Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-11-23 / 94. szám

2 94-ik szám. JÜímmM* 1913. november 23 templomának ajtaján, hogy a hosszú asztalok mellett ne legyenek üres helyek, hogy a sápadt arcokból ragyogjanak fel a kisírt szemek, hogy ne legyen üres a tányér s a kékre festett kis mázos csupor, s ne várjon fázva és éhezve, keseregve és zokogásba fúlva eg) etlen gyermek sem, ott, odakünn az — ablakok alatt! Géczy Géza. A fiusdrágaság. Nyíregyháza város közönségének régi és jogosult panasza az, hogy az élelmiszerek ára túlságosan drága s egyáltalában nem áll arányban sem a nyomasztó gazdasági viszonyokkal, sem az ezzel karöltve járó általános értekcsökkenéssel. A kö/.önség panasza jogos, mert tény az, hogy annak dacára, hogy az általános pénzhiány következtében a nehezebben mobilizálható áruk eladási ára tetemesen leszállott, hogy egyes áruknak értéke egyenesen devalvalizálódott, az élelmiszerek ára éppen olyan magasan áll, mint az évekkel ezelőtti pénzbőség idején. Hogy csak egyetlen példát emlilsünk, a paradicsom a nyár végén a nyíregyházi piacon kilónként 32—36 fillérért volt beszerezhető, akkor, amidőn a budapesti vásárcsarnokban a jóminőségü paradicsom ára — Nyíregyházára szállítva s a közvetítő kereskedelem tisztességes polgári hasznát is beleszámítva kilogrammonként 8—12 fillér volt. Egyik legjogosultabb panasza pedig a közönségnek az volt, s a jelenben is az, hogy az élelmiszerek egyik legfontosabbikának, a húsnak ára elviselhetetlenül magas, annak dacára, holott köztudomásu, hogy ugy a vágómarhának, mint a sertésnek beszerzési ára évek óta nem állott annyira alacsonyan, mint ma. A beszerzési és az eladási ár között fennálló ez az aránytalanság országszerte azt a jogosult mozgalmat eredményezte, hogy az arra hivatott hatósági szervek közbelépjenek a fellépésükkel az eladási ár mérséklését kieszközöljék. Nyíregyháza városában is megtörtént erre vonatkozólag a megfelelő intézkedés. Kertész Bertalan rendőrfőkapitány hosszabb időn át alapos tanulmány tárgyává tette a husdrágaság kérdését, s annak eredményeként a husiparosokat ankétra hivta össze, s felhívta őket, hogy a gazdasági viszonyokkal számolva, az élő állatok beszerzési áranak olcsóságára való tekintettel az eladási árakat mérsékeljék. A főkapitány fellépése azonban nem járt a megkívánható telj js eredménynyel. Tény az, h°gy egyes húsvágó iparosok alkalmazkodni igyekeztek a felhíváshoz, a többség azonban vagy megmaradt a régi eladási ár fenntartása mellett, vagy csak oly minimális ármérséklésre volt hajlandó, amely komolyan számba sem jöhetett. A tények ily állása mellett őszinte örömmel fogadta tehát mindenki, aki csak értesült róla, azt az akciót, melyet a helyi állatorvosok indítottak meg annak gyakorlati beigazolására, hogy a husiparosok által kilátásba helyezett s részben meg is valósított ármérséklés nem felel meg a fogyasztó közönség jogos követelésének s hogy a további ármérséklésre irányuló törekvés minden tekintetben jogosult, anélkül, hogy az a husiparosok érdekeit a legtávolabbról is veszélyeztetné. Kondrács Ágoston városi állatorvos a vármegye és a város vezetőségének, érdekelt szakközegeinek s a sajtó képviselőinek meghívásával kedden délelőtt a közvágóhídon első sorban a levágásra szánt marhaállományt mutatta be, majd az általa közcélra vásárolt s már levágott marha beszerzési árának, s a levágással kapcsolatos összes költségeknek felszámításával azt igazolta, hogy a husiparosok a beszerzési viszonyokkal arányban nem álló ár mellett árulják a hust, hogy aránytalanul nagy hasznot szednek, s számadatokkal bizonyította, hogy a hatósági mészárszékek felállítása teljesen időszerű, nemcsak, de a városra nezve magára