Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1913-06-08 / 46. szám

46-ik szám. 1913. junius 8. 3 két tényt látok kicsúcsosodni: egyrészt az önérzet felébredését, másrészt ez üzleti felfogás helyes megállapítását. Melegen üdvözlöm az eszmét, konstatálom, hogy csakis ezen az alapon lehetséges a vidéki hirdetési üzlet rendezése. Kérem a felolvasott javaslat elfogadását, hathatós támogatását." Marton Sándor dr., a szövetség ügyésze, aki nagyon sokat foglalkozik a lapkiadási üzlettel, szintén üdvösnek, célszerűnek tartja a javaslatot és legmelegebben elfogadásra ajánlja. Meg igen sokan szólottak hozzá a tárgyhoz, mire a nagygyűlés, melyen közel 200 vidéki újságkiadó vett részt, egyhangúlag elfogadta az előadó javaslatát s kiküldte Mayer Rezső (Nagybecskerek), Klein Samu (Miskolc), Sas Ede (Nagyvárad), Molnár Mór (Szekszárd) és Hoffmann Sándor (Debrecen) újságkiadókat, a Vidéki Újságkiadók Központi Hirdető Irodája megszervezése céljából. A bizottság már legközelebb megkezdi a szervezés munkáját, amelynek eredménye az újságkiadók szolidaritása folytán biztosítottnak mondható. A számitások szerint az elaborátumban lefektetett tlvek rövid időn belül megvalósulnak. A bérmálás Ligetalján. Május hó 31-én este 7 órakor Nyíradonyba illetve a ligetaljai járásba érkező egri érseket nagy pompával s hozzá méltóan fogadta Somlyódy János a ligetaljai járás érdemes főszolgabirája. Junius hó 1-én Nyíradonyban volt a bérmálás. Junius hó 2 án az Érsek őnagyméltósága egy napra a járásból kiulazott Geszterédre. A járási főszolgabíró piros huszár ruhába öltöztetetett bandériummal a járás határ széléig kisérte, ahol Zoltán János főszolgabíró üdvözölte. Junius hó 3-án Nyírlugoson volt a bérmálás. A nyírlugosi határszélre érve csatlakozott a menethez a nyírlugosi árvaleány hajas lobogós inguiju bandérium. Lélekemelő és elragadó volt a Njírlugos községben való fogadás ahol a felségesen di szitett diadal kapu előtt az ünnepi ruhába öltözött több község lakossága rendezett sorfala között a község érdemes jegyzője Tatos Lajos a képviselőtestület és elöljáróság élén fogadta megható szavakkal a főpásztort. Ezulán a menet a paplak elé ment és megkezdődött a bérmálás. Délben az érsek és összes kísérete a Truszka István nyírlugosi r. kath. lelkész vendégszerető házánál volt ebéden. Az ebédnél őméltósága gyönyörű és megható felköszöntőt mondott Somlyódy János főszolgabíróra. Junius 4-én Nyíracsád község teljes díszben volt már reggel 8 órakor amidőn a menet ott Nyírábrány felé keresztül vonult; a községháza utcáján a legdíszesebb diadal kapu alatt állította meg a főszolgabíró a menetet ahol Nyíracsád község összes lakossága nevében Bisztrán Viktor helybeli g. kath., lelkész a község képviselőtestülete és elöljárósága nevében Perger Endre községi jegyző mondottak beszédet, amelyre őnagyméltósága külön-külön vá laszolt. Ezután a menet ismét megindult és Őnagyméltósága kívánsága szerint a főszolgabíró lakására ment. Nyírábrányban is impozáns volt a fogadtatás nagyszámú intelligencia és több község lakossága jelent ott meg. A diadal kapunál a község érdemes jegyzője Hegedűs Béla mondott beszédet, mely után a menet a paróchia elé indult s nemsokára megkezdődtek a szertartások. A bérmálás végeztével őnagyméltósága a paplakban fogadia a szokásos küldőltségeket s ezek közül első volt a kegyuraság fogadása özv. Szapáry Gyuláné grófné, Szapáry György gróf, özv. Dessewffy Kálmánné és Dessewffy Manó személyében. Ezulán özv. Szapáry Gyuláné grófné látta vendégül az Érsek urat és kíséretét. Női ruhadiszekben Délután 3 órakor indult el a menet a díszes bandérium kísérete mellett a nyírábrányi vasúti állomásra, ahol Somlyódy János főszolgabíró igen meleg hangon búcsúztatta az ott nagy számban megjelent intelligers közönség előtt az Érseket. X. Áz alma vita záróköve. 