Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-16 / 31. szám

2 31 -ik szám. JMYÍRYIDÉK. 1914. április 16 Igen sokan megelégednek a járási hatóság jogkörének kitágításával, melyre ugyan kétségtelen nagy szükség van, — de gyökeres javulást nem eredményezhet, mert a mai adminisztráció legfőbb hibáját, az eljárás lassúságát, nehézkességét addig amig fontosabb községi ügyekben a végrehajthatóság a törvényhatóság hozzájárulásától van függővé téve, közismert okokból nem eliminálhatja. A járási önkormányzatot a járási bizottság gyakorolná. Elnöke a főszolgabíró, rendes tagjainak száma 24, fele részét, a törvényhatósági közgyűlés elsősorban a járás területén lakó, s lehetőleg virilis bizottsági tagok sorából 3 évre, másik fele részét a járás egyes községeinek képviselőtestületei a községek lélekszám arányában szinte 3 évre választják. Üléseit a járás székhelyén havonkint tartja. A járási bizottság önkormányzati hatásköre a főbb vonásokban kiterjed: A községi költségvetések és számadások, ebadó számadások, a volt úrbéres és egyébb gazdaközönség, legelő-birtokosság számadásainak másodfokban való elbírálására, az 1000 koronán alóli építkezések, beruházások, kölcsönvételek, eladások, bérbe és haszonbérbeadások jóváhagyására. Továbbá a járási utak kiépítése, azon hidak és műtárgyak létesítése, közvilágítás ügye, járási kórházak és szegényházak építése, igazgatása, járási rendőrség szervezése, iskolák fejlesztése fontos feladatát képezi. Végül járási pénzintézetet, közraktárt és egyéb közhasznú intézményeket létesíthet s a helyi érdekű vasutakat segélyezi. Működése tehát két irányú: másodfokban elbírálja a községek kontenciósus ügyeinek jelentékeny részét, mig a járást egész összeségében érdeklő gazdasági közjóléti és közbiztonsági ügyekben mint elsőfokú autonom testület jelentkezik, s mint ilyen 10%-os járási pótadót vethet ki. A járási bizottság végrehajtó szerve a főszolgabiróság, továbbá kulturális intézmények létesítése esetén ezen intézmények hivatalnokai. Ily szervezet mellett nincs ok aggodalomra, hogy a járási bizottság szellemi vagy anyagi erő hiányában feladata betöltésére képtelen lenne, hiszen szakelőadók mellett a községi kontenciósus ügyek másodfokú ellátása nagy nehézségbe még fejletlenebb viszonyok között levő vidéken sem ütközhetik, az iniciativa gyakorlására pedig csak megfelelő fejlettségi fokon álló járásokban nyilik alkalom. A járási autonomia megvalósításával a községi ügyek legnagyobb része csakis íelebbezés esetén kerülne a törvényhatósági közgyűlés elé, igy annak munkaereje jelentékeny mérvben felszabadulna, a tagok érdektelensége és közönye magától megszűnne. A járási önkormányzat természetesen maga után vonná a főszolgabírói hivatal ügykörének kiterjesztését, megvalósítaná azt a rég érzett követelményt, hogy az alsófoku közigazgatási hatóságokat, — értem alatta a főszolgabiróságokat, — az összes igazgatási teendőkre kiterjeszkedő egyetemes hatáskörrel ruházzuk fel, melynek szükségességét Benkő Albert, oly szépen kifejtette. Eme hatáskör kibővítéssel a szorosan vett vidéki adminisztráció magas színvonalra emeltetnék. Az alsófoku hatóságnak szakelőadókkal megerősítése lehetővé tenné a másodfokú hatóságok és a pénzügyigazgatóság létszámának csökkentését, magával hozná hivatali munkájok apadását, és a sok mindenféle felügyelői állás beszüntetésével felszabaduló anyagi erők a felmerülő kiadásokat nagyobbára fedeznék. Rendkívül üdvös dolog lenne a kihágási bíráskodásnak a bíróságok illetőségi körébe utalása. Ma a kihágási bíráskodás annyi munkát ad, hogy a szolgabíró munkaeerejét leköti. Nincs annak semmi értelme, hogy a kihágási bíráskodás továbbra is megosztassék, legfeljebb egyes közrend elleni és csekélyebb utrendészeti, kisebb mezőrendőri kihágásnál lehetne a büntető parancs kibocsátási jogát főszolgabírónak, esetleg a fejlettebb község jegyzőjének meghagyni, ellentmondás vagy felebbezés esetén az ügy már a járásbíróság elbírálása alá kerülne. A