Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-06-15 / 48. szám

42-ik szám. J^

YLfrYI

OÉK. 1913. május 25. 3 A következő évben folytattuk. Azonban nagyon sok volt a jelentkező. Városunkban 4000-nél több az elemi iskolás gyermek. Szivünk fájt, és ismét a társadalomhoz fordult. A város még egy négyszobás helyiséget adott rendelkezésünkre ugyanabban az épületben. Ezt uj 12 ágygyal kell felszerelnünk, — és még egy gyermek-kertésznőt kell alkalmaznunk. Kaptunk a várostól kis területet, a hol a gyerekek kerti munkát fognak végezni. Ez idén 50 nél több nyaraló gyermeket akarunk ellátni, olyanokat, kiknek a nyár — nem pihenés, hanem gyötrődés. Hány 7—8 éves gyermek jár mértföldekre — — atyjának ebédjevei a forró napokon. Hány van, ki levessel es kenyérrel él egész nyáron. Lakik piszokban, egészségtelen helyen. Az iskola saisonban mi látjuk el őket rendes ebéddel, — 100-nál több gyermek nyer ellátást konyhánkon, — 100 nál többet ruházunk téli ruhával! Ha ezt nyári pormentes erdei levegővel, fürdővel, egészséges koszttal toldhatjuk meg: sok gyermeket pusztulástól, zülléstől mentünk meg. Évi költségünk mintegy 3000 koronát tesz ki. Erre most az önkénytes adomán) ok bizonytalanul gyűlnek be. Kénytelenek vagyunk a Minisztérium segélyéhez folyamodni. Pirulás nélkül, némi büszkeséggel tehetjük ezt, mert abban a szerencsében részesültünk, hogy a minisztérium egészségügyi főfelügyelője megvizsgálta telepünket, — látta a tisztaságot, — látta az étkezést, — látta a sápadt gyermekek vidám játékát, — látta a könyveinket, melyekbe a gyermekek testi gyarapodása van hétről hétre beirva — és megdicsért minket munkánkert. Talán példa lesz intézményünk az egész országban, mert alig van város, melynek üdülő helye ne volna, a hol kisebb, vagy nagyobb méretben ezt az intézményt létesíteni ne lehetne. Legyen szabad még megjegyeznünk, hogy minket nem ér utói a jótékony intézmények atka — az administrativ kiadások terhe. Sem ilyet, sem öndicsérő nyomtatványokat nem ismeiünk; — a mi filléreink kizárólag a célnak vannak felhasználva. Évi 600 korona segély kérünk szegény gyermekeink megmentéséhez. Mély tisztelettel : A nyíregyházai leány egyesület. A szinház kérdése. Márffy Károly tordai színigazgató egy ujabb ajánlattal fordult a szinügyi bizottsághoz, a melyet alább közlünk egész terjedelmében. Nekünk csak annyi megjegyezni valónk lenne, hogy most már igazán a legsürgősebben határozni kellene a városnak a kérdés és az ajánlatok felett. A beadvány szövege a következő: „A nyíregyházi szinház elnyeréséért múltkoriban beadott pályázatom kiegészítéséül legyen szabad pótlólag a színigazgató választás kérdésének jelenlegi stádiumát egy kissé élénkebben megvilágítani. Minthogy tudomásom szerint Nyíregyháza városa immár téli színészetet igényel, a magam részéről hajlandó vagyok olyan elsőrendű színtársulatot és 16 tagu katonazenekart szervezni, amelylyel az idei szinházév folyamán 3, esetleg 4 hónapot töltenék el Nyíregyházán és pedig: vagy december, január és február, vagy január, február és március hónapokat. Arra kérem ennélfogva a tek. Szinügyi Bizottságot, kegyeskedjék nekem csupán erre az évre, próbaképen a színházat átengedni, anéikül hogy a város a jövő esztendőre további obligót vállaljon velem szemben. Az év többi hónapjaira megfelelő városokkal már is rendelkezem s csak épen Nyíregyházára, mint téli főállomásra volna szükségem. A Faragó Ödön féle, különben is nivós ajánlat ez idő szerint még komoly számításba azért nem jöhet, mert Faragó Ödön csak 1914. szeptemberétől lesz az igazgatója a kassai színháznak. Amennyiben tehát a <ek. Szinügyi Bizottság a mostani évet követő színházi esztendőben az ő pályázatára reflektálna, ez az én