Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-08-21 / 67. szám

Nyíregyháza, 1913. augusztus 21. Csütörtök XXXIV. évfolyam, 67. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szfirkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számt 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnuk. Legolcsóbb hirdetés t K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen szám Fürdőbe vagy nyaralásra távozó előfizetőink tudassák címüket egy levelező lapon s mi készséggel utánuk küldjük a megadott időre a Nyírvidéket. A dologkerülők. Életbe lépett a dologkerülő csavargók ellenében alkotott törvény. Bizony nagy szükség volt reá. Talán sehol a világon nincsen annyi dologkerülő csavargó, mint Magyarországon. Itt nálunk sokan egyenesen azt hiszik, hogy őket mások kötelesek eltartani. Azt hiszik, hogy az állam, a községek, a társadalom nem is való egyébre, mint arra, hogy az ö fenntartásukról is gondoskodjék, A dologkerülésnek, a csavargásnak ezer és ezer féle módja és változata van. A legismertebb a közönséges koldulás. Nyíregyházán is ismeretesek voltak egy évtizeddel is ezelőtt még az úgynevezett engedélyezett koldusok. Ezeknek a város egy bádog táblát adott, azt a nyakukba akasztották és ez a bádogtábla jogot adott nekik arra, hogy minden udvarra, minden házba szabadon bemehessenek s valósággal kiköveteljék a maguk részére a könyöradományokat. Nyíregyháza azonban, — sok más várost megelőzve, — rendezte a szegényügyet és megszüntette a koldulást. Akkor derült ki, hogy az addig engedélyezett koldulók között volt nem egy, akinek tekintélyes vagyona volt, vagy keresetképes felnőtt gyermekei voltak; még is koldultak. Mert az kényelmes és jövedelmező pénzkeresésnek bizonyult. Ámde hiába rendezte Nyíregyháza a szegényügyeit; hiába állította fel mintaszerű szegényházát, melyről azóta sok város vett példát: a kéregetők zaklatásaitól nem sikerült a közönséget teljesen megszabadítani. Az addig jól ismert pénteki rongyos látogatók, a templomok ajtóit, meg a halotti gyászba merült házakat ellepő alakok eltűntek ugyan, — bár ezek sem egészen, — azonban megmaradok azok, akik más címeken és más formák mellett háborgatták folyton a jószivüeket és a gyengébb idegzetüeket. Megmaradtak azok a bizonyos urikoldusok, akik csak a kiszemelt, jótékonyságáról jól ismert házakat keresték, sőt mondhatni keresik fel még ma is, hogy beszedjék, valósággal kiköveteljék a jótékonyság adóját a maguk számára. Neveket emlithetnénk. Megmaradtak a „kórházból" állítólag kieresztett kéregetők, akik útiköltség cimen zsarolják meg a gyöngébb szívűeket. Megmaradtak az „ elszegényedett" tanitók, óvónők, özvegyek, akik városról-városra járva gyűjtik könyöradományaikat. Megmaradtak a templom, vagy iskolaépítésre kéregetők, akiknek a legtöbbjéről egy kis utánjárással igen könnyen meglehetne állapítani, hogy egy jól szervezett kéregető banda ügynökei. Megmaradtak a különböző könyv és képvigécek. S megmaradtak végül a vándor cigányok, akiktől különösen a város határában a tanyákon lakók nincsenek biztonságban. Csak a legutóbbi napokban az Ószőlő ben nyaralókat két íogatu bérkocsin járta be egy „elegánsan" öltözött dáma, aki valamiféle óvónő intézet számára gyűjtött adományokat; néhol azonban eltévesztette a mondókáját és a saját beteg fia részére kérte. Másnap egy hatalmas alak, mint „nyíregyházi tanitó" mutatta be magát, kinek gyógykezeltetésére van szüksége a segítségre. Ugyanezek az alakok a városban is sorba járták a jobb házakat, — pedig már akkor életbe lépett a munkakerülők ellen megalkotott törvény. A város határában szinte mindennapos dolog, hogy négy-öt szekér cigány telepszik meg egy-egy tanya alatt. Állítólag — s ez a