Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1913-06-01 / 44. szám
50-ik szám. JS fytai DÉK. 1913. .junius 22. 7 talos formáktól menten és gyorsan bonyolítja le a káresetekel, ugy hogy biztosítás esetén feleslegessé válik közvetítő személyek igénybevétele, — mert a bizonyítékok alapján megállapított kártérítés összege legkésőbb a megállapítástól számított 15 nap alatt íolyósittatik az igényjogosultnak. A már felsorolt biztosítási módozatokon kivül a társaság különleges megállapodások, illetve biztosítási kötvények alapján az általános feltételektől eltérő, esetleg nagyobb terjedelmű szavatosság mellett, illetve nemcsak a vasúti vonalak hanem közutakra, bel- és tengerhajózási utvonalakra kiterjedőleg is köt biztosításokat. — mely biztosításra vonatkozó ,bejelentésekkel" valamint, minden a biztosításra vonatkozó felvilágosítással állomásunk árufelvevő pénztára készséggel szolgál a szállító közönségnek. Minthogy az államvasutaknál most bevezetett, s fentebb vázolt fuvarozási biztosítás kizárólag az Államvasutak eszméje, s ily természetű árubiztosításra a szállító feleknek eddig módja nem volt, — a biztosító társaságok, különösen pedig a speditőrök részéről eddig nyújtott biztosítással össze sem hasonlítható, már csak azért sem, mert a fuvarozási biztosításra való berendezkedésével, szakképzett személyzetével minden, a fuvarozási biztosítással összefüggő igényt a legtökéletesebben képes kielégíteni, — nem téveszthető össze az esetleges, csakis átmeneti értékű, a közönség tájékozatlanságára alapított versenyekkel. Az alma-vita! A Demeter Béla ur cikksorozatából azt a következtetést szűröm lé, hogy Szalolcsmegyében egyáltalán ne termeljünk almát. Végtére is, ha azzal a feltevéssel indulunk neki az almatermesztésnek, hogy ültessük el a fát és azután bizzuk a jó Istenre és az almamoly, vértetü és egyebekre, oda jutunk, ahol minden gazdasági tevékenységünk egy évezreden át tespedt a nemtörődömség és tudatlanság kátyújában ! Itt van tehát közöttünk a lényeges nézeteltérés. Én nem arra akarom serkenteni gazdatársaimat, hogy ijjedjenek meg az almamolytól és adják át a teret ennek a veszedelmes bogárnak, de igenis vegyék fel a harcot ellene, mert lehet. Demeter Béla ur ugyan kitanít engemet, hogy Jablonovszky nemcsak rovarfogó öveket és szalma kőteleket ajánl, de ólomarzenátot és a hullott gyümölcs felszedéset. Demeter Béla ur elolvasta ezt a védekezési módozatokat én pedig mind e három módot gyakorlatilag meg is valósítottam évek óta nem kis eredménynyel. Tudósaink a legtöbbször elméletileg állapítanak meg igazságot, könyveikben mint pozitív dolgokat állítják oda s a gazda költ, kísérletezik, végül kedvét veszti s a nagy igazságok sokszor egyik másik gyár gyanús hatású szereinek reklámjává törpülnek. Ott vannak a viharágyuk, a különféle permetező szerek, műtrágyák stb. Éppen a Jablonovszky szájából hallottuk, hogy a kincstár által szállított Thanoton üditőleg hat a rovarokra, ahelyett a nicotin mephótat ajánlja, a sweinfurti zöldet szerinte annyira hamisítják, hogy a bogarak csemege gyanánt fogyasztják! Ilyen körülmények közt a gazda türelme túlságosan próbára van téve, a sok jótanács pedig csak akkor lesz szankcionálva, a tudományos elv akkor lesz igazság, ha a gyakorlati gazda kimondja rá, hogy ez bevált. Ha azután gyorsan el is terjed, akkor azt igazolja, hogy rendkívüli mértékben is bevált. Kertemben állandóan fogjuk az almamolyt és mondhatom igen nagy sikerrel, ez bizony jobban bevált, mint a permetezés és a felszedés. A felszedésre vonatkozólag téved Demeter úr, mert a lehullott almából a moly már régen kimászott és egy másik almába ütötte fel tanyáját, tehát ezzel nem sok molyt lehet elpusztítani, mindazáltal felszedetem, mert a moly által megtámadott lehullott gyümölcs is számtalan gombabetegség csiráját hordja magában. Van még egy védekezési mód, amely az egész világ tudósai által el van ismerve, ez a hasznos madarak munkájának felhasználása a kert gazdaságban, erről azonban Jablonovszky a Hermann Ottó iránti animozitásból