jelenlegi ajánlatomat erdemben egy csöppet stm tangálja. Az Ungvár—Munkácsi szövetkezés kom binációja, — melyet egyebként nagyon üdvösnek, sőt a nyíregyházi színeszet szempontjából valóban fgészséges eszmének tartok, — a jelen évben még nem lehet aktuális, mivel Kremer Sándor az ungvár—munkácsi színházak mostani színigazgatója a jövő 1913 — 1914. évre is megkapta már nevezett városok színházait, kerülete komplet, társulatát arra már meg is szervezte. Marad tehát hatra az, hogy tek. Szinügyi Bizottság valamelyik színigazgatónak függetlenül, ad hoc, minden kerületi kényszer nélkül adja ki a játszási engedélyt a színház használatával együtt. S ezzel a szinidény is tüzpróbája lesz az illető igazgatónak, vájjon hogy oldható meg legjobban a nyíregyházi színészet téli kérdése, — hány hónapot tölthet el a tel folyamán ott s mennyit esetleg a nyáron, slb. Tudtommal csekélységem kérvényén kivül egy másik, hasonló lényegü ajánlat is fekszik a tek. Szinügyi bizottság előtt, amelynek életre valósága azonban — bár kiváló qualitásait és szimpatikus voltát magam is készseggel ismerem el — azon nehézségen döl meg, mely szerint, ha Nyíregyházát és Halast megszerezte is légyen összesen 5 hónapra az illető pályázó, de a hátralevő 7 hónapra városokat szerezni nem képes, a jelen viszonyok között, amikor, mi, aktiv működő színigazgatók is oly nagy város szükségben szenvedünk, hogy alig birunk kelló állomás helyek hiányában megélni. A valóság az, hogy ez idő szerint egyetlen egy olyan városa sincs az országnak, amely egy uj, még koncesszióval nem biró színigazgató részére szabad volna. Már pedig köztudomásu, hogy az Országos Színész egyesület alapszabályai értelmében szervezkedni csakis egy teljes esztendőre szabad, rövidebb időre tagokat szerződtetni nem lehet, mint csakis 12 hóra. Sőt a kultuszminisztérium is csak oly színigaz gatónak adja meg a koncessziót, aki garanciát nyújt arra, hogy az egész évre szerződtetett tagjaival szemben vállalt fizetési kötelezettségeinek eleget tud tenni. E tényeket, amiket személyesen már szerencsém volt élőszóval ugy a Polgármester ur Ő.ipgysága, mint a t. szinügyi bizottság legtöbb tagja előtt előadni, kötelessegemnek tartottam felvilágosításul e helyütt is felhozni. Ez tehát nagyon megfontolandó volna a tek. Szinügyi Bizottság részéről a szinház kiadása alkalmával, nehogy ebben, az amúgy is későre járó idóben oly kísérletnek tegye magát ki a város, amelynek következménye könnyen az lehet, hogy a színházban a jövő esztendőben hallgatásra volna kényszerítve a múzsa. Nyíregyházán való személyes tartózkodásom alatt a közhangulatot kémlelve, azt a meggyőződést merítettem, hogy Borbély Lilit, az én kedves, régi pályatársamat és szemelyes jóhivemet olyannyira szerető kegyeibe fogadta a nyíregyházi színházi közönség, hogy a jövő esztendőben talán nem is tudná a színpadon az ő bájos egyéniségét nélkülözni, amiért is én a közönség egyhangú óhaját szem előtt tartva, tárgyalásba bocsátkoztam Borbély Lilivel, amelynek eredményképen örömmel van szerencsém a tek. Szinügyi Bizottság szíves tudomására hozni, hogy sikerült a művésznővel oly értelmű megállapodásra jutnom, mely szerint Borbély Lili -- megválasztásom esetén, — szerződtetett, állendó vendégtagja less a nyíregyházi színháznak. — (Ez esetben t. i. ha Borbély Lili az én szerződésemet akceptálja, Irmay Béla művezetőnek az én volt kerületemet engedném át pályázat mellőzésével.) A tek. Szinügyi Bizottság szives figyelmét felhívom végül, —• amit mindjárt tiszteletteljes beadványom legelején kellett volna hangsúlyoznom, nevezetesen arra, miszerint a színigazgató meyválasztásának kérdése máris annyira égetően sürgős, hogy minden további napnak késedelme a jövendő