Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-09-18 / 75. szám

Megjelenik szerdán és szombaton este. lőfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen szám XXXIV. évfolyam, 73. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Nyíregyháza, 1913. szeptember 221. Csütörtök A földgáz és a városok. Szeptember hó 29-én Magyarország városainak polgármesterei értekezletre gyűlnek össze Nagyváradon. Az értekezleten egyebek között foglalkozni fognak az erdélyi földgáz-forrásokból nyerhető földgáznak a városok részére leendő biztosítása kérdésével is. Erdélyben tudvalevőleg Kissármás környékén rendkívül gazdag földgáz forrásokra bukkantak. Az a furólyuk, melynek kitörése annak idején országos, sőt európai feltűnést keltett és amelyből csaknem egy évig szakadatlanul ömlött a temérdek gáz a szabadba, mig végre sikerült azt elzárni és ekként felhasználhatását biztositani, eddigelé semmi csökkenést nem mutat a kiömlő gáz meny"yiségében. Szakértők számításai szerint a gáztartó rétegek Kissármás körül majdnem tizezer négyszög kilométer kiterjedésüek. A geologusok azt állítják, hogy Erdélyben magában mé^ huszonhét olyan terület van, ahol földgáz nyerhető s ezek közül nem egy gazdagabbnak ígérkezik a kissármásinál. Egy kiváló geologus azt állítja, hogy ha az erdélyi gázterületeket feltárják, vagyis gázkutakkal ellátják és azoknak a felét veszik egyelőre használatba • s az igy nyert földgázt csak negyedrészben tudják megfelelő berendezésekkel felfogni és elvezetni, akkor is naponként száz húszmillió köbméter földgázt lehetne nyerni és különböző célokra felhasználni. Óriási, megbecsülhetetlen kincs rejlik az erdélyi földgázterületeken. Nem csoda hát, ha az állam sietett rátenni a kezét s az 1911. Vl-ik törvénycikkben a földgáz feltárásának és hasznositásának kizárólagos jogát az állam részére biztosította. Amerikában már közel egy évszá zad óta ismerik és hasznosítják a földgázt. Az 1911 -ik évben több mint huszonnyolcezer gázkut volt használatban. Az amerikai példa tehát biztosíték abban a tekintetben is, hogy a gázkutak korai kiapadásától nem kell tartani. Amerikában már régen megbecsülik és kitudják használni a földgázt, ugy hogy azt több száz kilométeres távolságokra vezetik el a kutak helyétől földalatti csövekben s a tapasztalat szerint még igy is öszszehasonlithatlanul olcsóbb fütőszer akár a kőszénnél, akár a kőolajnál. A földgáz csaknem teljesen tiszta metán Fütőképessége köbméterenként meghaladja a 8000 kalóriát. Világítási célokra körülbelől 50°/o-kal erősebb a kőszénből mesterséges uton előállított gáznál. A földgáz égéskor tökéletesen elég, nem füstöl és nem kormoz. Ez is egyik előnye. Mikor Erdélyben a kissármási gaz- ] dag földgáz forrást felfedezték, kezdetben mindenki arra gondolt, hogy most egyszerre Kissármás vidékén települ meg és lendül fel a gyáripar, a földgázkutak közelében. Az amerikai példák azonban az ellenkezőre adtak és adnak tanácsot. A gyáriparnak nem csak az a feltétele, hogy közel legyen a fűtőanyag lelőhelyéhez, hanem az is, hogy közel legyen a feldolgozandó termékek lelőhelyéhez és a fogyasztási helyekhez is. így jöttek rá arra, hogy nem a gyáriparnak kell felkeresni a földgáz forrásokat, hanem a földgázt kell eljuttatni a gyáriparhoz és általában a kedvező fogyasztási helyekhez. Egészen természetes, hogy a legkedvezőbb fogyasztási helyek a városok. A nagyobb gyári vállalatok — kivéve a speciális gyárakat, ezek között első sorban a nyers vasércet feldolgozó gyárakat — rendszerint a városokban vannak. Hiszen a városok egyik leglényegesebb fejlesztő tényezője épen a gyáripar. Ez vonja egy helyre a munkások és gyári tisztviselők nagyobb tömegét. Az állam kiváló külföldi szakértőkkel vizsgáltatta meg az erdélyi földgáz területeket és velük készíttetett javaslatot a további tennivalókra. Ezek a szakértők ugyan még nincsenek készen munkálataikkal, azonban már is kétségtelen, hogy azok eredménye az lesz, Balkáriában. Irta: Prőhle Vilmos. Cegetel, (Kaukázus). Szerdán mult