Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-10-19 / 84. szám

Nyíregyháza, 1913. október 19. Vasárnap XXXIV. évfolyam, 84. szám. A Szaboicsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyílt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to vábbi szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen szám Szabolcsvármegye törvényhatósága e hó 21-én, kedden tartandó ünnepi közgyűlésében iktatja be diszes, méltóságába a vármegye most kinevezett uj főispánját: Dr. Ujfalussy Dezső nagybirtokost, a debreczeni kir. tábla volt itélőbiráját. Szabolcsvármegye közönsége osztatlan örömmel fogadta a kinevezés hirét, egyrészt azért, mert az uj főispán nem idegen ember, hanem vármegyénk szülötte, e vármegye egyik legelőkelőbb, ősi, nemesi családjának sarjadéka, e révén tehát a vármegye társadalmi életének, vezető egyéniségeinek, hivatali szervezeteinek s intézményeinek, a lakosság vágyainak és törekvéseinek ismerőse, — másrészt azért, mert az a gyors karriér, melyet a nehéz és felelősségteljes birói pályán fiatalkora dacáru befutott, meggyőződéssé érleli azt a vele szemben táplált jogos reménységet, hogy diszes állásában a vármegye általános érdekeinek tetterős és kiváló sulylyal biró harcosa és támogatója lesz. Közigazgatási törvényeink között úgyszólván alig van jelentősebb olyan alkotás, mely akár közvetve, akár közvetlenül ne nyújtana bizonyos mérvben teret a főispán munkásságának. Annál a szinte páratlanul álló hatáskörnél fogva, melylyel a főispán a reá ruházott kormányzó, felügyeleti, ellenőrző és rendelkező jogánál fogva bir, •— az igazságügyi közigazgatást kivéve — nincsen szinte egyetlen olyan állami, törvényhatósági, községi szervezet sem, melynek működésére széleskörű jogainál fogva befolyást ne gyakorolhatna s amely tereken hasznos és áldásos működést ki ne fejthetne, ahol tehetségét, tudását és akaratát a nép jólét fokozása, a fennálló társadalmi bajok orvoslása érdekében ne érvényesíthetné. Azonban politikai téren is a legszebb feladat vár az uj főispánra: a kormányzatára bizott vármegye területén a különböző pártok között egyre fokozódó eltávolodást áthidalni s a hasznos erőket szerencsétlen nemzetünk gazdasági és kulturális gyarapodására egyesíteni. A vármegyei törvényhatóságok államosítása a kormány köréből kiszivárgó hirek szerint közvetlenül küszöbön áll. Ennek a nagy műnek megvalósítása, a gyakorlati életbe való zökkenés nélküli átvitele egész férfiút, mélyreható tudást, széleskörű ismereteket s tiszta látást követel. De szükségünk van mindezeken kivül arra is, hogy vármegyénk és Nyíregyháza város gazdasági és kulturális érdekei a kormány előtt hathatós pártfogóra, lelkes és egyúttal nyomatékos szavú támogatóra találjanak. Az a rokonszenv, melylyel az uj főispán kinevezése mindenhol találkozott, az a meleg szeretet, melylyel beiktatása alkalmával e vármegye közönsége őt fogadni készül, már is annak bizonysága, hogy a királyi kegy megnyilatkozása ez úttal a vármegye közönsége által is erre a diszes állásra praedestinált férfiút ért, hogy a királyi kegy fénye s a vármegye közönségének hő óhajtása ezúttal találkozott, s hogy a vármegye közönsége reményeinek és törekvéseinek beteljesedését a kinevezés ténye által már eleve is elérve látja ! L. Nyíregyháza vasúti menetrendjének megjavítása. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara aziránt intézett megkeresést Nyíregyháza város polgármesteréhez, hogy vele a vasúti menetrend megjavítására irányuló kívánságokat a kereskedelmi miniszter úrhoz leendő juttatás végett közölné. A polgármester a kivánt menetrendi változtatásokat a kamarának elküldte. Minthogy azonban a vasúti menetrend megjavítása annyira közérdekű, hogy annak elérése érdekében kívánatos, ha a kívánságok mennél több oldalról támogattatnak, a polgármester előterjesztést tett a vármegyei közigazgatási bizottsághoz, hogy a vasúti menetrend megjavítása érdekében az alábbi