Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-10-16 / 83. szám

2 83-ik szám. 1913. október 16 & vármegye közgyűlése. Óriási érdeklődés mellett tartotta meg Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága kedden délelőtt az októberi rendes őszi közgyűlésnek első ülésnapját. A szokatlan érdeklődés ezúttal nem a szokásos személyes érdekek érvényesítésének, a választásoknak szólott, — ami egyébként e közgyűlésnek nem is volt tárgya, — hanem a közgyűlés nagyfontosságú politikai tárgyanak: a Tisza-kormány bemutatkozása feletti határozathozatalnak. És ez a szokatlan érdeklődés ezúttal teljesen indokolt is volt. mert Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottságának e kérdésben való állásfoglalása — a jelenlegi rendkívüli kiélesedett politikai viszonyok közepette — ezúttal egyenesen országos jelentőségű esemenynyé emelkedett. Köztudomásu ugyanis, hogy az ország legtöbb törvényhatósága már megnyilat kozott e tekintetben, s minthogy eddig a leg több törvényhatóság a kormány mellett foglalt állást, az egész ország közvéleménye méltán lehetett és lehet kíváncsi arra, hogy Szabolcsvármegye közönségé, ennek az eddig par ex cellence vármegyének közönsége miként fog megnyilatkozni ebben a kérdésben. Ismertettük az allandó választmány üléséről szóló referádánkban azt, hogy a vármegye alispánja a következő határozati javaslatot terjesztette elő: „Szabolcsvármegye törvényhatósága gróf Tisza Istvánnak magyar királyi miniszterelnökké történt kinevezésit és a kormánynak elnöklete alatt történt megalakulását tudomásul veszi, kijelentvén, hogy a közérdek előmozdítására irányuló törvényes és alkotmányos rendeleteit önkormányzati hatásköreben végrehajtani fogja." Közöltük azt is, hogy az állandó választmány ülésén Megyery Géza ny. kúriai biró ezen határozati javaslat kiegészitéseként egy pótlást indítványozott, mely szerint a törvényhatóság az uj kormánynyal szemben határozottan bizalmatlanságát fejezi ki, s a jogrend helyreállítását, az alkotmány megerősítését egyedül a képviselőház mielőbbi feloszlatása után, tiszta választások utján alakítandó uj országgyűléstől reméli. Az állandó választmány ülésén 5 szavazattöbbséggel a Megyery-f le indítvány ment keresztül, ami természetszerűleg azt az előrelátható következményt vonta maga után, hogy a munkapárt, s a kormányelnök személyes híveiből álló tábor szervezkedett, hogy a bizalmatlansági indítvány elfogadását megakadályozzák. Ily előzmények között nyitotta meg Mikecz Dezső alispán a vármegye őszi közgyűlését, bejelentvén a törvényhatósági bizottságnak, hogy a vármegye főispánja: gróf Vay Tibor Éppen ilyen lehetett Aphrodité is azon a mesebeli hajnalon, amikor felbukott a tenger habjaiból! Azután egy-két próba mozdulatot tett — és táncba fogott. Ringó, lassú mozdulatokkal kezdte, ugy, hogy inkább csak a csipői mozogtak mint a lábai s ajkán pedig megcsendült a szivettépő szomorú dal: Réges-régen ... a mikor az emberek még nagyon egyszerűek, nagyon becsületesek voltak, egy szép napon nagy szerencsétlenség történt sárguló arany buzakalászszal ékes Miziában. Adoniszt, a hullámos hajú gyönyörű ifjút, a Tavasz Istenét — aki a becsületes, boldog egyszerű emberek között lakolt s királya volt azoknak — irigy kaján ellensege a „Gonosz Szellem" Vadkan képében meglepte és megölte. Szerető, hűséges népe a napsugaras folyó partján holtan lelte meg az imidott királyt, kinek halálával szomorúság köszöntött a földre. ... A királynő mozdulatai még lassúbbak s az éneke még szomorúbb lett. Szoborszép idomaival, ringó mozdulataival, szivet tépő énekével a gyönyörű asszony ugy ki tudta fejezni a nagy gyászt, hogy a király szeme könnybe