Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)

1913-08-17 / 66. szám

66-ik szám. 1913. augusztus 17. 5 sadalmi haladásért uj világnézet befogadásával válik lehetségessé. Ez az uj világnézet mindenek fölébe helyezi a munkát és ugy a testi mint a szellemi munkás részére anyagi jólétet és politikai függetlenséget követel. A hatalomból, az emberi javak örökségéből kitagadottak millióiról, tehát a népről, ... a hazáról van szó s annak szebb jövendőjéről a szó igaz értelmében. A most uralmon levő osztály kizárólagos uralmának megdöntéséről, arról van szó, hogy aDban az uralomban a nép is részesüljön. Dönthessen önsorsa felett. Hozhasson érdeke szerinti törvényeket. Azonban azért küzdeni kell. És a siker attól függ: elég nagy-e az az erő, amely e küzdelemben a hatalommal szemben felvonul. Még mindig nem elég nagy. A nagynéptömegeket megmozdítani, fejleszteni, szervezni s a demokráciért akcióba vinni... ez a tanítóság egyik kötelessége. De bárhonnan induljunk is ki. . . örökre a kulturára kell visszatérnünk. A nagy néptömegek kulturátlansága oka annak, hogy nem ismerve éidekét, azzal sokszor ellentétesen cselekszik, avagy egyáltalán semmit sem cselekszik. A mai kiáltó kulturátlanságot pedig az okozta, hogy az egyházak, amelyek iskolák fentartására hivatva voltak — nem tettek eleget kötelességüknek. Aki ismeri a müveit Nyugat nagy haladását s ami elmaradottságunkat : az megérti a radikalis tanitók küzdelmét! Jó népoktatásért küzdünk elsősorban, amelynek elemi feltétele a tisztességesen díjazott — tehát a jó munkavégzés legelemibb előfeltételével ellátott néptanító. íme ! E két sarkalatos pontnál lép előtérbe a rendszer szolgálatában álló személy s igy amikor elveinkért harcolunk — személy ellen is kell hadakoznunk, ha az mesterséges csalafintasággal állja utjat a haladásnak. Moussong megakadályozta az intenzív népoktatásra törekvő indítványunk tárgyalását. Február 23-án rendőri segédlettel hiúsította meg az iskolák államosítására tett indítványunknak határozattá emelését. Most pedig julius 7-én ugyanezt megismételte rendőri segítség nélkül ugy, hogy indítványunkat nem engedte tárgyalni. Ezt mint elnök tette s azért jogosan éri őt a kritika. És ha a kritika igazságtalan: tessék azonnal megcáfolni. Ha pedig a közéletben szereplőnek egyéni tisztességét is sértő kritika hangzott el: biróság elé kell állítani a kritikust, és ha hazudott, ha rágalmazott. . . hadd bűnhődjék. Ellenben ha a vádak igazaknak bizonyulnak — pusztuljon a közélet porondjáról az, aki visszaélt a bizalommal. Páfránynak is azt kell tudnia, hogy fizetésrendezésért folytatott küzdelmünket is Moussong laposította el s ő egyik okozója annak az uj kaloda törvénynek, amely az 1893. év előtti szolgálati időt mellőzi, két éves gyakornoksággal rövidíti meg eddig szolgálati időnket, a nők es a nem állami tanitók munkáját kevesebbre értékeli, sutba dobva ez egyenlő munka, egyenlő fizetés nagy elvét, a lakbér megállapításánál is igazságtalanul jár el — egyáltalán a tanitók képzettségével megfelelő állami tisztviselők részére törvényben biztosított fizetési osztályokat nem nyitja meg, a korpótlékot elejti hanem ád uj minősítést; az elöljárók és hatóságok irányában tanusitott magatartás, a társadalmi rend és hazafiság szemponjának szabad mérlegelése után : soron kivüli előléptetést és soron kivüli kinevezés mellőzést és mindezt a gondnokság, az igazgató és a felekezeti hatóságok jelentése alapján. Betetézéséül mindezeknek, jön most a főispáni kinevezés s a járási meg tudja a jó isten miféle uj hatóságok felállítása. Nincs a tisztviselők között még egy ilyen megalázott, ilyen hivatali ellenőrzés és fegyelem alatt álló kar. Nincs olyan, amely igy ki volna szolgáltatva felebbvalójának; nincs amelynek minden szabad megmozdulását ennyire elfolytanák; nincs egyetlen kar, ahol az előmenetel igy minden előzetes fegyelmi Ítélet nélkül is megakasztható volna. Nota bene: aki fegyelmi eljárás alatt áll, annak minden további nélkül levonják a fizetéséből azt a kis javítást is, amit ez a törvény ád. (1913. évi XV. t.-c. 10. §. és XVI. t.