Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-06-12 / 47. szám

Nyíregyháza, 1913. junius 12. Csütörtök XXXIV. évfolyam, 47. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számt 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszere

sen számit

. Nyíregyházi népfürdő. Milyen kár, hogy még csak álom, de reméljük, hogy nemsokára valóság lesz ! Hiszen szükség van rá és ez a város, mely a kulturális haladást nemcsak üres jelszóként ismeri, de azért áldozni is képes, meg fogja valósítani; mert meg is kell valósítani, ha a kulturát terjeszteni akarja. Ma már a fürdőt nem luxusnak, de az egészségre teltétlenül szükséges tényezőnek kell elismernünk. Szükséges; mert a tisztaságot, melyre testünknek oly nagy szüksége van, csak ezzel érhetjük el és hogy mennyire fontos ez az egészség szempontjából, annak az igazolására a következőket hozom fel: A bőr szervezet melegének szabályozásában igen fontos szerepet tölt be. — Hiszen melegben, vagy erősebb munka végzésénél, amikor a szervezetben elégett anyagok által termelt hő nagyobb, mint a mennyi szükséges a test melegének állandó hőfokon való tartására ; védekezik a verejtékezéssel, a mi a test felületéről elpárologva nagy mennyiségű hőt köt meg. A verejtékezés, vagy izzadás pedig csak ugy történhetik akadály nélkül, ha a test tiszta, ha verejlék mirigyek kivezető csövei nincsenek szenynyel eldugódva. De szükséges még, hogy tiszta legyen a bőr azért is, mert a bőrben levő idegvégek pontosabban reagálnak a külső ingerekre s igy a levegő hőváltozásaira is. A fürdőnek azonban még más haszna is van t. i. a viz 25— 30-szor jobb hővezető mint a levegő, tehát fürdőben a test több meleget vészit s a szervezet védekezik a lehűlés ellen, tehát pótolja az elvesztett mennyiséget. A védekezés abban áll, hogy a bőr vérerei összehúzódnak, hogy minél kisebb felületen érintkezzék a jó hővezető vizzel. A meleget pedig pótolja a szervezet azáltal, hogy a lélegzés mélyebb lesz, miáltal az oxigén felvétel is több, de több ennek megfelelőleg a szénsav leadás is, ami viszont a fokozottabb oxidácionak, a fokozottabb anyagcserének a jele. De nem csak ezek az élettani okok azok, amelyek a tisztaságot illetve, testápolást elsőrendű szükségletté teszik, hanem szükséges ez azért is, mert az a váladék, a mit a verejték mirigyek és faggyumirigyek termelnek, összekeveredve a bőr felületes rétegéből levált hámsejtekkel ; továbbá a nálunk annyira számottevő utcai porral, csak fürdő által távolitható el. Könnyen elképzelhető, hogy ez a réteg, ha hosszabb ideig marad a bőrön, csak vastagszik s a benne foglalt szerves anyagok miatt hamar bomlik is. Elég e tekintetben utalnom igen sok parasztháznak savanykásan bűzös, kellemetlen levegőjére, ami nem pusztán a szellőzés hiányára mutat. Ez az organikus keverék a legjobb melegágya igen sok fertőző baktériumnak; hiszen ezek testhőmérsék mellett tenyésznek a legjobban. Nem is kell tovább mennünk, hogy megértsük, miért terjednek a fertőző betegségek jobban az alsóbb, mint a műveltebb néposztálynál. Ismét kitérek itt a gyermekhalandóságra ; amelynek legnagyobb százalékát a gyomor és bélhurut, meg a fertőző betegségek adják. A gyomor és bélhurutot előidézheti a tisztátalanság s a csecsemők hány meg hány baktériumot szívhatnak magukba anyjuk emlőjéről, avagy a tisztátlanul tartott Soxleth gummi szívójából, vagy üvegjéből. Ha aztán gyomor és bélhurutban elhalt a gyermek, ki fogja elhitetni az anyával, hogy gyermeke halálának nagyrészt ő az oka, hiszen még a fertőző betegségekben sem hisz. Hányszor, meg hányszor lehet hallani, hogy: Hát az első honnan kapta ? Sajnos, a mi népünk nem elég intelligens ahoz, hogy érzéke legyen a tisztaság iránt, bele kell tehát azt nevelni. És itt nagy feladat vár az iskolára. Nem elég ottan csak szóval hirdetni a tisztaságnak a szükségességét, vagy esetleg a külső tisztasággal megelégedni, hanem módot kell adni annak a gyermeknek arra is, hogy megszokja és megAz anyasas. Irta: Jonas Lie. Norvégből: Leffler Béla dr. Messze, messze, ahol hóhegyek kéklettek