egy Ipte, hogy elhagytam a piszkos, sáros Nalesikot azzal az eltökélt szándékkal, hogy akár törik, akár szakad, estére Balkáriában leszek. Fuvarosom, egy Iván nevü, tejfölös szájú muszka legény, aki októberben fog bevonulni katonáékho7, hamarosan megmutatta, hogy ügyes, jómarku kocsis. Könnyedén és biztosan kergette gubancos lovait a köves, kanyargós utakon fel s alá, mig végre reggel kilenc óra tájban elértük a Cserek folyót, mely azon a helyen szélesen és kényelmesen terpeszkedik egy igazán szép, regényes völgynek közepén. Kétoldalt csendes lejtésű dombok, benőve iilatos fűvel, s rajtuk fényes szőrű, kövér kecskenyájak, tehenek, lovak legelésznek. A völgyben egy takaros kabard falu, Dauzsakovo integet, hogy térjünk be egy kis pihenőre.) Aki a dél-oroszországi falvak tikkasztó sivárságát látta, annak különösen meglepő kedves jelenség ez a kis kabard Éden. Tiszta, mint a harmat, barátságos, mint a tavaszi napsugár. Ebugatás, kakasszó nem hallatszik sehol, de a jó Ízléssel művelt gyümölcsös kertekben ezer meg ezer madár — veréb, fecske, rigó, vadgalamb — dicséri az urat a maga nyelvén. Soha annyi madarat egy helyen nem láttam ! Dauzsokovóban több a madár, mint Nalcsikban a légy; és merem állítani, hogy ez nem túlzás. A kis kabard csemeték meglepően tiszták, illedelmesek és a mezőn dolgozó felnőttek is, mintha ünneplőben volnának; rongynak, piszoknak nyoma sincsen rajtuk. Ettől a kis földi paradicsomtól azonban hamarosan meg kell válnom, mert odáig, a honnan az Ürcübaski-tau havas orma integet, még nagyon hosszú ut van és ki tudja, milyen idő vár reánk. A levegő tikkasztóan forró s a távoli hegyek körül sötét felhők nyújtózkodnak, lomhán, barátságtalanul. Utunk a Cserek völgyén halad felfelé s egyre döcögősebb, egyre kényelmetlenebb lesz. Déltájban már magas kopár ormu hegyek közé értünk s egy kis tengerszemnek a partján, melyet az oroszok „Kéktó"-nak neveznek, ki kellett fogni a lovakat, mert nagyon elfáradtak s a bögölyök hadától is igen sokat szenvedtek. A tó pártján egy orosz kiránduló társaság heverészett, jóizüen falatozva, iddogálva. Kocsisomtól megtudták, hogy miféle szerzet vagyok, s arra az egyik orosz ur odajött hozzám és meghívott egy pohár teára. Bármi véleményünk legyen is az orosz politikáról, azt meg kell vallani, hogy barátságosabb népet, mint a muszka, alig lehet találni. — Doktor ur, Balkáriába utazik ? És ugyan miért? — kérdi tőlem egy hirtelenszőke orosz bárüsnya (kisasszony), mialatt mezítelen lábait dörzsölgeti. — Hát csak népdalokat, közmondásokat, meséket gyűjteni, mert a balkárokat valami testvériség fűzi a kunokhoz, akiknek ivadékai már régen olyan jó magyarok ! — Hogy lehet ilyen rengeteg utat megtenni balkár népdalokért, népmesékért ? — faggat tovább őnagysága. — Tudtommal sok orosz, angol és francia tudós járt már a Kaukázusban botanizálni és ezen senki sem ütközött meg. Azt hiszem, hogy egy néptörzs, legyen bármily csekély lélekszámmal, megérdemel emberi és tudományos szempontból annyi figyelmet, mint a kaukázusi füvek, virágok, békák, bogarak . . . — Fog is találni doktor ur annyi bogarat Balkáriában, annyi piszkot, nyavalyát, hogy megemlegeti. En ugyan nem voltam ott, de hallottam, milyen viszonyok vannak ott. A kellemes biztatás után hamarosan elbúcsúztam a társaságtól. - A kéktó partjáról még sokáig integettek kendővel, kalappal, mig végre egy hirtelen kanyarulatnál eltűnt előlem az egész kies tájék s a lovak nehéz lélekzettel cipelték felfelé nem éppen nehéz terhüket, kopár, tikkadt kősziklák között. A vidék egyre zordonabb lett, az ut egyre meredekebb. Száz, százhúsz méternyi mélységben félelmetesen zúgott a Cserek vize s fejünk fölött szédületes magasságig emelkedtek a vörös, rideg sziklafalak. A Kubán vidéke, hol ezelőtt öt évvel jártam, most barátságos hívogató képekben jelent meg előttem, pedig annak idején azt sem kívántam viszont látni! Az ember nem ura a maga szervezetének s csak az kellemes neki, amit érzékei megszoktak. Rónához idomult szemeim előtt valósággal