-c. 9. §.) ... És amikor ez a kaloda törvény mint javaslat a Ház asztalán feküdt, erről azt mondotta Mousong vezér, hogy nagyjából kielégítőnek tartja ! Persze, mikor a tanítóság hangosan jajgatott, akkor ő ebbe a jajgatásba, ebbe az igaz belső megnyilatkozásba ördögi praktikával belevegyitette a jóllakottak szirén hangját is . . . Milliós bankot alapított, amikor a kenyérért meg a jobb ruháért küzdöttünk. „Eh, a tanitók csak panaszkodnak, aki nyomorog az nem tudhat milliós bankot alapítani". Igy gondolkozhattak azok, akik adhattak és vehettek Ebben áll Moussong vezér soha el nem évülő bűne ! A bank egynehány pénzes embernek hoz hasznot; Moutsongnak is, akinek ott havi 200 koronát fizetése van ... és mi nem e kétszáz koronát kifogásoljuk, lehet, hogy ő megérdemli azt, dolgozik érte eleget, de ez a havonkénti kétszáz korona 33 ezer tanitó helyzetén sammit sem lendit. Tehát a 33 ezer tanítónak nem kellett a bank, ellenben Moussongnak kellett, mert különben most nem lenne havi 200 korona jövedelme és még sok egyéb. Ezzel szemben, ha minden tanitó évi fizetését csak 100 koronával sikerült is jobbá tenni . . . milliókat nyertünk volna évenkint. Igy tessék ezt Páfrány urnák beállítani s akkor mindjárt másként fog látni. Még egy alkotásról. A betegsegélyző megteremtéséhez végig pumpolták a társadalmat koronás sorsjegyekkel azt a társadalmat, amelynek minden oldalulag kihasznált jótékonysági tőkéhez csak a legtisztább kezekkel szabadna hozzányúlni. Azokat a feladatokat pedig, amelyeket — mint a betegsegélyző ügyet is — önsegély utján is megoldhatunk nem helyes és nem szabad a társadalom jótékonyságának oltárára utasítanunk. És nézzük csak : mit kapott az a bizonyos. Tanítói Bank, amelyről Moussong vezér havi 200 koronákat kap? ... Igy szedte el a tejfelt a begyült összegből: Kamat fejében kapott a felvett előlegek u'án 3112 K 82 ft. a sorsjáték rendezéséert 8319 K, ugyancsak ez a bank a helyiség átengedéseert 2500 Kt kapott, reklám cimén 8501 K 97 ft, nyomtatványok cimén 5915 K 47 ft ; ezeken kivül a sorsjegyek elhelyezéseért jutalék cimén a két elhelyező — egyik ez a bank volt — 19388 Kt . . . hát ugye csak szép kis üzlet volt ez, amelynek orrfacsaró illata elhat a legeldugottabb község tanítójához is ugyan, de haszna mégis csak megint annak a banknak volt, amelynek érdekében ez a sorsjáték rendezés kieszközöltetett. Hátra volna még leszámolni Páfrány azon állításával, hogy mi csak vádolunk, akadékoskodunk, de értékes javaslattal nem siettünk a vezetőségisegitségére. Hát ime : Ahárom év alatt minden értékes javaslatot mi — radikalisok tettünk; a demokratikus választói jog és allamositás erdekében mi nyujtottunk be indítványt; s a tanítói fizetések ügyében minden mozgalmat mi kezdeményeztünk és hogy a tanítóság közvéleménye alkalmas időben megnyilatkozhassék mi kényszeritettük gyűlések tartására; az egyetemes gyűlés alkalmával azt az imponáló felvonulást — amelynek szomorú csattanója az elnöki ész elvesztése volt — szintén mi kezdeményeztük. Ezen tények szembe állításából kitűnik, hogy Mousong mint elnök a progresszió ügyét soha elő nem segítette, de sőt hátráltatta. Amit Páfrány Moussong kiváló érdemeiről szól, az uj előttem. Lehet, hogy, igaz. Én csak annyit tu dok, hogy míg elnök volt — szakfelügyelő lett. Tíz ilyet nevezett ki a miniszter s közöttük Moussongot is, akinek egy ici-pici kis tankönyvét, amelyet approbáció végett beterjesztett — mint használhatatlan, abszolút érték nélkülit kénytelen volt a ministerium visszautasítani ! Páfrány cikkének elején, ami megállapításokat tesz, hat azok nem ujak. Nemrég olvastam ugyanoly sorjában azokat egy nagy napilap vezércikkjében, azzal a különbséggel, hogy abban azt a sok jót nem Moussong és követőivel, hanem az állam kollektív nagy erejével, az egész rendszer megváltoztatásával állíttatott elérhetni. Tehát más volt a konklúzió. Sebaj. Az azonban már nagy baj, hogy ilyen frázis halmazt is felsorakoztat: .... a nemzeti alapon álló progressiv haladás. . stb. meg: ,. . . hogy a kellő összeegyeztetésnél kiküszöbölje az internacionalizmusnak még a látszatát is.