Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)
1913-09-18 / 75. szám
4 75-ik szám J^YÍMXDÉK 1913. szeptember 18 rátzky György esperes-plébánus, a református egyház dr. Rátz György főgondnok, a görög katholikus egyház Schirilla Andor lelkész hitközségi elnök vezetésével; a kir. törvényszék Geőcze Bertalan kir. táblabíró, a MÁV. üzletvezetősége Fűrész Sándor üzletvezetőhelyettes, a kir. tanfelügyelőség Hídvégi Benő kir. tanfelügyelő, a kir. pénzügyigazgatóság Biber József pénzügyi tanácsos, a kereskedelmi és iparkamara Radványi István elnök vezetésével. Külön tisztelgett a püspöknél Dr. Tarnay Gyula főispán. A püspök a küldöttségek szónokai által hozzá intézett üdvözlő szavakra a tőle megszokott ékesszólással és meleg közvetlenséggel válaszolt. FÜRDŐI LEVÉL. Ószőlőfüred, szeptember közepén. Beköltöztünk. Füredi. Utóirat. Ehhez a rövid, de velős fürdői levélhez volna még egy pár szavam. Valamikor májusban alig vártuk, hogy kiköltözzünk. Nem csak én és legközelebbi hozzámtartozóim, hanem rajtunk kivül még jó egynehányan. Azt hittük, hihetünk a kalendáriumcsinálóknak. Ezek azt jövendölték, hogy amiként április után a május elkövetkezett, azonszerint el fognak következni a junius, julius, augusztus, meg a szeptember hónapok is. Ugyanezek a kalendáriumcsinálók már évtizedek, sőt ha nem csalódom, évszázadok óta ahhoz szoktatták az emberiséget, hogy a tél után tavasz, a tavasz után nyár következik. Meg aztán hogy télen hideg van, tavasszal enyhül az idő, nyáron meleg van. Egy árva szóval sem figyelmeztettek bennünket, hogy ez idén nem igy lesz. Április után ugyan csakugyan május következett. Hogy milyen volt, arra már csak homályosan emlékezem. A sok eső elmosta az emlékét. Azt tudom, hogy a gyermekmajáliskor reggel gyönyörű napfényes időben indult ki hazulról a Bandi fiu. Ragyogott az arca az első majálison való résztvevős joggal várt és remélt örömeitől. Arra is emlékezem, hogy mikor az a harmadfélezer gyermek megindult a sok zászlóval végig a Kossuth-téren. a Bessenyeitéren meg a Kossuth-utcán, ezernyi-ezer ember gyönyörködött a sehol másutt nem látható látványban. Remek szép napfényes idő volt. Emlékszem azonban arra is, hogy déltájban egyszerre csak olyan zápor zuhant alá az égből, hogy a lehullott esőviz mennyisége — ha a „Nyírvidék" már akkor is közölte volna az azóta rendszeresített „Időjárás" rovatban a csapadék mennyiségéről szóló adatokat, — alighanem rekord számba ment volna. Szerencsére az eső az nap nem tartott sokáig. Délutánra megint kiderült. Hanem azért az erdő meg a Sóstó teljesen elázott. A vendéglő terrasza felelt kifeszített ponyváról alig győzték az összegyűlt vizet rudakkal, kefeseprükkel letologatni. Persze akkor még abban a reményben ringattuk magunkat, hogy majális nem is lehet el májusi zápor nélkül. Meg aztán, hogy a májusi esőnek minden csöppje aranyat ér. Annál gazdagabb esztendőre van kilátásunk, mennél több eső esik májusban. Azonban hát csalódtunk. Alaposan csalódtunk a kalendáriumcsinálókban. A naptárakban ugyan hűségesen követte májust a junius, juniust a julius, ezt az augusztus, sőt augusztusra a szeptember is rákövetkezett. Az időjárás ellenben sehogy sem akart a kalendáriumhoz alkalmazkodni. Néha napján ugy látszott, mintha meggondolná, vagy legalább is észrevenné magát. Egyszer-másszor a nap kisütött. Néha két-három napig is egymásután. De mintha ezek a kacérkodások csak arra valók lettek volna, hogy annál kellemetlenebbül lepjen meg bennünket a meg-megujuló hűvös esőzés. Junius első felébén vártuk, hogy no majd a második felében. Aztán, hogy majd juliusban; majd Péter-Pálkor ; majd aratáskor ; majd hordáskor ; majd augusztusban ; majd Szt-Istvánkor. Mikor mindez hiábavaló ábrándnak bizonyult, abban reménykedtünk, hogy hiszen a mi vidékünkön szeptember szokott a legállandóbb és legszebb időjárással szerencséltetni bennünket; sőt sokszor