Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)
1913-12-25 / 103. szám
6 278-ik szám. J SÍYÍK2I0 É&. 1913. december 28. a nyírbaktai járásba dr. Keresztes Árpád járásorvos.. A lóavató bizottság tagjául megválasztottak az 1914. évre. a büdszentmihályi 153. a sz. bizottságba Liptay Jenő nyíregyházi a büdszentmihályi 153 b. sz. bizottságba Rhédey Lajos büdszentmihályi a kisvárdai 272 b. sz. bizottságba Nozdroviczky György dögei, a nyiracsádi 152 c. sz. bizottságba Módis Károly nyiracsádi. a nagykállói 151 sz. bizottságba Irinyi Csaba pócspetrii. a kisvárdai 272. a. sz. bizottságba Erőss György, Fényeslitkei. a nyírbátori 153 c. sz. Gencsy Albert, nyíregyházai, a nyíregyházai 152. b. sz. bizottságba Zoltán Sándor, székelyi, a kisvárdai 272 c. sz. bizottságba ifj. Okolicsányi József, laskodi. a nyíregyházai 152. a. sz. bizottságba Klár Sándorfelső sima pusztai lakosok. A munkácsi gyermekmenhely bizottsági tagjaiul megválasztattak 6 évi időtartamra. Jármy Miklós eperjeskey és Kastal Ferencz kisvárdai lakosok. A debreczeni gyermekmenhely bizottsági tagjaiul megválasztattak 6 évi idő időtartamra. Bory Béla pusztabánházai, és Somlyódi János nyiracsádi lakósok. A vármegye területén végrehajtandó útépítések es útfejlesztések mérvéne'i és sorrendjének megállapítása tárgyában érkezett kereskedelemügyi miniszteri leirata, melyet lapunkban már közöltük a tőrvényhatóság. Annál mélyebben átérzett hálával fogadja e tetemes költséget igénylő és nagymérvű utfesztést, miután a múltban hosszú időn át nélkülöznie kellett azon anyagi eszközöket, melyekkel a vármegye kösönségének az örvendetes gazdasági fejlődéssel kapcsolatosan annyira kívánatos és nagyfontosságú útfejlesztés! igé • nyeit a legszerényebb mérvben is kielégíthette volna. Jásznagykunszolnokmegye közönségének a községi takarékpénztárak ügyének törvényhozási rendezése iiánt megküldött átiratát tudomásul vették. Ugyan e a vármegyének a czigányügy rendezése iránt megküldött feliratára Szabolcsvármegye törvényhatósága még 1906. évben alkotott szabályrendelet jóváhagyása végett felír a belügyminiszterhez. és mikor beértek az erdőbe a fenyőgalyakba kapaszkodtak. Az ijedtség elvette az eszét, gondolta a tiszttartó, és tölcsért formálva tenyeréből ugy kiáltott utána, de az nem hallotta szavát a viharban. Csak előre mutatott és ment tovább-tovább. Nem hitt a jószándékában és félni kezdett, de az asszonyt is szégyelte egyedül hagyni az éjszakában, mert tudta, hogy a farkasok megszaporodtak, mióta az emberek megfogytak. A hidegtől és félelemtől borzongva meggyorsitá lépteit, hogy megragadja és visszatartsa. Akkor vette észre, hogy betért egy elpusztult tanyára, melynek népe pesztisben, fiai pedig a csatában hullottak el. A csűr összeomlott, a haz folyosóját pedig befújta a hó. A nyitott ajtón át kiviláglott az üres szoba szembenlevő cblaiija. A tiszttartó borzadva megállott. A ház falának dűlve egy ijesztő jelenség állott egy magas alak, bundába burkolt férfihez hasonlított, fején egy nagy cík-cakos hókoronával. Talán a pesztisben elhunyt gazda kelt ki a sirjából, hogy megünnepelje a kará csonyt, mint a megboldogult Károly idejében, midőn még tizenegyednapon is töltögettek a nagy sörös kancsókból és szakadatlan pengtek a hárfák. Ingebritt asszony szinte megdermedt az ijedtségtől, és kezét szeme elé tartva, hogy j semmitse lásson, berohant a szobába. Hódmezővásárhely város közönségének a mezőgazdaságból élő