Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-09-18 / 75. szám

4 75-ik szám J^YÍMXDÉK 1913. szeptember 18 rátzky György esperes-plébánus, a református egyház dr. Rátz György főgondnok, a görög katholikus egyház Schirilla Andor lelkész hit­községi elnök vezetésével; a kir. törvényszék Geőcze Bertalan kir. táblabíró, a MÁV. üzlet­vezetősége Fűrész Sándor üzletvezetőhelyettes, a kir. tanfelügyelőség Hídvégi Benő kir. tanfel­ügyelő, a kir. pénzügyigazgatóság Biber József pénzügyi tanácsos, a kereskedelmi és iparka­mara Radványi István elnök vezetésével. Külön tisztelgett a püspöknél Dr. Tarnay Gyula főispán. A püspök a küldöttségek szónokai által hozzá intézett üdvözlő szavakra a tőle megszo­kott ékesszólással és meleg közvetlenséggel vá­laszolt. FÜRDŐI LEVÉL. Ószőlőfüred, szeptember közepén. Beköltöztünk. Füredi. Utóirat. Ehhez a rövid, de velős fürdői levél­hez volna még egy pár szavam. Valamikor májusban alig vártuk, hogy kiköl­tözzünk. Nem csak én és legközelebbi hozzámtarto­zóim, hanem rajtunk kivül még jó egynehányan. Azt hittük, hihetünk a kalendáriumcsinálóknak. Ezek azt jövendölték, hogy amiként április után a május elkövetkezett, azonszerint el fognak következni a junius, julius, augusztus, meg a szeptember hóna­pok is. Ugyanezek a kalendáriumcsinálók már évtize­dek, sőt ha nem csalódom, évszázadok óta ahhoz szoktatták az emberiséget, hogy a tél után tavasz, a tavasz után nyár következik. Meg aztán hogy té­len hideg van, tavasszal enyhül az idő, nyáron meleg van. Egy árva szóval sem figyelmeztettek bennünket, hogy ez idén nem igy lesz. Április után ugyan csakugyan május követke­zett. Hogy milyen volt, arra már csak homályosan emlékezem. A sok eső elmosta az emlékét. Azt tu­dom, hogy a gyermekmajáliskor reggel gyönyörű napfényes időben indult ki hazulról a Bandi fiu. Ragyogott az arca az első majálison való résztvevős joggal várt és remélt örömeitől. Arra is emlékezem, hogy mikor az a harmadfélezer gyermek megindult a sok zászlóval végig a Kossuth-téren. a Bessenyei­téren meg a Kossuth-utcán, ezernyi-ezer ember gyö­nyörködött a sehol másutt nem látható látványban. Remek szép napfényes idő volt. Emlékszem azonban arra is, hogy déltájban egyszerre csak olyan zápor zuhant alá az égből, hogy a lehullott esőviz mennyisége — ha a „Nyír­vidék" már akkor is közölte volna az azóta rend­szeresített „Időjárás" rovatban a csapadék mennyi­ségéről szóló adatokat, — alighanem rekord számba ment volna. Szerencsére az eső az nap nem tartott sokáig. Délutánra megint kiderült. Hanem azért az erdő meg a Sóstó teljesen elázott. A vendéglő ter­rasza felelt kifeszített ponyváról alig győzték az összegyűlt vizet rudakkal, kefeseprükkel letologatni. Persze akkor még abban a reményben ringat­tuk magunkat, hogy majális nem is lehet el májusi zápor nélkül. Meg aztán, hogy a májusi esőnek minden csöppje aranyat ér. Annál gazdagabb eszten­dőre van kilátásunk, mennél több eső esik májusban. Azonban hát csalódtunk. Alaposan csalódtunk a kalendáriumcsinálókban. A naptárakban ugyan hűségesen követte májust a junius, juniust a julius, ezt az augusztus, sőt augusztusra a szeptember is rákövetkezett. Az időjárás ellenben sehogy sem akart a kalendáriumhoz alkalmazkodni. Néha napján ugy látszott, mintha meggondolná, vagy legalább is észrevenné magát. Egyszer-másszor a nap kisütött. Néha két-három napig is egymásután. De mintha ezek a kacérkodások csak arra valók lettek volna, hogy annál kellemetlenebbül lepjen meg bennünket a meg-megujuló hűvös esőzés. Junius első felébén vártuk, hogy no majd a második felé­ben. Aztán, hogy majd juliusban; majd Péter-Pál­kor ; majd aratáskor ; majd hordáskor ; majd augusz­tusban ; majd Szt-Istvánkor. Mikor mindez hiábavaló ábrándnak bizonyult, abban reménykedtünk, hogy hiszen a mi vidékünkön szeptember szokott a leg­állandóbb és legszebb időjárással szerencséltetni ben­nünket; sőt sokszor