színtársulat szervezésének hiányosságait, elvitathatatlan hátrányait vonná maga után. A színtársulat legtöbbje, ugyanis már szervezve van, az értékesebb szinészerők termeszelszerüleg igyekeznek legalább is tavaszszul de legkésőbb a kora nyáron elszerződni, ki ide, ki amoda, ugy hogy ha a választás még további halasztást fog szenvedni, az illető nyíregyházi színigazgatóval, saját hil ájan kivül, nagyon könnyen megeshetik, hogy a rendelkezésre álló szineszanyag értéktelen maradványt tudja csak kapni, amit végeredményében viszont a nyíregyházi közönség fejlett művészi igenye sinylene meg. Mindezek alapján arra kérem a tek. Szinügyi Bizottságot, miszerint alázatos beadványomat beható tárgyalás alá venni, — s a mennyiben a legtisztább művészi lelkesedéssel párosult ambíciómat méltánylásra érdemesiti, — azt elfogadni és a nyíregyházi színházat a jövő évre próbaképen részemre átengedni, végül engem a lehető legsürgősebben értesíteni kegyeskedjék. Dr. Márffy Károly, tordai színigazgató. A Szaboicsvármegyei Tanitó Egyesület Körs. Választmányi ülés. F. hó 7-én tartotta a Szabolcsvármegyei Tanitók Otthona választmányi ülését Király Imre elnöklésével. Az ülés kiemelkedő pontjainak egyikét képezte Lengyel Miklós pénztáros jelentése, melyből kitűnt, hogy a takarékpénztárakban 888 K 70 f van elhelyezve, az alapitó tagsági díj hátralék 750 K és a tagsági dij hátralek 436 K, igy tehát az Otthon vagyona 2074 K 70 f volna. László Zdtán a létesítendő tanítói internátusra vonatkozó ujabb adatok gyűjtésével bízatott meg. A bál jövedelmének hova fordítására vonatkozólag a választmány Bandár Miklós (lbrány) javaslatát fogadta s ezzel a tisztikar állásponijára helyezkedett, midőn kimondta, hogy tekintettel az Otthonalap és a báli jövedelem csekélységére, a Tanitók Haza javára eső összeget saját céljaira kamatoztatja s nem aprózza el az összeget a fizetési kötelezettség idejéig, vagy mig nagyobb összeg áll rendelkezeséte. Miután e módozat felreértésre szolgáltatott okot, kijelentjük, hogy az Otthon nemcsak hogy ismeri, de hatványozott erővel tesz majd eleget kötelezettségének, midőn s?ívvel-lélekkel azon fáradozik, hogy a kolozsvári Tanitók Házában a szoba-alapítványt mielőbb kifizeti. Mert ezzel nemcsak ezer koronát nyer a megyei tanítóság, de erkölcsi súlyt es lerója háláját Oroovszky Gyula elnök iránt is, kinek nevét a tanitósag közlelkesedése kívánta ezaltal megörökíteni az érdekében hosszú időn át végzett önzetlen munkásságáért. Demeter Béla gazdasági elnöknek a népies előadásokra vonatkozó előterjesztéseit, Stoll Ernő azon módosításával, hogy ezen előadások vetített képekkel tartassanak s e végből kérje a nyíregyházi Szabad liceum támogatását, a választmány elfogadta, valamint Demeter B la g. elnöknek az Országos M. Gazdasági Egyesület titkári hivatalához intézendő következő megkeresését is: A „Szabolcsvármegyei Általános Tanítói Egyesület" a kor modern eszméitől áthatva, 1911. évi nov. hó 13-án tartott közgyűlésén elhatározta, hogy fenti eszmék szolgálatába lép, s hogy ezeknek megvalósításán és előbbre vitelén tehetségéhez és erejéhez képest munkálkodni kiván. E végből kebelében megalkotta a „Szabolcsvármegyei Tanitók OtthonáM. Célja ezen intézménynek a tanitók szakmabeli ügyeinek (önképzés, gyermektanulmányozás, a népoktatás fejlesztése, önsegélyezés stb. ápolásán kívül a megye lakóinak gazdasági megerősödését elősegíteni A nép gazdasági ügyeinek előmozdításán az „Otthon" kebelében alakított „gazdasági szakosztály" fog munkálkodni. Amidőn erről a Tek. Cimet van szerencsénk értesíteni, divatharisnyák, keztyük, stb legnagyobb választékban. RuhadíszekJ ben naponként érkeznek újdonságok Kohn Ignátz nöi-, férfi divatáruliázába. Telefon 129