Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-04-17 / 31. szám

4 3t-ik szám 1913. április 17 való, hogy az ujabb munkás generatio nem talál ott elhelyezést. A munkáskéz szaporodása egyben a kínálatot növeli, és igy a munka ér­tekét csökkenti. De van más oka is a faluból való vándor­lásnak. A gyári vagy városi munkás 8—9 órát dolgozik naponta. Vasárnap pihen, betegség, baleset ellen biztosítva van, — a szakszervezeti iskolákban tanulhat. A földmivdő munkás munkaideje szabályozatlan, — hajnalban 3 órakor kezdődik, és minimaliter 14—15 órát tesz ki naponként. Lakása primitív és egészségtelen, — kulturigényeket nem ismer, és ezért keresi a pihenő délutánokon a korcsmát. Fizetése csekély, és ha egy gyermeke meghal, — egy egész évi készpénzfizetése rámegy. Igaz, hogy a napszámos most többet keres, mint ezelőtt, — de legalább 12 órai munkával, — nem állandóan, és betegség-baleset ellen biztosítatlanul. És ez a nagyobb fizetés is .— a kivándorlás, a munkáskéz hiánya, a mun­kás szükséglet folytán keletkezett. És a városi u. n. szervezett munkásságot rosszul ismerik a vidéken. Ezek az alkoholtól tartózkodók. Budapesten számos iskolájuk van, rendkívül érdekes rendszerrel. Az iskolákban irást, olvasást, számtant, földrajzt, egyszerű könyvvitelt tanítanak. A munkás azt a tárgyat hallgatja, a melyiket akarja. Aki tehát ir, olvas, azt az irás-olvasás ciklusra nem kényszerítik. Ezek az iskolák tele vannak. Minden tárgy fél­éves ciklus. Van magyar történelem, alkotmány, világtörténelem-ciklus. Vannak munkásgimná­ziumok, lyceumok; — vannak dalkörök és sportegyletek. Az utóbbiak 20—30000 munkást visznek pihenő napokon a szabadba. A szak­szervezetek az iszákosokat nem tűrik meg! Csak a kulturigények nélküli gazdasági munkás hajlik az alkoholhoz. Az „urhatnámság" — ilyen eredményt szül a városi munkásnál. A magyar RoclÉle képviselői Nyíregyházán. Vasárnap délelőtt a városháza tanácster­mében gyűltek össze a nyíregyházi szabóiparo­sok az ipartestület elöljáróságának meghívására, hogy meghallgassák a Budapesti szabóiparosok hitel- és termelőszövetkezetének Nyíregyházán megjelent képviselőit a termelőszövetkezet léte­sítése kérdésében. Megjelentek az összejövetelen Májerszky Béla kir. tan. polgármester, Balla Jenő, Trak Géza városi tanácsosok, Moesz Béla, dr. Bencs Kálmán városi jegyzők, Orsovszky ,Gyula iparos tanonciskolái igazgató stb. Az értekezletet a betegsége miatt távollevő ipartestületi elnök helyett Zomborszky Dániel alelnök nyitotta meg, üdvözölvén a budapesti szabóiparosok szövetkezetének megjelent vezér­embereit, a városi tanács tagjait és,a megjelent iparosokat. A gyűlés vezetésére Májerszky Béla kir. tan., polgármestert kérte fel. Májerszky Béla kir. tan., polgármester az ülést megnyitván, átadta a szót dr. Soltész Adolfnak, a budapesti szabóiparosok szövetke­zete elnökének. Dr. Soltész Adolf közel egy óra hosszat tartott, mindvégig a legfeszültebb érdeklődéssel kisért lebilincselő közvetlen előadásban ismer­tette a budapesti szabóiparosok szövetkezetének eddigi történetét. Elmondotta, hogy milyen bi­zalmatlanok voltak a budapesti kisiparos szabók is a szövetkezet terve iránt. Alig sikerült az első 101 tagot összehozni, kik 237 üzletrészt jegyeztek. Az első év forgalma alig tett ki 3000 koronát. Először egy kis udvari szobában kezdte