védkötelesek fegyvergyakorlata tárgyában megküldött feliratot pártolja és hasonló szellemű feliratot intéz. A vármegyei legtöbb adót fizető és a vármegyei választott bizottsági tagok 1914. évre érvényes névjegyzékét jóváhagyták. A választott bizottsági tagok sorában időközben megüresedett helyek betöltésére a választást 1914, január hó 24-ére tűzték ki. Ezután a tárgysorozat 277 pontból álló kisebb-nagyobb fontosságú tárgyait intézte el a közgyűlés. A közgyűlés e hó 23-án d. e. 11 óra után ért végett. A pogány karácsony maradványai, — Néprajz. — A napjainkig fenmaradt karácsonyi szertartásos babonák nem a szeretet ünnepéből, hanem az ősvallásból származnak; mert mint napfordulati idő, ünnepe volt az ősöknek is. Legtöbb népszokás fűződik a karácsonyhoz, legtöbb töredékét látjuk itt az ősvallásnak, melynek azonban sok részét felismerhetetlenségig átszőtte a keresztény világnézet. A pogány karácsony a családok áldozóünnepe volt. A családi tűzhelyet melegebbé tette a családfő, midőn egy tuskót szertartásos szavakkal kisérve a tűzre tett. E szokást átvette a pogányból lett keresztény, és sok helyütt még mai napig is e szavakkal teszi a gazda a fát a tűzre: áldott legyen Krisztus születése. Népünknél is megvan a tüz tisztelete, amennyiben csontot, hulladékot tesznek a tűzre. Az abrosznak még mindig nagy szerepe van, ugy a katolikus, mint a protestánsoknál, habár a szertartás vallásonként sokszor családonként is változik. Az abroszt pl. nem szabad az ünnepek alat f levenni, a morzsákat sem szabad lesöpreni. Ünnepnap után a morzsákat összeszedik s némelyik a kemence tetejére teszi, hol egész éven át marad. Vannak akik tűzbe dobják ezt, mig mások a tehén tőgyét fűstölik meg, mely „a megrontás ellen hasznos." Vannak akik az abrosz alá, mások pedig — se szokás általánosabb, az A tiszttartónak majdnem megállott a szívverése és lassan közeledett a jelenség felé. Ekkor észrevette, hogy az egy megfagyott jávorszarvas, amely idecsalogatva az előző telek emlékétől, midőn a falnál meleget és oltalmat talált, most is betért az elhagyott tanyára, ahol már senki sem lélegzik a mennyezetes ágyakban és nem csillog ki a tüz fénye az ablakon át. „Oh irgalmas Isten !" sóhajtott Trulsson és belépett a szobába. „Nemcsak az emberek, hanem az erdő állatai is elpusztultak." Ingebritt asszony azonban nem hallott semmit. Kiszakított néhány deszkát a padlóból és a sápadt hóvilágnil előtűnt egy láda, körülbelől félrőf széles és két rőf hosszú. A. láda kékre volt festve fehér virágokkal díszítve, két oldalán vasfogantyukkal. Ingebritt asszony nem mert a szoba szögletébe az üres ágyak felé nézni, hanem mindig ugy állott, hogy Trulsson a háta mögött volt. Az nem értette a dolgot, de midőn Ingebritt asszony megfogta az egyik fogantyút, ő a másik után nyúlt és nem nézve se jobbra se balra kihozták a ládát a házból és vitték haza a templom felé. Itt letették a templom bejáratánál. „Menj a paplakba", szólt Ingebritt asszony, „és ülj le az asztalhoz mint az én hívatlan vendégeim házigazdája: Én magam itt maradok a láda mellett és sok mindent megfontolgatok, mert asztal alá szórnak szalmát, melyből az ünnepek eltelte után kötelet fonnak s a terméketlen gyümölcsfa derekát ezzel kötik körül, hogy termővé tegyék. A fehér abroszra tett eledelek mindegyikéből csipked a család mindegyik tagja, hogy egész éven át együtt legyenek, egy kenyeret egyék a család. A baromfiakról sem feledkeznek meg. Az asztal