Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-19 / 15. szám

2 15-ik szám. JVYXRFIDBK. 1914. február 19 gazdag magánosok kertjeit hó boritja, ilyenkor Djursholm két öble hemzseg a korcsolyázóktól, kik közül nem egy fehér szárnyként vitorlát erősit a karjához. Az ilyen jégvitorla két bam­busznádra fölfeszitett vitorla, melyet a kereszt­bevont zsinórral kormányozhatnak. Ezen vitorlákhoz azután, ha különös nagy sebességet akarnak elérni, külön hosszú orrú alumínium korcsolyákat használnak A nagy lii deg itten nem egyszer szélesen megpattantja a jeget, ilyenkor a vitorla mintegy repülve viszi át a korcsolyázót a szakadékon. Még gyorsabb, valósággal az aeroplan se­bességével versenyzik a jégjacht. Tulajdonké­pen három vastalpon áll. A két első erős rúd­dal összekötve a vitorla tartó, mig a harmadi­kon a kis csónak pihen, melyben legfeljebb két személynek van helye. Az egyik rendesen fekszik, a másik meg kormányoz. A jégyacht bajnokok merész ügyességgel siklanak jobbra­balra síirübb tömegek között is. A svédek nagy súlyt fektetnek a rendsze­res, szakszerű testi kiképzésre. A svédtorna világhírű, de dolgoznak is a svédek, hogy ezt a világhírüket megőrizzék. A svéd iskolás gyerek már a népiskolában meg­kedveli a célszerűen vezetett testgyakorlást, a középiskolákban pedig 4—5 heti órában tanít­ják a kiválóan képzett tornatanitók. Ilyen testi előképzettséggel azután bátran foghat hozzá a svéd ifjú a sportokhoz. A svéd sport és torna élet legagilisabb tagja — tehát nem­csak amolyan tiszteletbeli védnöke — maga a svéd trónörökös Gusztáv Adolf herceg. Minden nagyobb torna ünnepélyen jelen van ő egyike a legjobb jégyachtozóknak Djursholmban. A sok állami pártfogás közül, mellyel a sport iránti vonzódást a legszélesebb körben terjesztik, az úgynevezett állami sport érem a legeredetibb. Mindenki, aki 10 sport ágat évente rendszere­sen üz és azokban bizonyos eredményt, ha­csak középszerűt is elér, az megkapja az ál­lami sportérmet bronzban. Ha valaki öt éven át megtartja a már egyszer elért eredményt az jutalmul ezüst érmet kap; tiz évi állandó tré­ningét pedig aranyéremmel jutalmazzák. A versenyzők között ott van maga a trónörökös is, és valószínű, hogy néhány év múlva kiér­demli az aranyérmet. Nagy jelentőségű Svéd­országban a céllövészet rendszeres és általános művelése. Már az iskolákban megtanulják a svéd ifjak a fegyver használatát és hetenkint legalább egyszer gyakorolják magukat a céllö­vészetben. Minden svéd városnak van önkéntes lövészegylete. Ezeket az egyleteket maga az állam támogatja és pedig a mult évben 925 ezer svéd koronát (tehát majdnem másfél mil­l'ót) áldozott erre a célra. Az egyes sportágak évente összesen 100 ezer svéd koronát kapnak az államtól, amely annyira bőkezű, mikor fiai­nak testi és szellemi neveléséről van szó, hogy az idei költségvetésbe még külön 50 ezer ko­ronát vett föl, hogy a tanulók a skifutásban rendszeres kiképzést nyerjenek. — Nem tudom, hogy nálunk mivel éleszti és támogatja a ma­gyar állam a sportolási kedvet? Csak egy részt mutattam be Svédországból, de azon voltam, hogy lehető teljes képet alkot­hassunk a svéd kunyhótól a svéd palotáig.* Svédország századokon keresztül nehéz meg­próbáltatásokon esett át, de Svédországban immár száz év óta nem volt háború és ezen idő alatt minden erejét önmagára fordítva fej­lődhetett oda, ahol most áll. — Én azt hiszem, hogy a mai Svédországot tanulmányozva, föltét­lenül arra az eredményre kell jutni, hogy a XX-ik században a legnagyobb nemzet ép ugy mint a legkisebb nem fejlődhetik tovább, nem tarthatja fent önmagát kizárólag fegyverrel, hanem csakis a haladás örök láncába kapcso­lódó nemzeti kulturával. (Vége.) * Mivel mindkét előadásomban a vetített képekhez alkalmazkodtam, igy különösen Stockholm leírásánál több jelentékeny részt mellőznöm kellett. Ezekről talán máskor irlaűzi araü. Nyíregyháza, 1913. február hó 18 á t. á ayirepyházikeresk. és gazdák körénél jegyzett termény árt>k Buza 50 klgramm 11 K 60 fill. Rozs 50 klgramm 8 K 60 fill. Árpa 50 klgramm 8 K 10 fill. Zab 50 klgramm 7 K 10 fill. Tengeri 