kimutatástípártolólag terjessze fel a kereskedelem ügyi miniszterhez: I. A Nyíregyháza—Budapest közötti viszonylatban. A Debreczenbe és Szerencsre Budapest felől érkező gyorsvonatokhoz csatlakozással biró 4704 A MAMA. Irta: Bíró Lajos. Lovász későn jött, gyorsan bemutatkozott egy ismeretlen fiatal hölgynek és egy ismeretlen fiatal embernek, aztán leült Zádor Anna mellé és nem sokára belefogott egy kedves kis történetnek az előadásába. A történet hősnője Gyémánt Lenke volt, az ellenprimadonna, a hőse pedig egy tapasztalatlan vidéki fiatalember, aki egy napon, mit sem sejtve, benyitott a nagy művésznő hálószobájába. Mire Lovász ideért, a társaság gyanús mozgólodásba fogott körülötte. Zádor Anna felállott és vérvörös arccal mondta : — Jöjjön csak . . . magával sürgős beszédem van. Lovász fölállott. Az asszony előre ment. ő követte. Átmentek egy szobán. Két szobán... nem álltak meg a lakás végéig. Az asszony itt visszafordult. — Meg van maga őrülve? — kérdezte suttogva. — Miért ? — mondta Lovász ártatlanul. — Micsoda történetet akart maga elbeszélni ? — Egy kitűnő történetet ... A Gyémánt Lenke hálószobája . . . — Csendesebben! . . . Hallgasson ! . . . Hogy mer itt hálószobáról beszélni ? Lovász meghökkenve bámult az asszonyra, az asszony pedig erős meggyőződéssel mondta : — Maga meg van őrülve! Lovász méltatlankodni akart, azután meggondolta a dolgot. Az asszonyokat nem lehet kiismerni. Erre most rájött az erkölcs. Megadással hajtotta le a fejét. — Ahogy parancsolja, — szólt engedelmesen. — Meg vagyok őrülve. Zádor Anna szikrázó tekintettel nézett még rá egy kicsit; a szép barna szemében azután a rendes, csendes jósága és jókedve kezdett világítani, a haragos pirosság eltűnt a szeme alól és a tejfehér, puha szép arcán, a lágy vonalú, meleg szája körül egy csillogó mosolygás jelent meg. Lovász megadóan állott és mozdulatlanul, engedelmesen nézett vele szembe. — Nem is kérdezi, miért ? — Nem, — felelte Lovász. — Ha maga azt mondja, hogy meg vagyok őrülve, hát meg vagyok őrülve. Az asszony nevetett. — Boldogtalan ember, — mondta — nem beszélt magával Miklós. — Nem. — Szegény fiu, hiszen akkor maga ártatlan. — Miklóst kértem meg, beszéljen mindenkivel, aki hozzám jár, mondja meg tapintatosan, hogy . . . ^megjött a leányom . . . Maga nem tudta ? — Azt sem tudtam, hogy leánya van. — Van. És milyen szép. És milyen kedves. És milyen okos. — Nyilván az a fiatal hölgy, akinek bemutatkoztam. — Az. Ugy-e, milyen szép? — Igen, — felelt sietve Lovász. — Fölhozattam a nagybátyjától, mert férjhez akarom adni. Tizennyolc éves már. Lovász megnézte az asszonyt. — Sok szerencsét ! — mondta. — Ezt a szent szándékot nyilván siker koronázza majd. Ámbár magát nem anyósnak kívánja az ember. Az asszony felemelte a kezét. — Csend ! — mondta szigorúan. — Ez a hang tilos. Ezen a hangon nem szabad nálam ezentúl beszélni. Miklós megmondotta mindenkinek. Aki így beszél, azt kidobom. — Érti ? — Igen, — felelte Lovász engedelmesen és sóhajtva. — Lesz is itt olyan unalom . . . — Akinek nem tetszik, az elmehet. Nem is ilyen emberek kellenek nekem, mint maga, hanem tisztességes, komoly fiatalemberek, akik házasodni akarnak . . . — Igenis. És ne csúfolódjék rajta. És viselkedjék tisztességesen vele. És általában viselkedjék tisztességesen. Lovászi mindent megígért. Visszamentek a társasághoz. Lovászit egy-két kárörvendő vigyorgás fogadta, az egész társaság figyelemmel várta, hogyan intéződik el a kínos ügyecske, Zádor Anna azonban olyan magasztosan s annyi tiszta fenséggel kezdett az időjárásról, mint a lakásdrágaságról beszélni, hogy az érdeklődés gyorsan végett ért és tisztességes, csendes unalom terjeszkedett el a társaság fölött. Lovász diszkrét érdeklődéssel fordult az ismeretlen fiatal hölgy felé. Az ismeretlen fiatal hölgy egy sarokban ült: az ismeretlen — a tisztességes és házasulandó — fiatal ember ült mellette és sok igyekezettel mulattatta. A fiatal