alatt van a baromfi eleséggel megrakott szakajtó, melyből etetik a tyúkokat, hogy tojással bőven ellássa a ház népét. Az asztal alatti szalma egyrésze pegig a kotlós tyúk fészkét képezi, hogy a költés, annak idejen sikerüljön. Az állatok vilia éjfélén emberi hangon baszélnek. Dicsérik a jógazdát, mig panaszkodnak, ha kellő bánásmódban nem részesülnek. De meglakol az a kocsis, vagy bárki, aki e beszédet kihallgatva elárulja. Beszéli a nép, hogy egy kocsis árulója lett az állatoknak s az évben meghalt. A nép hite szerint nem szabad ezt elárulni, mert az állatok összerugdossák azt. Karácsony a jövő jóslatának is a napja. A széttört dió mutatja széttörőjének egeszségét betegségét, vagy bekövetkezendő halálát. Ha a dió férges: ez betegséget; mig az összeszáradt, fekete belü dió a feltörőjének mielőbbi halálát jelenti. Igy a szétvágott alma is, ha egészséges ; jót jelent, ellenkező esetben betegséget, avagy ha a magját is szétvágják: mielőbbi halált jelent. A család minden tagja egy-egy kis gyertyát gyújt meg s akié legelőbb elalszik : a közel jövőben az hal meg legelőbb. A lefekvéskor elfujt gyertya füstje, ha fölfelé megy, az jot jelent, mig, ha az ajtó felé húzódik, akkor a családban mielőbb haláleset lesz. Aki karácsony előtti napon böjtölt, az viliakor háromszor fussa körül a házat mezítláb, — mások szerint Ádám civilben — s a megvilágított ház (szoba) ablakán benézve meglátja a halált. Ha a hold fogyófélben van, mint most is, akkor a gabonafélék ára lemegy; ellenkező esetben az étel ára és igy a drágaság is nagyobb lesz. Ezt biztos jelnek veszik, mert a régiek, az öregek „kitapasztották" (olv. tapasztalták) A más népek hitével is egyezik népünk egy csekély részének azon hite, hogy a Lucaszéken ülve sok mindent, meglát és kívánsága holnap reggel korán kell összegyűlnünk, ha Isten megsegít, hogy megünnepeljük karácsonyt. A tiszttartó engedelmeskedett és a temetőn át elment a paplakba, de útközben ugy gondolta, hogy az özvegynek elment az esze és holnap kénytelen lesz őt valami kórházba vinni. Reggelre elült a vihar, de nem csengtek a szánkók mint máskor, sem a jómódú gazdák nem közeledtek párkányos nyeregben az úttalan uton. Több mérföldnyire az elpusztult tanyák ból nem hallatszott sem ostorpattogás sem kiáltás. Néhány fáklya világított a fák között és néhány öreg asszony és néhány béna gyülekezett a templom bejáratánál. Ép férfi egy se volt köztük és a templomlátogatók alig voltak tizenketten. Több volt a sir mint a sirató és egy karácsony reggel sem virradt föl ily csöndben. Eloltották havas facipőjükkel a fáklyákat, és midőn meglátták Ingebritt asszonyt a ládán ülve, húzódozva, csodálkozva köszöntötték. Midőn az ülve maradt fejét a kezére támasztva anélkül, hogy szólna vagy intene, akkor ugy érezték, hogy még jobban gyűlölik. Lassanként a paplakból is előjöttek az álmos vendégek, de nem hallatszott ki harangszó a pusztába, mert a harangot már régen átönlötték ágyúvá, amely ott pihen elnémulva valamelyik ditmári mocsár fenekén. Pap gem ment föl a szószékre, kántor sem kopogtatott a hangvillájával, hanem a .szolgáló, aki már régóta helyettesíti, ott várt az ajtóban. ír Saját gyártmányú GUMMI főraktár! bélelt bőrkezíyűk S35 2 korona 40 fillértől kötött kegyük 38 fillértől kaphatók kezty U' fUz ő- é s kötszergyárában Nyíregyházán, LJ1M íflO^r g kath. parochia épületében. Telefon szám 96. PIPERE CIKKEK, ILLATSZEREK, LEGFINOMABB FRANCIA GUMMIÁRUK.
