Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-09-28 / 78. szám

78-ik szám. 1913. szeptember 28 3. nagyok templomából mindazokat, kik árultak és vásároltak (Máté XXI. r. 12. v.). ugy a ki csinyek templomát is meg kell tisztitanunk mely kívánság nem uj; mert hiszen neveléstörténetünk számos hőse követelte ezt. Eötvös a tanítóság lelkére kötötte a felnőttek oktatását s íme 45 év múlva is, sérelmesnek kell tekintenünk azt, hogy a választójogot a műveltséghez akarják kötni. Rsdikális újítást követel az elemi és az ismétlő iskola is. Ez utóbbi minden tanterv nélkül, lehet mondani tanuló nélkül amerikázik 45 év óta. Tanitói törekvésünk legszebbikét fogja képelni az, ha a vármegyei tanítóegyesületeket megalapozzuk, gyökereit a nép rétegébe ereszt jük, hogy felszínre jöjjenek az erők, hogy gyönyörködhessen egykor a nemzet a néplélek virágában, majdan gyümölcsében s bámulja a külföld, emlegesse, példa gyanánt állítsa a magyar tanítóságot. Ily alapokon bátran és bizton nyugodhatnék az Országos Szövetség, mely szerintem — a legnagyobb hibát akkor követte el, mikor a különféle felekezetek országos egyesületeit magához ölelte s ez által az egységes törekvéseknek útját vágta. Mert más a felekezeti tanítóság érdeke és más a vármegyei tanítóság törekvése és érdeke. Elismerem, hogy a mai adott viszonyok és körülmények között, ha az egyik felekezet tanítósága szervezkedik, kell, hogy a másik is szervezkedjék. De a szervezkedés ne bénítsa meg az ország tanítóságának nagy törekvéseit. Törekednünk kell arra, hogy a tanítóság előtt nyíljanak meg az egyetem kapui, mely bizonyára meghozza a szellemi felsőbbség érzetet, a tanítóság erkölcsi értékét s azt az anyagi támaszt, melyre gond nélkül támaszkodhatik, minden befolyástól menten, szabadon szárnyalhat a szellem. Törekedjünk mindég Eötvös után, fölfelé, előre! Semaphor. A közegészségügy rendezése. Irta: Bernáth Ferencz nyug. MAV. titkár. Önként értetik, hogy a közegészségügyi törvény, szabályrendeletek és jelen munka ismerete dacára orvosokra nem csak hogy ezután is lesz szükség, hanem azok alkalmazását és számát még szaporítani is kell. Miután az orvosok és gyógyszertárak jelenlegi létszáma mellett lehetetlen elősorban és különösen a kis községek betegeinek alapos magvizsgálása és gyógykezelése, e kis községekben ugyanis orvos egyáltalaban nincs vagy csak nagyon kevés helyen van — és amíg a nagyközségekből vagy városokból az orvos előhívható — és amíg előjön — vagy amíg igen sok esetben — a szegény és súlyos bajban szenvedő beteget nagy ellenszolgáltatások árán szerzett .kocsin az idő és ut viszontagságainak kitéve — az orvoshoz viszik, a beteg felgyógyulása sürgős gyógykezelés igénylő esetben a legtöbbször lehetetlenné válik. Már pedig a közérdek szempontjából nem lehet közömbös a kis községek egészségügye sem. Azok jelentékeny számot képviselő lakosai éppen oly gyermekei az államnak, mint a városok és nagyközségeké. A kis községek betegeit kirekeszteni a gyors gyógykezeltetésből — és kitenni az időelőtti elhalálozás veszélyének, semmi esetre sem szabad. A népesedés előmozdítása országos érdek; minélfogva annak alapja a rendezett közegészségügy annyira fontos és minden más közintézménynél előbbrevaló, hogy a betegek igényelte gyors segélynyújtás elől a községek, törvényhatóságok és az államkincstár nagyobb megterhelése esetére sem szabad elzárkózni. Még azért is kívánatos, hogy a kis községekben orvosi állások létesíttessenek, mivel az esetben, — ha a kis községekben szükséges funkciókat is a nagy községek orvosai kénytelenek teljesíteni, — ha még oly lelkiismeretesek is, nem képesek a betegek nagyobb számát tekintve — mindenütt a helyes díagnósist (a betegség helyes nemét) megállapítani, mert arra nem jut elegendő idejük. Azt pedig tudjuk tapasztalásból is, hogy az esetben, ha az orvos