szeptemberben még igen meleg napok járnak. És most itt állunk szeptember közepén és végképen bele kell törődnünk abba, hogy fucscsot mondott minden reményünk. Még a múltkori levelemben, ugy Szent-István nap táján, arról emlékeztem meg, az ószőlőfürediek közül senki sem emlegeti, hogy talán be is kellene már költözni a városba. Mindenki abban reménykedett még: szebb napok virradnak reánk. És most? Ha jól körülnézek itt Ószőlőfüreden, azon veszem észre magamat, alig maradtunk egypáran Ezek között mi is csak féliábbal vagyunk már idekint A beköltözés kilencvenkilenc századrészén tul estönk, épen csak hogy még idekint hálunk ma utoljára. Mert a beköltözés alatt nem azt kell ám érteni, hogy előáll a butorszállitó batár, vagy Torma uram a teherszállító talyigájával és viszik a vinnivalókat. Dehogy! Ez a kisebbik része a beköltözésnek. Az igazi ezt napokkal megelőzi és napokig tart. Az a bevezetése, hogy az asszony kijelenti : holnap kezdődik a takarítás odabent! Tetszik ezt érteni? Kezdődik! A takarítás kezdődik! Odabent kezdődik a takarítás! Hangsúly van minden szón. Hogy mit kell érteni takarítás alatt, annak az elmondására gyengének érzem magamat. A nagysága bemegy reggel a városba. Persze nem üres kézzel. Egyúttal néhány üveg befőtt, paradicsom, uborka is beszármazik. Odabent már várja Ambrusz néni — vagy Pista szerint: Ambucz néni — társával, addig legalább az utcai homlokzatról seprik le az odatapadt port, pókhálót, miegyebet, meg az udvaron, a folyosón takarítják el az összegyűlt faleveleket, szemetet. Mikor aztán az asszony megérkezik, hozzáfognak. A szobákhoz? — dehogy! Azok utoljára maradnak. Első a konyha, a spájz, a mosokonyha, a pince. Minden elmozdítható tárgy elmozdul a helyéről. Ámde előzőleg a kőmivesnek, piktornak is akadt némely dolga. Azok után annyi a takarítani való, hogy egy nap alatt a szobákra semmi körülmények között nem kerülhet a sor. Jó, ha harmadnapra. Mikor aztán a szobák következnek, akkor egy fél délelőttöt elfutkároz a cseléd, mig valahonnan nagy rimánkodással kerít három férfiút, aki hajlandó a semmittevést feláldozni félórára, hogy a szőnyegek kiporolásánál segítsen az előre kialkudott nyolcvan fillérekért per koponya. Hja, nagy a nyomorúság. Nincs pénz, de nincsen szegény ember sem. Négy-öt nap alatt — hogy sokat ne mondjak — lassanként rendbe jönnek a szobák is. A falamia ezek alatt a napok alatt csaknem teljesen szétzüllik. A mama bent ebédel a városban; azt amit és ugy ahogy. Mi többiek kint, szintén azt amit és ugy ahogy. Csak estére verődünk össze. Persze a nagysága holtra fáradva, mert hiszen a függönyöket más nem s tudná felaggatni, a szőnyegeket leteríteni, leerősiteni, a bútorokat a szobákban, a befőttes, paradicsomos, uborkás üvegeket a kamarában a friss cifra papirosokkal beborított polcokon a maguk helyére elhelyezni. Még a szőnyegek sem volnának jól kiporozva, ha ő is nem ütne rajtuk kettőt-hármat. Hát, kérem szeretettel, ez a beköltözés. A kívülről behozandó tárgyak beszállítása és elhelyezése már csak sifli. Pár órai munka az egész. Igy tessék azt megérteni és méltányolni, hogy „beköltöztünk!" F .... i. U. i. A fecskék más években szintén napokig készülődnek az elköltözésre. Ez idén észre sem vettük, mikor mentek el. Egyszer csak nem voltak itt. Ugy eltűntek, mint a többi ószőlőfürediek Ószőlőfüredről. F. Még egy Ü. i. Hanem azért jövőre, ha Isten éltet bennünket, megint kiköltözünk. TANÜGY. Kérelem ! Valamennyi állami és államilag segélyezett községi elemi iskola s iparos — és kereskedőtanonciskola tanítójának, illetve igazgatójának. Az Országos Gyermekszanatórium Egyesület elnökségének kérelmére a um. vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter most is megengedte hogy az összes állami és államilag segélyezett községi elemi iskolákban, állami polgári iskolákban s iparos és kereskedőtanonciskolákban a központi