meg a szövetkezet működését. Később aztán fejlődni kezdett az üzletmenet. Nagyobb helyi­ségre lett szükségük. Mind több és több közszálli­tást sikerült e szövetkezetnek elnyernie. Ma már ugy áll a dolog, hogy az elmúlt esztendőben, jól­lehet az elmúlt év közgazdaságilag tudvalevőleg egyike volt a legsulyosabbaknak, a szövetkezet forgalma megközelítette a hét millió koronát s a szövetkezet ma már saját házzal rendelkezik 12 évi fenállás után. Mindezt az tette lehetővé, hogy a szövet­kezet, mint az Országos központi hitelszövet­kezet tagja, a központtól élvezi a hitelt, amire szüksége van. Mint nagybani vállalkozó, a szükséges anyagot közvetlenül a gyáraktól, te­hát olcsóbban tudja megszerezni. Igy könnyeb­ben tud versenyezni másokkal és olcsóbb vál­lalkozás mellett is tisztességes haszonnal tud dolgozni. A legfőbb előnye azonban a szövet­kezésnek az, hogy a szövetkezet élén keres­kedelmi szellemmel biró egyének állanak, akik tehát a vállalkozásoknál kalkulálni tudnak és igy nem számítják el magukat. Mig a kis­iparosnak rendszerint az a legnagyobb szeren­csétlensége, hogy a vállalkozásnál elszámítják magukat és vagy tulmagas árakat kérnek, a mikor nem nyerhetik el a megbízást, vagy rá­fizetnek a vállalatra. Különösen hangsúlyozta, hogy budapesti szövetkezet nem fiókokat keres a vidéken, ha­nem fel akarja ébreszteni a vidéki kisiparosok­ban is az érdeklődést a szövetkezés iránt. A budapesti szövetkezete a kisiparos szabóknak csupán arra a központi szerepre törekszik, hogy tanácsadással szolgáljon a vidéknek s közvetítse számukra az anyagbeszerzést, amit ekként töme­gesen tehetvén, a vidéki kisiparnak is, a köz­pontnak is meg lesz a maga tisztess éges haszna, s a vidéki kisipar is boldogulni fog. Figyelmezteti azonban a megjelenteket, hogy hirtelen ne határozzák el magukat a szövetke­zet megalakítására, hanem fontolják meg jól a dolgot s mert ezidőszerint a pénzviszonyok sem alkalmasak uj szövetkezetek létesítésére, hagy­ják a kérdést őszre, amikorra talán a viszo­nyok is megjavulnak. Dr Soltész Adolf után Ulman Jákó a Szabó Hírlap szerkesztője, budapesti szabó kis­iparos tartott igen érdekes beszédei, a szövet­kezetről, a saját példájával tévén tanúságot an­nak megbecsülhetetlen előnyeiről. Többek hozzászólása után elnök megkö­szönve a budapesti vendégek igazán szép, élve­zetes és tanulságos fejtegetéseit, a maga részé­ről is a legmelegebben ajánlotta a megjelent szabóiparosoknak azt, hogy a kérdéssel foglal­kozzanak és a termelőszövetkezetet annak ide­jén megalkotni igyekezzenek. Mi pedig a magunk részéről Ígérjük, hogy a kérdést napirenden tartjuk, mert a szövetke­zet megalakításában nemcsak a nyíregyházi szabó kisiiparosok, hanem a hazai ipar ügyét is látjuk, melynek egyik legnagyobb ellensége épen a külföldről tömegesen érkező kész ruhá­zati cikkek beözönlése is. Orvosok továbbképzése. Az orvosok továbbképzésére szolgáló tan­folyamok ajánlása tárgyában a belügyminiszter a törvényhatóságokhoz a következő rendeletet intézte : „Az orvosi továbbképzés központi bizott­sága az orvosi ismeretek fejlesztése céljából a f. évben Budapesten, , Kolozsvárott, Pozsony­ban, Szegeden, Temesvárott, Nagyváradon és Gyulán összesen 29 különböző rendszerű és tárgyú tanfolyamot rendez, amelyek részletes jegyzékét a bizottság értesülésem szerint vala­mennyi