a beteg valódi baját nem állapította meg, téves uton történik a beteg gyógykezelése is és kimenetele a betegségnek ilyenkor legtöbb esetben a halál. Ez oknál fogva nagyon fontosnak és feltét lenül követendőnek találom azt az intézkedést, hogy az orvosok alaposan vizsgálják meg a beteget. Ne elégedjenek meg egyszerűen azzal, amit maga a beteg mond, mivel a betegségnek nem mindig a közvetlen, — de egy előző esetleg már régebbi befolyás vagy baj az oka, amely lehet örökölt, vagy vérbeli vagy szervezeti — vagy egy korábbi betegség utóhatására vezethető vissza. Az orvosoknak a kisebb községekben is kívánatos alkalmazása (és legalább két kis község területén egy gyógyszertár létesítése) folytán egyidejűleg az állással járó kiadások állami hoz zájárulása is feltétlenül szükségessé válik, ha e kiadásokat a kis községek önmaguk fedezni képtelenek lennének. Ott ahol a két kis községnek lenne egy orvosa és egy gyógyszertára, — az orvost és gyógyszertárt nélkülöző kis község házi gyógyszertár tartására lenne kötelezendő, melynek kezelésére egy az orvos által kitanított, megbízható józanéletü, — de az evatosságra és lelkiismeretességre esküvel kötelezett egyénre volna bízandó, ki kisebb bajoknál, különösen pedig kisebb sérüléseknél az első segélyt nyújthatná ; sőt mig az orvos megérkezik, nagyobb bajoknál is tehetne preventív intézkedéseket. A megbízott egyénnek természetesen csakis az orvos által megjelölt bajoknál volna preventív intézkedési joga, mely egy e célra kiadott belügyminiszteri útmutatásban is körvonalazva len ne a használandó gyógyszerak és adagok kitüntetésével, valamint a betegségek nemeivel. Ma már nemcsak a vasúti állomásokon, de a községekben is vannak úgynevezett mentőszekrények, csakhogy azokban még ma sincs annyi gyógy- és kötőszer, mint amennyi okvetlenül szüséges. Azok tehát kiegészitendők, a megbízott egyének pedig alaposan kioktatandók lennének. Minthogy pedig eltekintve a megbízhatóságtól, minden az országban levő állás ellenőrzés alatt áll, nem lehet sőt nem szabad felmenteni az ellenőrzés alul az egászségügy őreit, az orvosokat sem. Az az ellenőrzés azonban, melyeta törvényhatósági fő- vagy járásorvosok gyakorolnak, nem elégséges. A képtelenséggel határos, hogy ha az a fővagy járásorvos, akinek magának is sok a pátiense, képes lenne alapos ellenőrzést gyakorolni az orvosok felett, mert az elfogadható ugyan, hogy a jó szándék, a jó akarat meg van benne, de nincs meg a physicai ideje. A saját praxisán kívül a főorvosi hivatalában is van elég teendője a beérkezett jelentések elintézésével, a statisztikai kimutatások összeállításával és a saját jelentéseinek megtételével a belügyminisztérium egészségügyi osztályához, sőt foglalkoztatják az országos egé^ségügyi tanácshoz teendő jelentesek is. Fentebb előadottnál fogva feltétlenül szükséges, hogy a törvényhatósági fő- és járásorvosi állásokon kivül állami felügyelő orvosi állások is szerveztessenek. E felügyelőknek nemcsak a lelyes irányban teljesítendő kötelességeket ellenőrizni lenne a feladatuk, hanem mint a tisztaság szemmeltartását is állandó vizsgálat tárgyává tennék, különösen és gyakrabban oly helyeken, melyek már az első benyomásra is elárulják a megfigyelés szükségét; tehát a palotákban és más előkelő házaknál csak kivételesen és szerzett tapasztalat alapján legyen helye az ellenőrzésnek. Az igy észlelt hiányokról és reodellenességekről felelőség ^terhe alatt .esetről-esetre jelentést tenni tartozzanak a m. kir. belügyminiszterhez a törvényhatóság első tisztviselőjének egyidejű értesítése mellett. Amily értelemben és módozatok mellett nvánatos az orvosi állások szervezése és gyógyszertárak létesítése a kis községekben, ugyan ily módon válik az szükségessé a nagy városok külsőségeinél is. És ha megköveteljük az orvosoktól, hogy kivételeket felretéve