is tetemes jövedelemmel biztat. A keddi ismertetés folyománya képpen a meghívottak egyértelmüleg annak a kívánságuknak adtak kifejezést a főkapitány előtt, hogy kívánatos lenne, ha — mielőtt a város a végső eszközökhöz nyúlni lenne kénytelen — még egy utolsó értekezletre hivatnának össze a husiparosok, velük a megejtett próbavágás és a meghívottak tanácskozásanak eredménye közöltetnek s a husiparosok felhivatnának, hogy az ár leszállítást ahoz képest módosítsák. Kertész Bertalan a tanácskozás eredményét s az elhangzott kívánságokat azonnal közölte Májerszky Béla kir. tanácsos polgármesterrel, ki intézkedett az érdekelt husiparosok öszszehivása iránt. A csütörtök délután megtartott értekezleten a hatóság és a sajtó képviselőin kivül mintegy 20 husiparos jelent meg. Hosszas és kimerítő vita indult meg a husiparosok részéről annak bizonyítására, hogy a hus ára nem aránytalan, husuzsoráról beszélni nem lehet, hogy az élőállatok jelenlegi alacsony ára nagyon is rövidéletű lesz, hogy a husiparosok jelenlegi haszna még annak az érzékeny vesztességnek kiegyenlítésére sem alkalmas, melyet ők a tavaszon a drága beszerzési árak mellett szenvedtek s hogy a próbavágás eredménye nem számolt mindazokkal a tetemes költségekkel és kiadásokkal, melyek őket terhelik s azokkal az állandó veszteségekkel és kiadásokkal, melyek őket terhelik, s azokkal az állandó veszteségekkel, melyek őket a közönség részéről érik. Előadták s bizonyították, hogy a jó élőmarha ára ma sem olcsó, hogy annak, aki a közönséget kifogástalan minőségű hússal akarja ellátni, ma is meg kell fizetnie a rendes árakat, hogy a husiparosok többsége nem naponkint, de 4—5 napban vág egy marhát s annak a jövedelméből kell eltartania családját s viselnie a reáháruló nyomasztó terheket. Mégis azonban, hogy a közönség érdekei iránti elismerésüknek tanújelét adják, kijelentet ték, hogy készek a másod- és harmadosztályú hús árának némi leszállítására. Májerszky Bála kir. tanácsos, polgármester összegezte a vita eredményét. Kijelentette, hogy a mészárosok által felajánlott ármérséklést nem tartja minden tekintetben teljesen kielegitőnek s felhívta az érdekelteket, hogy az első osztályú hús árát is szállítsák le aránylagosan. Az ismételt felhívás meg is hozta a kívánt eredményt. Az érdekelt husipirosok kijelentették, miszerint készek eleget tenni a közönség követelésének, s 20 ától kezdődőleg az első osztályú hus (felsár, bélszín, rostélyos, bogdán, fartő, hátszín, fehérpecsenye) árát 1 korona 44 fillérre —, a másodosztályú hus (lapocka tarja, porcogós tartja, rostélyos széle) árát 1 kor. 36 fillérre —, a harmadosztályú hus (szegy, nyak, inashus, fej) árát pedig 1 kor. 28 fillérre mérsékelik. Az elért eredményhez a magunk részéről nem fűzhetünk más megjegyzést, mint őszinte elismerést a mozgalom kezdeményezőinek, a hatóság képviselőinek, s az érdekelt husiparosoknak, akik komolyan számot vetve a közönség érdekeivel és követelésével oly megállapodást létesítettek, amely — hisszük — alkalmas lesz az érdekelt közönség megnyugtatására. S. Valami a kajszibarackfák • A kajszibarack egyike hazánk legkapósabb gyümölcseinek. Ebből sohasem termeszthetünk annyit, hogy ne tudnók tisztességes áron értékesíteni. Ennek ellenére mégis azt látjuk, hogy a kajszibarack ültetésétől sokan idegenkednek és az almát, körtét erőszakolják oda is, ahol az egyáltalán nem jövedelmez. Ennek az idegenkedésnek jórészt a fák korai pusztulása az oka. Tény, hogy nagyon elkedvetlenítő dolog, ha a barackfa egy-két termés után — sőt még előbb is — elpusztul. Még boszantóbb, ha a pusztulás csaknem rendre következik be. A barackfák ily nagymérvű pusztulását, sokszor okkal, sokszor ok nélkül, a gutaütésnek