lábbadt. Igen! Igen! Az árván maradt kétségbeesett nép 7 napig siratja őt, a szeretett ifjút s egyenkint búcsúznak el a drága holttesttől s eltemetik őt a vörös agyagos földbe. De a szomorúság csak most lett igazi. Maga a viruló, nagy, szent Természet ölti fel a gyászt, a halotti rozsdavörös-sárga lepelt — cs. és kir. kamarás őfelsége a király által ezen állásától fölmentetett, az uj főispán beiktatása pedig még nem történvén meg, a közgyűlés összehívásának feladata reáhárult. Első tárgyul a közgyűlés az alispáni jelentést tette határozathozatal tárgyává, s minekutána az elnöklő alispán javaslatára a törvényhatósági bizotság ket régi erdemes tagjának Géczy A.dám volt ny. kemecsei jegyzőnek s Hrabovszky Guidó volt országgyűlési képviselőnek emlékezetét jegyzőkönyvében örökítette meg, az alispáni jelentést egész terjedelmében elfogadta s kimondotta, hogy „miután a vármegye közönsége igaz örömmel szerzett meggyőződést arról, hogy a vármegye alispánja és a tiszti-főorvos odaadó s fáradságot nem ismerő kötelesség tudással és teljesítéssel minden lehetőt elkövettek arra, hogy a kolera járvány, mely mindnyájunk egészségét és létfenntartását fenyegető módon veszélyezteti, a vármegye területén fel ne léphessen s e helyt áldozatát ne szedhesse: a vármegye közönsége ezen áldozat kész tevékenysegért, fáradságot nem ismerő igaz kötelesség teljesitéseért mindkettőjükkel szemben hálás köszönetét kifejezésre juttatni elhatározza". Végül ugyancsak az alispáni jelentés kapcsán Kállay András ny. főispán inditványara elhatározta a közgyűlés, hogy a vármegye inségsujtotla lakosságának felsegélyezésére, munkával való ellátása érdekében a kormányhoz felíratott intéz. Gróf Serényi Béla volt földmivelésügyi miniszternek a vármegye közönségéhez intézett búcsúzó levelét tudomásul vette a közgyűlés s neki a mezőgazdaság föllendítése körül kifejtett eredményes munkásságáért köszönetet szavazott. A közgyűlés szenzációja ezután következett. Mikecz István másodfőjegyző felolvasta a miniszterelnöknek a vármegye közönségéhez intézett leiratát s az állandó választmánynak fentebb ismertetett javaslatát. Az indítvány ismertetésének elhangzása után elemi erővel tört ki mindkét oldalrol az indulat, a függetlenségiek tapsoltak, mig a kormány hívei szenvedélyesen tiltakoztak az indítvány elfogadása ellen. Már ekkor látszott azonban, hogy a függetlenségi tábor elvesztette az ütközetet, hogy a helyzetet élére állítani, az ügyet a kenyértörésig vinni szerencsétlen gondolat volt. A függetlenségi pártnak 36 éven tartó hegemóniája megdőlt, s a kormány híveiből álló tábor kétségselenül jelentős diadalt aratott. Az állandó választmány javaslatához elsőnek Jármy Miklós szólott, kifejezést adván annak a meggyőződésének, miszerint kétségtelen bizonysága van arra, hogy a kormány hivei itt is többségben vannak, azonban a munkapárt kerülni óhajtja a közgyűlési teremben a párt politikát, nem kívánja a békétlenséget itt énekli tovább a táncoló szép királynő, —hogy megsirassa az ő istenét. Hogy is volt tovább ? A tegnap még beszédes, vidám, csacsogó patak kristálytiszta vizét elborítja a vörös agyagos iszap. A ragyogó napsugár eltűnik, a kék égbolt azúrja ólomszürke színűvé válik a hírtelen való nagy bánat súlya alatt. A természet feje nagy hirtelen őszbe csavarodott s rokkant aggastyán lett az örök ifjúból. A föld halotti takarót öltött. Lehullottak a fák levelei. Minden, — mindenki Adoniszt siratta . . . De a Ildikó szomorú szép arca hirtelen felragyogott. Vidám tánc lett a szomorú, lassú ütemekből; a szivettépő bus énekből pedig ujjongó diadalmi ének. De hát miért? Ide nézz Csaba, hunok hatalmas ura ! Athárnak hivták Adonisz kedvesét — szólt