50 klgramm 7 K 55 fill. Magyarország birtokviszonyai. Magyarország birtokviszonyai-ró\ tartott f. hó 15-én szabad előadást Adler József magán­hivatalnok a „Munkás Otthon"-ban, mely zsúfolásig megtelt az előadás iránt komolyan érdeklődő közönséggel. Az előadás kezdetén per tangentem siklott át a haldokló kisiparunkon és a kínosan vergődő kereskedelmünkön, melyek mind csak a mai rendezetlen birtokviszonyok folyományai, az ok okozatai. Magyarország birtokait egyesek tartják kezükben s görcsösen ragaszkodnak hozzá, bár rajta intenziven gaz­dálkodni nem tudnak, miáltal a tulajdonos is veszteséget szenved — bár ezt nem érzi — de súlyos veszteséget szenved az alsó néposztály, mely a drágaságot a súlyos fogyasztási adó alakjában fizeti. Nincs földje a népnek, nincsl munka, de van drágaság. E miatt vándorol ki'/ évente 160 ezer ember. Ma már minden államba találkoznak magyar koloniakkal, magyar egyesületekkel, oly nagy az egy-egy államban, sőt az egy-egy külföldi nagyobb városban is az ott élő magyarok száma. Régente ez az állapot nem volt veszedelmes. Mert pl. az Amerikába vándorolt családfő nem mondott isten hozzádot, nem búcsúzott el örökre hazá­jától, hanem azon célból, hogy ott csekély összeget gyűjtve egy kis földet, házat szerez­hessen s a honi földön tölthesse el nyugodtan életének alkonyát, biztosítsa családjának jövőjét. Volt idő és eset, hogy egy családfő 2—3-szór is megtette az amerikai utat, ha kevés volt a pénz s ha kellett vagy lehetett, akkor még a család tagjait is magával vitte s a kellő összeget megszerezvén visszatértek az Újvilágból az Óhazába. De ma már változtak a viszonyok. Kanadában rendkívül kedvezmé­nyes áron adnak földet az Amerikában lakó munkanélkülieknek, hogy a munkaenerigát le 1 kössék, őrökre biztosítsák Amerika részére. A földéhes nép, ha földhöz jut, a foglalkozása szülte és ápolta konzervativizmusnál fogva nem távozik a föld többé rögétől. Igy tehát elma-i radnak lassan-lassan az Amerikából kül3özgé-j\ tett dollárok, mert. a magyar népnek a földjeit ott lesz, mig itt csak a klerikális és feudális! Magyarország lesz. Budapest után nem Szeged lesz a második magyar nagy város, hanem valamelyik amerikai város. E szép hazában csak néhány hold terület jut néhány ezer föld­míves gazdára, mely után holdanként közel, 50 K adót fizet különféle címeken, mig ugyan-l ott a nagybirtokos 1 K 20 fillért fizet. Esek után felsorolta az előadó: a gróf Wenckheim birtokterületét adójával s az ott élő kisbirtokos adóját; gróf Ctiotek, gróf Gsekonics uradalmak terjedelmét, az Eszterházy herceg tekintélyes kiterjedésű birtokát, csekély adóját stb. Majd pedig felemiitette az esztergomi érsek 96,000 hold, az egri 41,000 hold, a kalocsai 87,000 hold, a kalocsai 87,000 hold, a nagyváradi r. kath. püs­pökség 187 000 hold stb. stb. stb. birtokaikat, melyek nemcsak hogy a kellő szakszerű vezetés hiányában megfelelő jövedelmet nem hoznak, hanem a nagybirtokok mellett üti fel a sze­génység állandó, örök tanyáját, mindannak da­cara, hogy e helyeken hangzik el a vallásos erkölcs boldogító szava a leghangosabban. Fel­emiitette ezuián az előadó, hogy a papi javak egykoron azért adattak, hogy ezért iskolákat és katonaságot állítsanak. A történelem tanu­sága szerint három főpap is volt vezér, de mind a három csatát vesztett. Ma már az is­kolákat az állam állítja vagy egészen, vagy segélyezés által s a katonaságot az adóból tartják fenn. E javaknak tehát ma már nincs létjogosultságuk. A latifundiumok kisajátításra^ várnak, mely által néhány százezer család jut­hatna földhöz s igy az ország millió gyermeke élne itt, nem Amerikában. Félreértés kikerülése végett többször ismételte az előadó, hogy nem elkobzásról van itt szó T-bftn«iL.