hit van elterjedve a tanyai nép között — nekik meg van engedve, hogy mint vándor iparosok két napig bárhol szabadon táborozhatnak. Persze a két napból néha három négy is lesz s mire az éj leple alatt tovább állanak s talán reggelre a harmadik határban ütnek tábort, akkorra a tanyából egy sereg csirke, pulyka, liba hiányzik. Hallottunk olyan eseteket, hogy az ilyen cigány táborozás után a tanyán egyszerre csak hullani kezdett a baromfi, minden észrevehető különösebb ok nélkül. Az elásott állatok hulláit azonban következetesen felásva találtak pár nap alatt. Az összefüggést, ha bebizonyítani nem is, de sejteni lehet a cigányok táborozása és a baromfi elhullása között. Hát bizony é^ető szükség volt erre a törvényre, amely végre talán megszünteti ezeket az állapotokat. Minden törvény hatása azonban a végrehajtástól függ. Viszont a hatóságok csak ugy tudják majd ezt a törvényt végrehajtani, ha ebben a közönség a hatóságnak támogatására lesz. Abban, hogy az ilyen dologkerülő csavargókat a hatóságnak késedelem nél kül tudomására juttatja. Ne sajnálja senki ezt a fáradságot. Akár kéregető, akár könyvre, vagy ivre könyöradományt gyűjtő, — ezek az ivek a legtöbbször hamisítványok, — jelentkezik náluk, tudassák a legközelebbi rendőrrel; akinek meg telefonja van, mondja be azon a rendőrségnek. A tanyákon elsősorban a tanyabirákra vár az a feladat, hogy mihelyt letelepedő cigányokat vesznek észre, jelentsék a rendőrségnek, vagy a csendőröknek. Majd elbánnak velük Most már külön törvény ad erre módot! Az uj görög katholikus püspökség székhelyének kérdéséhez. Irta: Balla Jenő. III. Meg lévén állapitható az eddigiekből, hogy az uj görög katholikus püspökség székhelyének Nyíregyházára leendő tételéhez fűzött vérmes remények nagy mértékben túlzottak valának, már ebből magából önként következik, hogy azok a szemrehányások és vádak, amikkel azokat illették, akik a város által tényleg megajánlott áldozatot tulmagasnak találták, méltatlanok és igazságtalanok. E szemrehányások és vádak tekintetében egyéb iránt legyünk tisztában azzal, hogy mi is volt hát voltaképen a két lelfogás között a különbség ? Az, hogy az egyik, határozattá is emelt- felfogás szerint a városnak 250,000 korona készpénzt és egy 500 négyszögöl területű, telket kellett megajánlania; a másik felfogás szerint elegendő lett volna a város részéről a telken kivül 100 000 korona készpénz felajánlása. A különbség tehát a két felfogás között 150,000 korona. Másról legalább nekem tudomásom nem volt és nincsen ma sem. Olyan felfogással meg épenséggel nem találkoztam, hogy a városnak semmit sem kellett volna felajánlania és semmit sem kelleti volna tennie az uj püspökség székhelyének elnyerése érdekében. Azok a bizonyos szemrehányások és vádak egyenesen azt hangoztatták, hogy akik a kisebb összegű megajánlás mellett foglaltak állást, azok nem csak nem akarták a püspöki székhely idehelyezését, hanem egyenesen meg akarták azt akadályozni. Ennek a vádnak a kiszinezésére aztán hallhattunk és olvashattunk sok minden egyéb között még olyanokat is, mikép a városnak egyenesen hazafias kötelessége a mennél nagyobb áldozat meghozatala, hogy ekként az uj , magyar" görög katholikus püspökség szervezése lehetővé tétessék. Ebből aztán még olyan következtetéseket is vontak le, hogy egyenesen hazafiatlanság a nagyobb áldozat elleni állásfoglalás. Természetesen ezeket a kiszínezéseket senki sem vette komolyan s nem is vehette. Hiszen minden gondolkozni tudó ember tisztában volt azzal, hogy az uj görög katholikus püspökség szervezése nem azon fordul meg, hogy a székhely Nyíregyházán lese e vagy sem, illetve hogy Nyíregyháza a székhely elnyerése érdekében minő áldozatot ajánl meg.