az ujjongó ének. A szép pásztorleány szivettépő nagy sírásán megesett az Istennek szive s feltámasztották halottaiból Adoniszt. És a haldokló szent, nagy Természet újra visszanyerte smaragdszinű szép takaróját. Visszatért az áldást hozó napsugár — és újra lehetett hallani a patak vidám csacsogását — és az elnémult madarak énekét. Az emberek pedig hárfa és citera szóval nagy ujjongás között mentek a szeretett ifjú elébe, de Adonisz nem tért vissza többé az emberek közzé, ahol őt oly nagy szerencsétlénis úrrá tenni, nem akarja a kőzbecsülésben álló tisztikart a pártszenvedély malomkövei közzé szorítani, éppen azért a béke érdekében azt kéri, hogy a Megyery-féle bizalmatlansági pótinditvány elvetésevei a közgyűlés az alispán altal az állandó választmányhoz terjesztett indítványt fogadja el. A kormány híveinek nézetét kifejező indítványra Megyery Géza ny. kúriai biró válaszolt, lényegében, de részletesebben kifejtve ugyanazon indokokat adván elő, melyek a bizalmatlansági indítvány alapját képezik. Még id. Kállay András és dr. Mezössy Béla szólottak hozzá hosszabb beszédben az indítványhoz, pártpolitikai szempontból taglalva és bizonyítva annak tarthatatlanságát illetve helyességét, mely után az elnöklő alispán el rendelte a szavazást, melynek eredménye képpen a bizalmi indítványt 126 szóval 59 szavazat ellenében elvetették. A Bessenyei-tér. Nyíregyháza város az elődök gondoskodása, avagy a véletlen közreműködése következtében bővelkedik a tágas terekben. Az idegen, aki Nyíregyházára jön, elsősorban ezeket a tereket veszi észre s hozzá tehetjük nyomban: azokért dicséri meg első sorban Nyíregyházát. A terek iránti előszeretet meg is látszik azokon. A legtöbb be van fásitva, csinos, a körülményekhez képest eléggé gondozott kertekkel ellátva. Ezek közül a terek közül első helyen állanak a Kossuth Lajos-tér és a Bessenyei-tér. Az előbbi a városháza az utóbbi a vármegyeháza és környékének tere. Azelőtt a városházáról és a vármegyeházáról neveződtek is. Kétségtelen, hogy a városháza előtt elterülő Kossuth Lajos-tér az élénkebb, a forgalmasabb, központibb fekvésű. Egészen természetes tehát, ha a város első sorban ennek a térnek a rendezéséről gondoskodott. Immár ki van burkolva egész terjedelmében, a közepén ott diszlik a csinos kis közkert a Kossuth szoborral.- Díszére válnék ez a tér Nyíregyházánál sokkal nagyobb város nak is. ség érte. Megáldotta őket s azután eltűnt. Minden bizonnyal elment lakozni a fényes egekbe az Istenek közé. De a szent nagy természet a reá való örök megemlékezésül ez időtől fogva évenkint megünnepli az ő nagy misztériumát: tél és tavas? alakjában. De a Mizabelieket Adonisz ma is különösen szereti. Jobban minden más népeknél. Miziában most is majdnem örökös a tavasz. A férfiak ott hősök, nemesek s becsületesek mindenek felett. A miziabeli leányok, asszonyok a leghűségesebbek, a legszebbek a világon. Halleluja! A tánctól kipirult arcú szép asszony megállott a gyönyörűség miatt szólni nem ludó Csaba előtt, mosolygott s meghajtotta magát, annak jeléül, hogy kívánságát teljesítette. De ugyanebben a percben halálos rémület ült arcára s felsikoltott. Észrevette, hogy a neliéz biborfüggönyők mögül két idegen szem leselkedik reá. A tettenért szemek ugyan rögtön eltűntek, de e mozdulatnál a királyné felismerte a szép vezér arcát. Uram —• fordult Csaba felé — meghalok a szégyen miatt! Egy nyomorult, utolsó rabszolgaleányt sem szégyenitenek igy meg, a hogy te engem megszégyenítettél! Aladár, a te fivéred, a függönyök mögül megleste az én mezítelenségemet. Ölesd meg őt Aladár, ölesd meg, mert az én vallásom szerint egy nő mezítelenségét férjén kivül másnak nem szabad látnia