Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-07-06 / 54. szám

54-ik szára. J^Y

ÍRV

IDÉK. 1913. julius 6. 3 san vett ipari, kereskedelmi és gyárvállalati alkalmazott az, aki tagja kell hogy legyen az r*szágos Pénztárnak s közvetlen valamely helyi szervének, hanem levonattak a lietositási kötelezettségbe az egyletek-, közintésetek-, állami intézmények-, községeknél, szinhásaknal stb. alkalmazottak is s igy a törvény cime : ,1907. XIX. t.-c. az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításról,• éppen nem mondható megfelelőnek s épp a helytelenül történt cim-megállapitás sok félre.•V" is adott okot. 2. A biztosítás joghatálya s igy a biztosítandó egyénnek a pénztár mindkét águ segélyére való igényjogosultsága, — miként már emiitettük — csakis ahhoz van kötve, hogy az igénylő tényleg alkalmazottja legyen valamely biztosítási kötelezettség alá eső üzemnek, vagy vállalatnak, egyletnek, intézménynek stb. A b'ztos.Hsra kötelezett egyén tehát még akkor igényelh ti a pénztár segélyét s a pénztár azt nyújtani is tartozik, ha a munkaadó őt a pénztárnál bejelenteni elmulasztotta, avagy a bejelentésre k tűzött s az alkalmazásba lépéstől számított 8 nap még nem múlott el s igy a bejelenlés meg nem történte még mulasztást nem képez. Ezt az igényjogosultságot a betegsegclyezesre nézve a törvény 60 §-a igy állapítja meg: „A betegseg. lyekre való igény a biztosításra kötelezett tagoknál a foglalkozásba való belépés napjával kezdődik akkor is, ha a bejelentts elmulasztasa a munkaadó hanyagsága, vagy másféle mulasztás folytán történt." A baleseti segélyekre való igényjogosultság kezdetéről pedig a törvény 69 § a igy rendelkezik : „E fejezet érint kártalanításra igényük van mindazoknak a munkásoknak, akik a 3. §. értelmében baleset esetére való biztosításra kötelezve vannak és pedig a munkába lépéstől a munkából való kilépésig." S hogy a pénztáraknak segélynyújtási kötelezettsége a be nem jelentett, de biztositási-a kötelezett egyénekkel szemben még jobban kidomborittassék, ugy a m. kir. állami Munkásbiztosilási Hivatal, mint a m. kir. Közigazgatási Biróság kimondotta, hogy a törvény szerint biztosításra kötelezett egyén már a biztosításra kölélező foglalkozásba való lépes puszta s által biztosítottnak tekintendő s az ily egyén segélyezési igénye kielégítendő függetlenül attól, hogy a pénztárnál be van-e jelentve. Amily szép és igazán emberies intézkedése ez a tőrvénynek, épp oly annyira hátrányos a pénztárakra s közvetve a pontosan jelentő munkaadókra. A biztosításra kötelezettek nagy része ugyanis, — tudva, hogy segélyezésre való igényük megnyílik magával s biztosításra kötelezett üzembe való belépésük által, — nem érdeklődik az iránt, hogy biztosításuk tényleg megtörtént-e, — mig a munkaadók egy igen tekintélyes része éppen nem csinál lelkiismereti furdalást abból, ha alkalmazottját a munkába lépés után csak hetekkel, vagy hónapokkal, vagy egyáltalán nem jelenti be, — dacára, hogy a megfelelő járulékhozzájárulást az alkalmazottól levonta. Igaz, hogy a törvény feljogosítja a pénztárt, hogy a be nem jelentett biztositandónak e bejelentés előtt bekövetkezett betegségből aredt pénztári költségeket a mulasztó munkaadóval megtéríttesse s a bejelentés elmulasztása folytán a munkaadót még pénzbirsággal is sújtassa, — mindez azonban nem akadályozza meg a bejelentések körüli igazán számos viszszaélést, — aminek sajnos következménye, hogy ma már a betegsegélyzői heti járulék minden kereseti korona után 3. és V2°/o ban, az .az 3. és Va fillérben van megállapítva, mégis