kifolyólag mélységesen hallgat. Tapasztalatból mondhatom a hasznos madarakat kertünkbe megszoktatni lehet és ezek hasznot hajtó munkája igen számottevő. Ami azon megjegyzését illeti Demeter Béla urnák, hogy a mult nyár esős volt, tévedés! Május, junius normális volt, julius abszolút száraz, augusztus 5-én indult meg az eső; erre az időre esik a moly szaporodása. Az esős veszedelem szept., okt., nov. ált be. Az almamoly hihetetlen módon szaporodott, de azt a szalma kötelek alatt kiszámíthatatlan mennyiségben találtuk és elpusztítottuk. A szomszédaim nem védekeztek és egyetlen ép almájuk sem volt Innen veszem le a következtetésemet; Almát csak az termeljen, akiben van akaraterő. Aki a korral haladni, fáit gondozui és ápolni, tanulni akar, ha ez a szándéka nincs s a kivitelhez kellő akaratereje hiányzik, ne ültessen fát, ne tenyészsze a hernyót, vértetüt és almamolyt, ne veszélyeztesse törekvő gazdatársai kertészetét, gyümölcsfáit. Ezért írtam rövid cikkemben, hogy könynyelmü cikkezés az olyan, amely nem hasznos megfigyelésekre és tapasztalatokra támaszkodik, de egy jólrosszul megirt tudós könyvét venni alapul és forradalmat akar csinálni egy megye kertészei közt és kimutatja, hogy egy egész megye közönsége tudatlan és olyan gyümölcstermelési irányt követ, amely nem rentábilis. Szabolcsmegyében, az én kertemben is vannak és voltak nyári édes almák, körte a piros és fehér asztrakán, ma már egy sincsen, sem sehol el nem terjedt. Már pedig fenntebb is emiitettem, hogy ami jó, az terjed. Gomba módra terem azonban a Jonathán és Aranyparmén, én még a figyelmet felhívom a londoni pepin Batulra. A lond. pep. elsőrendű csemege, tartós és disze az asztalnak. — A Batul pedig rendkívül bőtermő és kevésbbé finyás szegényebb sorsú néposztály tömeg almája. Ilyenre is fi gyeimet kell fordítani. A Demeter Béla ur igazsága tehát a Jablonovszky J6zsef könyvéből sarjadzik, amelynek egyik tétele azt állítja, „az almamoly miatt ne termeszszünk téli almát", az én állításom egy hasznos tapasztalat utján leszürődött és a kertészetben elterjedt, tehát bevált igazságnak a propagálása. Ez az igazság pedig az, hogy Szabolcsmegyében igen is mindig termeltek téli és őszi almát s arra a tapasztalatra jöttek, hogy az jövedelmező és termeltek nyári almákat is, azok bizony csak a kisgazdák kertjében húzódnak meg, az eper és meggy, veresszilva és árpáskörte szomszédságában. A nagy gyümölcs termelők kertjében pedig ott látom a legvidámabb téli alma és körtefajokat. Berecki Máté, kiváló gyümölcsészünk nagy művében a piros asztrakánt kitűnően elsőrendű gyümölcsnek mondja. Az ő művét azonban ma már elavültnak tekinthetjük, ő úttörő volt. Akkor még a gyümölcsészeti tudomány nem állt. egyébből, mint a gyümölcs leírásából. Bereckinek nem állt módjában megfigyeléseket gyűjteni, mert rendkívül száraz, gyümölcstermelésre alkalmatlan vidéken lakott, s a fajokat hallomásból, abban az időben élt amateur tudósok megkérdezéséből és idegen fordításból merítette. A mai pomologia a természet alapos ismerete, a modern talajmüvelés, védekezés a kártevők ellen s más ilyen dolgok felderítésével foglalkozik, a kereskedelem és finomult ízlés követelményeit is szem előtt tartja. Ezek után rátérek, hogy milyen irányt kövessünk ? Az alma termelésnél ezek a főelvek : Jövedelmezőséges könnyű értékesítés. Ismétlem almát csak az termeljen, aki védekezni lelkiismeretesen akar a gombák és férgek ellen s fáját gondozza, ápolja és bő táplálékkal ellátja, az bátran termelheti a téli almát. A nyári alma érés ideje rossz időre esik s a nyári alma ideje 2-3 hét. Ha ezen idő alatt rossz konjunktúrák vannak, akkor az az évi jövedelem elmarad. A téli gyümölcs rendkívül keresett, világpiaci cikk és idő van 4—7 hónap a kedvező viszonyok kialakítását bevárni. Maholnap alig lesz almafa. Ott marad meg csupán, ahol a természet kedvez fennmaradásának, mig ahol küzdeni kell fenntartásáért, évről-évre fogy! Ilyen körülmények közt igenis indokolt megfogadni azok tanácsát akik megmutatták, hogy Szabolcsban is lehet téli almát termelni, s az ilyen példát követni kell. Ez a példa pedig itt áll rólam. 