Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-10-26 / 86. szám

2 86-ik szám. 1913. október 26 hozni, — utána a befedésül szolgáló kendők, vagy más takarók alatt alaposan megtörülgetni — és szárazra törlés után jól körültakart fejjel pihenni; azonban az egész testnek — tehát még a kéznek is betakarva kell lenni, mivel a hülés egyrésze kiterjed az egész testre. A kezeket csak akkor és annyi időre szabad kitakarni, amikor azok használatát kikerülni nem lehet. Ha a fej vagy egész test ujabban is izzad, annál jobb; akkor azt ismét meg kell alaposan törülgetni és azután rövid idő múlva más tiszta, — de nem hideg ruhát — kell cserélni. Ha ezután sem szűnt volna meg a fájdalom, — a gőzölést meg kell ismételni és az ideig ágyban maradni, — mig a baj nem szűnt meg. Ezek megszüntetésével megszűnik az azzal járó főfájás is; ha nem, ami valószínűtlen, — orvoshoz kell fordulni. A fül fáj ás. A füleket mosdás után alaposan meg kell törülni. A kinek érzsékeny a füle, ne várja be a fájást; de mihelyt érzi, hogy a füle érzékeny, tegyen bele vattát; sőt ha nem érezzük is, nagyobb hideg — vagy szeles ideben vagy ahol észrevehetőleg légáramlatnak vagyunk kitéve azonnal dugjuk be vattával a fülünket; ha mégis beáll a türhetlen fájdalom, ennél is a fogfájásnál emiitett gőzölést kell használni — és ágyban maradni; de a fájdalom megszűntével és felkelés után — ha csak nem igen nagy a meleg — még a hideg vagy csak kissé is szellős levegőn — egy-két napig — és mig az időjárás nem csendes és enyhe, ezután is kell a fülben hagyni a vattát, mihelyt azonban enyhe levegőhöz jutunk, a vattát ki kell venni. A fülbaj megszűntével megszűnik a netalán jelentkezett főfájás is, mely különösen akkor áll be, amikor nemcsak a fül, hanem az egész fej nagyon meghűlt. A nátha megszüntetése. Alig van ember, akinek náthája ne lett volna. Mivel azonban a nátha többféle alakban jelentkezik és különböző ugy időtartama, mint a defektus minősége is, — e szerint különböző a gyógyítás módi a is. Azt tudják az emberek, hogy mitől kapták a náthát, csak arra nem figyelnek sohasem, hogy kisebb kifejlődését megakadályozzák, aminthogy sok más betegség is éppen az előrelátás, önmagunk megfigyelésének és óvatos, mértékletes életmód hiánya miatt jön létre, — a váratlan es meglepetésszerű külbehatásoktól eltekintve. — Joe, a clawn beszélt Hardy Frankkal a jászol mögött és én ott ültem a nyeregtartón és hallottam . . . akik a körülményeket nem ismerik, azokat ezek a közlemények tévedésbe ejtik, hitelt adnak azoknak. Mert abból indulnak ki, hogy különben nem láttak volna azok a közlések, azok a hirek napvilágot. Mostani sajtótörvényünk mellett ezek ellenében nincsen meg a kellő oltalom. Maga a sajtóügyi eljárás hosszadalmas. Mire véget ér, a közönség már régen elfeledte, hogy mi is volt az inditó oka. Akkor felháborodott, megbotránkozott a közleményben foglaltakon. A birósági tárgyalásról szóló tudósítást, ott valahol hátul a törvényszéki rovatban, alig is olvassa el valaki. A szerző, a bűnös ráadásul nem egyszer meg is menekül a különben is a cselekményével arányban sem álló büntetéstől a bíróság előtti bocsánatkéréssel és annak kijelentésével, hogy cikkét téves informácók alapján irta meg. A sértett nem akar bosszúálló színében feltűnni, ezekkel a kijelentésekkel megelégszik, mert az