a pénztár csakis a törvenyben előirt legkisebb, úgynevezett minimális segélyt képes csak nyújtani, holott a bejelentéseknek minden vonalon a törvényben előirt pontos és lelkiismeretes eszközlése esetén 3 és 72%-os járulék alapul vétele mellett a betegség esetére való segélyezések már nagyobb mérvben volnának nyújthatók, s emellett oly tekintélyes kezelési felesleggel rendelkeznék az Országos Pénztár, melynek birtokában levése lehetővé tenné a biztosított tagok részére szolgáló kórházak, gyógy- és üdülőhelyek létesítésének megkezdését, mely intézmények nélkül ma az egész munkásbiztositási ügy erősen csonkának mondható. 3. Nézzük már most a magyar munkásbiztositás szervezetét, mint a harmadik fontos alapelvét, melyre vonatkozólag a törvény a következőket tartalmazza: „Az e törvény szerint betegség és baleset esetére való biztosítást az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár telje siti, melynek a biztosítást és a segélyezést közvetítő helyi szervei: 1. a kerületi munkásbiztositó pénztárak ; 2. a vállalati betegsegélyző pénztárak." Tehát ugy a betegség, mint baleset esetére való biztosítást nem a helyi szedek, hanem az Országos Pénztár teljesiti, még pedig a biztosított pénztári tagok segélyezésének országosan egységes elve alapjan, ami annyit jelent, hogy a pénztár egyazon fizetesi osztályú tagja Nyíregyházán épp azon segélyekben részesítendő, mint az ország bármely részén, a minek megint az a következménye, hogy az egyenlő javadalmazásu egyén után ugyanazon járulék fizetendő Nyíregyházán, mint Budapesten, vagy bárhol másutt, s igy a biztosításra kötelezett egyének, bárhol dolgozzanak is, a Budapesten székelő Országos Pénztárnál vannak biztosítva, ami a tagokra nézve azon nagy előnynyel jár, hogy aki az Országos Pénztárnál egy év tartama alatt összesen legalább hat hónapig volt biztosítva s keresethiány miatt ! tagsági járulékait megfizetni nem képes, a törvény szerint való legcsekélyebb mérvű betegsegélyezés iránti jogait a pénztárból való kilépés után még három hétig, ha pedig két évleforgása alatt legalább 12 hónapig volt biztosítva hat hétig teljes mértékben élvezi, s a segélyeket azon kerületi pénztár tartozik kiszolgáltatni, melynél az ily igényjogosult a munkából való kilépést közvetlenül biztosításra bejelentve volt. Az tehát, hogy a betegség és baleset esetére való biztosítás Magyarországon egy központi szervezetben egyesittetett, s hogy a kerületi és vállalati pénztárak csak közvetítői e központi szervezetnek, az Országos Pénztárnak: valóságos áldás a biztositandókra nézve, mert ezáltal egységes segélyezéshez jutottak, ami az 1891. évi XVI. t.-c.-el létesített, de az uj törvény életbe lépte folytán felszámolt betegsegélyző pénztáraknál nem állott fenn. De javára van a munkaadóknak is a központi szervezet, amennyiben igy az általuk fizetendő hozzájárulások is egységesek lévén, a teher egyenlően oszlik meg. Maga az Országos Pénztár, mint a betegség és baleset esetére biztosított alkalmazottak és azok munkaadóinak önkormányzati alapon álló központi szervezete, három igazgatási szervvel bir ; és pedig a közgyűlés, az igazgatóság és felügyelő-bizottsággal. Az Országos Pénztár (közgyűlését a helyi szervek (helyi pénztárak) kiküldöttjei alkotják, akiket a helyi szervek közgyűlései választanak egyenlő arányban külön a munkaadók és külön az alkalmazott közgyűlési kiküldöttek sorából olykép, hogy a munkaadó csak a munkaadóra, alkalmazott csak alkalmazottra szavazhat. Ez a szavazási mód vonul végig ugy az országos, mint a helyi pénztárak összes választási aktusánál. Az igazgatóság és felügyelő-bizottság tagjait az OrszágGS PéD?tár közgyűlése választja, de ugy igazgatósági, mint teiÜgje.'