tulajdonítják. Nem akarom a gutaütés „elsőbbségét" a pusztítás terén kétségbe vonni, de azt merem állítani, hogy azok a pusztulási esetek, amelyeket a laikusok gutaütesnek neveznek, felerészben sem azok. A laikus, bármikor és bármiként pusztuljon is el a barackfája, gutaütést emleget. S mert köztudomásu, hogy a gutaütés ellen sem preventive védekezni, sem a bajt gyógyítani nem lehet, belenyugszik a megváltozhatatlanba, ahelyett, hogy a pusztulás okát másban keresné. Mi lehet az oka a barackfak időelőtti pusztulásának ? Szerintem az általános, szinte ijesztő mértékű hozzá nem értés. Nálunk gyümölcsöst — leginkább mellekfoglalkozásként — többnyire laikusok alakítanak. Az ilyen telepítéseknél — bárminő jóakarattal létesíttettek is — mindig találunk (es talál évek multán a telepítő is) oly vaskos hibákat, melyeket helyrehozni többe nem lehet és melyek miatt sok telepítő legszívesebben megszökne gyümölcsösétől, hogy másutt, a szerzett tapasztalatok figyelembevételével telepitsen uj gyümölcsöst. Ilyenformán jártam jómagam is, jóllehet gyümölcsösöm telepitesekor már elméleti ismeretekkel tömve volt az agyam, de a gyakorlat teljesen hiányzott. Annak megvilágítása céljából, hogy miféle hibákat követtem el, elmondom, miképen tele pitettem gyümölcsösemet. 1904. év őszén a lakásomhoz tartozó körülbelül 800 • - öles, szabályos négyszögű, kitűnő talajú üres kertet beültettem gyümölcsfákkal négyes kötésben, 6 méternyi tavolsagra egymástól, valtakozva, a barackot körtével, az almát szilvával. A terület teljesen sik, csak északi oldalán van egy 10—12 • ölyni mélyebb fekvésű hely, de oly jelentéktelen, hogy figyelembe sem vettem és a beosztás szerint véletlenül éppen erre a helyre került két barackfa. A fákat, mint emlitém, még 1904. év őszén ültettem el 70 %, mélységű gödrökbe, hajszálnyi pontossággal ép oly magasan, mint a faiskolaban álltak. A kertemen — két fasor között — keresztül huzodo 3 m. szeles domború utat azon • ban csak 1905. tavaszán csináltam, olykép-m, hogy az ut két oldaláról a földet jobbra-balra kihányattam és elegyengettem. Az 5—6 %, magas talajfeltöltésnek nagy jelentőséget akkor nem tulajdonítottam. Az elültetett fáim nagy része szépen nőtt, egy részével azonban sehogy sem voltam megelégedve. Különösen a barackfák viselkedése volt előttem érthetetlen. Némelyik ugy nőtt és nő most is, hogy 9 év alatt 8 m. átmeréjü koronát nevelt 65%, kerületi törzsön, némelyik viszont évekig csak 2—3%, hajtasokat hozott. Majd észrevettem, hogy egy-egy barackfámnál korábban szűnik meg a vegetatió. A fa levele augusztus végével sárgulni kezdett, a táplálék-anyag a levélből szabaly szerint visszament a fába, a hajtások beértek és a levél lehullott. Ez a folyamat 4 — 6 hétig tartó volt és rá egv-két évvel kiveszett a fa. Utóbb feltűnt, hogy barackfáim, különösen az ut mentén pusztulnak. Azt hittem, hogy a domború ut két oldala vízgyűjtőként szerepel és a sok esővíz árt fáimnak. F. é. szeptember l9-re virradóra azután megkaptam a magyarázatot. 18-án éjjel negyed óráig tartó szélvihar egyik, az ut mellett álló barackfámat kidöntötte. (Ez a fa nem akart az ültetés után 3 évig nőni és ennek a fának a levele az idén már augusztus végén sárgulni kezdett) Erről a fáról sokat tanultam. Legelsőbben is szembe tünt, hogy a f a oltási helye körülbelül 20 %,-nyire volt a földben. Tehát a föld szinével egy vonalba ültetett fa évek folyamán legalább 15%, t sülyedt. (15-1-5%, feltöltés 20%,.) Ebből azt állapítottam meg, hogy a mély A „Felsőmagyarországi Cukoripar R. T. Tőkete rebes

1', képviseletében,: ós melasse-t (szörple) méltányos napiárban ajanl és részletes felvilágosítással szolgál Neuman Jenő Sátoraljaújhely, Teiefwi: iu