Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-11-02 / 88. szám

2 88-ik szám, 1913. november 2. A debreczeniek mozgalma az ügyvédi vizsga érdekében. Az iigyyédi kamara az iiazsáp'jmiiiiszterliez. A debreceni ügyvédi kamara már a tavalyi évi jelentésében, amikor a debreceni tudományegyetem ügye a parlament elé terjesztett törvényjavaslatban biztosítva volt, javasolta az igazságügyi kormánynak olyan törvény alkotását, amely Debrecenben, mint kir. Ítélőtábla és tudományegyetem székhelyén ügyvédi vizsgáló bizottságot állit föl. Most, hogy Balogh Jenő igazságügyminiszter benyújtotta a képviselőházhoz az egységes birói és ügyvédi vizsgáról szóló törvényjavaslatot, a deureceni ügyvédi kamara helyénvalónak vélte megismerni tavalyi propozicióját s a választmánynak e hó 24-én, pénteken tartott üléséből a következő fölterjesztést intézte az igazságügyminiszterhez: Nagyméltóságú Igazságügyi Miniszter Ur 1 Az egységes birói és ügyvédi vizsgálatról a képviselőházhoz benyújtott törvényjavaslat ugy tervezi, hogy vizsgálóbizottságok csakis Budapesten és Marosvásárhelyen alakíttassanak. A debreceni ügyvédi kamara legutóbbi évi jelentése e kérdésben azt az álláspontot foglalta el, hogy a fővároson kívül necsak Marosvásárhelyen, mint régi ügyvédvizsgáló bizottsági székhelyen, hanem mindazon városokban is szerveztessenek az egységesített birói és ügyvédi vizsga bizottságai, amelyek kir. táblai székhelyek és egyúttal jogi fakultással biró egyetemi városok; ilyenekül jelenleg Kolozsvár, a két uj egyetem felállítása után pedig még Debrecen és Pozsony tekintendők. Mi ezt az álláspontunkat most is fentartjuk s minthogy a törvényjavaslat készítésekor méltánylásra és figyelembe vételre nem falált, szükségesnek véljük, hogy Nagyméltóságod figyelmét az általunk felvetett gondolatra újból felhívjuk s azt bölcs és tárgyilagos mérlegelésébe ajánljuk. Ugy hiszszük, abban egyetért velünk Nagyméltóságod, hogy egyetemi és táblai székhelyen a birói, ügyészi, ügyvédi és tanári karokból nem lesz nehéz a szelekció feladata a vizsgáló bizottság összeállításánál, mindenik helyen nívón álló vizsgáló bizottság szervezhető ugy az elméleti, mint a gyakorlati jogászok köréből. Talán azt lehetne mégis felhozni javaslatunk ellen, hogy az országban szétszórt bizottságok nem fognának esetleg egységes elvek szerint járni el a vizsgáitatás módja, a vizsgák szigora stb szempontjából. Úgyde joggal vethetjük a kifogás ellen, hogy az igazságügyi és tanügyi kormány állandó felügyelete és ellenőrnak, hogy az ő tudta és beleegyezése nélkül még egy fiaveréb se röpülhetett át a fácános kerítésen. De nem ám, de ne is merészkedjék ! Jobban megőrzi ő azt a kertet mint Cerberus az alvilágot. Tizenhat év óta kétszer hagyta őrizet nélkül a drága madarakat, de el is veszett rögvest belőlük vagy három. Egyszer a felesége, egyszer meg leánya temetésekor. Mikor életének e legszomorúbb eseményeinek elbeszélésére tért át, rezketős hangja el-el csuklott a fajó zokogásfól . . . Oly nagy szeretettel beszélt a porladó szőke kis leányról, drága hitveséről, hogy az igazat megvallvajmagam is meghatottan törölgetém szemeimet . . . Könnyezve bucsuztunk egymástól, kérésére szentül megígérve, hogy holnap halottak estéjén gondoskodni fogok kedvesi sirhalmanak illő kivilágításáról. Hazaérkezve, vacsora után azonnal nyugodni tértem. Másnap reggel unalmamból egy szenzációs detektív regény olvasásához kezdtem azon konok elhatározással, hogy addig le sem teszem — mig a végire nem érek. Igy is lőn. A cselekvények nagy változatossága annyira lekötötte figyelmemet, hogy ebédelni is majdnem megfeledkeztem. Szerencsémre Scherlok Holmes délután 6 órára elfogta a bűnösöket s kiszabadította az ártatlanokat — mely ténnyel én is megszabaditottnak érzém magamat. A mig igy a megsértett világrend helyreállott, addig