ő-bizottsáKi taggá csakis közgyűlési kiküldött választható. A közgyűlés hatáskörét a tőr ny 12. pontfordult igy az asszony, ugyanezekkel a kifejezésekkel : — Köszönöm, hogy pár boldog percet szerez nekem, most nem unatkozom. Lehetséges-e, hogy a főmérnöknek van igaza: „Te olyan unalmas vagy, mint én." Olykor szeretett volna felugrani és rákiáltani a férjre: — Vigyázz! ő meg fog csalni bennünket. Megint a férj hangját hallotta: — Igyál, vén cimbora. Nagy szerencséd volt ma, megérdemled. Az asszony feléjük fordult: — Szerencséje volt? Nyert? — Bizony : pont tízezer koronát húzott be. — Ah, hisz akkor magáé a világ, kapitány. A belső szobába mentek. Stein igen szépen zongorázott. Minden kottát precízen lejátszott és az asszony énekelt. Mintha nagy sorvasztó vágyak szólaltak volna meg a néma éjszakában és a virágok illatával olvadtak volna össze kábító érzéki máborban. Egy pillanatban a kapitány az asszony fülébe súgta: — Edith, menjünk. Jöjjön velem. Elmegyünk messze. Maga énekelni fog színpadon, én az impresszáriója leszek. — Köszönöm. Öregek vagyunk mi már ahhoz barátom és most ismét köszönöm, jól érzem magam. — Vigyázzon 1 — nyögött a kapitány. Szemei vérben forogtak. — Gyerünk (a férjhez fordult.) A terraszon vár bennünket a bor. — Arra gondolt, hogy most el elfogja mondani a férjnek mindazt az elkövetett bűnt, amit az asszony vele vétkezett, kényszeríti, hogy elváljon és az asszonyt még ma este elviszi innen. De a férj, amikor ő leült, megsimogatta a kapitány fejét: — Izzadsz, öreg cimbora. Felhozatok egy kis pezsgőt. Azután pénzt veszek magamhoz és visszamegyünk a kaszinóba, hátha ott találjuk Braunt, attól talán visszaszerezhetném a mai veszteséget. — Igazad van. Da ez a koncert itt ? — Na hát. nem muszáj sielni. Igyál vén cimbora. Az asszony tudja, hogy tizenegy órakor vége a vendéglátásnak. Hiszen ismered, az én feleségem szeret kellemes lenni, de korrekt ... és nobilis. Nem most történik először, hogy kimenőt kapok vacsora után. Emlékszel, amikor bemutattalak, már az első estén kimenőt kaptam, emlékszel kapitány ur, amikor tíz perc alatt elvesztettél ötszáz forintot és eltűntél a kaszinóból, hehehe, fájt a fejed, haza kellett menned, hehehe . . . — Haza? A kapitány még egyszer el akart mondani mindent, de köhögés fogta el. Bent a zene elhallgatott. Mintha ugyanazokat a szavakat hallotta volna a kapitány, amit öt esztendővel ezelőtt, pedig milyen suttogva, de nagyon suttogva : — Maga vissza fog jönni. Éppen tizenegy óra volt. Az asszony kijött. Mögötte Stein, kinek ajkán a boldogság rezgése látszott. — Uraim, — szólt az assony, — tizenegy óra van. A kapitány búcsúzáskor megszoritotts az asszony kezét, de az asszony szeme a fiatal* embert kisérte. III. A kapunál az állatorvos elköszönt az uraktól. A főmérnök a kapitánynyal a kaszinóba ment, ahol csakugyan ott találták a gazdag Braunt. Éjfélig a kapitány is játszott. Nyert, vesztett, megint nyert, ismét veszített. — Sehogy se megy — mondta — egy kicsit sétálok. De még visszajövök. Elrohant. Egyenesen Fityaly főmérnökének a házához rohant. Amikor a léces kapu közelébe ért, akkor látta, hogy a kapun kijön bágyadt, elégedett, boldog járással Stein . . . • 1 nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, Ingek, sétabotok nagyválasztékban érkeztek Olcsó árak. Herpay Ernő uri divatáraháza Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 5