szeptemberben még igen meleg napok járnak. És most itt állunk szeptember közepén és vég­képen bele kell törődnünk abba, hogy fucscsot mon­dott minden reményünk. Még a múltkori levelemben, ugy Szent-István nap táján, arról emlékeztem meg, az ószőlőfürediek közül senki sem emlegeti, hogy talán be is kellene már költözni a városba. Mindenki abban remény­kedett még: szebb napok virradnak reánk. És most? Ha jól körülnézek itt Ószőlőfüreden, azon veszem észre magamat, alig maradtunk egypáran Ezek között mi is csak féliábbal vagyunk már idekint A beköl­tözés kilencvenkilenc századrészén tul estönk, épen csak hogy még idekint hálunk ma utoljára. Mert a beköltözés alatt nem azt kell ám érteni, hogy előáll a butorszállitó batár, vagy Torma uram a teherszállító talyigájával és viszik a vinnivalókat. Dehogy! Ez a kisebbik része a beköltözésnek. Az igazi ezt napokkal megelőzi és napokig tart. Az a bevezetése, hogy az asszony kijelenti : holnap kezdődik a takarítás odabent! Tetszik ezt érteni? Kezdődik! A takarítás kezdődik! Odabent kezdődik a takarítás! Hangsúly van minden szón. Hogy mit kell érteni takarítás alatt, annak az elmondására gyengének érzem magamat. A nagysága bemegy reggel a városba. Persze nem üres kézzel. Egyúttal néhány üveg befőtt, paradicsom, uborka is beszármazik. Odabent már várja Ambrusz néni — vagy Pista szerint: Ambucz néni — társával, addig legalább az utcai homlokzatról seprik le az odata­padt port, pókhálót, miegyebet, meg az udvaron, a folyosón takarítják el az összegyűlt faleveleket, sze­metet. Mikor aztán az asszony megérkezik, hozzá­fognak. A szobákhoz? — dehogy! Azok utoljára maradnak. Első a konyha, a spájz, a mosokonyha, a pince. Minden elmozdítható tárgy elmozdul a he­lyéről. Ámde előzőleg a kőmivesnek, piktornak is akadt némely dolga. Azok után annyi a takarítani való, hogy egy nap alatt a szobákra semmi körül­mények között nem kerülhet a sor. Jó, ha harmad­napra. Mikor aztán a szobák következnek, akkor egy fél délelőttöt elfutkároz a cseléd, mig valahonnan nagy rimánkodással kerít három férfiút, aki hajlandó a semmittevést feláldozni félórára, hogy a szőnyegek kiporolásánál segítsen az előre kialkudott nyolcvan fillérekért per koponya. Hja, nagy a nyomorúság. Nincs pénz, de nincsen szegény ember sem. Négy-öt nap alatt — hogy sokat ne mondjak — lassanként rendbe jönnek a szobák is. A falamia ezek alatt a napok alatt csaknem teljesen szétzüllik. A mama bent ebédel a városban; azt amit és ugy ahogy. Mi többiek kint, szintén azt amit és ugy ahogy. Csak estére verődünk össze. Persze a nagysága holtra fáradva, mert hiszen a függönyöket más nem s tudná felaggatni, a szőnye­geket leteríteni, leerősiteni, a bútorokat a szobákban, a befőttes, paradicsomos, uborkás üvegeket a kama­rában a friss cifra papirosokkal beborított polcokon a maguk helyére elhelyezni. Még a szőnyegek sem volnának jól kiporozva, ha ő is nem ütne rajtuk kettőt-hármat. Hát, kérem szeretettel, ez a beköltözés. A kí­vülről behozandó tárgyak beszállítása és elhelyezése már csak sifli. Pár órai munka az egész. Igy tessék azt megérteni és méltányolni, hogy „beköltöztünk!" F .... i. U. i. A fecskék más években szintén napokig készülődnek az elköltözésre. Ez idén észre sem vet­tük, mikor mentek el. Egyszer csak nem voltak itt. Ugy eltűntek, mint a többi ószőlőfürediek Ószőlő­füredről. F. Még egy Ü. i. Hanem azért jövőre, ha Isten éltet bennünket, megint kiköltözünk. TANÜGY. Kérelem ! Valamennyi állami és államilag segélyezett községi elemi iskola s iparos — és kereskedő­tanonciskola tanítójának, illetve igazgatójának. Az Országos Gyermekszanatórium Egyesü­let elnökségének kérelmére a um. vallás és kö­zoktatásügyi m. kir. miniszter most is megen­gedte hogy az összes állami és államilag segé­lyezett községi elemi iskolákban, állami polgári iskolákban s iparos és kereskedőtanonciskolák­ban a központi gyüjtőszanatórium javára az