Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-10-09 / 81. szám

Nyíregyháza, 1913. október 9. Csütörtök XXXIV. évfolyam, 81. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszerese

n szám Ima, irta és elmondotta 1913. október 6-án. Paulik János ág. h. evang. lelkész. Felséges Isten, népeknek s nemzeteknek hatalmas Ura s Istene! A te oltárod köré gyűjtött minket ismét október hatodika, a magyar nemzetnek ez a gyászosemlékü, évkönyveibe véres betűkkel beirt ünnepnapja. Eljöttünk ide emlékezni. Eljöttünk ide kegyeletünket s hálánkat leróni. S eljöttünk vallomást tenni a mi bűneinkről, sok-sok tévedéseinkről , . . A felemelő és lesújtó emlékeknek micsoda hosszú sora tárul emlékező lelkünk elé, ha e napon a magyar nemzet múltjába visszatekintünk! S a te atyai jóságodnak micsoda fényes bizonyságait látjuk tündökölni mindenütt, amerre csak eltekintünk a magyar nép viszontagságos történetében! Szinte nem is emberileg megesett dolognak, hanem inkább valami hőskölteménynek látszik e népnek a története, egy felsőbb kéztől irva, világ csudájára, népek okulására, annyira tele van az hatalmas jelenetekkel, bámulatos hős tettekkel . . . Ezer év előtt egy egyszerű nomád nép lépi át e hon határait otthont keresve nagyszámú családja részére; nincs senki ismerőse, ki tárt karokkal fogadná, csak ellenségei vannak : és ime ez a nép nemcsak hogy gyökeret ver ezen a földön, hanem nemsokára ura és védelmezője lesz sok idegen népeknek, zászlóvivője és védbástyája lesz a magasabb művelődésnek. Igen, mert ezt a népet, a magyart, megáldottad testi derékséggel, lakóföldje iránt való mélységes ragaszkodással s megáldottad magasbravivó szenvedelemmel, a nemes iránt való fogékonysággal, s olyan vitézi lélekkel, amelynek megnyilatkozásai a napsugár átható fényével ragyognak felénk a messze mult homályából. Óh hála tenéked, jóságos Isten, a magyar nép iránt tanúsított kegyelmedért; hála neked ama gonviselő jóságodért, hogy ezt a népet a múltnak viharai között elveszni nem engedted, de sőt hova-tovább feljebb segítetted a tökéletesedés, a haladás utján, ugy hogy ennek egyik lépcsőjén e hazának egyik nagy fia prófétai előérzettel kimondhatta azt a nagy, boldogító jóslatát: „Magyarország nem volt, hanem lesz" ! „Magyarország lesz" ! — ez a mi reményünk, édes álmunk, mely buzditólag beleszövődik honfiúi küzdelmeinkbe, elcsititja csalódásaink fájdalmát s megnyugtat, ha elfáradunk. Igen, igen, mi hisszük, hogy jönnie kell időnek, amikor e népnek házáját illető reményei teljesedésbe mennek s szenvedései megtalálják illő kárpótlásukat. Jönnie kell időnek, amikor a magyar teljes mértékben kifejtendi majd a szive mélyén rejlő talentumokat, hogy velük hasznára váljék hazájának s az emberiség nagy családjának. Jönnie kell időnek, amikor a magyar teljesen kifejti nemzeti önállóságát s a magyar hazaföldjén magyar szó, magyar érzés szabadon nyilatkozhatik meg s a magyar nép — minden idegen befolyástól menten — maga szab törvényt önvére gyermekeinek. Jönnie kell időnek, amikor a magyar hon határain belül minden területen, mezőn és családi hajlékban, kunyhóban és palotában, Isten oltára előtt és a trón körül egyformán, lelkesen csendül meg minden ajkon a magyarnak felséges hymnusa: „Isten áldd meg a magyart" ! s e haza ugy fiainak együtérzése, mint nagy alkotási folytán még nagyobbá, még dicsőbbé leszen, mint volt valaha és a milyen a jelenben is! Mi ezért a szebb jövőért esdeklünk hozzád, jó Istenünk ! Hozzád esdeklünk, mert tudjuk, hogy önerőnkkel azt el nem érhetjük. Látjuk és tapasztalhatjuk ugyanis, hogy a legszentebb törekvést is mily sokszor fojtja vérbe az elfogultság és roszakarat, hisz ott áll előttünk az emiékeztető példa: október hatodika, Arad felől felénk integető véres árnyaival. Látjuk, hogy a legszebb honfiúi erények és felbúzdulások körül is folyton ott ólálkodik az ármány, mely lábat igyekszik vetni nekik, áldatlan visszavonások mérges magvait hintegetve szét, amelyek aztán annyi vért és könnyet kivánnak áldozatúl. Te jöjj azért segítségünkre, óh Isten, mindentehető jobboddal és segitsd diadalra az igaz magyar szivek nemes törekvéseit! Jöjj segítségünkre Szentlelkeddel s mindenek előtt az istenfélelem szent érzetével töltsd el sziveinket. Ennek égi fénye mellett ismerje fel a magyar nép azt a nagy s a történelem által annyiszor beigazolt igazságot, hogy a népek ereje, boldogságuk s előhaladásuk alapja az istenfélelem s hogy aki más alapra épit, fövenyre épit az. Lássuk be mindannyian, hogy a magyar, csupán csak a maga természeti jó tulajdonaira támaszkodva, távolról sem éri el a magas célt, mert lehet müveit, lehet bátor, lehet vitéz és sok egyéb szép tulajdonokkal ékeskedő, mindezen tulajdonai nem óvják meg a romlástól, ha szivében megcsappan az istenfélelem, az erényeknek s köztük a honfenntartó erényeknek is ez a tápláló forrása. S áraszd el lelkünket avval a másik szent érzéssel is, mely az erőnek, s boldogságnak másik feltétele: a szeretetnek édes melegével! Óh mert mi ebben oly sokszor megfogyatkozunk. Annyi szép hazafiúi törekvés esett porba, igaz egyetértés híján, s annyi keserűség áradt már e hazára fiainak testvérietlen viszálykodásából. S annyira érezzük ennek átkait a jelenben is. Fájó szívvel látjuk, hogy a haza oltára körül hamis istenek ütöttek tanyát, s a haza javát célzó nagy eszmék küzdterén gyakran a hatalmi vágy, a féltékenység, személyi gyűlölködés űzi kártékony orgiáit. — Atyánk-Istenünk, látod-e azt, hogy xírpád vére miként fajul ? S ha látod, miért nézed el? ... Óh könyörülj mi rajtunk! Nyisd meg szemeinket, hogy lássuk, mily hálátlanok vagyunk Teirántad, ki minket a föld legszebb pontjára helyeztél, s mi vétkeinkkel sokszor pokollá változtatjuk ezt a tejjelmézzel folyó Kánaánt . . . Óh nyisd meg szemeinket, hogy az idők jeleit megértsük Avagy nyitogatod is már s ébreszgetsz bennünket, csak még nem vesszük észre intő ujjadat? A sokféle sorscsapás, amely reánk szakad; az özönvíz, a mely házainkat döntögeti s elmossa vetéseinket; a félelmetes ragály, amely ránkmej reszti üveges szemét; s körülöttünk az ágyúdörej, mely annyi szülői szivet tart rettegésben: nem-e mindmegannyi hangos figyelmeztetésed mi hozzánk, hogy magunkat észre vegyük, s keressük a békességünkre való dolgokat ? . . . Óh Urunk-Isten, könyörülj mirajtunk ! Forraszd össze sziveinket a testvéri szeretet érzetével s forraszd össze sziveinket Tenmagaddal az istenfélelem által. Ints csendet a körülöttünk háborgó hullámoknak, hogy békében, jó kedvvel munkálkodhassál mindenikünk drága hazánk felvirágoztatásán! Aldd meg a királyt s áldd meg mindazokat, akik e haza jólétének emelésén fáradoznak! Áldd meg, még baló poraikban is azokat, akik hajdan e hazáért éltek, e hazáért szenvedtek és haltak vértanúi halált! S áldd meg, óh Isten, ezt a sokat hányatott nemzetet s derits reája jobb jövendőt, — a te végtelen szeretetedért és a mi Urunk Jézus Krisztus drága érdemeért! — Ámen. Szabolcsvármegye mezőgazdasági állapota. Szabolcsvármegye alispánja időszaki jelentésében a mezőgazdasági állapotokat a folyö évről a következőkben írja le: Visszapillantva a folyó év mezőgazdasági életére, abnormis időjárást nyomon követő abnormis gazdasági életet találunk. Az időjárás csapongásait mindjárt az év elejével megkezdette, midőn a hideg és meleg, a hó és az eső a legszeszélyesebben váltották fel egymást. Majd szokatlan hidegre változott Október hatodikán.