1. Elismertem, hogy a téli alma a legnemesebb gyümölcs, mely könnyen és jó áron értékesíthető mindenkor, ha van belőle első osztályú minőség. 2. Rámutattam azokra a károkozókra, (s legfőképen az almamolyra, melynek hernyója csak az alma piciny korában mászik át lehullás előtt más almába) melyek az almafát, vagy a gyümölcsét tönkre teszik, ami által az almatermesztés jövedelmezősége (részben a közvetlen kár, részben a nagy védekezési költség miatt) vidékünkön erősen alá száll. 3. Ezc'rt nem ajánlottam a téli almát Szabolcsba nagybani termelésre. Nagybani termelés alatt — ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni — egy fajból 100 mázsán felüli menynyiség kitermelését értem. 4. A téli alma kicsiben való termelése ellen egy rossz szót nem mondtam, sőt a házi szükséglet kitermelését kifejezetten ajánlottam. Ezt állítottam a téli almáról! A nyári almáról (Asztrakáni piros) állítottam: 1., hogy az elsőrendű csemege alma, mely külföldön szintén jó áron értékesíthető ; 2., hogy a nyári almának ugyanannyi a kárositója, de a tenyész ideje felényivel rövidebb, tehát emiatt több az első osztályú gyömölcs es kevesebb a védekezési költség. 3. Ezért ajánlottam a nyári almát (Asztrakáni piros) nagyban (100 mázsán felüli menynyiségben !!) való termelésre. 4. A nyári almának kicsiben való termelését sehol nem ajánlottam, mert 5—10 mázsás tételekkel csak a helyi piacot lehet boldogítani. Ezeket mondtam, s ezeket állom teljes mértékben ma is! Mondtam pedig nem könyv de személyes tapasztalat alapján. (Én is hivatkozhatom 15 evre, melyből 9 Szabolcsra esik.) Nekem is az az elvem: tanulni, haladni kell a korral, én is ápolom — gondozom a fáimat, nálam is van szép fa, van nálam is faiskola, van kísérleti telep, van cinke odu és etető ( m; — amit eddig kerültem — én is elsoroltam mi kapható a boltomban;) nálam sincs vértetü s nincs hernyó a fán, (de nem dicsekszem vele, valamint a gazda sem dicsekszik azzal, hogy a talaja gyom-mentes, mert ez a legelemibb követelmény ;) én is értem el szép eredményeket — a kajszinbarackkal, de nem az almával. Szomjas Gusztáv ur mesés eredményt ért el a téli almával, de ezen eredményt nyilvánosságra hozni vonakodik. Igen kérem Szomjas Gusztáv urat, szíveskedjék alma termesztésének „Nyereség-veszteség számláját" az utolsó 10 évre (vagy legalább ötre) visszamenőleg összeállítani s nyilvánosságra hozni. A számok döntsenek ! És kérem azokat a szabolcsi termelőket, akik almát nagyban — egy fajból 100 q -n felül — termelnek, (tudtommal ilyen gazda nincs :) cselekedjenek hasonlóképen ! Azt mondja Szomjas Gusztáv ur: „Maholnap alig lesz almafa! Ott marad meg csupán, ahol a természet kedvez fennmaradásának, mig ahol küzdeni kell fenntartásáézt évről-évre fogy." Nem veszi ezt Sz. G. ur útmutatásnak?! Én igen! Olt, ahol a természeti viszonyok kedveznek az almának : termelni kell azt 100, — meg 1000 holdon, — mint teszik ezt Nagybánya vidékén — de ahol a fenntartásáért küzdeni kell, ott hagyjunk neki békét! Ott termeljünk olyan gyümölcsöt, mely azon a vidéken díszlik. Jobban jár vele a termelő és fogyasztó is. Elismerem, lehet téli almát nálunk is termeszteni az ,újpesti hatos* recipéje szerint, valamint lehet nálunk is illatos „Sumatra" dohányt termelni, ugy mint azt a Rothschild ház Hen-Gasse-i téli kertjében termelik; de az összes tavaszi újdonságok óriási választékban megérkeztek 17-52-32 azért Sz. G. ur csak megmarad a 10 éves átlagban 10 mázsát biztosan termő durva, büdös .debreceni" dohány