Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-15 / 14. szám

Nyíregyháza, 1914. február 19. Csütörtök XXXV, évfolyam, 15. szám. Megjelenik szerdán ás szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 fillér. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratokat nem adnnk vissza. Hirdetések árszabás szerint száraittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen számi Femimizmus. Dohnálnó Jósa Vilma. 1. Most, mikor a feminizmus kérdése Nyíregyházán is aktuálissá válott, alkalmam volt sok ellenséges és aggályoskodó véleményt hallani. Ha toll nincs a kezemben meglehetősen bátortalan vagyok s ami talán szóval nem sikerült volna, igy próbálom megnyerni az ellenségeket, megnyugtatni az aggodalmasokat s némelyeket a többséghez hozni a maradiság sokszor megközelithetlen magános sziklájáról. Munkám köznapi lesz, mint az olyané, aki a fehér fehérséget akarja bizonyítani azokkal szemben, kik azt feketének állítják. Először is a viccelni szeretőkkel szemben tisztába kell hoznunk azt a kérdést: vájjon ember e az asszony is? Mert hiszen, ha azt mondják: „Itt van egy ember", mindenki tisztában van vele, hogy itt csak férfiről lehet szó, sőt a magyar ember még nemembernek, röviden némberuek is nevezi az asszonyt. De ezen az alapon az ur sem ember, mert hiszen, ha valakinek azt jelentik, hogy: egy ember keresi, nem veszi fel az urak számára tartogatott udvariassági mosolyt. De ha más nem bizonyítaná is az asszonyoknak emberi mivoltát, elég talán annyi is, hogy a férfiakat is ők hozzák világra. Mármost, ha elismerjük, hogy az asszony is ember, akkor természetes, hogy az emberi jogokhoz is joga van. A szabad pályaválasztás, saját sorsának szabadabb intézése, részvétel az emberiség sorsának intézésében stb. Tehát, ha elismerjük, hogy az asszony is ember, akkor el kellene némulni minden további ellenérvnek. Én azonban ki akarok térni az apróbb részletkérdésekre is. Nem lehetek nagyon elfogult sem, mert hiszen nem vagyok elkeseredett vén leány, sőt talán ebben a kisvárosban azt is tudják, hogy igen boldog házasságban élek és férjem nem érezteti velem, hogy — „uram". Én magam részéről igen kényelmes nek találom a mostani állapotot, de he lyesnek és igazságosnak — nem Nékem nem kell főznöm, ott a szakácsné nem takarítok, arra való a szobalány gyermekeimet sem kell gondoznom, sem harisnyát stoppolnom, azért tartok „kisaszszonyt". Férjem, hivatásánál fogva, szellemileg és testileg tul van terhelve. S mig ő szekeren, vonaton fárad étlen-szomjan, sötétben, hidegben — én addig jó vacsora mellett, barátságos, meleg szobában ülök. Ez igen kényelmes, de, bár sohasem éreztetik velem, a megaláztatás tudatát kelti fel bennem s azt a tehetetlen elkeseredést, hogy én nem segíthetek neki a mindennapra való megszerzésének küzdelmében. Abban a tiszteletben, mit állása és egyénisége magával hoz, én is részesülök, s azt a jólétet, mit mnnkássága megteremt, én nagyobb mértékben élvezem mint 8. S fokozatosan, ahogy az ő munkája nőtt, lett nagyobb az én kényelmem és kevesebb a dolgom. A feminista nemcsak a jogokból, hanem a jogok megszerzésére jogosító munkából is részt követel magának. A férfiak egy része azonban azt tartja: meg van a nőnek a maga kötelessége, működési köre. De a férfiak maguk is lekicsinylik azt, mikor azzal szemben csupán azon kétes értékű előjogot adják meg a nőnek, hogy pl. az asztalfőn ülhet, jobbjukon vezetik s még talán a villanyoson is helyet adnak nekik. Igazuk van. Oly csekély produktumért ennyi is elég nekünk. Sokan fenyegetnek is vele, hogy ha egyenlők leszünk, az az előzékenység meg fog szűnni. Nem volna nagy veszteség a nyert előnyökkel szemben. De nem félek tőle különben sem. Ez a gyöngédség megmarad mindig az erősebb lelkében a gyöngébb iránt, mint ahogy gyöngédek vagyunk a gyermekekkel s öregekkel szemben. Viszont a gyöngébb női nem önkénytelen tisztelete élni fog mindig az erélyesebb és testileg erősebb férfiban. Testi erő tekintetében nagyobb különbség van nő és férfi között, mint szellemileg. Es mégis láthatjuk, hogy a parasztember megosztja fizikai munkáját az asszonynyal. Talán merta konkurrenciától nem kellene félnie — vagy, mert nem félnek a jogok követelésétől? Sőt, mikor együtt hazatérnek a kapálásból, a férfi pipára gyújt s kiül a ház elé, — az asszony megfeji a tehenet, ellátja