az est is leszállott — fekete leplével az egész eget fekete bakacsinba vonva. Lámpagyujtáskor jutott eszembe az esti kegyeletes kötelességem. Felöltőmet magamra dobva kizése mellett az egységes eljárás elve veszélynek kitéve nem lehet s ha lehet, ugy ez két vizsgáló bizottságnál ép ugy előállhat, mintha öt vizsgabizottság szerveztetik. Mig ekként javaslatunk ellen akceptábilis kifogás alig tehető, add'g más oldalról igen súlyos okok szólanak mellette. Ezek között első helyen tesszük azt, hogy ha csak két bizottság fog működni, ezek a sok vizsgával való túlterhelés miatt vizsgáztató gépekké válnak. Budapesten lehet ugyan elég vizsgálóbizottsági tagot találni, de ha nagyon sok tagból áll a bizottság, az egyes vizsgálati bizottságok majdnem más-más egyénekből fognak kialakulni, s igy az egységes eljárás elvét épp ez a körülmény fogja veszélyeztetni. Abban pedig egyenesen kételkedünk, hogy Marosvásárhelyen, ha csak két vizsgálóbizottság lesz szervezve az országban, a bizottsági tagok túlterhelése nélkül, ami ismét nagy veszélyekkel jár, kellő színvonalú bizottságot l'hessen összeállítani. Kiemelendőnek tartjuk azt is, kogy amikor az ország kormánya szükségét látja két uj egyetem felállításának, akkor másfelől az egyetemeknek a gyakorlati élet szempontjából mondhatni lebecsülését kell látnunk abban, hogy az igazságügyi és tanügyi kormányzat a legmagasabb jogi vizsgákba nem kívánja a vidéki egyetemek jogikarának tanárait bevonni, holott egyfelől az egyetemi képzés és az egyetemi tanárok működése, másfelől a gyakorlati élet közt ez lenne a legközvetlenebb kapocs. A kisebb jelentőségű, bár még mindig eléggé fontos indokok fejtegetését, minő például az is, hogy több bizottság szervezése esetén a vizsgázó ifjúság a vizsgák hallgatására többször, könnyebben és kevesebb költséggel találhatna alkalmat, ezúttal mellőzve, még egyszer figyelmébe ajánljuk Nagyméltóságodnak tiszteletteljes javaslatunkat és kérjük, hogy a törvénytervezetet annak megfelelően átalakítani kegyeskedjék. Kelt a debreceni ügyvédi kamara választmányának 1913. október 24 ik napján tartott üléséből. Márk Endre, dr. Körösi Kálmán, m. kir. udv. tan. elnök. titkár. Á munkanélküliek a várostól kérnek segítséget. A súlyos közgazdasági viszonyok miatt kereset nélkül maradt munkások nevében a következő kérvény érkezett a város képviselőtestületéhez : Tekintetes Képviselőtestület! A nyíregyházi polgárság és munkásság által folyó évi szeptember hó 28-án tartott népi siettem az utcára, hol a népség már egyre özönlött a temető felé. Erszényemet zsebeimből előkotorászva — betértem falunk egyetlen kereskedésébe — mely annyira vegyes, hogy ott krumplicukortól kezdve — a szecskavágóig minden kapható. Hogy a nagytömegű vásárló közönség közt magamat érvényesítsem, zordonan odakiálték a Nácinak: Gyertyát! — Elfogyott — válaszolt lakonikus rövidséggel a Náci a pult tetejéről. — Akkora volt meglepetésem és bosszúságom a gyertyáknak e nagy megfogyatkozása felett, hogy alig találtam ki az ajtón. — Érthető szomorúsággal ballagtam hát a temető felé; mely ekkor már gyönyörűen ki volt világítva. A sírokon térdelő imádkozok hangja összeolvadt egy halk zűrzavarrá — melyből csak a nagy kereszt előtt siránkozó asszonyok fájdalmas éneke hangzott ki: Hirtelen haláltól — a Te haragodtól ments meg Uram minket! Ments meg Uram minket! Óh a halottak estéje vég telen szomorú és megható . . . Még az elfásult szívű ember is zokogva öleli át azt a korhadó fadarabot — mely alatt már csak ő tudja, ki nyugszik ?! ... Itt egy anya siratja kis fiát — ott egy hitves csókolja szerető férje emlékét — a hideg márvány követ . . . Mindenik síron van egy két szál gyertya — csak ott nincs, ott — aholgaz a sötétség van — melynek kivilágítását én fogadtam el. De hát mit csináljak ? . . . Lelkiismeretem annyira