-íUaiiiundiujnók nehányadának kisajátításáról és örök bérbe­bocsátásáról. A nagy birtokosnak is maradna még csekély 10 ezer vagy 40 ezer hold földje. A gazdasági élet bénitó hatását látta a kö­zösvámba. Minden állam, legyen az a legkisebb­Montenegró is, ugy rendezkedik be, ahogy neki legcélszerűbb, csak a magyar nem. A román buza tetemes vám alá esik, ezért kell a hazai buza árát is felemelni s igy drágul meg 6 fil­lérrel a kenyér kilója. A szerb sertés és a marha — bár az országban is van az utóbbiak­ból elég — súlyos vám alá esik, ezért fizetjük a hus kilóját 1 K. 90 fillérjével. Szerbiának lét­kérdés volt a vámkerdés mely megoldást nem nyert s azért kellett vérnek ómolnia. hogy Szer­bia tengerhez jusson s ezáltal nyerjen utat ter­ményeinek kiöntéséhez nehogy zsírjába fullad­jon. Vesztesség érte ezáltal Magyarországot, mely fokozódni fog, ha hazánk gyöngyei Fiume is a béékelés folytán más ölelő karok között vész majdan el. A vámkérdés történetének és jelentőségének méltatása, után, a román és hovát megegyezésekkel kapcsolatosan márkans vonásokkal, a veréb és liba mezőgazdasági sze­replésének hasonlataival mutatott a jelenre. Be­szédét összefoglalta abban, hogy népet földhöz kell juttatni, önnálló vámot létesíteni, — melyet ugyan attól a rendszertől osztályuralomtól várni^ és remélni nem lehet, mert az néhány mUIíé veszteséget jelentene nekik s végül a népet a? okszerű földmivelésre kell tanitani mintaszerű gazdaságok létesítése által, melynek számos pél­dáit látta az előadó Mosonmegyében. Földmi­velő iskoláink az igaz, hogy vannak, de ez nem a szegény gazdálkodó nép igényeinek valók s nem is azért látogatják azt a törekvő ifjak, hanem azért, hogy valami nagy uri dominiumban mint gazdazági tisztek meghúzódhassanak. Ezek iskolák tehát nem egyebek mint az uradalmak altiszt képző intézétei. Ha a főldmivelés virágzik, akkor fellendül az ipar s élénkül a termelő és a vevő közve­títője : a kereskedelem. A hol e három meg­van, ott a boldogság és a jólét honol. Az okszerű földmivelésre a szoktatás és példa által való nevelést hangsúlyozva, ki­emeli az előadó a néptanítók fontos szerepét s azon körülményt, hogy a latifundiumok béres gazdái különben vannak dotálva, mint a haza fias munkát végző néptanítók. A szomorú, vigasztalan helyzet javulását az általános, egyenlő, titkos választójogtól várja. Ezekután lelkes szavakban emlékezett meg/ az előadó a szociáldemokrata partról. Nincs tudomása a szociáldemokrata pártban uralkodó, dühöngő terrorról, titkos alapok kezeléséről, Gyomor és Mándok .sárga besugók"-rol. Nem menekül senki e pártból, nem menekülnek Garamiak, Pelcéderek, Bokányiak rémuralma elől, hanem tömör sorokban állnak, küzdenek, fáradnak — a jövőért, melyért nem egy elv­társ szenvedett és fog szenvedni. A sok közül kiragadott egy példát. Megtörtént, hogy az izgatással vádolthoz a biró ezen szavakkal fordult, hogy miért harcol oly eszmékért, melyeket csak a jövő érlel meg. És a vádlott Sz. K, nyugodtan válaszolta, hogy az, ki diót űltett, jól tudja, hogy árnyékában megpihenni, gyümölcsét élvezni nem fogja. Mégis elülteti a magot, hogy az utódok áldják azokat a mun­kás kezeket, melyek a magot ültették s a gyenge hajtást mig ápolásra szorult, ápolták. Felemiitette az előadó a Prohászka-féle vezeklést, rámutatott a terror ősi fészkére. Valamint az ellentábor szervezkedik — és pe­dig hatalmas segédlettel, — ugy kell, hogy a szociáldemokrata párt is keressen a harcban segitő társakat. Ezek a földmunkások lennének, kik azonban tudatlanságból maradnak a szer­vezkedéstől távol és a kisiparosok, kiket eddig a nagyzási hóbort tartott távol, mert boldogok, ha képviselőválasztások esetén a nagyságok és méltóságok egy-két parolát és kortesvacsorát adnak. Ha ezek szövetkeznének, ugy akkor tömör falaikon rést ütni nem tudna az ellenfél. DJ a szervezkedéstől fél az uri hóbort; mert azt hiszik, hogy csak szociáldemokratának lehet szervezkedni, aki pedig szociáldemokrata, az nem ur. Igy nem szervezkednek a magán­hivatalnokok sem, mert azt hiszik, hogy akkor nem lesznek urak. Pedig a magánhivatalnok az urak között az, ami a gyümölcs között a tökmag. Az előadó ezután emelkedett hangon in­tézett lelkesítő, buzdító szavakat elvtársaihoz, kérve őket a tanulásra, a tanításra, az esz­mékért való lankadatlan, kitartó küzdésre. 8. — Divat és művészet c. legjobb magyar divatlapra előfizetéseket elfogad e lap kiadóhivatala.

Next

/
Thumbnails
Contents