kihágási biráskonás kötelezettsége alóli felmentés ujabb szolgabírói állás rendszeresítését mellőzhetővé teszi. Ily módon a járási hatóság személyzete a járási önkormányzat létesítésénél a mostani személyzeten kivül csak katonai előadóval, mérnök és gazdasági szakértővel volna kiegészítendő. A járási bizottságnak hivatalból tagjai a főszolgabíró, szolgabirák, adóügyi (járási számvevő) katonai, mérnök és gazdasági előadók és szakértők, továbbá a községi és körjegyzők, felszólalási és szavazati joggal bírnak. A havi gyűlések tárgysorozatát a főszolgabíró állítja egybe minden hó elsején s a gyűlést a hónap első harmadára köteles egybehívni. A tárgyalás alá kerülő ügyeket a járási hatóság előadói készítik elő s referálják, a határozatokat a főszolgabíró adja ki. A járási bizottságnak, miként emiitettem, meglenne a pótadó kivetési joga. A járási pótadóból kaphatnának a járási bizottság tagjai bizonyos mérsékelt jelenléti dijakat a gyűlési napokra. Továbbá a járási pótadó fedezné a járási közhasznú közjótékonysági intézmények, pl. a járási szegényház, a járási kórház fentartási költségeit. Természetes, hogy maga a járási pótadó elégtelen arra, hogy a járások a városi önkormányzati testületekhez hasonló gazdasági és kulturális tevékenységet fejthessenek ki. Itt térek vissza az előadásom keretében annak elején emiitett konkrét javaslatra. Első sorban a jrárási autonom testület feladata a nép kiművelése és oly intézmények létesítésének előmozdítása, melyek alkalmasak a vidék kulturális nívójának emelésére. A járási bizottság köteles minta gazdaságot a belterjes gazdálkodás iskolája gyanánt felállítani a járás legnépesebb községében, köteles a járás székhelyén járási kórházat és járási szegényházat létesíteni. Közreműködik a kommunális takarékpénztárak, a kisiparosok közös műhelyei, a közraktárak, gazdakörök létesítésében, elrendelheti a kötelező állat, termény és tűzbiztosítást, alapit temetkezési egyleteket, elhatározhatja a járási utak kiépítését, vicinális vasutak létesítését, előmozdítja a közlegelők létesítését, előmozdítja a közlegelők beszerzését, a vizi szállítás és az öntözés lehetőségét. Támogatja a villamos üzemek berendezését, a villanyerőnek nemcsak világítási, hanem gazdasági célra leendő felhasználását. Gondoskodik a házi ipar fejlesztéséről, a selyemtenyésztés, a gyümölcstermelés előbbre viteléről, stb. Mindeme rendkívüli fontosságú és horderejű kulturális tevékenység biztosításának alapját az anyagi erő képezi. Itt tehát nem elég a járási pótadó, itt egyéb pénzforrásokra is van szükség. Ha az állam átveszi a megyei és járási székházakat és ha főleg átvenné a kiépített törvényhatósági utakat, a vármegyék nagy összegek felett rendelkezhetnének. Az útadó átlag 10%, a székházadó 3— 4°/o. Ezek az adók igen negy részben lennének kulturális célokra fordíthatók. Egy átlag járás egyenes állami adója 200,000 korona, igy ha az útadó és székházadó felszabadulna, évente 25—30,000 korona állana a járás rendelkezésére. A törvényhatósági utak nagyrésze máiki van épitve, igy az útadó felszabadulásának s részben járási utakra fordításának semmi akadálya nem lenne. A székházakat pedig a törvényhatóságok bizonyára átadják oly feltétellel, hogy a további fenntartást, — melyet a lakbér fedezni köztudomás szerint, nem tud, — az állam átvállalja. Számitásom tehát reális alapon áll. A vármegye feladata a gazdasági és kulturális fejlődés előmozdításánál elsősorban az anyagi eszközök biztosításában jelentkezik, vagyis a jelzettt adók további szolgáltatása okvetlenül szükséges. Másodsorban feladata a járási utonom testület működésének támogatása. Intézkednie kell arról, hogy a vármegye járásainak bizottságai a vármegyei szakközegek részéről kellőleg gyámolittassanak. Haskötők, FŰZÖK, BLUMBERG JÖZSEF sérvkötők, köldökkötőkben nagy választék. Egyenestartók, iám- és járógépek, mükezek, műlábak pontos gipszmérték után készülnek kötszerésznél Legfin. MOOHO-keztyük 5 K Bőrkeztyűk 2 K-tól feljebb