20—25 éves tapasztalat és megfigyelés, tanulás és olvasás eredménye ez, s büszkén mondhatom, hogy ami Jablonovszky könyvében mint utópia van oda állítva, ez itt megvalósulva látható. Mint fiatal gyermekember itt találtam a ker tet, néhány szál gyümölcs fa volt. A telepítő ugy járt el mint a legtöbb ilyen fajta gazda tette, elővette az árjegyzéket és abból a leghangzatosabb nevü gyümölcsféléket válogatta össze. Itt találtam vagy 80-100 félét. Igy némelyiket meghatározni nem tudtuk, sőt az illetékes szakkörök sem. Ezeket az almákat körtéket néztem én hosszú hosszú éveken át s ugy alakult ki rólam a meggyőződés, hogy bizonyos fajok milyen bőven és gyakran teremnek jó gyümölcsöt. Foglalkozni kezdtem a pomologiával és segítő társat nyertem egy törekvő fiatal kertészben Lucák Andrásban. Az igy bevált hajtásokat elterjesztettük és ma már pár ezer oltvány áll rendelkazésre, hogy a vidéken is elterjeszszük. Bizony nincs azok közt a nyári alma. Ellenben ez őszön nagyítjuk a kertet, mintegy 5000 • öllel és ültetünk sok sok Jonathánt, Lotidonpepint, Aranyparmént és Batult. Helyet adunk a kísérletnek is és lesz kísérleti telep, a fajok kipróbálására. Ma már önálló megfigyelések vannak, a Dry-féle elmélet még nem érkezett Magyarországra az én gyümölcsösömben már alkalmazva lett, Jablonovszky még meg nem irta könyvét, a férgek, gombák ellen már védekeztünk és neveltünk olyan fakat, hogy ha megnézi Demeter Béla ur és talál 7 vármegyében ilyen szépen nevelt és gondosan ápolt fákat, igen nagy örümmel megyek oda tanulni. Ez időszerint a vértetü elleni védekezést is csak mint utópiát olvastam. A rovartani intézet még sehol be nem bizonyította, hogy gyakorlatilag védekezni lehet, tz állami telepek telve vannak vértetüvel és a hatóság ? Bennünket büntet, miért nem irtjuk a vértetüt. Ő maga pedig megfertőzött faiskolájában tenyészti és az országot befertőzi. Itt nálam a vértelü száműzve van ! Szívesen elmegyek Demeter Béla úrhoz és készséggel tanulok tőle, jöjjön ő is el s azt fogja látni, ami Magyarországon nem mindennapi, hogy itt nem papíron, de valóságban láthatók a dolgok. Magyar speciálitás, hogy paedagogiai Íróinknak incarnátus gyermekeik vannak, gazdasági szakíróink ha földről irnak, az Íróasztalukon levő föld posztón heverő külföldi szaklalapokból és könyvekből merítik a szakvéleményt stb. Szabjuk meg, hogy kevesebbet irjunk, de amit irunk, annak alapja saját tapasztalatunk legyen, vagy legalább is olyan igazságokat hirdessünk, amelyeknek valódiságáról magunk győződtünk meg. Ismerek egy méhész tanítót! Nagy hangon cikkezett a méhészetről s nevetségessé tette az én szerény méhészetemet egy lényegtelen ügyből kifolyólag. Később rendszert változtatott, áttért a Boconádi kaptárra, akkor amellett cikkezett, ma már teljesen letört, fe'hagy a méhészettel ! A sok szakvélemény amelyet másnak kínált, neki ártott meg. Az én méhesem ma is áll és mézet produkál. Szomjas Gusztáv. A főgimnázium majálisa. Csütörtökön, a lehető legkedvezőbb időjárás mellett tartotta meg a főgimnázium ifjúsága ezidei majálisát. Az előző napi esők következtében por nem volt a majális napján, mintha az ég is jó szemmel nézte volna az ifjúság mulatozását, kellemes meleg időjárás uralkodott egész nap, anélkül, hogy tul meleg lett volna. A főgimnázium tanulói tanáraik kíséretében reggel 8 órakor indultak ki a Sóstóra. Sajnosan kell azonban megemlítenünk, hogy az ifjúság nagyobbik része ezúttal is csak az erdő kezdetéig ment gyalog, onnan részint kisvasuton, részint fogatokon folytatták tovább utjokat a kényelmesebbek, vagy tehetősebbek; ami egy cseppet sem válik az ifjúság dicsőségére. Kint a Sóstón ez idén érdekes és üdvös újítást hozott be a tanárikar. A délelőtt folyamán szavaló versenyeket rendezett az ifjúság számára a tó kiszáradt gyepes medrében, hogy ezzel szórakoztassa őket és vonja el a figyelmüket a szórakozások kevésbbé kívánatos módjaitól. Üdvözöljük az eszméért a tanártestületet !
