Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-12-14 / 100. szám

Nyíregyháza, 1913. december 18. Csütörtök XXXIV. évfolyam. 101. szám. A Szaáoicsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. E.őfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., ííegyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. S?*rkes7:tőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hir­detés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soron­ként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to vábhi szó 5 fill Vastag betűve l szedett kétszeresen szám Kozjótékonyság. A jótékonyság a legértékesebb eré­nyek egyike, mert melegen érző szivre vall, s nemcsak meglátja, hanem enyhíti is a nyomort. Őszinte öröm fogja el te­hát a lelkünket minden alkalommal, ami­kor e megbecsülhetetlen érzelemnek tet­tekben való megnyilatkozásával találko­zunk. Sajnos azonban, hogy a nyomorúság­nak kétségtelenül megállapítható növeke­désével nincs arányban a segitő kezek száma s a támogatás mértéke. Bármeny­nyire küzd ugyanis a tisztes szegénység a legnehezebb viszonyokkal is, és bár­mennyire kész inkább nélkülözni, sem­hogy mások könyörületére szoruljon: egyre nagyobb és nagyobb tömegek vár­ják — részben tehetetlenségük, részben a munkaalkalom hiánya miatt — szaba­dulásukat az éhség és hideg gyötrelmeitől Szabad-e most már kínlódó ember­társainkat kétségbeejtő helyxetnek kiten­nünk, vagy épen a pusztulás mélységébe taszítanunk? S ha minden lelkesedése mellett sem kielégítő a társadalom sorom­póba-lépése, kinek kötelessége a szegé­nyek eltartása? Nézzünk csak szemébe a társadalmi akciónak ! Egyesek kisebb-nagyobb adomá­nyokat adnak megnevezett jótékonycélokra; ugyanezzel a célzattal alakulnak a külön­böző humánus egyesületek is. Nem vinné előbbre a kérdést annak kutatása, hogy milyen okból gyakorolja valaki a jóté­konyságot ; e tekintetben még a hiúság ellen sem óhajtjuk szavunkat fölemelni. Előadást tart, hangversenyez, dalol, tán­col a magyar — jótékony célra, s jól esik neki, ha efféle kedvtelése mellé még a nemes lelkek elismerését is learathatja. Hagyján, ha igy legalább részben ha­szonba megy a kár! Fődolog, hogy az adományról el ne maradjon a nyugtázás, mert e nélkül nem tökéletes a boldogság. Ehhez az indirekt jótékonysághoz kinek-kinek önkéntes társadalmi adója csatlakozik. Az igyekezet, mely az egyfor­mán gondolkodókat a könnyek letörlésére alakult szervezetekbe csoportosítja, igazán tiszteletreméltó. Viszont azonban nin­csen-e határa az e cimen szinte végkime­rülésbe sodort társadalmi rétegek teher­viselő képességének? Nem azt látjuk-e, hogy — triviális hasonlatot használva — itt is azt a lovat ütik jobban, amelyik többet húz? Bizonyságul hívhatjuk az egégz művelt középosztályt, hogy úgyszól­ván napról-napra zsebébe kell nyúlnia, ha a vele szemben éppen ismert jószívű­sége miatt követeloleg föllépő igényeket csak részben is ki akarja elégíteni. Igen, csak részben is! Ezen a pon­ton fordul meg a kérdés helyes beállítása. Nem mindenki gyakorolja a jótékonysá­got és nem mindenki részesül a jótékony­ságban. Nincs helyes mértékünk annak megállapításában, hogy kitől várható a jótékonyság, s nincs igazságosan osztó kezünk akkor, amikor a segítség kiadá­sára kerül a sor. Ám ha közérdek az egészségügy gon­dozása, aminthogy a legnagyobb mérték­ben az, mennyivel kevésbbé közérdek a szegény- és jótékonysági ügy rendezése, amitől a bűnügyek terén is kedvező ered­ményt várhatnánk? Milyen jogon élvez mentességet ettől a kötelességtől társadal­munknak részint anyagi, részint számbeli súlyban jelentékeny része ? S milyen ala­pon zárható ki a segélyezésből különösen a nyomorgó családok 'nagy sokasága csak azért, mert nem volt elég ügyes ahhoz, hogy befolyásos támogatóra tegyen szert ? Az érző szivek jótékonysága legszebb virága az igazi emberszeretetnek; virágba A veszting. Irta: Pálos Béla. Ne tessék megijedni a címtől, a mely ismét egy nyakatekert uj magyar szót sejtet, nem vesztő-ingről lesz itt szó, a miben akasztani viszik az elítéltet. A veszting megmagyarositása Westinghouse nak, annak a ravasz angolnak, a ki a világ legbonyolultabb fékéi