törvényhatóság első tisztviselőjének és az ország valamennyi orvosának megküldötte. Mivel a tanfolyamokon való részvétel az illető orvosokra jelentékeny anyagi terhet ró, a bizottság részéről a gyakorló orvosoknak a köz­egészségügyre oly nagy fontosságú továbbkép­zésre nyújtott alkalom csak abban az esetben lesz a kívánt mértékig kihasználható, ha az egyes törvényhatóságok a területükön működő orvosokat a tanfolyamon való részvételben anyagi segítség nyújtása által is a kellő mértékig támogatják. A törvényhatóságok nagyrésze eddigelé ennek a kívánalomnak nem felelt meg, ennél­fogva az ott működő orvosoknak nem állott módjában, hogy a folyton haladó orvosi tudo­mány ujabb vívmányait megismerjék és orvosi ismereteiket kellően kibővítsék. Múlhatatlanul szükségesnek tartom, hogy a jövőben az orvosokat a tanfolyamban való rész­vételben anyagi tekintetek minél kevésbbé hát­ráltassák és ezért felhívom Gimet, lehetőleg gondoskodjék a rendelkezésére álló és ily cé­lokra igénybe vehető alapok felhasználásával arról, hogy a törvényhatóság területén működő orvosok közül azok, akik erre leginkább rászo­rulnak a tanfolyamokon való résztvehetés cél­jából megtelelő segélyben részesittessenek. És ez által az orvosi továbbképzés fontos ügye a törvényhatóság részéről is előmozdittassék. A törvényhatóságok ily irányú törekvéseikben ezentúl is jóakaratú támogatásomra számíthat­nak." A Budapesten tartandó tanfolyamra a vár­megye alispánja eddig folyamodó dr. Vadas József dadai és dr. Kertész József nyirb aktai járásor­vost, dr. Bleyer Gusztáv báji, dr. Braun Zsig­mond mándoki és dr. László Adolf buji köror­vosokat, továbbá dr. Barta Sámuel kisvárdai községi orvost küldte ki és részesiti őket meg­felelő segélyben. Szakosztályok ülése. A pénzügyi, jogügyi és építkezési szak­osztályok ma e hó 17-én csütörtökön délután 3 órakor a városháza tanácstermében együttes ülést tart a következő tárgyakkal: 1. A császárszállási László tanyai bér­gazdaságban történt tüzeset bejelentése és az ennek folytán szükséges intézkedések. 2. A városháza központi fűtésének kérdése. 3. Szikora János és társai telekkönyvi ki­igazítási ügye. 4. A városi kocsisok kérelme földbér el engedése iránt. 5. A Hosszúhát tanyai fedeztetési állomá­son levő ménekhez vezetett kancák után sze­dett istállópénz kérdése. 6. A Kótaji-utca és Ujszőlő utcát össze­kötő Uj-utca irányának megváltoztatása. 7. Özv. Szokolay Árpádné kérelme a Lu­ther-utca 29. számú ház kisajátítása iránt. 8. Esetleges más tárgyak. A Szaboicsvármegyei Tanitó Egyesület Köre. Felhívom mindazon magántanulókat, kik a f. tanév végén a nyíregyházi községi polgári leányiskolában akarnak magánvizsgálatot tenni, hogy Szabolcsvármegye kir. tanfelügyelőjéhez címzett, kellőleg felszerelt folyamodványukat alulírottnál haladéktalanul adják be. Nyíregyháza, 1913. április 16. Gáspár Gézáné, polg. leányisk. igazgató. Tanítóság köréből. Sokan szeretik a jelszavakat. írnak, szó­nokolnak, jövendölgetnek, de nem tesznek a megvalósításra semmit. Ilyen jelszó a „tanítóság közgazdasági helyzetének emelése". Majdnam minden alapszabály szól erről, ha más formában és más szavakkal is. Azonban mindezideig nem sokra jutottunk ez irányban. A Tanitók Szövet­sége az egyedüli, mely komolyan fogta fel a HALÁSZ TESTVÉREK UNGVÁR. CM CM

Next

/
Thumbnails
Contents