ő egyéni sérelme orvosoltatott Nem orvosoltatnak azonban a sajtó utján elkövetett sérelmek a társadalom számára a mai sajtóeljárás mellett sem a bocsánatkérésekkel, sem a kisebb-nagyobb pénzbüntetésekkel. Mert ezeknek a büntetéseknek nem az volna csupán a célja, hogy a vétkesek elszenvedjék azokat, hanem egyszersmind az is, hogy a büntetendő cselekmények megismétlődése meggátoltassák. Mostani sajtójogi viszonyaink mellett sem az egyik, sem a másik cél nem érhető el. Elő tehát azzal a sokat emlegetett sajtóreformmal! Kár minden napért, amennyivel később valósul meg. Emlegetik ugyan eleget a sajtószabadság magasztos eszméit, melyek megnyirbálása szentségtörés; ámde körülbelől ugy vagyunk ezzel, mint az esküdtszék reformjával. Annak tervbe vett reformálását is szentségtörésnek hirdetik sokan a fórumon, bensőjében azonban mindenki azt tartja: szükség van reá így vagyunk a sajtóreformmal is. meg. Mindjárt a nehezén kezdte. Fellendült magasra a levegőben és abban a pillanatban a trapéz egyik !_szára elszakadt és azután csak azt láttam, hogy a bátyám összetörten, holtan fekszik a homokban és a barna homokon vörös vérfoltok vannak . . . Ennyi volt minden. Eltemettük a bátyámat és én megnyugodtam a nagy szomorúságomban. Mert nekünk mindig meg kell nyugodnunk, ha valaki fejjel bukik közülünk a homokba és piros vérfoltok vannak a barna homokon és másnap eltemetjük. III. Gonoszak és rosszak az emberek, minálunk épp ugy, mint másutt. Elkezdtek fecsegni. A trapézba uj szárakat kapcsoltam bele, a régit pedig eldobtam. Ahol elszakadt rojtos és kopott volt a széle. Hogy ezt mi nem vettük észre?! Az emberek azonban fecsegni kezdtek... Nekem nem mondta senki ... de én mégis tudom ... és később megtudtam egész bizonyosan. Különösen, mikor összeálltam Mady Brenolttal, aki lila ruhában lovagolt Azt beszélték, hogy ... de nem — Istenemre — nem volt igaz, hazug rágalom volt, mert hisz én csak az nap este tudtam meg, mikor a szerencsétlenség történt. Azt beszélték, hogy a trapéz nem szakadt el, hanem elvágták. És hogy én ... a piros ajkú Mady Brenolt miatt... Ilyeneket beszéltek . . . Pedig nem volt igaz. A kislány akkor minálunk lakott: nálam meg Mady Brenoltnál, mert akkor már együtt Az egészség megóvása. Irta: Bernáth Ferenc nyug. MAV, titkár. III. A fogfájást két ok idézheti elő; egyik oka lehet a fogideg — foginy beteg állapota, a másik a rheuma (arc-csúz) v. (lej-csúz) okozta fogfájás, mely utóbbi esetben jobban érezzük a fájdalmat a már megtámadott, beteges fogaknál, — de rendszerint mindkét fogsor fájdalmát érezzük. A beteg fogak fájdalmának csillapítása, a fogak kihúzása, blombázása és kicserélése az orvos hivatása és feladata közzé tartozik ugyan, a fogfájás megakadályozása, a fájdalom csillapítása és esetleg teljes megszüntetése azonban elsősorban minden ember kötelessége. Főszabály gyanánt szolgáljon, hogy a fogadat mindenki állandóan és az étkezési időtartamon kívül tisztán tartsa és már a gyermekeknél is tisztán tartassa. Felkelés és étkezés után ha lehet langyos (nagyon hideg vízzel azonban semmi esetre sem) alaposan öblögesse és fogkefével vagy legalább egy tiszta fehér vászonból készült kisebb ruhadarabbal törülgesse mindaddig, mig a fogakra és azok közzé került ételmaradványokat el nem távolította — tehát mindaddig, mig nyelvével