üldözött, hogy oda se mertem tekinteni . . . Amint igy egyik sirtól a másikig botorkálok — egyszer gyűlés határozata ertelmében aiólirottak, mint megbízottak azon kérelemmel járulunk a tek. városi képviselőtestülethez hogy a helyben lakó és hónapok óta munka- és kereset nélkül levő munkás nép tűrhetetlen nyomorán valamikép enyhíteni szíveskedjék. Nem akarunk itt hosszasan foglalkozni azon tényként megállapítható körülményekkel, melyek a dolgozo osztályt, a munkás népet ez évben annyira sújtották, hogy most a közeledő télen a legnagyobb nyomor és nélkülözéseknek néznek elébe. Ezen közeledő nyomornak nem a munkásság az előidézője s őket egyáltalán okolni sem lehet azért, hogy ily körülmények közzé jutottak. Nem hanyagság vagy lustaság volt annak az oka, hogy nem dolgoztak s igy kenyér nélkül maradtak, hanem az egyedüli ok az, hogy nem volt munka, ahol dolgozhattak volna. Nagyon sok azon munkástestvéreinknek száma, akik hónapok óta nincsenek munkában s mind ez ideig bizva-bíztak abban, hogy kapnak valami munkát és adhatnak családtagjaik kezébe egy-egy darab kenyeret. Biztatásnál azonban nem jutottak egyébhez s igy meg kell elégedniök azzal, hogy ugy maguk mint családtagjaik éhezzenek tovább, a mikor már az éhséget nem bírják, menjenek koldulni, vagy pedig ha ezen szégyent nem akarják túlélni, ugy a családapa vegyen egy éles borotvát és nejet s gyermekeit sorra mészárolja le, vagy pedig ha ehhez nincs szive, ugy családtagjaival alakítson egy rabló bandát es éjszakáról-éjszakára menjen békés polgártársaikat k-rabolni. Vannak munkástestvéreink között olyanok, akik 8—10 tagból álló családtagjaikkal néznek elébe a közeledő nagy nyomornak. Ha most száraz és fekete kenyerük még is van, de mi lesz velük, ha ez is elfogy asztalukról ? Közeledik a hideg, fütlen konyhójuk még a fagyás ellen sem tudja őket megoltalmazni s igy ki lesznek annak téve, hogy az egész család a megfagyásnak essék áldozatul. S még többet- sőt nagyon sok példát hozhatnánk M arra, hogy mi vár azokra a munkástestvéreinkre, akik önhibájukon kivüi fognak beleesni ezen rémséges és előre látható helyzetükbe. Célunk azonban nem az, -hogy a tek. Képviselőtestülelet az általuk is nagyon jól ismert állapotokkal untassuk. Egyedüli célunk az, hogy az illetékes tényezőket rávegyük arra, hogy mivel lehetne a dolgozi akaró osztály ezen kétségbeejtő helyzetén a legsürgősebben segíteni. Tudomásunk szerint, sőt egész határozottan állithatjuk is, hogy Budapest székesfővárosán kívül már több vidéki város figyelembe véve a dolgozó osztály nyomorát a közmunkák sürgős megindítását rendelte el s ez által kenyérkeresethez juttatta a nyomorgó népet. Ahol csak a tavaly elhunyt tisztelendő ur díszesen kivilágított sírjánál találtam magamat — Irigykedve néztem a gyertyák nagy sokaságát melyeknek nagy magukra hagyatottsága bűnös gondolatokat ébresztett fel lelkemben. A gondolatot azonnal tett követte... Bocsáss meg kedves Tisztelendő ur — rebegém a nagy fekete márványkőnek, — hogy gyertyáid révén ily gonoszul megröviditlek, — de lásd neked annyi van ... s ott azoknak meg semmi sincs — semmi, csak a sötétség . . . — Ugye- megengeded ? . . . kérleltem tovább a szikrázó feketeséget — végigcsókolgatva rajta az aranyos betűket. Válaszát be sem várva — boldogan elrohantam az orzott 4 darab ingósággal. Letérdeltem a két kereszt közé — felgyujtám a gyertyákat. A lobogó lángok szépen megvilágították a kettős sírhalmot s a zápormosta fakó kereszteket. A kisebbiken még a felírást is ellehetett olvasni : Itt nyugszik Kuthy Irma, élt 14 évet. Kezeimet forró homlokomra kulcsolva imádkozni kezdtem . . . Imádkoztam, oly igazán és szivből, hogy lelkem egészen megkönnyebbült belé. Ott fent az égen is eloszlottak a komor fellegek s a csillagok ragyogva tündököltek le a nagy kékségből a szomorú emberekre . . .