogy magántanárrá képesittetett. Korányi Frigyes ezután fokozatosan, de rohamosan emelkedett, ugy hogy már 1866-ban őfelsége a ,gyakorlati orvostan" s az „orvosi kórtan^ rendes nyilvános tanárává nevezte ki. Most azután már kibonthatja tehetsége szárnyait, kifejtheti tudásának képességeit, működhetik magasröptű vágyai szerint, hogy alkosson, teremtsen az emberiség érdekében, a magyar orvosi tudomány örök dicsőségére. Ujjá teremtette az orvosok kiképeztetését hazánkban és uj ösvénytket jelölt ki a magyar orvosi tudomány számára ; kiváló, nagytehetségű tanítványok egész seregét állítván fel a budapesti fakultás díszére, az egész ország javára és üdvére. Vizsgálódása körébe vonta az emberi szervezet belső területét, annak a szabad szemmel nem látható betegségeit, különösen pedig az idegkórtan foglalkoztatja, a szívnek, e csodálatos szervezetnek bajai és majd a tüdőnek, az emberi gépezet e végtelenül érzékeny részének veszedelmei. Nem lehet célunk, t. gyülekezet, hogy ez ünnepélyünk keretében az ő nagy és bő tudományos működését elemezzük, hisz a mi emlékezésünk nemcsak a kiváló tudósnak szól, hanem talán meg inkább a nagy embernek, aki a tudomány ridegségét szeretettel párosultan hevítette át, hogy a kettőnek egyesült erejével hozza létre azt, amivel hazájának és honfitársainak a legtöbbet használhat. Valóban oly nemes szivü és egyúttal erős, oly lelkesedő és egyszersmind erélyes férfiú volt, aki céltudatos működésével jót árasztott milliókra, de mind ennél hatalmasabb, eredményében fontosabb volt az a munka, mely tevékenységének büszke koronáját képezheti, az a lankadatlan, odaadó kitartás, melylyel a tuberkulózis elleni küzdelmet megindította és a tüdőbajosok szanatóriumának létesítését szorgalmazta és végre el is érte. Aki tudja, mily végzetes pusztítást végez különösen — fájdalom — hazánkban a tuberkulózis, aki tudja, hogy hány ezer meg ezer családot fertőz meg ez az alattomos vész, csak azért, mert ragályosságát nem veszik eléggé figyelembe, mert a nép tömege, de még az intelligens társadalom is könnyelműen elhanyagolja az óvintézkedéseket, melyekkel a bajt szűkebb határba lehetne szorítani, az fel tudja fogni, mily rendkívül fontos és eredményében mily végtelenül áldásos az a küzdelem, melyet a tüdővész terjedése ellen kel folytatni. Mert bizony nem elég a betegséget orvosolni, hanem arra kell törekedni, hogy lehetőleg megszüntessük az okot, melyből a betegség származik, ezt pedig a tüdővésznél a kellő felvilágosítás révén és főleg a szanatóriumi kezelés által Jehet legbiztosabban elérni. Ennek az emberszerető, honmentő munkának volt nálunk első és legkiválóbb harcosa báró Korányi Frigyes és ha majd hazánkban csökken a tüdővész rettenetes rombolása, és szaporodik az ellene sikerrel küzdő szanatóriumok száma, akkor az első sorban az ő érdeme, akkor az főleg az ő emlékére hoz áldást. Az a férfiú, aki ugy élt a tudománynak és emberszeretetnek, mint báró Korányi Frigyes, aki annyi dicsőséget szerzett szellemével, annyi jót cselekedett szivével, mint ő, az nemcsak megérdemli, de el is várhatja, hogy emléke az utókornak buzdító például maradjon fenn mindenkorra. Ezt az igazságot érezte át a szabolcsmegyei orvosszövetség és köteles háláját elis-® mérését akarván leróni a nagy tudós, a nagy ember iránt, aki szűkebb hazájában itt volt itthon, végrehajtotta tervét, hogy ezen a házon aranybetükkel hirdesse mindeneknek, aki fogékonysággal bir a tudomány hatalma, a szeretet mindenhatósága iránt, hogy itt született az a kiváló halhatatlan érdemű igaz ember, aki díszére, büszkeségére élt nemcsak Nagykállónak és vármegyénknek, de az egész emberiségnek. Báró Korányi Frigyes volt az, akinek emléktáblájáról hulljon le a lepel, hogy emléke előtt meghajoljunk mi és a késő utódok. A beszéd végeztével lehullott a lepel az emléktábláról és látható lett rajta a következő felírás: Ezen házban született tolcsvai báró Korányi Frigyes dr. a főrendiház tagja, a Budapesti Királyi Tudomány Egyetem nyilvános rendes tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Szent István rend kiskeresztese, a magyar orvosképzés kiváló mestere és hazánkban a túberculózis ellenes küzdélem megteremtője 1828. december 20. Az utókor örök emlékezetére megjelölte a Szabolcsvármegyei Orvosszövetség. Ekkor dr. Dohnál József vármegyei főorvos, az Orvosszövetség alelnöke a következő szép és mindenkit elragadt beszéd kíséretében adta át az emléket Nagykálló közönségének megőzés végett: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! A szabolcsvármegyei orvos Szövetség megzásából nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy ezen a Nagy Korányi Frigyes születési helyét megjelölő szerény emléket Nagykálló város közönségének átadjam. Nem áll már jeltelenül a szerény hajlék, ahol kipattant Korányi Frigyes alakjában j^PiPP RUHAFESTŐK ÉS VEÖYTÍSZTITÓK NyíregjfMzán, a Nyírvíz-palotával szemben, Föüzlet: Széciienyi-út 2, Műhely: Kossutft Lajos-utca 17, Női- és férfiruhákat művésziesen fest, tisztit, mos és vasal. Vidéki megrendeléseket 10 koronán felül portómentesen szállítunk. GALLÉROK és kézelők tükör fényesen készülnek.