gyüjtőszanatórium javára az Egyesület által szétküldendő gyüjtőivek felhasználásával a folyó tanévben is egy alkalommal gyűjtést tartsanak. — A jelzett iskolák tanítóinak, igazgatóinak e nemes cél támogatását ezen alkalommal is jóindulatu figyelmébe ajánlom. A gyűjtött összeget annak idejében — csekk utján — az Egyesülethez juttassák. (Cím: Budapest Stáhly u. 15.) Nyíregyháza 1913. szeptember 10. Dr Wilt György kir. tanfelügyelő. ÚJDONSÁGOK. Telefon 139. szám W Mai számunk 10 oldal. — A vármegyei muzeum a közönség részére szombaton és vasárnap d. e. 9—12 óráig nyitva van. — Vármegyei közgyűlés. Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága őszi rendes közgyűlését október hó 14-én és következő napjain fogja megtartatni. — Anyaköny vezetői kinevezés' Gróf Vay Tibor főispán Lukács László községi Írnokot a a kislétai anyakönyvi kezületbe anyakönyvezető helyetessé nevezte ki. — Jog- és államtudományi továbbképző tanfolyam. A belügyminiszter hétfőn érkezett leiratában értesítette a vármegye alispánját, hogy az 1913. október hó 1-től 15-éig tartandó harmadik jog és államtudományi továbbképző tanfolyamra szóló részvételre Olchváry Pál, Nozdroviczky László és Virányi Sándor főszolgabirákat jelölte ki. — A hajdudorogi püspök beiktatása. Miklóssy István, a hajdudorogi magyar gor. kath. püspök beiktatása október 5-én Hajdudorogon tog megtörténni. A fölszentelést Drohobeczky Gyula körösi, Papp Antal munkácsi és Fischer-Colbrie Ágost kassai püspökök fogják végezni. « — Uj pénzügyőri biztosi kerület. A pénzügyminiszter Kemecse székhelylyel és a kemecsei, valamint a gávai pénzügyőri szakaszok beosztásával egy uj pénzügyőri biztosi kerületet szervezett. Ez alkalommal Máriapócs község a nyírbátori pénzügyőri szakasz kerületéből a nagykállói, Tiszanagyfalu község pedig a tiszalöki szakasz kerületéből jövedéki felügyelet szempontjából a gávai szakasz kerületébe lett beosztva. Ezen változások folyó évi október hó 1-én lépnek életbe. — A középszabolcsi ref. egyházmegye közgyűlését Nyíregyházán folyó hó 23. és 24. napjain tartja még. — Házasság. Kertész László, a „Szabolcsvármegye" politikai napilap felelős szerkesztője vasárnap délelőtt kötött házasságot Vajda Dezső vármegyei tisztviselő leányával, Erzsikével. — Országos vásár áthelyezése. A kereskedelemügyi min'izter Nagykálló község kérelmére megengedte hogy ott a folyó évi október 2-ára eső országos vásár ez évben kivételesen október hó 9-én tprlrssék meg. — Eljegyzés. Kéry János eljegyezte Puskás Viliké urleányt. M ;nden külön értesítés helyett. 602-1-1 — Az első locsolás Debrecenben. Hétfőn megtörtént a nevezetes, az annyiszor sürgete't esemény: kinyitottál; az utcai tűzcsapokat s tömlőkkel locsoltak a Piac-utcán. A rendkívüli eseménynek tömegesen akadtak bámulói, ak-k c«od?'kozva vették tudomásul, hogy Debreconnek mégis van vizvezateke. A vizvezetek kitűnően működött, gyönyörű sugárban repült a viz s néhány pillanat múlva bőven meg volt öntözve a burkolat. — Expresszlevelek és táviratok kézbesítésének módosítja. A közönséges expresszlevelek kézbesítése körül felmerült panaszok folytán a posta és távirda vezéiigazgatóság elrendelte, hogy a post"b ;vat?!ok a közönséges expresszleveleket oly esetekben, amikor a kézbesítő a címzettet nem Hlá'ja otthon s a kézbesítés a háznép közvetítésével sem lehetséges, a címzett lal'ása ajHáná' alkalmazott levélszekrénybe való helyezése utján kézbssitsék, vagy ha ilyen rincs, a házmesternek (kapusnak) adják á' Ha ez sem lehetséges, akkor a levél az expresszként való kézbesítése sikertelen megkísérlés u f1n, közönséges levél módjára kezelendő. Ezzel kapcsolatban, ha akár a címzett levélszekrényében való helyezéssel, akár pedig a házmesternek való átadással történik a kézbesítés, a kézbesítő erről „Expresszlevél a levélszekrényben" (a házmesternél) szövegű értesítőt állit ki és ezt a címzett ajtajára erősiti. A