Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-18 / 49. szám

-Nyíregyháza, 1914. junius 11. Csütörtök XXXV. évfolyam, 47. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évte 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÜT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyitt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f". Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A közönséghez. Nyomda- és lapvállalatunkat teljesen újonnan felszerelve és berendezve 1. hó J5-ÍÓ7 Széchenyi- (Vasúti) Út 9. SZ. alá helyeztük át. Kérjük szíves jóindulatu támogatásukat a jövőben is, annál is inkább, mert most még fokozottabb mértékben áll módunkban a modern nyomdatechnika minden segítségével ügyfeleinket pontosan és gyorsan kiszolgálni. Jóba Elek könyvnyomdája, a NY RVJDÉK kiadóhivatala. & cél felé. (VI.) Előttünk van hát a lehetősége annak, hogy Nyíregyházán is létesüljön felső kereskedelmi iskola. A Kereskedők és Gazdák Körének lelkes kezdeményezése éveken át tartott hosgzú, sikertelen harcok után most már — reméljük — a megvalósulás felé közeledik. Nyíregyháza város képviselőtestülete hagyományos jövőbe látásával, miután a kezdeményezők által kért segély felajánlása egymagában nem volt elegendő, a napokban magára vállalta az iskolafentartási kötelezettséget, s ezzel elhárította a legfontosabb akadályt, mely a nyilvánosság engedélyezésének útját állotta: a községet, mint iskolafentartót, nem utasíthatja el a közoktatásügyi minisztérium. A megoldást szerencsés megoldásnak, a városi képviselet elhatározását a szükség által követelt okosságnak kell minősítenünk. Szerencsés megoldás a már emiitettem okból: mert igy biztosítottnak tekintendő egyrészt az iskola nyilvánossága,, másrészt az iskola megélhetése; a szükség által követelt okosság szól a határozatból, mert számol a haladó időknek, a jövő nemzedék helyes irányban való nevelésének, varosunk, vármegyénk közérdekének követelményeivel. Sőt talán nem is szorosan vett helyi közérdek az, amit ezen iskola felállítása kielégíteni fog. A társadalmi osztályok tagozódása világszerte már régebben, legújabban pedig nálunk, Magyarországon is uj irányt vesz; a demokrácia szele uj, friss levegőt hajt felénk is; a gazdasági élet nekilendülése a tizenkettedik óra sürgetésével parancsolja, hogy a nem szoros értelemben vett értelmi pályákon kivül foglalkozó polgárok széles rétegei is minél magasabb, minél alaposabb kiképzésben részesüljenek, mert csak igy lesznek képesek helyt állani a hovatovább az országok határain is tulcsapó gazdasági harcban. A nemzeti erő fejlesztését szolgálja tehát minden intézmény, mely azt célozza, hogy a gyakorlati pályák emberei is mindannyian felvértezetten, alapos készültséggel lépjenek az életbe. S mert ma már nem elegendő az, ha valakinek szaktudása van, mert ma már a gyakorlat embereinek is az üzlet, a műhely falain túlterjedő, széles látkörre van szükségük, amit csupán a magasabb műveltség nyújt: azért kell felgyújtani minél több helyen a gyakorlati — magasabb kereskedelmi, gazdasági és ipariskolák lámpáját, hogy könnyen hozzáférhető legyen a kevésbbé módosak részére is. Sem Nyíregyházán, sem az egész Szabolcsvármegyében nem volt eddig — az egy nagykállói földmives iskolát kivéve — állandó jellegű, gyakorlati pályára előkészítő iskola. A szülők talán ösztönszerűleg megérezték a fentebb mondottak igazságát, igyekeztek gyermekeiket iskoláztatni; de mert gimnáziumon kivül más középiskola a megyében nem volt, ide járatták őket, túlzsúfolták, s ezáltal céljának elérésére képtelenné tették a gimnáziumot, végeredményében pedig szaporították a nagymértékben tengődő értelmiségi osztály sorait. Az ösztön nem nyerhetett kielégítést helyes irányban, mert nem volt útja, nem volt eszköze. Ezt az ösztönt akarta Nyíregyháza városa a helyes irányba lecsapolni a községi polgári fiúiskola felállításával. Szárnyaszegett törekvés, hasztalan igyekezet mindaddig, mig ezen iskola folytatása és betetőzéseképen, vele kapcsolatban kereskedelmi, ipar- és