eszelte ki, de a mely ennek dacára is egész jól működik. A masiniszták nyelvén Westinghouse-fék marad örökre veszting- nek, a mi rövidebb is, meg magyarosabb. A Lajhár—Csigaláb közt közlekedő viciná­lis arról volt nevezetes, hogy vesztinggel járt, a mi ismét annyit jelent, hogy a vonaton ez a fékrendszer volt alkalmazásban. No, nem azért, mintha a nagy menetsebesség miatt lett volna szükség ily vészfékre, hiszen ez a vicinális hír­hedt volt a lassúságáról . . . (Állítólag egyszer egy öngyilkos feküdt a sínéire, meg is halt a szegény — éhen, mire a vonat hozzá elért.) Az ily vonaton kedélyes a masiniszta élete, nyugodtan kipipál a világba, mig a kávémasina ledarálja az utat. Itt szóba áll az ember a mezőn szorgoskodó néppel, ott kitapasztal va­lami uj dolgot, hát csak múlik az idő. A hogy Fekete Pál egy nap behalad az egyik állomásra, már messziről nagy sokaságot lát a sínek mellett. Aztán hogy a cigány is ráhúzta, mindjárt tisztában volt a dologgal: — Tyuhaj, lakodalom van itt! — szólt oda a fűtőnek, a mire az is az ő oldalára kerül. Finom uri hölgyek selyem viganóban, nagy bokrétákkal, csak az egyiknek egyszerű a ruhája, de annak aztán ott a kezében a narancsvirágos bokréta, ő az uj asszony. Katonatisztek, uri formájú cibilek erősen paroláznak egy férfival, ez meg biztosan az újdonsült férj. — Fiatal párt viszünk ! — szól a kurta­szavu fűtő s mintha még az ő kormos arcán is kiderült volna a verőfény. Persze a búcsúzás soká tartott, de szívesen vár az ember ilyenkor, hogyne várna. Az uj asszonyka sokat sírt, isak olyan csip-csup alak volt, mintha most került volna ki az iskolából. Mikor már majdnem sikerült a válás az ott­honiaktól, eszébe jutott, hogy a Mamzell nélkül ő nem utazik. El is hozták a Mamzellt — pó­rászon, mivelhogy hosszúszőrű pincsi kutya volt a drága. Be is emelték a kocsiba az asz­szonyka nagy örömére. — Bérelt szakaszban utaznak — szólt Fekete Pál, — hogy a kutyát is beeresztik a kocsiba ? — Mán hogyne utaznának külön ? ! — szól a fütő és tovább is folytatta volna, ha a tele­peken kisistergő gőz nem figyelmezteti, hogy a dolga után lásson. A cigányok ráhúzták a Rákóczit, a masina fütyölt és csendesen döcögni kezdett. Egy ideig tartott még a kendőlobogtatás, aztán az is el­múlt. Fekete Pál elgondolkozott, mert az ember ilyen után szereti az eszét egy kissé megjáratni a múltban. Neki is megvolt a lakodalma, ha nem is ily urasan, de enni, inni való volt, a mi a fő. Be is szedett a boritalból alaposan, ugy, hogy a végén azt sem tudta: fiu-e vagy lány, a mi ily alkalmakkor nagy bolondság. De ezt a csorbát azóta rég kiköszörülte : derék, józan férj lett, nem panaszkodhalik az asszony. Gyerek is van kettő : Pál ma holnap irni tanul, a Böske még csak beszélni kezd. A hogy igy szövögette eszében az otthon­valók képét, egyszerre nagyot nyaklott a feje előre, a pipája majd a fogát szedte ki, olyat rándult a kis masina. A hogy észhez kapott, befekezett. Nem kellett sok a kis vonatnak, azonnal megállt. A hogy a pillanatnyi zavaro­dottságon erőt vett, mindjárt tudta, hogy a vonatban rántotta meg valaki a fészféket. Ilyen­kor az első dolog, hogy az ember egyet károm­kodik, miközben lecihelődik a masináról, meg­nézi, hol a baj ? A konduktorok már ott sza­ladtak a kocsik mellett, hogy megállapítsák, ki rántotta meg a féket. Ott jöttek össze, a hol az egész kocsiban csak a bérelt szakasz volt elfoglalva. — Csak nem történt baja a fatal pár­nak ? — véleményezte egy gyengébb szivü kalauz. Addig aztán kinyílt a befüggönyözött ajtó és kilépett a férj. Látszott az arcán, hogy ő is megijedt, csak nem mutatja. — Mit bámészkodnak ? Itt a tiz forint büntetés fejében. A kutyát odakötöttük zsine­gen a vészfék karjához, az rántotta meg, ez az egész. Az arcok kiderültek, mindenki helyére tért, csak Fekete Pál masiniszta dörmögött ma­gában : — Szerettem volna én azt látni, hogy rántotta át a Mamzel a féket! . . . É£as»ácsonyí ajándékul ékszer, óra, ezüstnemüek és brilliáns áruk legnagyobb választékban csakis REICH ARNOLD elsőrangú ékszerüzletében található. Mélyen leszállított árak! is® Nyíregyháza, Rákóczi-u.l Takarékpalota

Next

/
Thumbnails
Contents