a sertést, kimos és megfőzi a vacsorát. Haeckel. (Egy el nem mondott beszéd vázlata.) A vásári élet kétes erejű és értékű hatalmasainak lömjénezése közepette, csendben, szerényen üli ma ünnepét a természettudomány. Nyolc évtized gondterhes múltja, a hoszszu küzdelmek fárasztó tusái, nyolcvan év földi öröme és bánata nehezednek immár a mai nappal a galambősz, az örökké dolgozó Haeckel Ernő vállára. Az író és művész, a filozófus és tudós Haeckel ünneplése, nemcsak az embernek szól, ünnepe ez ma annak az eszmének, amelyet ő oly hosszú idő óta, oly méltóan képvisel. Neve, mint Darwiné, szimbólum lett; szimbóluma annak a nagy és minden akadályon keresztül törő erkölcsi erőnek, amely az ,igaeság* szóban él, amely fényével utat jelöl meg, hogy az emberiséget — a sok ezeréves vivódás után — a természet megismerése és jelenségeinek helyes értékelése felé vezette. Haeckel neve: az .igazság keresést", az igazság érzetének boldogító tudatát jelenti, amely ma minden kulturális és sociális haladásnak, az emberiség minden fejlődésének legfőbb rugója. A XVIII. és XIX. század paleontologiai kutatásai ingatják meg először a természet, az állat és növényvilág teremtődésének gondolatát. Ezzel együtt megingott Linné tanításainak alapja: a fajok és nemek változatlanságába vetett bit. A bizonyítékok ezreinek súlya alatt a kételkedés oly nagy lett, hogy hiába siet a teremtődés gondolatának megmentésére a különben oly zseniális Cuvier, hiába állítja fel .katasztrófa elméletét", amely szerint nem egy teremtés, de a teremtődéseknek egész sora hozta létre az élő lényeknek azt a bámulatos változatosságát, amelyekben azok a geologiai legkülönbözőbb korszakaiban mutatkoztak. Minden fáradság hiába való volt, a teremtődés gondolatát, a fajok változatlanságának gondolatát, nem lehet életre kelteni többé, mert a fejlődés gondolata akkor már korszellem lett. Ekkor lép fel Darwin a fajok problémájára vonatkozó tanításaival, amelyekben a fajoknak természetes kiválasztás utján való keletkezését hirdeti. A fokozatos tejlődés hatalmas, merész és bámulatra méltó tanításainak szinte megdöbbentő ereje: egy pillanatra teljességgel lenyűgözi Darwin kortársait. Amint a költő mondja „csend lesz egy percig", hogy utána annál nagyobb gúnnyal és lármával támadhassák az uj eszméket mindazok, akik azok következményeit előre sejtve, azoknak a társadalmi berendezkedésre gyakorolt hatásától, a társadalom gyors evolúciójától, jobban mondva az evolúció megváltozott irányától szépen megalapozott existenciájukat látták veszélyeztetve. A természettudományok reneszánszának a korában, abban az időben, amikor Darwin köszönet, elismerés helyett egy igazi bölcs nyugalmával kénytelen tűrni a tömeg durva csufolódásait és a .látszat-tudomány" lehetetlenül vergődő okoskodásait: jelenik meg Haeckel, a jénai egyetem fiatal, alig 28 éves tanára, hogy magára vállalja azt a nem éppen kellemes munkát, hogy a beteg tudóst amennyire lehetséges megkímélje az elfajult vitatkozás durva vagdalkozásaitól, mert amint egyik művében írja, hivatásánál fogva kötelességet teljesít akkor, amikor megindítja a szent háborút a tudomány szabadsága és a természet igazságának megismerése érdekében. ír, szónokol, előadást tart s miközben mesterét védi, bámulatos energiája tovább fejleszti annak tanait. 1866-ban adja ki életének legfőbb munkáját, a .Generelle Morphologie der Organismen"-t, amellyel a darvvinismusból tudományos rendszert alkot s amelyben megállapítja mindazokat az azonosságokat, amely az egyénnek és fajának fejlődése között van. „Az egyednek a fejlődése rövid és gyors ismétlése a törzs fejlődésének. A szerves lény egyéni fejlődésének gyors és rövid menetében megismétli azon fontosabb alaki változásokat, melyeken ősei lassú és hosszú paleontologikus fejlődésük alatt az öröklés és alkalmazkodás tőrvényeinek megfelelelően áthaladtak." És azzal a törvénynyel — amelyet biogenetikai alaptőrvénynek nevez — megalapozza azt a nagyszerű gondolatot, hogy minden, ami a földön él és mozog a természettudomány által felderített módon egy pontból, egyetlen ős-sejtből fejlődött ki. A biogenetikai alaptörvény a természettudománynak egyike a legjobban megálapozott tétele. Amint a darwinizmus egy méltó kritikusa Francé mondja: .Ennél meg fog most már maradni a természettudomány örök időkig. Nem lehet ma már