Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-10-30 / 87. szám

Nyíregyháza, 1913. október 30. Csütörtök XXXIV. évfolyam, 87. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen szár

ny A ssjtóreform. Ugyanazon a napon, amelyen a sajtóról szóló vezércikkünk legutóbbi számunkban megjelent, nyújtotta be az igazságügyminiszter az országgyűlés képviselőházához s a sajtótörvény reformját célzó törvényjavaslatot. Az az óhajtásunk tehát, hogy kerüljön mennél előbb napirendre a sajtótörvény tervezett és évek óta emlegetett reformja, immár teljesedésbe ment. Az első elhatározó lépés megtörtént. A törvényjavaslat a képviselőház előtt fekszik. Azzal a képviselőház bizottsága már e hét folyamán foglalkozik. Azután a ház elé kerül. Alapos reményünk lehet immár arra, hogy mihamar törvény is lesz belőle. És pedig, remélhetőleg olyan törvény, mely alkalmas lesz a sajtó felburjánzott visszaéléseinek megszüntetésére, vagy legalább is a lehető leglegszükebb keretek közé szorítására, mert hiszen törvény tiltja és bünteti a lopást, a gyilkosságot is, mégis akadnak tolvajok, gyilkosok fölös számmal A törvényjavaslat közismertté válása óta természetesen megindult a féktelen támadások egész sorozata az üzleti sajtó részéről a javaslat ellen. írnak és beszélnek bilincsről, lakatról, pányváról, statáriumról, a sajtó szabadság illuzóriussá tételéről. Ezek a lármás hangok azonban aligha lesznek alkalmasak arra, hogy a törvényjavaslat törvénynyé válását megakaszszák. Ne is legyenek. Lehetnek a javaslatnak kisebb hibái, hiányosságai; lehetnek azon javitani, módosítani valók: az alapelvek azonban, — reméljük legalább a tisztességes sajtó érdekében és az egyének, családok, intézmények, hatóságok becsületében való korlátlan gázolhatás megakadályozása érdekében, — bizonyára érintetlenek maradnak. A javaslat alapos tisztogatási munkát céloz, az bizonyos. Mindenek előtt gondoskodik arról, hogy minden sajtótermék előállítása akként történjék, hogy aztán felelősségre leeyen vonható az, akit a felelősség terhel. Ebből a célból nyilvántartás végett be kell jelenteni minden sajtótermék előállítására alakult vállalatok, a vállalat tulajdonosát, a sajtótermék kiadóját, a hatóságnál nyilvántartás végett, az időszaki lapokon ki kell tenni a felelős szerkesztő nevét. Politikai időszaki lapoknak az eddigieknél magasabb biztosítékot kell letenni, hogy aztán legyen miből a büntetéspénzeket és a kártérítési összegeket levonni, ha a sor arra kerül. Egészen uj és jelentőségében rendkivül fontos intézkedés a helyreigazitási jog. A javaslat szerint a hatóság, vagy az, akit valamely időszaki lapban alaptalan támadás ért, követelheti, hogy helyreigazító nyilatkozata ugyanabban a lapban a legközelebbi számban ugyanazon a helyen és ugyanolyan betűkből szedve díjtalanul közzététessék. A helyreigazító nyilatkozat csak ténykérdésekkel foglalkozhatik ugyan, viszont a lap azt minden megjegyzés nélkül köteles közzétenni. Ha nem akarja, erre a bíróság közbenjöttével szorítható. A helyreigazító nyilatkozat közzététele azonban nem érinti a sajtójogi felelősséget. A nyilatkozat közzététele csak az illető lap olvasóinak tájékoztatására szolgál. A megtámadottnak ezenfelül jogában áll az őt ért alaptalan támadásért a birósághoz fordulni. Már maga a helyreigazító nyilatkozatnak ilyen formában való közzétehetése nevezetes haladás az eddigi állapotokkal szemben. Eddig ha be is küldte valaki a helyreigazító nyilatkozatot, azt vagy a lap szájaize szerint megcsonkítva, elferdítve tették közé, hozzá ujabb megjegyzéseket fűzve; vagy valahol eldugott helyen apró betűkkel; avagy egyáltalán közzé sem tették. Ezután másképen lesz s már maga ez a körülmény, hogy a támadást mihamar meg lehet hazudtolni ugyanabban