kötelességüket pontosan és teljes, odaadással teljesítsék — az ellenszolgáltatást képező dotációnak és lakásnak is a kor követelményeihez mértnek kell lenni, nehogy arra legyenek utalva, hogy a nagyobb honoráriummal kecsegtető családok betegei miatt a szegeny sorsban levők elhanyagoltassanak, mivel sajnos, de való, hogy ma már a legtöbb orvosi funkció szerzett tapasztalat szerint — üzlet — és nem a humanizmus és lelkiismeret sugalta kötelesség hü teljesítése. Annak, már különben megtörtént intézkedésnek kiegészítéséül, hogy minden község járványkórhazzal ellátassék, feltetlenül még kórházzal is ellátandónak találom, melyben a nem járványban szenvedő szegénysorsu és legtöbb esetben otthoni ápolásban nem részesíthető betegek nyernének elhelyezést, kiket, ha szegények is, komoly következmények nélkül nem szabad a járványban szenvedők közzé fektetni. Ha a járványkórházban mar el voltak helyezve járványos betegek, a nem járványban szenvedő betegeket még a járvány megszűntével sem szabad ugyanabban a helyisegben azonnal elhelyezni. Nem pedig azért, mivel thacsak a járványkórház nem áll igen szigorú és orvosi ellenőrzés alatt, a legtöbb község néhány órai szellőztetést is elegendőnek találna ahoz, hogy azt más betegek befogadására alkalmasnek kijelentse. Még az egynapi szellőztetés és magának a helyiségnek fertőtlenítése sem elegendő, hanem amit nem igen tapasztaltam, hogy sok helyen megtörtént volna, minden leltári tárgy a szabadban külön-külön alapos szellőztetesnek és fertőtlenítésnek vetendő alá, még pedig több napon át, amit a járvanykórház laikus gondozója sohasem hajt végre ugy, ahogy kell, illetve ahogy azt a távollevő orvos elrendelte. E helyen még meg kell említenem, hogy járvány idején a járványban szenvedők hazát, mivel a család betegét, vagy betegeit otthon kivánja gyógykezeltetni, vörös cédula jelzi; ami mint ismeretes azt jelenti, hogy az ily házba sem idegennek belépni, sem abból valakinek másnak a házába belépni avagy mással érintkezni nem szabad az áldozatot hozó és önmagát is a veszélynek kitevő, de mégis a baj ellen jobban védekezni képes orvoson kivül. Ha azt akarjuk, hogy a sűrűbb érintkezés meggátoltassák és a baj átragadása minél kisebb mérvre szontassék, a járványban szenvedők minden ellentállás dacára a járvány — vagy ahol van közkórházba szállitandók és semmi szin alatt sem hagyandók a család körében. Kivételt csakis azok a családok képezhetnek, amelyek a beteget egészen külön szobaban képesek elhelyezni. A járványkórház is csak akkor alkalmas, hogy ha elég nagy és ha külön-külön minél több beteg helyezhető el benne. Az eddigi tapasztalás szerint a járványban szenvedőkkel való érintkezésre vonatkozó intézkedés azonban a legtöbb helyen azonnal érvényét veszti, mihelyt a beteg meghalt. Eltekintve a halott megtekintésétől, amely megtekintés valóságos búcsújárás számba megy, a rokonok és ismerősökön kivül sok idegen is megszokott jelenni, kik ugy temetés előtt mint a szertartás ideje alatt ugy a halottas házban, még pedig a legtöbb helyen egyetlenegy szobáján, melyben az egész család eszik és alszik is, másrészt a halott koporsója közvetlen közelében tartózkodnak. Hát ilyenkor nem szivják-e be magukba az emberek a bacillusokat, a családdal való érintkezés folytán és a penetráns, a fertőzött levegőből nem mennek már másokba át a betegség csirái ? Mennek biz azok, még pedig nagy mértékben. Igy lesz a járvány járványnyá. A nagyobb ellentálló képességgel bíró és erős szervezetű emberek ugyan kikerülik a bajt, de a gyengébb ellentálló képessegüek az ellentállás fokozatához íépest, — az inficiálás következtében — hol előbb, hol később pusztulnak el. nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, Ingek, sétabotok nagyválasztékban érkeztek Olcsó árak. Herpay Ernő uri diratáruháza Nyíregyháza, Zrinyi Ilona u.