* Ejnye kérem, miért nem mondta meg egy kicsit világosabban ? Ugye azt akarta mondani, hogy mi istentelen szocialisták, nemzetköziek vagyunk, eladjuk a nemzeti érzést, el a hazát és mindent s ezért óvakodjék a tanítóság tőlünk? No ne féljen, de ne is örüljön! A tanítóság az ilyen butaságoknak már nem dől be, mert tudja, hogy az élet javaihoz mindnyájunknak jussunk van s azért harcolni kell, és pedig ugy, hogy egymással összetartsunk azok, akik tisztán látjuk erdekeinket s azzal ma már senkit senkit sem lehet elijeszteni, hogy . . . internacionalistának tetszenek mon dani.. . a radikálisokat s azok törekvéseit. Még egyre kell Páfránynak válaszolnom, arra, hogy szerinte engem, mint a „lefolyt küzdelemben kisebbségben maradt párt egyik vezetőemberének — lelkében felgyülemlett dühkitörés . . .!! indított arra, amit elmondottam. Hát aki beleszól a felek harcába, annak ismernie kell a lefolyt eseményeket, mert különben nevetségesé válik. Én nem a juliusi gyűlés óta támadom a Szövetség vezetőségét, hanem amióta meggyőződtem arról, hogy a haladás ügyét a legnagyobb raffinériával megakadályozza, s amely a mult évben tartott VII. egyetemes gyűlés alkalmával lett nyilvánvalóvá. Kezdetben jóakaró kritikával kisértem működésében; csak akkor fordultam ellene, amikor láttam, hogy ő természetellenes, törvényellenes uion áll útjába azon eszmék érvényesülésének, amelyekért én élek, dolgozom, üldöztetést és anyagi megkárosítást szenvedek és amelyekért ezentúl is dolgozni fogok, amíg a vér lüktet ereimben . . . A régi világnézetek védelme, a hatalmasok védelme, — ez jutalommal jár. Ujvilágnézete kért küzdeni, a hatalmasokkal szembehelyezkedni ... ez valamikor gályarabságot, kinpadot és ma is üldöztetést jelent. Ha a milliós jövedelmű urak ragaszkodnak a jelenlegi, — reájuk kényelmes, de a milliókra pusztító, nyomort jelentő állapotokhoz ... ezt megértem ; de ha a tanitó, a szellemi munkások proletárja az, aki az uj világnézetekért küzdő tanitótársainak gáncsot vet s utjukban feltartóztatni igyekszik : arról mást nem gondolhatok, minthogy a konc reményében vállalkozik erre a dicstelen szerepre. És ha mi az ilyenek ellen nem küzdenénk, ha az ilyeneket nem iparkodnánk eltávolítani onnan, ahol működésükkel minket élőhaladásunkban megakasztanak: akkor ami küzdelmünk nem volna komoly, céltudatos küzdelem. Legvégül pedig szívesen tudomásul veszem, hogy a szabolcsi kartársak kiküldetése közgyűlésen történt, ami azonban álláspontomat nem gyengitheti, mert Biharban, sőt Budapesten is a kijelölt határidő után jelentkeztek a képviselők és több vármegyében tényleg a választmány küldött ki képviselőket. Sajnálom, hogy erre, mint megtörtént tényre másutt is hivatkoztam, aminek alapjául azonban a Nyírvidék 54. számában olvasható közlemény szolgált, ami szintén jóhiszemű tévedésen alapulhatott. Azt azonban Orsovszky kartárs sem tagadja, hogy a kiküldötteknek a választmány adott utasítást arra, hogy Moussongra szavazzanak, ami mindenesetre a gondolat és vélemény nyilvánítás szabadságának korlátozása. Még csak azt akarom mondani, hogy mi radikálisok bizony küzdeni fogunk továbbra is azokért a szép, nagy eszmékért, amelynek nyomán jólét, boldogság fakad — ezután is. És tekintet nélkül arra, hogy ez sokak előtt rokonszenves, avagy ellenszenves, vagy gyűlöletes. Ha a szabolcsi kartársak is felismerik osztályhelyzetüket s igaz érdekük szerint a progresszió küzdői közé s mellé állanak, azok közé, akik nemcsak a szájukkal, hanem cselekedeteikkel is bizonyítják, hogy ők a haladás katonái: akkor együtt leszünk, együtt fogunk harcolni. Ellenkező esetben ... mi akkor is megyünk a haladás utján . . . előre ! Nagyszénás, 1913. augusztus 12. Czabán Samu. Mezőgazdaságunk. A közigazgatási bizottság csütörtökön délelőtt tartott rendes havi ülésében terjesztette elő Balázs Vilibald m. kir. gazdasági segédfelügyelő jelentését a mezőgazdasági állapotokról. Jelentését egész terjedelmében itt közöljük. Mult havi jelentésem óta a vármegye mezőgazdasági élete igen nagy válság elé került, az abnormis, tul nedves időjárás következtében. A junius hó végén beállott esőzés ugyanis 1-2 napi megszakítással a mai napig tartott, ami