a lapban, a lap szavahihetőségének fentartása érdekében óvatosságra fogja sarkallni a sajtót. Az előfizetők és ezzel kapcsolatban a hirdetők megtartása teendi ezt az óvatosságot szükségessé. Felemeli a javaslat a sajtóbeli vissza Ki vagyok én . . Hogy ki vagyok én ? Majd megtudjátok, Majd ha megismertek, Rajtam végigvertek, De a végén mégis Szivetekbe zártok . . . Nem vágytam soha Diadalokat Nem is álmodtam Rózsaszín mámorban, Vasszobros, babéros Gyönyörű álmokat. Voltam és leszek A szürke élet Még szürkébb dalosa. Nem csillogó csoda — Egyszerű, mosolygó Vagy zokogó lélek . . . Nekem nem kell bér Sok arany csengő, Gazdag még lelkem Az el nem hagy engem ; Szegényen dús vagyok — S a napom is eljő — — Mikor hogy ki vagyok Majd megmondjátok, Mikor megismertek, Forrón megöleltek És amint megmondtam — Szivetekbe zártok . . . Rastinai R. Jenő. A kadét szerelme. Irta: Kanizsai Ferenc. Stratégiát a cőgling voltaképen nem tanul. (Nem is tanítják rá.) Hirét hallja csupán, mint baka a kávénak. Stratégiától, általában csak idültebb generálisoknak fáj a fejők, nekik is csak olyankor, amikor hadgyakorlat van és a hírlapokból értesülnek, ki az, aki győzött és ki az, akit elporoltak. Mert hát ugy fejből nem tudható az ilyesmi. Hát efféle fránya dolog az a stratégia. Ha pedig önök azt hiszik, hogy ezek előrebocsátása után most egy öreg tábornokról van szó, aki Grácban és penzióban tartózkodik, okvetlenül csalódnak, mert ennek a történetnek hőse egy cs. és. hadapródbeli növendék (magyarul : cőgling), Bruno von und zu Mayer. Legalább igy van a vizitkártyáján, hogy „von und zu" ; mert portepéje, az nincs a cőglingnek, ellenben van aranyszegélyű, címeres vizitkártyája és van neki kék nadrágja, továbbá lovagiasan dobogó szive, mely lelkesül és szeret. Figyelemreméltó heraldikai csevegést lehetne arról folytatni, hogy mióta élnek e földön oly Mayerek, akik „von"-nal is, „zu"-val is ékesek; de elégedjünk meg azzal, amit maga a cőgling emlit röviden, hogy egyik hőse kapta, vitézi szolgálatokért. Jó, de hol itt a stratégia? Majd jön, várjunk csak. A kis városban két kincstári tenniszpálya van. Egyik a kicsiké, a másik a nagyoké. Ne képzeljük azonban a minősítést a tiszti rangok szerint, mintha az egyiken kadéttól lefelé, a másikon meg az őrnagytól felfelé tenniszeznének ; nem. Az egyik a bakfisoké, a másik az eladó lányoké és a fiatal asszonyoké. Igaz ugyan, hogy az őrnagy százkilós felesége is szokott labdázni, de neki, egyelőre, még nem csináltak külön tenniszpályát. Pedig jó volna. Nos, a bakfisok groundján folyt javában a játék. Bruno von und zu Mayer, a cőgling, élesre vasalt kék nadrágjában szivének bálványa mellett pofozta rakettjével a labdákat. Szivének bálványa pedig Elza, Löwenburg Elza, az ezredes ur gyönyörű kis leánya, aki, bár aligha mult tizennégy éves, roppantul ert kacérkodni a férfiakkal; oly férfiakkal persze, akik mindennap borotválkoznak, bár erre havonkint egyszer sem volna okuk vagy szükségük. Hát, amint ott kergetnék a röppenő lapdákat, ez a kincstári hölgyike, már mint az Elza, egyszer csak leteszi a rakettet és minden bevezetés nélkül a következő meglepő kérdést teszi föl, élesen a cőgling szeme közé nézve: — Mondja csak, Mayer, mi az a sratégia? — A stra ...?-- kezdte szolgálatkészen a kéknadrágos lovag, de megakadt, mintha szilvásgombócot nyelt volna el egészben — vagy ugy? — miért hallgat, Mayer? Miért titkolódzik ? Ezt érdemlem én magától ? — méltatlankodott a kincstári bakfis, türelmetlenül toppantva a picike lábával. Tudni akarom Mayer? Érti?! Én mindent tudni akarok. — Értem ... — válaszolt a cőgling és a homlokát okoskodóan összeráncolva, bánatosan bámult az anyaföldre. Ott észrevett egy kis piros, fekete pöttyös bogarat, fölvette :