gazdasági felsőbb iskolákat nem létesítünk. A levezető csatorna nem ömlik az általános kultura hatalmas folyamába, elvész a sivó homokban, vagy pocsolyává terpeszkedik szét, ha nincs meg a kiegészítés, a felsőbb összeköttetés. Egyik irányba — a kereskedelmi iskola felé — megtette a város az első, a helyes, meggondolt lépést. Örömmel veszszük és nyugtázzuk ezt is, mert a nagy cél felé való törekvést látjuk a város határozatában. S mert jól tudjuk azt, hogy Nyíregyháza városa mindig előljárt a kultura terjesztésében, fejlesztésében sokszor szinte erejét felülmúló áldozatkészségével, bízvást tekintünk a jövő elé. Hiszszük, hogy a mostani határozatot is csak egy lépcsőfoknak tekinti, s gondja lesz rá, — már pedzi is — hogy a gyakorlati életpályák mindegyikének magasabb iskolája mennél hamarabb életre keljen gyönyörűen fejlődő városunkban. A feminista-egyesület szülői értekezlete. Garvay „Becstelen" cimü drámai játékát élveztem végig a napokban. — A darab fenséges felépítésén kivül az abban elhangzó drámai vonatkozása feminista elvek csodálatos harmóniája is felkeltette érdeklődésem. íme: , ... Az asszonynak nincs joga élni a maga életét . . . a másokét éli! A férfi — ha jogait tiporják — lázad. — Az asszony az rabságra született. — Pedig fellázadni minden iabság ellen az jog. — Az élet joga. Jog tehát minden küzdelem, sőt kötelesség, — legalábl? tiltakozni mindennel szemben, ami jogtiprást jelent. Ez volt indítója, ez mozgatója annak a mozgalomnak, melyet a helybeli feministák égisze alatt a nagyszámmal összegyűlt, intelligens és nagyrészben érdekelt szülők f. hó 13 án az evang. népiskola dísztermében tartottak meg. Tiltakozás volt ez a vallás és közoktatási minister 185334. sz. rendelete ellen, amely a leánynövendékeknek a fiu iskolába való felvételét téves doctriner elmélet hatása alatt — megtiltja. A koedukáció, vagyis a fia és leány gyermekek együttes nevelesének kérdése pedig nem probléma többé, Olaszországban, Angliában bevált valóság, általánosan elfogadott nevelési mód. A rendelet jogtipró voltára és súlyos következményére élesen világított és mutatott reá Groák Ödönné elnöknő, kinek ragyogó argumentátiója szerint ez az intézkedés a lsányok eddigi szellemi haladásának térfoglalásán határozott visszaesést jelent. Bár napjainkig is legalább jó eredményű érettségi bizonyítványtól van függővé téve a leányok magasabb egyetemi nevelése, addig a rendelet a középiskolai képzettség megszerzésének módozatait teszi szinte lehetetlenné, mert csak a jómódú — vagyis az élettel szemben különben is vértezett — szülőknek lehet nőgyermekeiket magánúton tovább képeztetni. Jogfosztásról van tehát szó, — legalább is mindaz ideig, mig a minister megfelelő számú leánygymnázium felállításáról nem gondoskodik. Ezért hívta fel tiltakozásra a szülőket a Feminista Egyesület és ily irányú mozgalom indítására a társegyesületeket. Egyetemes helyeslés követte az elnöknő megnyitóját. Indítványát kiegészítette Halasi János tagtárs azzal, hogy küldöttségileg is keressék meg a ministert rendeletének visszavonására. Ezután olvasta fel dr. Leffler Béla titkár hozzáértéssel kezelt s részletesen kidolgozott memorandumát, melyet a lelkesedéssel párosult egyhangú elfogadással tett magáévá. A felterjesztendő kérelemhez hozzászóltak dr. Vietórisz József gymn. tanár, ki gyakorlati szempontból, saját tapasztalatai nyomán szólt a koedukáció kérdéséhez, mig dr. Prőhle Vilmos gymn. tanár fejtegetése szerint az ügy nemcsak feminista szempontból hanem társadalmi szempontból is kárhoztató. Mindketten helyeselték a mozgalmat és készséggel járultak hozzá a memorandumhoz. Az értekezlet kiváló nevezettességét képezte, hogy részt vett azon Pogány Paula is, a Nő című feminista lap szerkesztője, ki a nők pályaválasztásáról tartott niveaus értekezést, történeti adatokkal bizonyítva a nő eddigi munkásságának értékét és jelentőségét. Kimutatta, hogy a múltra támaszkodó jog az, ha a dolgozó nők munkájuknak megbecsülését követelik és az őket megillető helyet a társadalomban.