mellett . . . Ez az igazság! De hogy .Szabolcsvármegyében igen is mindig termelték a téli és őszi almát" s nem akadt (tudtommal) még egy termelő sem, aki azt nagyban csinalta volna: ez azt bizonyítja, hogy az almatermesztés kicsiben (1—2 holdon) sem rentábilis. Hogy kicsiben mégis ültetik a téli almát, ez tisztán arra vezethető vissza, hogy az almát mindenki szereti. Ültessen 8—10 fát ezután is mindenki! Még a meheszetről valamit ! Azt a méhész tanítót, akire hivatkozás történt én is ismerem. Az a tanitó a nálam látott sikereken felbuzdulva tért át a Boconádi rendszerre. (Tavaly a legjobb családom adott 27 kgr. akác és 21 kg. virágmézet s a 16 családtól pergettem 470 kg.-ot.) Kollégám nagy buzgalmáüan talan nagyobb mértékben szaporította méheit a kivánatosnal ; de hogy letört volna, s hogy felhagyna a méhészeltel : az tévedés. Sőt ! Hogy a Boconadi rendszerű kaptárban mire képes a méh, azt szívesen bemutatom Szomjas Gusztáv urnák. (Én már láttam az ő méhészetét kétszer.) Legyen szerercsém! A viszontlátásra! Demeter Béla. Hogyan védjük az állatokat a legyek ellen ? Mindnyájan jól tudjuk, hogy az állatok sokat szenvednek a legyektől. Meg ha a legyek csípése nem is veszedelmes, a legyektől zaklatott állat nyugtalanná válik. Nem eszik, nem pihen olyan nyugodtan s nem is dolgozik ugy, mint különben tenné. A kellemetlen legyek elleni védekezésnek sokféle módjával tesznek kísérleteket. A „Köztelekében legutóbb egy gyakorlati gazda a saját tapasztalatai alapján a következő egyszerű és olcsó módszert ajanlja : Veszünk közönséges farkasalmít. Szárát közvetlen a föld fel itt vágjuk le. Egy teljesen kifejlett szál elég egy liter vízre. A vizet forraljuk fel és a farkasalmát frissen vágva beledobjuk és addig főzzük, amig a víz 8/é literre befő. Megjegyzem azonban, hogy zomanezos edényt használjunk. Ha a főzet kihűlt, bekenjük vele az állatot. Nem szükséges, hogy azt bőrig áztasuk mag, mert elég az is, ha a szőr felülete meg van vele nedvesítve. Az állat nem nyalja le, mert különösen ize miatt nem szereti. Mérgesnek mérges, de azért nincsen mérgező hatása. Lenyalhatja az állat az egész testét s akkor sem lesz semmi baja. Mindaddig, amig az állatot az eső nem éri, a légy nem száll az állatra. Használtam a lovaknál és igásökröknél és mondhatom, hogy meglehetős sikerrel, mert állataim a legyektől eredő zaklatás elmaradása folytán mindig jó erőben és aránylag pihent állapotban voltak. Sokkal kevesebb idő alatt jóllaktak, a munkát is jobaao birták és aránylag többet is dolgoztak. Az istállóktól is igen könnyen lávol lehet tartani a legyeket, ha a következő eljárást követjük : Istállóink belső falait először mészszel bemeszeljük, azután pedig a második meszeléskor a mészhez ugyanazt a farkasalmafőzetet használhatjuk viz belyett, mint előbb, de hozzáteszünk még valami kék festéket, hogy az istálló fala világos égszínkék legyen. E meszelést minden 3—4 hónapban ismételni kell. A mennyezetet feltétlenül szintén be kell meszelni,' mert ellenkező esetben nem ér a dolog semmit. A meszelést követő napon ajtót-ablakot nyitva hagyunk, az állatokat pedig lehetőleg távol tartjuk az istállótól. Azután már veszélytelenül lehet a jószágot bekötni. Ha minden állat a főzettel be van kenve, egy legyet sem lehet látni, mert amint a légy a farkasalma szagát érzi, azt kerüli és rá sem száll. Szaga egy kissé különös, amig az ember megszokja, de nem kellemetlen. Én a konyhámat is ezzel meszeitetem s igy tartom onnan a legyeket távol. Ajánljuk gazdáink és egyáltalán minden állattartó figyelmébe ezt az egyszerű, olcsó és a gyakorlatban bevált védekezési módot. Kohn Ignátz nöi-, férfi divatáruliázába. Telefon 129