az ég felé és sziklacsúcsok és hegyormok csudálatos viola színben ragyogtak, volt a hatalmas anyasas fészke egy elhagyott meredek sziklafalon. Erdős völgyek, melyekben folyamok zúgtak, szüküllöttek mindinkább felfelé, végül csak elenyésző szakadékokká. Midőn a sas reggeli szürkületkor hatalmas szárnyain zsákmányt lesve, magasabbra szállott, hová emberi pillantás el nem érhet, még onnan is észrevette a földön mozgó legparányibb mezei egeret. A kis játékos gödölyének, amelyik táncolt és a kerités oszlopán próbálgatta művészetét, váratlanul másfajta utat kellett megtennie fel a levegőbe. És a nyul, amelyik két lábon üldögélve gondtalanul törülgette szemeit, hirtelen a magasból látta meg a tájat, ugy hogy hét falu tornya cikkázott a szeme előtt. Máskor több száz mérföldnyire a vadon sziklákkal, sötét mélységekkel és mohos fennsíkokkal teli kővilág felett szállongott a sas. És az egyik sötétkék hegylánc a másik mögött emelkedett egészen a sivár Jeges-tengerig. Ezen hegyláncok biradalmak határai voltak, a hová a sas már évek óta, mint királyokat és királynőket helyezte el ivadékait. És jaj volt annak az idegennek, amely bemerészkedett ezek vadászterületébe. Nem egyszer harcba kellett bocsátkoznia a vén anyasasnak saját nemzetsége hercegeivel. Ez volt a csata a levegőben, tollak hulltak és vér havazott, mig végre egyik a harcolók közül élettelenül hullott le a földre. Sasvér festette meg ezeket a határsziklákat. Egy napon száz mérföldes reggeli vadászatról repü't vissza fiókjához, karmai közt egy újszülött szarvasborjuval. Midőn a fészek felé szállott, hirtelen nagyot csapott szárnyaival és éles sivitó kiáltását sokszorosan verték vissza a sziklafalak. Az erős ágak, melyek a fészek alját képezték, piszkos talluval és véres mohcafatokkal szerte szórva függtek le a sziklapárkányról. Kirabolták és elpusztították fészkét és a sasfiókot, amely már naponta próbálta szárnyát és próbálta csőrét és karmái a mindig nagyobb zsákmányon, elvitték. Az anyasas mindig magasabbra és magasabbra emelkedett, mig végre sivitását nem verték vissza a sziklafalak. Azután fürkészve körözött. Hirtelen rekedt és sivitó kiáltás hallatszott két vadász feje felett, akik kiléptek mélyen lent az erdőből. Az egyik egy füzfakosárban hátán vitte az elrablott sasfiókot. Mialatt a két férfi az egyik mérföldet a másik után tette meg a legmagasabban fekvő tanya felé, a sas mindig a levegőben szállongott erősen őrködve. A kéklő felhő hasadékok mögül éles szeme megfigyelte, amint megjövetelükkor kicsinyek és nagyok összegyűltek az udvaron a fűzfakosár körül. Egész nap ott fent körözött. Szürkületkor lebocsátkozott egész a ház füstje fölé. És sötét este a tanya népe csodálatos rut sivitást hallott a tető fölött. Hajnalban — mikor a nap alig aranyozta be a szürköletet — már ismét fent úszott a magasban és éles szemmel figyelte a tanyát. Megfigyelte amint a gazda fiai éles fejszével fát hasogatnak az ajtó előtt, mialatt a gyerekek kíváncsian nézegették. Később egy kalitkát tettek ki az udvar közepére, amelynek széles rései között jól megláthatta, amint a sasfiók szünet nélkül csapdosta szárnyát és ütötte csőrével a fát, hogy kiszabadítsa magát. A kalitka ott maradt elhagyva, anélkül, hogy valaki megjelent volna. Ott állott, mialatt a nap mindig magasabbra hágott. • Az anyasas ott úszott és körözött a felhők fölött és jól láthatta fiának minden mozdulatát, amint az görbe csőrét a levegőbe nyújtogatva rekedten sikított, mialatt karmait kétségbeesve mélyeztette a lécekbe. Elmúlt a dél. Még mindig nem jelentkezett senki a ketrecnél. Egy sárga macska álmosan hagyta ei a napsütéses házfalát és illő távolban lopódzott el kíváncsian a kalitka előtt, mialatt aggódva görbítette össze hátát. És az anyasas még mindig ugyanavval a méltóságteljes szárnycsapással úszott a felhők között. Éles érzéke gyanút fogott a tanya nagy csendessége miatt és csak vigyázott. Nagy tapasztalata volt és okossága elárulta a veszedelmet. Már nem egy csapdát állítottak fel számára és már nem egy ízletes állattal akar-