Egyesület által szétküldendő gyüjtőivek felhasz­nálásával a folyó tanévben is egy alkalommal gyűjtést tartsanak. — A jelzett iskolák tanító­inak, igazgatóinak e nemes cél támogatását ezen alkalommal is jóindulatu figyelmébe aján­lom. A gyűjtött összeget annak idejében — csekk utján — az Egyesülethez juttassák. (Cím: Budapest Stáhly u. 15.) Nyíregyháza 1913. szeptember 10. Dr Wilt György kir. tanfelügyelő. ÚJDONSÁGOK. Telefon 139. szám W Mai számunk 10 oldal. — A vármegyei muzeum a közönség részére szombaton és vasárnap d. e. 9—12 óráig nyitva van. — Vármegyei közgyűlés. Szabolcsvárme­gye törvényhatósági bizottsága őszi rendes köz­gyűlését október hó 14-én és következő napjain fogja megtartatni. — Anyaköny vezetői kinevezés' Gróf Vay Tibor főispán Lukács László községi Írnokot a a kislétai anyakönyvi kezületbe anyakönyvezető helyetessé nevezte ki. — Jog- és államtudományi tovább­képző tanfolyam. A belügyminiszter hétfőn érkezett leiratában értesítette a vármegye alis­pánját, hogy az 1913. október hó 1-től 15-éig tartandó harmadik jog és államtudományi to­vábbképző tanfolyamra szóló részvételre Olch­váry Pál, Nozdroviczky László és Virányi Sán­dor főszolgabirákat jelölte ki. — A hajdudorogi püspök beiktatása. Miklóssy István, a hajdudorogi magyar gor. kath. püspök beiktatása október 5-én Hajdu­dorogon tog megtörténni. A fölszentelést Dro­hobeczky Gyula körösi, Papp Antal munkácsi és Fischer-Colbrie Ágost kassai püspökök fog­ják végezni. « — Uj pénzügyőri biztosi kerület. A pénzügyminiszter Kemecse székhelylyel és a kemecsei, valamint a gávai pénzügyőri szaka­szok beosztásával egy uj pénzügyőri biztosi kerületet szervezett. Ez alkalommal Máriapócs község a nyírbátori pénzügyőri szakasz kerüle­téből a nagykállói, Tiszanagyfalu község pedig a tiszalöki szakasz kerületéből jövedéki felügye­let szempontjából a gávai szakasz kerületébe lett beosztva. Ezen változások folyó évi októ­ber hó 1-én lépnek életbe. — A középszabolcsi ref. egyházmegye közgyűlését Nyíregyházán folyó hó 23. és 24. napjain tartja még. — Házasság. Kertész László, a „Szabolcs­vármegye" politikai napilap felelős szerkesztője vasárnap délelőtt kötött házasságot Vajda Dezső vármegyei tisztviselő leányával, Erzsikével. — Országos vásár áthelyezése. A keres­kedelemügyi min'izter Nagykálló község kérel­mére megengedte hogy ott a folyó évi október 2-ára eső országos vásár ez évben kivételesen október hó 9-én tprlrssék meg. — Eljegyzés. Kéry János eljegyezte Pus­kás Viliké urleányt. M ;nden külön értesítés helyett. 602-1-1 — Az első locsolás Debrecenben. Hét­főn megtörtént a nevezetes, az annyiszor sür­gete't esemény: kinyitottál; az utcai tűzcsapo­kat s tömlőkkel locsoltak a Piac-utcán. A rend­kívüli eseménynek tömegesen akadtak bámulói, ak-k c«od?'kozva vették tudomásul, hogy Deb­reconnek mégis van vizvezateke. A vizvezetek kitűnően működött, gyönyörű sugárban repült a viz s néhány pillanat múlva bőven meg volt öntözve a burkolat. — Expresszlevelek és táviratok kézbe­sítésének módosítja. A közönséges expressz­levelek kézbesítése körül felmerült panaszok folytán a posta és távirda vezéiigazgatóság elrendelte, hogy a post"b ;vat?!ok a közönséges expresszleveleket oly esetekben, amikor a kézbe­sítő a címzettet nem Hlá'ja otthon s a kézbe­sítés a háznép közvetítésével sem lehetséges, a címzett lal'ása ajHáná' alkalmazott levélszek­rénybe való helyezése utján kézbssitsék, vagy ha ilyen rincs, a házmesternek (kapusnak) adják á' Ha ez sem lehetséges, akkor a levél az expresszként való kézbesítése sikertelen megkísérlés u f1n, közönséges levél módjára kezelendő. Ezzel kapcsolatban, ha akár a címzett levélszekrényében való helyezéssel, akár pedig a házmesternek való átadással történik a kézbe­sítés, a kézbesítő erről „Expresszlevél a levél­szekrényben" (a házmesternél) szövegű értesítőt állit ki és ezt a címzett ajtajára erősiti. A

Next

/
Thumbnails
Contents