végigjártatva az inyt és fogsorokat, porcellánsimaságot nem érez. Nem szabad forró vagy nagyon hideg ételeket enni, vagy ily más tárgyakkal a fogak épségét megrontani. Nem szabad nagyon kemény tárgyakat — mint kemény cukor, dió, mogyoró és ezekhez hasonlókat rágni vagy fogakkal szétválasztani, mivel ezek által kimozdulhatnak a fogak rendes helyzetükből és alkalmassá válnak a korai megromlásra. Szintúgy nem szabad a fogakat nyitott szájjal a nagyon hideg levegőnek vagy hideg — sőt bármilyen légáramlat behatásainak kitenni. De ha valakinek gondatlanságai miatt mégis fáj egyik vagy másik foga, (nem reumatikus oknál fogva) mielőtt a szakértő orvoshoz fordulna, a beteg fog feletti és alatti inyét — mely rendesen nagyon érzékeny — előbb gyengéden, később erősebben és mindaddig dörzsölje fogkefével, mig az inny nem vérzik; ezt ismételje meg kiöblítés mellett több alkalommal és a fájdalom feltétlenül enyhülni fog. A rheumatikus fogfájás hülés következménye lóvén — a midőn a fej minden része nagyon érzékeny; — ez esetben a legtanácsosabb lefeküdni az ágyba és a fejet jó meleg ruhákkal körülfedve, gőzölésekkel izzadásba laktunk ... És jókedvű volt, mint azelőtt, mikor este a manégeben beszélgettünk, meg otthon, ha együtt ültünk a szállodában, sőt reggel, mikor lenszőke haját fésülte, énekelt is. Tudom, hogy énekelt. Engem nagyon szeretett, meg Mady Brenoltot is. Minden reggel megcsókolta a kezét, meg az ajkát is, amely olyan volt, mint a bíborcsiga. IV. Mindig többet ivott és mindig zavarosabb lett a beszéde, már nem is abból értettünk, amit mondott, hanem abból, ami az álmosan kimondott szavak mögé bujt el, meg a szeméből, amelyben borzadály ült mag, rettegés, attól amit monáani fog és a keserűségtől, hogy beszéljen : — Egyszer egy reggel — megkéstem és a kislány már régen ott várta a próbákat a cirkuszban. Mikor odaértem, ott feküdt a manégeben, egy nagy összecsavart pokrócon és sírt nagyon és hangosan sirt, ugy sírt, mint a nagyok szoktak, ha valakijük meghal. Mikor meglátott, hirtelen talpra szökött, a sírástól pirosra égett szemébén valami fájdalmas vádolással rám nézett és aztán el akart szaladni. — Mi bajod? — kérdeztem ijedten. — Semmi! — felelt durcásan, szomorúan. Semmi . . . — Valami bajod van . . . akarom tudni, hogy mi bajod/ — Mit beszéltek ? Nem felelt . . . Hallgatott és sirt. De a szeme tele volt szemrehányással és mérges, gyilkoló váddal. És én egyszerre világosan éreztem, hogy Joe és Hardy miféle zöldséget fecsegtek össze. Pedig nem volt igaz . . . eskü szöm, hogy nem volt igaz . . . hiszen csak akkor este tudtam meg. — Te elhiszed? — kérdeztem a kisleányt. Rám nézett és megint hallgatott, Aztán előfogtam Joet és Hirdy Frankot. Megkérdeztem tőlük, hogy mit beszéltek . . . Joe a szemembe nevetett . . . Megvertem. Hardy Frank pedig lehajtotta a fejét és azt mondta : — Szamárságot . . . Joe — mondott szamárságokat . . . V. — Attól a naptól kezdve nem bírtunk a kislánynyal. Egész nap hallgatott és egyre sápadtabb lett. Csak a szeme égett és tüzelt belőle a vád, amint rám nézett és amint Mady Brenoltra nézett. Mindig olyan bánatos és mindig olyan bántó volt szeme, mintha egy nagy bizonyosság élne benne . . . Egyszer aztán egy délután eltűnt hazulról. Hiába kerestük az egész városon keresztül-kasul. Sehol sem találtuk meg. A cirkusz-